Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-12-30 / 103-104. szám

4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1933 december 30. Az ellenzék másik része: Tak­sonyi János Heimann, Steiner Fe­renc Horváth, Takler Fe'tenc Vá­mosi, Frei Ferenc Pollermann, Föglein János Preimajer, Rottkay Árpád, Klézli János Pollermann és Tóth Simon József a polgármesteri és a pénzügyi bizottsági Javaslat mellett fog­lalt állást és igy elhárították azt a veszedel­met megbízóikról, hogy vagy pót adót kell fizetniük, vagy pedig a tél folyamán nem kapnak munkát. Aiok az érvek ugyanis, amelyek arra vonatkoztak, hogy a költség vetésbe már beállított munkákat kell elvégeztetni az iuségmunkásokkal, nem helytállók. Hiszen ha például a esatári ut helyreállítására beállított összeg erejéig most végeztetne a város inségmunkákat, akkor ez, valamint Bgyéb más útvonalak a termés be­takarítása alkalmával járhatatlanok lennének. Teljesen téves volt az az indok, hogy a költségvetésben felvett munkákat végeztesse el a polgár- mester az inségmunka keretében. Utakat nem lehet télen csinálni, in- ségmunkakereső pedig télen,, nem pedig júniusban van. Az e tárgyban elhangzott hosszas vita befejezte után jóváhagyta a köz­gyűlés az önálló gazdasági népiskola építésének utófelülvizsgálatát, tudó másul vette a vármegye kisgyülésének a Vörösmarty utca 5. számú ház meg- 1 vételére vonatkozó véghatárosatát, • valamint a Kisbödő-utca kiépítésére | A Tolnamegyei Újság irt róla, hogy a régén vajadó tolnai Holt- danaág kérdésében bizottság járt a földmivelésügyi miniszternél, akitől biztató ígéretet kapott a kérdés meg oldására. Azóta ismeretessé vált Kállay mi­niszternek hatalmas vizintépitési pro- grámmja, melyből látjuk, hogy a mai kormány felismeri, hogy mezőgazda* sági állam csak akkor tökéletesítheti a termelését, csak akkor emelheti nyugateurópai nívóra a produkcióját, ha Dániához és Hollandiához hason­lóan földeket lecsapoló és igy fel szabadító folyók, csatornák vezetnek az ország minden egyes vidékére és oldják meg a legnagyobb problémát, a termények minél olcsóbb utón* való Bzállithatását. Nagy jelentősége lett volna, ha a Tisza-Duna csatornát megépítettük volna és a Sió hajózhatóvá tételével a Balatonon keresztül a Duaántul uagyrészét összekötöttük volna a Duna vidékével. Ha a németek elkészítik a Dana- Majna Rajna-csatornát, akkor termé­nyeinket uszályon szállithataánk ki a Rajna torkolatáig és onnan is to­vább viziuton. Bár most "még kissé fantasztikusnak hangzik, nem lenne lehetetlen, hogy a tolnamegyei ter­mények a Sión, Danán és Rajnán keresztül kerülhetnének Londonba. Esek azonban még távoli remé­nyek, egyelőre itt van a folyton el- issapoBodó tolnai holt Dunaág, örök­sége egy rövidlátó generációnak, mely valami csekély hozzájárulás áldozata miatt engedte, hogy a község alatt hömpölygő Danát a bogyiszlói át­vágással eltereljék és a Dunából élő halászatot, hajóácsipart és hajózást — pedig Tolna életét ezek jelentet­ték — feláldozzák nyilván a kupak- tanácaban többségben vélt fuvaro soknak­A régi meder helyén maradt Holt- j Dana a dombori eltöltés követkesté­STEIGER szene, fája jó és olcsó! Szekszárd, Alkotmány-utca 1. ♦ Telefon 46. Hasáb, dorong és aprított tűzifa Tata! és dorogi tojás, darabos és kockaszén. Pécsi brikett. Gázgyári diókoksz. Szagmentes mecsekhegyi bfikkfaszén és külföldi retorta faszén nagyban és kicsinyben iC ÉpOletanyagok *6Q| Magyar—Belga Ásványolaj rt. 1 e r a k a t a : Purfina Olaj, Benzin, Petróleum. Fióküzlet, megrendelőhely a Hitelbank épületében, Széchenyi-utca vonatkozó alispáni határozat meg- felebbezését. Ab 1928 évben végzett aszfaltozás felülvizsgálatára vonatko zóan akként határozott a közgyűlés, hogyha végzett munkákat újból fel­mérik, de felmérik a háború után végzett összes aszfaltmunkákat is, mert az államépitészeti hivatalnak Dombóváron ugyanezen cég munkái nál végrehajtott felmérése harminc­ezer pengőnyi hiányt állapított meg. Ozv. Schwartz Mérné gőzfürdőé viz- és csatornadíj hátralék elengedé­sére