Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-12-23 / 101-102. szám

1933 december 23. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG ö Rátkay: Bencém mondja ezt, „Felhő Kláridban; ■■'y'ü f De én meg azt, hogy — kisüt még a nap! Rákosi: Soha! Oda, a — húsz millió magyar! Rdtkay: De — húsz a — nyolc is, ha — tenni akar i Rákosi: Mit, hát, te, bízol? • Mindég bíztam én ... Rákosi: Igaz, akkor is, ha nem volt okunk, Hisz, te hirdetted nekünk, hogy: Ne sir]! Kossuth apánk biztattad akkor igy ... Rdtkay; Bízom ma is, észünk, há héni hägy el l Rákosi: Mondd inkább, há — visszajő másoké! Rátkay: Pedig engem is ért ezer csapás: Ügyvédi sors, az — összeroppanás. Aztán a vakság, hályog a szemen ... Blaháné: Mert — napba nézett sokat az a — szem ! Rátkay: Igaz, volt — napom! Áldott — feleség! S mint a cédrusfák, a kis csémeték Úgy nőttek sorba... Egy csak a leány... Szegény Arankám! — De — hat a — fiú! Vagy csak — volt... Hisz, három már porba, lent: Hősi halott... Blaháné: Szóval, a — mennybe ment! Rátkay: Igen, odakinn vártak már reám. Jó anyjuk csókját rájuk csókolám ... S ők is — üzennek... Van itt — telefon ? Persze, még milyen! ? Be is kapcsolom S ni, távolba is — látni már veié ? Úgy ám, az ott — tornyaink teteje I A ház, a kert, a — dolgozó szobám... És minden úgy van, ahogy elhagyám, Csakhogy tenger könny a — szemeteken, Drágám, várjatok, majd — törülgeteml •. * ■ S megvan a város, a Csonka torony, Majd ezer kocsi a nagy piacon. Ott hajók... a hid, a szép Dunapart, Viszi a szél a szerelmes sóhajt! De fák szitálnak őszi levelet... Be kár, hogy az — élet is elpereg! . . .Kár? Tán nem is kár?! Élet rendje ez... Siürke mindennap... Megszokott dolog ! Ni, de a — zászló ünnepet jelez ? Pedig az ott* az — Egyenlőség! Kör... Mindenki tesz, vesz, tisztogat, söpör... Mi készül ott! ? Rákosi: Hát, a te — Ünneped, Itt a — meghívód, épp most érkezett 1 Csepreghy: ünnep? Hát persze! Tűrd el jó komám, Magyar szokás ez, — halálunk után! Rátkay: Negyvenhárom év ? 1 Édes istenem, Nem volt még elég - ünnep ez nekem? Eddig állottam épp az élükön, Hűéit köveitek, ha kellett — tűzönt S ha fájt az élet sokszor odalenn ; Kisírtam magam, a sok — jó szivén! Rákosi: Lászlóm, hiszen te, most- is — könnyezel ? ! Rátkay : óh, hát, a lelkem, hogyan fojtsam el ?; Ti, nem halljátok, mi — szivembe sir ?! (A távolból nagyon halk zene: »Azért csillag, hogy ragyogjon < A második ven- szakot már énekli odakinn egy férfihang: „Azért erdő, hogy — zöldeljen, Azért vihar, hogy — tördeljen, Azért a szív, hogy dobogjon, Fájdalmában megszakadjon, szakadjon!“ (Az utolsó két sort óregesen utána dúdolja Blaháné is a színpadon.) Blaháné: Én ne hallanám ? 1 Hisz — veled sírok ... A — te nótád ez, édes Rátkay! Rátkay: Ajkadról volt csak gyönyör hallani! Blaháné: Csacsiság fiam... Rátkay: Ajkad volt a — méz... Blaháné: Csitt! Most én mondom: menj vissza, hisz — élsz l A nótás magyar, ha — ajkára vesz, Kedves poétám: Örőkélet ez ! Rátkay: Maradok mégis ... Itt, a — csalogány : Itt — éljek — dalban, dalos ájakdnl (Elkapja Blaháné kezét s kisebb szünet után meginduitan a földre néz.) Majd jönnek — Ők is, szép — egymásután! Rákosi: (Leplezni óhajtván elérzékenyedését, hirtelen közbevág.) Elég! Ints