Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-12-30 / 103-104. szám
1933 december 30. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5 polgári hisnál havi 10 forintért teljes ellátást lehetett kapni. Magam is ennyit fizettem, csak as utolsó évhen emelték 15 forintra. 20—25 írt már előkelő hely volt, a havi 40 frt pe< dig, melyet Tolna vármegye akkori alispánjának fia fisetett, unicnm volt és a zongoratanitás is beleértődött. Kein tadom, dr Török Ottó emlék* esik e még reá, mit fizetett Forber geréknél, vagy dr Grosch Károly Gyalogéinál, de azt tadom, hogy az ő szüleiknek nem fájt agy a fejük gyermekeik taníttatásáért, mint az övéké .... A konviktnsról szólván, lehetetlen újra meg nem említenem azt, ki lelke volt ennek az intézménynek, talán alapítója is: Marhaaserról. Minden -héten kétszer, kedden és pénteken reggel 9 órakor beszólt a 3 vagy 4. osztályba egy markosahb fiaért, aki elkísérte a piacra. Minden börzsönyi kofa már előre félt a „Herr Lands mannától, mert olyan sikeresen senki sem tadott alkudni, mint ő. De ta dott kéregetni is a szegény diákoknak x'észére és a déltolnamegyei, a völgységi uradalmak és gazdák egy** aránt megértették a krisztusi szózatot: Boldogabb dolog adni, mint el-- fogadni. (Ap. Csel. 20, 35 ) Az „öreg“ egyszer megreszkirozta a Kaszinóban azt a nyilatkozatot, hogy ha valaki száz forintot adna a konviktusnak, kívánatra hajlandó 'volna leborotváltatni szakállát bajuszát. Pedig büszke volt mindkettőre, fie nagyon. Sajnos az öreget a szakái Iával és bajaszávai együtt temették el; de fölelevenitem ezt az apró mozaik darabkát az ő életéből, hadd ismerjék meg érdeme szerint legalább holta atán azt, kit életében, sajnos elég sokan azért ismertek félre, mert •nem ismerték őt etéggé. V. ki a hasai nemzetiségi viszonyok dunántúli relációit közvetlen tapasz falatból ismerem, nyugodt lélekkel merem állítani, hogy a tolnamegyei és a régi burgenlandi németség között békeidőben is lényeges volt a különbség. Mig ugyanis Tolnában az a pap, jegyző vagy tanitó, ba kikerült az életbe, a saját családjában és házában kizárólag csak magyarul beszélt, mig tehát a mi intelligens osztályunk magyar volt, addig a vasés sopronmegyei határmenti intelli- gencia jórészt megmaradt németnek. Es ebben a magyarosító munkában évtizedeken át serénykedett a bonyhádi algimnázium: adja Isten, hogy földieknek, Garay Jánosnak szavai szerint az utódok az ősök emlékének régi fényénél gyújthassák meg mindenkor az uj munkának, az uj sikernek, zz uj magyar nemzeti kultúrának szövétnekét I Dr Teveli János. Előfizetési kérelem. Tisztelettel kérjük Tolnamegye kö* zönségét, hogy 1934. évre szóló elő fizetésével nehéz anyagi viszonyokkal küzdő lapunkat támogatni kegyeskedjék. — Becsülettel szolgáljuk immár tizenöt éven át vármegyénk hazafias, kulturális, gazdasági és minden rangú ügyeit, hűséggel örökítettük meg a vármegye eseményeit és komoly hangú cikkeinkkel és híreinkkel mindenkor odatörekedtünk, hogy olvasóinknak élvezetet nyújtsunk, de sohasem léptük át szenzációhajhászás érdekében azt a határt, amelyet még a megtévedettek- kel szemben is megnyilatkozó emberi érzésünk és jóizlésünk kijelölt. A mi törekvésünk mindig építés volt lelkiekben és gazdaságilag egyaránt és a mások becsületét éppúgy tiszteljük, mint ahogy a magunkét védjük. Tadjuk, hogy ma mindenkire erősen nehezedik a megélhetés gondja, de ez nem vonhatja maga után, hogy oly csekély áldozattal, mint amit lapunk kér a vármegye közönségétől, ne tartsunk fenn olyan sajtóorgánumot, amelyet a forradalmak utáni időkben e vármegye komoly elemei azért indítottak meg, mert szükségét érezték, hogy a vármegye ne maradjon hazafias, megbízható sajtó nélkül. Hogy hűen megőriztük ezt a szellemet és megalkuvás nélkül küzdöttünk azokért a célokért, amelyek alapitőink előtt lebegtek, annak bi zonyitéka múltúnk. A