vonatkozó kérését elutasították és a transformátorházban levő viz- mesteri lakás bérbeadására vonatko­zóan bizottsági szemlét rendeltek el, A Szekszárdi Ipartestület segély- kérelme ügyében a folyamatba tett behajtási eljárás eredménye szerint január hó 15-ig határoz a képviselő­testület. Több kisebb jelentőségű ügy le- tárgyalása után Taksonyi János Hei­mann terjesztette elő interpsllációját a földigéoylők birtokba helyezésére vonatkozóan. Az interpellációra a po’gármester a kérdés áttanulmányo­zása után adja meg válaszát. ben csak alsó végénél, Gemencnél van összeköttetésben a folyó Dunával és igy szintje mérnöki lemérés sze­rint 70 cm-rel mélyebb a viz esése folytán a dombori vizszintnél. A hóit Danaágnak majdnem pontosan a kö­zepén — tehát egyenlő távolságra Domboritól és Geménctől — Taplós- nál Ömlik be a Sirviz-Sió csatorna, hozva a Balaton vizét. Ez annyi iszapot sodor magával, hogy a folyó Duna felfelé nyomuló áradásai folytán a Taplós-Gemenc közti részen az átvágástól eltelt ötven év óta teljesen eltüntette a régi Duna medret. Az áradáskor szétterülő iszap éveken ke­resztül magasra rétegeződött, rajta erdő nőtt és már csak a tulajdon­képpeni Sárvíz mederben van viz ezen a szakaszon. A Taplóétól Domboriig terjedő 17 km-es szakasz nem iszaposodik ilyen rohamosan, ennek még megvan sok­helyütt a Danameder jellege, de azért egyes helyeken már annyira felgyűlt az iAsp, hogy alacsonyabb vízállásnál a holt ág fenekének egyes részei sokkal magasabban vannak a gemenci folyó Duna vizszintjénél és igy az év nagy réskében egyes sza­kaszokon még csónakkal sem lehet közlekedni, mert ott csak egészség teien, bűzt és szúnyogot terjesztő iszap van, amely oly sürü, hogy még gázolni sem lehet benne. Tolna község a kereskedelem, a hajózás, a közegészség, a halászat, a sport és a napi 10 000 hektoliter vi­zet fogyasztó selyemgyár érdekeire való tekintettel küldöttség és bead­vány utján azt kérte a kormánytól, hogy a Taplóstól Tolnáig terjedő 6 km-es szakasz kotortassék ki, ha pedig ez anyagi nehézségek miatt nem volna megvalósítható, állittassék a Sárviz torkolata felett közvetlenül duzzasztó zsilip, amely az egész tolnai ág vizét alacsony vízálláskor legalább 1 méterrel magasabbra duzzasztja. Ehhez a megoldáshoz a parti bir­a Siószabályozás költsége nem lesz több folyó Dunáig, mint eddig, csak az lesz a különbség, hogy mig Gamencig semmiféle község nincs a Danaághoz közel, csak vadregényes erdőség, addig erre Tolnát, Paddot és több uradalmat érint a Duna és igy hosszú szakaszon hajózhatóvá válik a Sárvíz, vizének hatalmas emelkedése folytán. Az a csekély vízi munka, amely igy a taplósi sarok letompitásával, a dombori töltés meg­felelő szélességű lebontásával és a leendő torkolatnál a Holt-Dana me­dernek a folyás irányához ívelő ve­zetésével járna, alig haladná meg a szokott siószabályozási munkálatok mérvét. Ez pedig az állami költség- vetésnek állandó tétele volt eddig is. Óriási jelentőségű volna, hogy a megye székhelye és két tekintélyes községe belekapcsolódhatnék a hajó­zásba, állandó lefelé hajózásba, sőt egy-két zsilip létesítésével a Bala­tonba időszakosan, a vizeresztéstől függően, járhatnának hajók. Ez és a forgalom Tolna és Szekszárd mellett bonyolódnék le I Szekszárd kikötője nem a távoli Keselyűsnél lenne, ha­nem a Sió-hídnál, ahova aszfaltos rövid ut és autóbuszjárat vezet és ahol a partok kikötésre már is al- alkalmasak. A megoldás jelentőségére, már a szabályozás következtében, nem aka­rok kitérni, ezt a két hely jövője szempontjából bárki meg tudja ítélni. V Tolna ármentesitése oly befejezett, hogy annak hiánya akadályul nem szolgálhat ezzel a tervvel szemben. Ha annak jelentőségét felismerve, Szekszárd és Tolna összefog és nem nyugszik, amíg ez a terv valósággá nem válik, merem állítani, hogy nem­csak a megye két legnagyobb jelen­tőségű helyének, hanem figyelemmel a már érintett perspektívára, a ma­gyar jövő számára is hatalmasat al­kottunk. Dr Gyöngyös Béla. IV. Az eltartás. „Miről apám nagybúsan