Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-12-30 / 103-104. szám
1933 december 30. tolnamegyei ÚJSÁG 3 A "— Igentisztelt vevőinknek boldog újévet kiváltunk; megköszönjük cégünk iránt tanúsított bizalmukat, amelyre ezentúl is rá fogunk szolgálni. Szekszárd, 1934. január 1. Pirnitser yózsef és Piai áruháza. lelkiválságnak megszűnése ugyanis »érintem kétséges nem lehet. Ólak as a nagy kérdéB, hogy mikor fog jönni. As bisonyoB, hogy nem fog as mindenütt egy s serre — mintegy kommandóra — megindulni. Less nek szerencsés népek, melyek vitorláját a jó sselek hamarabb elérik, de leesnek olyanok ia, melyeknek eleinte nem fog kedvesni a szerencse. De ha érések és kemények leesnek e népek, élni és boldogulni fognak mégis. Minden magyarnak becsületbeli kötelessége, hogy elkészüljön az utóbbi rosszabbik lehetőségre is és a boldogulás megingathatatlan hitével néssen szembe ezzel is. A meaŐgazdasági világválság állandó világkatasztrófát jelentene akkor, ha a földkerekség ösbzos népeiről el lehetne mondani, hogy legalább testi — fizikai — igényei úgy, ahogy ki vannak elégítve. De ki meri est állítani ? Ha pedig ezek as igények kielégítetlenek, akkor a javulás utjai is adva vannak. De adva vannak a jövő lehetőségei is. Éppen esért, de mivel a naptári év végéhez jutottunk, kíséreljük megalkotni a közel jövő képét. < Prófétai szerepre persze nem vállalkozunk. As nevetséges is lenne. De szeretnénk bizakodásunkból, hitünkből adni valamit azoknak, akiket a gondviselés sötét látással vert meg. Hát történhetik valami jó is velünk, kérdezik esek életunt fanyarsággal. Igen, történhetik! Nézzük először külpolitikai helyzetünket. Hát nem hoztak esen a téren komoly eredményeket a különben gyászos óév végének eseményei. Hiszen ha mást nem nézünk, ellenségeink nagy izgalma elegendő tünet e téren 1 Egy bizonyos már: azok, akik azt hitték, hogy a ma gyár revíziós mosgalom sok más hasonló szép megmozdulás sorsára jut és az idők során veszíteni fog erejéből, Istennek hála, alaposan tó védték! Ebből a népből azt a hitet, hogy elszakított testvéreit újból keblére ölelheti, még ha szenvednie kell is e hitéért, — mint ahogy kell is, — kiölni többé már nem léhet. Jól tudják ezt a világpolitika irányítói, ellenségeink és barátaink egyaránt. Az utóbbiak tábora egyre nő és ez az oka, hogy külpolitikai helyzetünk állandó javulásában szabad, sőt kell is hinnünk. Kérdeznünk kell most már magunktól, hogy hogyan fognak alakulni belpolitikai, főként gazdasági életviszonyaink ? Ha az Úristen külpolitikai álmaink valóra válását meghozza, feleletet erre a kérdésünkre nem is kell keresni, hiszen akkor — biztos —- hitem szerint esv soha nem látott lelki és gazdasági fellendülés korszaka fog ránk virradni. Amia azonban ez megtörténik, addig is élnünk kell. Ebben a rövid, de keserves mondatban aztán benne is van a mai magyar sors a maga zordságában. De adva van vele a ma egyetlen feladata is: népünk anyagi és lelki életerejének javát át kell mentenünk az elkövetkező jobb időkre! Sokan kérdezik tőlünk, lehetséges lesz-e ez, nem lesz e az egész magyar társadalom annyira el- ernyedt, elgyengült addigra, hogy nem fog tudni a fejlődés, virágzás útjára lépni. Nem és ezerszer nemi Népünk ereje még mindig töretlen és ha el is hulltak a keserves harcban egyesek, a tömeg maga — Istennek hála — él és ellenállóképes ma is. Az is fog maradni, ha mindent elkövetünk a nemzeti erők védelme tekintetében és vigyázunk arra, hogy a tömegerők gyengülése tömegpusatulássá ne váljék. Ennek a munkának végzése izgalmas, idegölő tevékenység már ma is és lesz — legalább egyelőre — ezután is, mely nagyon hasonlít az árvízi mérnök szerepéhez, akinek csak egy feladata van: állandóan figyelni és minden erővel elébe vágni a gátszakadásoknak. Nincs jogunk kételkedni abban, hogy a magyar nép ennél az idegölő munkánál megértő és cselekvő segítségét ezután sem fogja megvonni. Aki ebben hisz és ismeri a gazdaságtörténelem sok oly példáját, melyek a gazdasági bajok viszonylag rövid idő alatt való megszűnéséi ta nitják, az csak bizakodó optimista lehet. Eu ma is az vagyok és boldog lennék, ha a nemzet vezető rétegei szintén azok maradnának. Mezőgazdasági ország vagyunk, sorsunk tehát a magyar föld sorsától függ. Örömmel látjuk, hogy e földnek megművelése körül uj irányok keletkeznek. Egészen biztos, ha agrár - termelésünk most meginduló irányváltozása befejezést nyer, vagyis olyan cikkeket termelünk ezentúl, amelyek átvétele elől a külföld éppen cikkeink különleges minősége és értéke folytán nem térhet ki, sorsunk eldőlt és megélhetésünk biztosítva van. Összefoglalva mindezt: népünk szívóssága, igénytelensége, termelési rendszerünk útban lévő átszervezése, a külpolitikai légkör javulása mind oly tényezők, amelyek — párosulva a kormányzat becsületes munkájával — egész bizonyosan és röviden meghozzák a várva-várt javulást. Ehhez azonban nemcsak minden magyar imádságára, hanem cselekvő kösremunkálkodására van szükség. Hogy a bekövetkezendő uj esztendőben ez így legyen, adja a magyarok Istene. Szekszárd parlamentiének évvége. Dr Dulin Jenő az Ínségesek érdekei ellen szavalt a városi képviselőtestület szombati közgyűlésén. valamint az iskolás gyermekek ruhája és cipője és kell még tüzelőre 400 P, népkonyhára 3000 P, segélyekre 1000 r, szellemi szükség- munkára 2483 pengő, ami összesen 10.283 P 67 fillér szükségletet jelent a már kifizetett 2500 pengőn felül. Ezt az összeget akként lehet előteremteni, ha kiveti a képviselőtestület a kormányrendeletben megjelölt hozzájárulás felét, a 10, illetve l'/o os inségjárulékot. A javaslatot Szabó János ellenezte és indítványozta, hogy írjon fel a város a belügyminiszterhez és kérje a szekszárdi inségjárulék teljes törlését. Dr Dulin Jenő, az ellenzék vezére szólalt ezután fel és tiltakozott az inségjárulék kivetése ellen. A szegény néprétegek iránti áldozatkészség hiányát visszatükröző antiszociális beszéd ntán dr Zsigmond Ferenc, dr VégesB Ferenc és Taksonyi János Heimann fejtették ki felfogásukat, majd vitéz Vendel István magyarázta meg a kérdés lényegét, amely abban csúcsosodik ki, hogy az inségjárulék kivetése Szekszárd szegény lakosságának érdeke, mert csak ezen a módon lehet megközelíteni, hogy Szek- szárdon a tél folyamán ínséges ne legyen. Szabó János újabb felszólalása és dr Leopold Kornélnak a polgármesteri javaslatot támogató magyarázata után a kérdést az elrendelt névszerinti szavazás akként döntötte el, hogy a képviselőtestület 29 szavazattal 19 ellenében az inségjáiulék kivetését kivánta, nehogy a minden - kire kivetendő njabb pótadóval kelljen az inségkérdést megoldani. Ezzel az üggyel a közgyűlés alkalmából a szokottnál bővebben kell foglalkoznunk és rá kell világítanunk arra, micsoda furcsa helyzetbe került volna az ellenzék, ha vezérével, Dulin Jenővel szavaz. Az eredmény ugyanis az lehetett volna, hogy a vagyonosabb ellenzéki vezeték a polgármesteri Javaslat leszavazásával saját személyükre nézve előnybe kerültek volna. Az inségjárulék kivetésére vonatkozó javaslat leszavazásának természetszerű következménye az lett volna, — amit a polgármester hangoztatott is, — hogy újabb pótadót kellett volna kivetni, avagy azok a szegény emberek estek volna el a téli munkaalkalmaktól, akiknek a nevében szokott mindig az ellenzéki vezér beszélni ét akiknek a támogatásával került be az ellenzék a képviselőtestületbe, így történt azután meg az, hogy Dulin Jenőnek a feltűnő hang- súlyozással leadott „nem“ szavazata után vele szavaztak: Szigetvári Antal, Orbán József Bálint, Ferger István, Prantner Imre, Szé- kelyi István Majsai, Török Pál Majsai. I I Srzsébef Királyné Szálló I Budapesti Ili., Egyetem-utca 5. 100 modern, kényelmes szoba. • Liftek. • Hideg-meleg folyóvíz. Központi fütéB • Az étterem- és kávéházban minden este szalonzene Az Ensébet-pincében egypincér-rendaier! Menü: 1*60 P Menü: 1*60 ~ Szombat délután vitéz Vendel István polgármester elnöklete alatt tartotta Szekszárd megyei város kép viselőtestülete esévi utolsó közgyűlését. A polgármester az ó-évtől búcsúzva, nagy vonásokban beszámolt a végét járó esztendő eseményeiről, megállapítva, hogy a város fizetési készségében a nehéz helyzet sem okozott zökkenőket. Bár a város kormánytámogatásban nem részesült, — fennálló adósságaiból a kamatszolgál- tatáson felül még 145 000 pengőt törleszteni is tudott. Ebben a tekintetben tehát Szekszárd sok magyarországi városnak magasan fölötte áll. Midőn arra kérte a Mindenhatót, hogy a további nehézségeket a város lakói felől hárítsa el, boldog ünnepeket és újévet kívánt a képviselőtestület tag jainak és a város lakosságának. A tárgysorozatra áttérve megállapította a képviselőtestület, hogy a polgármester a városi fogat használatáért évi 200 pengő átalányt fizessen ; ha pedig máshová utazik, az ut minden kilométeréért 20 fillért köteles leróni. Majd a legtöbb adót fizető képviselőtestületi tagok 1934. évi névjegyzékét összeállító bizottságba Schneider Jánost, Debulay Imrét és Taksonyi János Heimannt küldte ki a közgyűlés. Nagy és szenvedélyes vita előzte meg az inségakció lebonyolításához szükséges inségjárulék kivetését. Tóth Pál városi számvevő ismertette a szükségletet és bejelentette, hogy 2500 pengőbe került az ínségesek,