konszolidálódás nagy munkájából becsülettel kivettük részünket és ma ezer gond között is megőriztük ideálitáaunkat és csak azért ezállunk harcba, amit hazafiasnak, nemesnek és felemelőnek ismerünk. Vármegyénk tisstelt közönségének támogatásától függ, hogy eredményesen tovább küzdhessünk e nagy céljainkért. Reméljük, hogy erre hü előfizetőink megadják az alkalmat. Ebben a hitben köszöntjük olvasóinkat és kívánunk boldog újévet. Tolnamegyei Újság szerkesztősége és kiadóhivatala. Plrnltzer Antal Svémánllakodalma. A bonyhádi algimnáziumnak hivatása a múltban. A bonyhádi algimnáziumnak még inkább volt ugyanaz a hivatása a múltban, mint a bonyhádi főgimnáziumé a jelenben : a magyarosítás — mert a főgimnázium e téren íb azokon a nyomokon halad, melyet valaha az algimnázium taposott a jö vendő nemzedékek számára. A magyar nyelvű elemi iskolai oktatás történetében a milléniumi esztendő a választóvonal. Előtte bi zony sokhelyütt fagyponton is alul áilt a magyar nyelv tanítása a falusi iskolákban. A nyolcvanas évek első belében még fehér holló volt az a tanitó, akinek német tanulói már értettek és pötyögtek magyarul; és bár akkor még meg is szólták érte, én dicsérem az én boldogult tanítómat, akinek vizsgáján az elnöklő esperes magyar kérdésére: — Honnan jöttek be a magyarok ? Az egyik német gyerek ugyancsak magyarul nagy bátran kivágta : — A pasztáról. Az a sátoralja magyar gyerek ugyanis, amelyik hozzánk járt iskolába, tényleg a grófi majorból jött uradalmi cselédgyerek volt. A mai középiskolának még nemzetiségi vidéken is könnyebb a sora, mint a régié és az a küzdelem, melyet a bonyhádi algimnázium a magyarosítás érdekében vívott, el nem múló érdeme fog maradni mindenkor. Tüszen nemcsak német tanuló volt igen sok, de akadt szerb is (Grábóc, Szálka, Medina), meg tót is Duna- szentgyörgyről. Es ezek a nemzetiségi fiuk hamar megtanultak magyarul és elvitték magukkal a magyar szót a szülőfalujukba, a családjukba, s jómagam, Az Isten csak kiválasztottait jutalmazza meg azzal a kegyelmével, hogy megüthessék házasságuk fél- százados jubileumát: az aranylakodalmat. És még kivételesabb a Mindenhatónak az az ajándéka, mikor az Ur szolgája áldását adhatja egy gyémántlakodalmas házaspár hatvanéves frigyére. Ilyen nagyon ritka ünnepély folyt le karácsony napján Szekssárdon, ahol gyermekeiktől és unokáiktól, valamint barátaiktól és tisztelőiktől körülvéve Pirnitzer Antal kereskedelmi tanácsos, a szék szárdi Pirnitzer JőzBef és Fiai cég szenior főnöke és neje szül. O rostéin Klára a legjobb egészségben örvendhettek a Teremtő oly sok időn keresztül tapasztalt jósagának. A gratulánsok hossau sorát vitéz Vendel István polgármester nyitotta meg, aki feleségével együtt jelenve meg a gyémántlakodalmas házaspárnál, polgármesteri minőségében a város jókívánságait tolmácsolva méltatta azt a harmonikus házaséletet, amely mindenkinek mintaképül szolgálhat. Majd azzal az óhajjal emelte ki a jubilánsoknak a köz érdekében kifejtett munkásságát, hogy száz éveB születésnapjukat is jó egészségben, mint Szekszárd nagy adófizető polgárai érhessék meg. Pirnitzer Antal kedves és szellemes válasszal köszönte meg a városnak a polgár- mester által tolmácsolt jókívánságait. Tizenegy órakor kezdődött a családi ház virágdíszbe öltözött hatalmas szalonjában az egyházi szertartás, amelynek során dr Rubinstein Mátyás főrabbi Benau Lipót főkántor segédletével megáldotta a gyémántlakodalmasokat, akikhez megható beszédet intézett. Ezután Eisler Manó elnök az izr. hitközség teljes számú elöljáróságának az élén köszöntötte a jubilánsokat,' majd Pirnitzer Juditka, miat a legkisebb unoka egy erre az alkalomra irt költeményt szavalt, idézve a ’múltat, a jelent és a jövőt, amely az öreg- Bzülők életén végigvonul. Schneider János a Szekszárdi Népbank vezérigazgatója, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés szekszárdi fiókjának elnöke ebben a minőségében a szekszárdi kereskedők nevében üdvözölte a fiók megalapítóját, Pirnitzer Antalt, akinek a Népbank igazgatásában évtizedeken keresztül kifejtett lelkes munkásságát is méltatta. Aczél József, a Szekszárdi Kereskedelmi Kaszinó alelnöke a Kaszinó üdvözletét tolmácsolta, Pozsgay Margit pedig a cég munkatársainak a nevében fejezte ki sze- rencsekivánatait. Ettig Károly, a cég gyakornoka alkalmi költeményt szavalt el. — Pirnitzer Antal minden egyes beszédre, üdvözlésre magas korát meghazudtoló szellemi frisse- séggel és ötletességgel válaszolt. Az ünnepély után egymást érték a város minden társadalmi rétegéből való gratulánsok, jó kívánságaikkal halmozva el a pátriárka korú gyémántlakodalmas házaspárt. A nap folyamán százszámra érkeztek az örömünnepet ülő családhoz az üdvözlőtáviratok és levelek nemcsak Nagy magyarországitól, hanem Európa minden országából, ahol mindenütt ismerik és nagyrabecsülik Pirnitzer Antal szorgalmas munkában eltöltött példás, tiszteletreméltó életének nagyszerű eredményeit, amelyekben vele egyenlő része van kiváló műveltségű, páratlan szivjóságu feleségének, a mindenki által nagyrabecsült gyémánt lakodalmas Nagyasszonynak. HÍREK. Csonka Magyaromig nem ország, Egész Magyarország — mennyország! Az ó év alkonyán. Irta: Babay Géza. Egymást követték benne sorban A nappalok s az éjjelek S a nemrég ifjú év de gyorsan Bús aggastyánná vénhedett. Bevonta már a vágyvitorlát, Ballag révedve, céltalan’. Csak azt a néhány röpke órát Számlálja, mely még hátra van. De vére még föllángol egyszer S mámorba bódul vén feje, Ha ráköszönt a víg Szilveszter Zenétől hangos éjjele. Múlandóság mély síri árnya Borul rá aztán hirtelen S mint új tanulmányt már is várja Bonckéssel a történelem. Időjelzés. A szekszárdi meteorológiai állomás 1933. évi december 21—27-i feljegyzéseiből : Hőmérséklet: maximum : 4*4 C° december 25-én. minimum: —9*0 C° december 23-án. Csapadék: hó 2*6 mm december 23-án. A levegőnyomása december 27-én csókkenőben volt. Ette 9 órakor a barometer 4*8 C° mellett 747 4 mm-t mutatott Azontúl tovább süllyedt. — Legközelebbi számunk a kettőz ünnep miatt január 5-én jelenik meg. — Az alispánék családi gyásza. December 21-én telefonértesítés hivta dr Peresei Béla alispánt és nejét Debrecenbe, bonyhádi Perczel Dénes nyugalmazott tábornok betegágyához. A hosszabb idő óta gyengélkedő 81 éves öregur, aki apósa alispánunknak, váratlanul olyan rosszul lett, bogy az egészségi állapotában beállott kedvezőtlen fordulatot orvosai nyomban közölni voltak kénytelenek a család összes tagjaival. Percsel tábornok még búcsút vehetett gyermekeitől: dr Perczel Miklós államtitkártól, dr Perczel Béláné sz. Perczel Etelkától, Peresei Dénestől és Percsel Aladártól, majd hűséges hitvese sz. reiningsheimi H*pp Flóra karjai .között karácsony hajnalán visszaadta nemes lelket Teremtőjének. A megboldogultat Debrecen előkelő társadalmának impozáns részvételével 26-án, Karácsony másodnapján helyezték örök nyugalomra a debreceni köztemető diszravatalozó terméből. Lelke üdvéért az engesztelő szent- miseáldozatot 27 én reggel mutatták be az Urnák a debreceni Szent Anna- utcai templomban. A haláleset hire országszerte nagy részvétet keltett és a súlyos csapás alkalmából a részvéttáviratok és levelek óriási tömege még folyton érkezik az abspánékhoz, akik szerdán este érkeztek vissza Szekszárdra. — Uj egészségügyi tanácsos. A belügyminiszter előterjesztésére a kormányzó ur dr Schall Kálmán nyug. bonyhádi járásorvosnak a közegészségügy terén kifejtett eredményes munkássága elismerésééül a m. kir. egészségügyi tanácsosi címet adományozta. — Egységes bírói vizsga. Dr Hor. vát György, dr Horvát Jenő szekszárdi ügyvéd fia december folyamán a budapesti kir. ítélőtáblánál az egységes* bírói és ügyvédi vissgát sikerrel kiállotta.