szólt, hogy itt hajdan jobb élet volt“, — mond­hatjuk mi is Kisfaludy Rákosi szán­tójával. Épp a taníttatás olcsósága volt a bonyhádi gimnáziumnak egyik nevezetessége és bátran hozzátehet­jük : létjogosultságának egyik, de nem egyetlen bizonysága. Mert manap már csak legendák keringenek arról, mily kevés pénzen lehetett valaha Bonyhádon iskoláztatni a gyerme­keket. Kivételesen másutt is boldogult a kispénzű, de tehetséges tanuló. Ha­zánk püspöki városaiban a püspök, a kanonokok és a szeminárium nem egy neves embert neveltek a közélet­nek ; és az olyan diák mecénásoknak érdemét^ minő pl. Pécsett Zsinkó István vagy Veszprémben Pribék István és Devics József volt, csak a jó Isten fizetheti vissza, mert em­bertől nem kerestek köszönetét. Ámde Bonyhádnak az volt az ér­deme, hogy ott minden tanuló ke­vés pénzen tudott tanu'ni, ott nemes- szivü jótevők hiján maga az élet intézményesen gondoskodott az ifjú­ságról. E gondoskodás élén állott a „táp­intézet“, magyarul: konviktus. Egy félszázaddal a mostani menzák és egyéb diákjóléti intézmények előtt a bonyhádi gimnázium már megoldotta ezt a kérdést, egyszerűen, szerényen bár, de teljes sikerrel. A konviktus kb. 42—44 tanulónak adott napi háromszori (kivételesen kétszeri) élelmet. Aki csak ebédet és vacsorát kapott, fizetett hatvan forintot egy évre; aki még reggelire is abonnált, fizetett hatvanhetet. Ál­lott pedig a reggeli egy csésze tejből és egy S-kifliből (nem vajas, de jóval nagyobb a vajaskiflinél s a diákok tán már a görög peripatetikusok kora óta inkább quantitative, mint quali­tative kosztolnak) ; az ebéd húsleves­ből és főzelékből-' rátétül a marha­hússal, pénteken tésztából, a vacsora levesből. Délben kijárt egy cipó ne­gyede — a „szatyi“, melyre minden bonyhádi diák jobban emlékszik vissza, mint a consecutio temporumra, a Pythagoras-tételre vagy a parallel- epipedon területére; ennek elégnek kellett lennie ebédre, uzsonnára, va­csorára. A kosztkérdés imigyen el volt in­tézve. Lakásért, ha hárman négyen húzódtak meg egy helyen, fizettek fejenkint 25 frtot égy évre. A beira- tási és tandíjra nem emlékszem, mert azt a szülők fizették s nem ment keresztül a kezünkön. Könyvet az ember a pajtásoktól vett, a ruhára nem igen voltuak kényesek, a sár­közi parasztfiuk, vagy a „Schwä­bische Türkei“ szülöttei közül egyik­másik éven át csizmában járt, -«— igy hát, e számot nem most és nem magamtól szabom meg, hanem mint régi ténybeli adatra emlékszem rá : évi 120 forintból ki lehetett jönni 1 De még azoknak sem kellett . ma­gukat megerőltetniök, akiknek fiai nem a konviktusban étkeztek. Jő A Holi'Duna kérdéséhez. tokosok és külöaösen a halászati jog tulajdonosai örömmel hozzájárulná­nak, a minisztérium azonban nagyon lokális jellegűnek találta a költségek- { hez képest ezt a megoldást és az ügy előadója kifejezte azt a kívánságát, hogy olyan módot kell találnunk, amely Szekszárd, esetleg más helyek érdekeltségét is kielégíti akként, hogy a Sárvíz—Sió csatorna felduzzasztása valamiképpen Szekszárdnál is érez­hető legyen. így jutottam a szerintem legolcsóbb és a kérdést véglegesen rendező meg­oldás gondolatára, amely a duzzasz­tást Szekszárdra is kiterjedően vizmü nélkül is eredményezné: a Sárvíz— Sió, amely valamikor Bátánál ömlött a Danába, most Taplóénál, illetve Gemencnél torkollik bele, nem foly­hatna-e Domborinál oda? Csak el kellene egy circa 20 m hosszú töl­téssel Taplóénál vágni a Sárvíznek Gemenc felé húzódó medrét, akkor ennek vize Tolna mellett haladna és a Sárvíz medrének szélességében ki­nyitandó dombori töltésen keresztül ömlenék a Dunába. Mivel pedig Domborinál a Duna szintje 70 cm- rel magasabb a gemenci vizszintnél, a beömlő Sárvíz szintje ennyivel fel­emelkednék és ez az emelkedés ki­hatna addig, amíg azt a folyó felfelé való emelkedése érvényesülni engedné. Szerintem még jóval Sióagárd felett volna ez a pont. A távolság Taplóstól Domboriig I nem hosszabb, mint Gemencig, igy | Diákélet félszázaddal ezelőtt. — Bonyhádi emlékek. —

Next

/
Thumbnails
Contents