már: ünneped — kezdhetik, Mi, meg majd, innen — tapsolunk nekik! Kovácsné Hagy Lujza emlékünnepély. Hűvös ősii idő volt, amikor az Egyesült Ssekssárd-Tolnamegyei Nő­egylet feledhetetlen érdemű ügy­vezető alelnökinek nemes lelke itt­hagyta est a gonddal tele világot,, hogy át röpül jön as örök bo'dogságba és ott magáhos ölelhesse ssivéről oly koráikv lessakadt Lujsikáját és az oíass harctéren elesett Lissló fiát. Énnek a melegssivü, annyi vigasz­taló és bistató szó elmondójának és ssivének melegéből annyi lelkesedést és szeretetek nyújtó nagyasszonynak emlékezetére hálás egyesülete, az Egyesült Ssekssárd-Tolnamegyei Nő* egylet egy rendkívül sikerült emlék­ünnepélyt tartott e hó 19 én, ame­lyen a boldogaltnak családja is tel­jes számban megjelent. Hogy a tár­sadalom minden rétegében mily hálá­val gondolnak Kováosoé Nagy Luj zára, annak lefényesebb bizonyítéka, hogy a Ssekazárd Szálló nagyterme négyen, is szűknek bizonyult azok befogadására, akiket nem a kiváncsi *g. de a szeretet és a kegyel etes érzés gyűjtött együvé esen délutánra. A Szekszárdi Daloskör Hiszekegye után dr Csapó Dánielné elnök mon­dott rövid megoyitót, amelyben ke­gyeleten szavakkal adózott Kovács Dávidhé emlékének és felkérte vitéz Makray Lajos pápai kamarást, hogy emiékbessédét tartsa meg. A szónoklás mestere, akinek szó- noki hire messze tú szárnyalta már Tóina vármegye határait, aszal kezdte beszédét, hogy Kovács Dávidné a Nőegylet fáradhatatlan alelnöke más iéí évvel ezelőtt az egyesület tiszte letbeli tagjává hívta meg és tagsági díj fejében kikötötte, hogy a Nő- agyiéit által minden évben rende­zendő kultnrdélutánok egyikén egy- egy beszédet köteles mondani. Amikor est a feltételt elfogadta, aom gondolta, hogy mily szomorú kötelességet fog ez az ígéret reá je festeni. Nem gondolta, hogy a má­sodik évi tagdíj lerovásánál arról a fürgén, mosolyogva, lelkesítve járó nagyasszonyról kell emlékeznie, aki neki ezt a megbízást adta. Ekén meg­kapó bevezetés után hatalmas szó kincsével, kiváló előadó művészeté vei, mélyen járó filozófiájával és mégis lélekbe, szívbe markoló szavai­val gyönyörűen és megkapó hűen fes­tette meg Kovács Dávidné lelkét, azt á lelket, mely nem csüggedt el akkor sem, amikor a legnagyobb fájdalmak marcangolták szivét és amelyből akkor sugárzott ki az igazi istenes hit, ámikor a megpróbáltatá­sok és szenvedések nehéz keresztje alatt teste roskadozott. Akik elriié- lyedve hallgattuk ezt a mesteri szó noklatot, megállapíthattuk, hogy Ra­fael ecsetje, Michel Angeld vésője alól nem kerülhetett Volna ki gyö nyörübben megformált alakja a meg boldogultnak és akik közelebbről is­mertük Kovács Dávidnét, könnyes szemmel éreztük, hogy a szónoknak az a lélekfestése nem Volt túlzás, hanem a leghűségesebb visszavará- zso'áza a valóságnak. S«ünni bem akaró taps tört ki a hallgatóság tömegéből, amikor a sió nők befejezte emlékezését. Megk-pó éz kedves jelenet volt, amikor az intézet énekkara Klieber Giiella ügyes vezetésével a megbol­dogult kedvez dalát: „Hullabak a f*ról az őszi levelek* ft énekelte s közben a színpadon Ügyesen elhelye­zett fákról áz ünnep alt arcát mű­vésziesen megörökítő arcképre hul­lottak az emlékezésnek jelképeként az elsárgult falevelek. Bodnár