Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-12-23 / 101-102. szám
1933 december 23. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG ö Rátkay: Bencém mondja ezt, „Felhő Kláridban; ■■'y'ü f De én meg azt, hogy — kisüt még a nap! Rákosi: Soha! Oda, a — húsz millió magyar! Rdtkay: De — húsz a — nyolc is, ha — tenni akar i Rákosi: Mit, hát, te, bízol? • Mindég bíztam én ... Rákosi: Igaz, akkor is, ha nem volt okunk, Hisz, te hirdetted nekünk, hogy: Ne sir]! Kossuth apánk biztattad akkor igy ... Rdtkay; Bízom ma is, észünk, há héni hägy el l Rákosi: Mondd inkább, há — visszajő másoké! Rátkay: Pedig engem is ért ezer csapás: Ügyvédi sors, az — összeroppanás. Aztán a vakság, hályog a szemen ... Blaháné: Mert — napba nézett sokat az a — szem ! Rátkay: Igaz, volt — napom! Áldott — feleség! S mint a cédrusfák, a kis csémeték Úgy nőttek sorba... Egy csak a leány... Szegény Arankám! — De — hat a — fiú! Vagy csak — volt... Hisz, három már porba, lent: Hősi halott... Blaháné: Szóval, a — mennybe ment! Rátkay: Igen, odakinn vártak már reám. Jó anyjuk csókját rájuk csókolám ... S ők is — üzennek... Van itt — telefon ? Persze, még milyen! ? Be is kapcsolom S ni, távolba is — látni már veié ? Úgy ám, az ott — tornyaink teteje I A ház, a kert, a — dolgozó szobám... És minden úgy van, ahogy elhagyám, Csakhogy tenger könny a — szemeteken, Drágám, várjatok, majd — törülgeteml •. * ■ S megvan a város, a Csonka torony, Majd ezer kocsi a nagy piacon. Ott hajók... a hid, a szép Dunapart, Viszi a szél a szerelmes sóhajt! De fák szitálnak őszi levelet... Be kár, hogy az — élet is elpereg! . . .Kár? Tán nem is kár?! Élet rendje ez... Siürke mindennap... Megszokott dolog ! Ni, de a — zászló ünnepet jelez ? Pedig az ott* az — Egyenlőség! Kör... Mindenki tesz, vesz, tisztogat, söpör... Mi készül ott! ? Rákosi: Hát, a te — Ünneped, Itt a — meghívód, épp most érkezett 1 Csepreghy: ünnep? Hát persze! Tűrd el jó komám, Magyar szokás ez, — halálunk után! Rátkay: Negyvenhárom év ? 1 Édes istenem, Nem volt még elég - ünnep ez nekem? Eddig állottam épp az élükön, Hűéit köveitek, ha kellett — tűzönt S ha fájt az élet sokszor odalenn ; Kisírtam magam, a sok — jó szivén! Rákosi: Lászlóm, hiszen te, most- is — könnyezel ? ! Rátkay : óh, hát, a lelkem, hogyan fojtsam el ?; Ti, nem halljátok, mi — szivembe sir ?! (A távolból nagyon halk zene: »Azért csillag, hogy ragyogjon < A második ven- szakot már énekli odakinn egy férfihang: „Azért erdő, hogy — zöldeljen, Azért vihar, hogy — tördeljen, Azért a szív, hogy dobogjon, Fájdalmában megszakadjon, szakadjon!“ (Az utolsó két sort óregesen utána dúdolja Blaháné is a színpadon.) Blaháné: Én ne hallanám ? 1 Hisz — veled sírok ... A — te nótád ez, édes Rátkay! Rátkay: Ajkadról volt csak gyönyör hallani! Blaháné: Csacsiság fiam... Rátkay: Ajkad volt a — méz... Blaháné: Csitt! Most én mondom: menj vissza, hisz — élsz l A nótás magyar, ha — ajkára vesz, Kedves poétám: Örőkélet ez ! Rátkay: Maradok mégis ... Itt, a — csalogány : Itt — éljek — dalban, dalos ájakdnl (Elkapja Blaháné kezét s kisebb szünet után meginduitan a földre néz.) Majd jönnek — Ők is, szép — egymásután! Rákosi: (Leplezni óhajtván elérzékenyedését, hirtelen közbevág.) Elég! Ints már: ünneped — kezdhetik, Mi, meg majd, innen — tapsolunk nekik! Kovácsné Hagy Lujza emlékünnepély. Hűvös ősii idő volt, amikor az Egyesült Ssekssárd-Tolnamegyei Nőegylet feledhetetlen érdemű ügyvezető alelnökinek nemes lelke itthagyta est a gonddal tele világot,, hogy át röpül jön as örök bo'dogságba és ott magáhos ölelhesse ssivéről oly koráikv lessakadt Lujsikáját és az oíass harctéren elesett Lissló fiát. Énnek a melegssivü, annyi vigasztaló és bistató szó elmondójának és ssivének melegéből annyi lelkesedést és szeretetek nyújtó nagyasszonynak emlékezetére hálás egyesülete, az Egyesült Ssekssárd-Tolnamegyei Nő* egylet egy rendkívül sikerült emlékünnepélyt tartott e hó 19 én, amelyen a boldogaltnak családja is teljes számban megjelent. Hogy a társadalom minden rétegében mily hálával gondolnak Kováosoé Nagy Luj zára, annak lefényesebb bizonyítéka, hogy a Ssekazárd Szálló nagyterme négyen, is szűknek bizonyult azok befogadására, akiket nem a kiváncsi *g. de a szeretet és a kegyel etes érzés gyűjtött együvé esen délutánra. A Szekszárdi Daloskör Hiszekegye után dr Csapó Dánielné elnök mondott rövid megoyitót, amelyben kegyeleten szavakkal adózott Kovács Dávidhé emlékének és felkérte vitéz Makray Lajos pápai kamarást, hogy emiékbessédét tartsa meg. A szónoklás mestere, akinek szó- noki hire messze tú szárnyalta már Tóina vármegye határait, aszal kezdte beszédét, hogy Kovács Dávidné a Nőegylet fáradhatatlan alelnöke más iéí évvel ezelőtt az egyesület tiszte letbeli tagjává hívta meg és tagsági díj fejében kikötötte, hogy a Nő- agyiéit által minden évben rendezendő kultnrdélutánok egyikén egy- egy beszédet köteles mondani. Amikor est a feltételt elfogadta, aom gondolta, hogy mily szomorú kötelességet fog ez az ígéret reá je festeni. Nem gondolta, hogy a második évi tagdíj lerovásánál arról a fürgén, mosolyogva, lelkesítve járó nagyasszonyról kell emlékeznie, aki neki ezt a megbízást adta. Ekén megkapó bevezetés után hatalmas szó kincsével, kiváló előadó művészeté vei, mélyen járó filozófiájával és mégis lélekbe, szívbe markoló szavaival gyönyörűen és megkapó hűen festette meg Kovács Dávidné lelkét, azt á lelket, mely nem csüggedt el akkor sem, amikor a legnagyobb fájdalmak marcangolták szivét és amelyből akkor sugárzott ki az igazi istenes hit, ámikor a megpróbáltatások és szenvedések nehéz keresztje alatt teste roskadozott. Akik elriié- lyedve hallgattuk ezt a mesteri szó noklatot, megállapíthattuk, hogy Rafael ecsetje, Michel Angeld vésője alól nem kerülhetett Volna ki gyö nyörübben megformált alakja a meg boldogultnak és akik közelebbről ismertük Kovács Dávidnét, könnyes szemmel éreztük, hogy a szónoknak az a lélekfestése nem Volt túlzás, hanem a leghűségesebb visszavará- zso'áza a valóságnak. S«ünni bem akaró taps tört ki a hallgatóság tömegéből, amikor a sió nők befejezte emlékezését. Megk-pó éz kedves jelenet volt, amikor az intézet énekkara Klieber Giiella ügyes vezetésével a megboldogult kedvez dalát: „Hullabak a f*ról az őszi levelek* ft énekelte s közben a színpadon Ügyesen elhelyezett fákról áz ünnep alt arcát művésziesen megörökítő arcképre hullottak az emlékezésnek jelképeként az