István­nak, Ssekazárd udvari poétájának gyönyörű verse töltötte be ezütán a termet. Kovácsné Nagy Lujza emlé kezetére irta azt a költő barátunk és abban rejlő mélységes érzéseket gyö nyörüen domborította ki Fekete Stefi előadásában. Á Stekszárdi Zeneegyesület zene kara R Ó d e r Pál ügyvezető elnök vezetésével Grieg „Aase halála* és J. Sibelius „Valse tfieste*-jét adta elő gyönyörű összhangban. A veze­tőnek és a tagoknak nagy buzgal­mát élénken mutató szám Után, alle górikus kép következett. Lászlófalvi Eordögh Zoltánná irta a képnek len­dületes és sz p kísérő szövegét, ame lyet igen kedvesen G*user Erzsiké adott elő. Wächter Hooka HúOgária személyesitője, Végess Ztussi, Úrik Melánia, Aczél Boriska, C*. P pp Éva, D'Centy Judit, László Ili, Bőd • M«gda, H»ypál Iii és' Fekete Dorka gyö­nyörű együttesben mutatták be aá allegórikus képet, amely'mesésen Su­gározta Vissza mágyar vágyat és re ménységet. Az élőképet Bálintná Lő rioosy Ida éa dr Nitnausb Gyu- láné tanárnők és Gábor Károly* á polgári leányiskola hitoktatója ren­dezte kiváló Ízléssel és rátermett Béggel. A Szekszárdi Daloskör, ame­lyet Pets Hubert vezényelt, |„Neto, nem, soha!* éneke fejezte be a gyö nyörü ünnepséget, amelynek szépsé­gével tán meg lett Volna elégedve a Nagyasszony is és mosolyogva bu- csusott volna el tőlünk az előadás végeztével. Mi, akik hiszünk a túlvilág! Örök- életben, meg vagyunk győződve ar­ról, hogy könoyes szemmel tekintett le esen délutánon a földre éa az 0 kedves gesztusával mutatta társai­nak : „Nézzétek, ez az én egyesü­letem**. „Egyetlen Öröm“. Irta: Siilágyi Baba. 9000 esztendővel ezelőtt megszü­letett az Egyetlen Öröm! 2000 esz­tendővel ezelőtt fellobbant Betlehem­ben äz Örök Szeretet legforróbb lángja és felfényesedett az égen egy útmu­tató csillag! Ezer esztendők mentek el azóta az emberek mellett, de az Egyetlen Öröm boldogsága él, az Örök Sze­retet lángja lobog és csillag mutatja az utat! — Neked is mutatja 1938. esztendő szoiíloru vándora. Nein érezted még soha az Egyetlen Öröm csodáját? Állj meg egy pillanattá a tülekedésben és indulj vissza gondo­latban azon az utón, amelyik mö­götted van és egyedül csak a bet­lehemi C'illag fénye világit, bizonyo­san találsz két gyöngyszemet Régen régen hullott ki a te szemedből, mint forró könnycseppje a meghatottság nak, vagy szánalomnak, vagy bűn­tudatnak. Ha felveszed, ha a skived forrósága könnyé tudja olvasztani ismét, ha megint tudsz sírni a meg­hatottságtól, vagy bűneid miatt, ál­kor megérzed, mi az Egyetlen öröm! Találsz azon az utón mást is. Te vesztetted el valamikor, talán észre sem vetted, hogy a nagy rohanás­ban elmaradt tőled. Az ut pofába hullott szavak ezek. Egy régi imádra ismersz a szavakban. Ügy t dem is tudtad, hogy elhagytad a gyermek­Dr ISGUM AD AM tüzifatelepe, SZEKSZARD Telefon 21 Keselyűs! ut Telefen 21 Elsőrendű, száraz bükk, gyertyán, cser, szil, nyer, hasán ás dorong tűzifa Aprított gyertyán és szili Villanyerőre berendezett IfiréSielő- és faapritó telep 707 Megrendelések s telepen, valamint a telep vesetőjénél, Fekete Géza lakásán, Szent László atos 14. szán és Weisz Andor njeágüzleteben eszkőzOlhetők. Dorogi óo tatai tojásszén, valamint óbudai l-a diókoksz kapható

Next

/
Thumbnails
Contents