elsárgult falevelek. Bodnár Istvánnak, Ssekazárd udvari poétájának gyönyörű verse töltötte be ezütán a termet. Kovácsné Nagy Lujza emlé kezetére irta azt a költő barátunk és abban rejlő mélységes érzéseket gyö nyörüen domborította ki Fekete Stefi előadásában. Á Stekszárdi Zeneegyesület zene kara R Ó d e r Pál ügyvezető elnök vezetésével Grieg „Aase halála* és J. Sibelius „Valse tfieste*-jét adta elő gyönyörű összhangban. A vezetőnek és a tagoknak nagy buzgalmát élénken mutató szám Után, alle górikus kép következett. Lászlófalvi Eordögh Zoltánná irta a képnek lendületes és sz p kísérő szövegét, ame lyet igen kedvesen G*user Erzsiké adott elő. Wächter Hooka HúOgária személyesitője, Végess Ztussi, Úrik Melánia, Aczél Boriska, C*. P pp Éva, D'Centy Judit, László Ili, Bőd • M«gda, H»ypál Iii és' Fekete Dorka gyönyörű együttesben mutatták be aá allegórikus képet, amely'mesésen Sugározta Vissza mágyar vágyat és re ménységet. Az élőképet Bálintná Lő rioosy Ida éa dr Nitnausb Gyu- láné tanárnők és Gábor Károly* á polgári leányiskola hitoktatója rendezte kiváló Ízléssel és rátermett Béggel. A Szekszárdi Daloskör, amelyet Pets Hubert vezényelt, |„Neto, nem, soha!* éneke fejezte be a gyö nyörü ünnepséget, amelynek szépségével tán meg lett Volna elégedve a Nagyasszony is és mosolyogva bu- csusott volna el tőlünk az előadás végeztével. Mi, akik hiszünk a túlvilág! Örök- életben, meg vagyunk győződve arról, hogy könoyes szemmel tekintett le esen délutánon a földre éa az 0 kedves gesztusával mutatta társainak : „Nézzétek, ez az én egyesületem**. „Egyetlen Öröm“. Irta: Siilágyi Baba. 9000 esztendővel ezelőtt megszületett az Egyetlen Öröm! 2000 esztendővel ezelőtt fellobbant Betlehemben äz Örök Szeretet legforróbb lángja és felfényesedett az égen egy útmutató csillag! Ezer esztendők mentek el azóta az emberek mellett, de az Egyetlen Öröm boldogsága él, az Örök Szeretet lángja lobog és csillag mutatja az utat! — Neked is mutatja 1938. esztendő szoiíloru vándora. Nein érezted még soha az Egyetlen Öröm csodáját? Állj meg egy pillanattá a tülekedésben és indulj vissza gondolatban azon az utón, amelyik mögötted van és egyedül csak a betlehemi C'illag fénye világit, bizonyosan találsz két gyöngyszemet Régen régen hullott ki a te szemedből, mint forró könnycseppje a meghatottság nak, vagy szánalomnak, vagy bűntudatnak. Ha felveszed, ha a skived forrósága könnyé tudja olvasztani ismét, ha megint tudsz sírni a meghatottságtól, vagy bűneid miatt, álkor megérzed, mi az Egyetlen öröm! Találsz azon az utón mást is. Te vesztetted el valamikor, talán észre sem vetted, hogy a nagy rohanásban elmaradt tőled. Az ut pofába hullott szavak ezek. Egy régi imádra ismersz a szavakban. Ügy t dem is tudtad, hogy elhagytad a gyermekDr ISGUM AD AM tüzifatelepe, SZEKSZARD Telefon 21 Keselyűs! ut Telefen 21 Elsőrendű, száraz bükk, gyertyán, cser, szil, nyer, hasán ás dorong tűzifa Aprított gyertyán és szili Villanyerőre berendezett IfiréSielő- és faapritó telep 707 Megrendelések s telepen, valamint a telep vesetőjénél, Fekete Géza lakásán, Szent László atos 14. szán és Weisz Andor njeágüzleteben eszkőzOlhetők. Dorogi óo tatai tojásszén, valamint óbudai l-a diókoksz kapható
