Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-12-23 / 101-102. szám
6 imádságot ? Vedd fel ézeket az egyszerű, régi kis szavakat és tedd őket újra a szivedbe! Érzed, hogy amint életre kelnek, melegítenek ?! Ez az Egyetlen Öröm! — Most már meleg a szived és tudsz sírni! De a kezed! Nézd csak meg a kezedet! Hideg és durva. Talán már simogatni sem tudsz velük! Tartsd egy kicsit a forró szivedre őket, talán át tudnak még melegedni. Ezt az utat most járd meg, a nagy készülődés, a nagy várakozás idején: adventben I Hogy karácsony estére haza érhess a kincseiddel, a könnyé olvadt gyöngyszemekkel, az imává forrósodott régi szavakkal és a simogatni tudó kezeiddel. Ha ezekkel a kincsekkel érkezel a karácsonyfa alá, akkor megismered az Egyetlen Öröm diadalmas ujjongását. Nagy, szent boldogság teríti be a lelkedet, olyan fehér és olyan nyugodt az örömöd, mint a hóval behullt világ karácsony éjszakája.. Ember! Tudsz e hálás lenni a fehér nyugalomért? Tudsz-e hálás lenni, amiért az Egyetlen Öröm elérkezett hozzád ? Tudod e, érzed e, hogy ez a nyugalom, ez az öröm : a Minden! ? Ne engedd el többet, hogy mindig veled legyen és karácsonnyá fehérítse minden napodat. Fogadd el a kezet, az egyetlent, amelyik mindig meleg, Áhítat. A Holdra, a drága ezüstvirágra Ma álomvizekből porzik a fény, A hab szava halkán Az ég felé pattan És messze felettem és mélyen alattam Az angyalok álma Pszt 1 Mintha szállna És dalt hegedülne és dalt muzsikálna Az orgonafákon, a réten .s a forró .Szivek közepén. A bűnkül kiszáradt s az esti imákat Egy piros kis csillag: az éj szive tán... Az éleres, tiszta Csendben felissza S mint égi szökőkút öntözi vissza S mig titkosan, halkan Ez űrbéli dallam "Visszhang paripával a földre lenyargal, Az Isten is alszik az éj mesefényü Alomfogatán. Ifj. vitéz Zerinváry Szilárd. Eljött a jézusba! Irta: F. Bereczk Gizella. Vargáné nagy lépésekben rótta a havas utat. Munkából jött ma is. Csillogott a szeme, dobogott a szive, ma karácsony este van ! Ma nem viszi haza a napszámot, ajándékot vesz rajta a gyerekeknek Ä három nagyobbnak bábsziveket, olyant, amelyik piros, meg fehér hromenclicukorral van kirakva, meg csokoládé-csizmákat.A picinek egy psörgőt, a beteg urának pedig hazaviszi a vacsorarészét, jó gulyást meg szép szelet kenyeret. A bábosnál megvette a bábszive két, a fűszeresnél a csizmákat meg a csörgőt. Azután lisztet és mákot is yett, hogy holnap korán megsüthesse a kalácsot és a templomba is eljusson. Boldogan, repeső szívvel szaporáztá g lépteit, lábai alatt ropogott a friss fehér hó, füle mellett dudált a szél, yalahonnét csengetyüszó hallatszott, olyan volt az, mintha kis fehér angya incselkednének vele és muzsikálnának neki valami mennyei melódiát, amilyent csak karácsony este lehet hallani. . Hazaérkezett. A község szélén rozzant kis viskó, zsúp födéllel Ez volt Vargáék otthona, A.. három nagyobbik gyerek az asztal körül ült; Máskor ilyenkor j TÖLNAMEGYEí WlSAG ............................ .......... 1933 december 23 El hiszem, — felelte az asszony könnyes mosollyal, — úgy volt biz az, kis fiaim, karácsony este valóban eljött hozzánk a Jézuska. 'A .. • .• •■. U rrrnrnöriri— Vártad-e már Őt ? Álmatlan nehéz éjszakákon Sirt-e a lelked könnyes vággyal?. Hogy találkozhass valahogyan . ' Az Isten egyszülött Fiával. . Érezted e, hogy elhagy minden, Hogy kifosztott, megcsalt az élet? És csendességét, békességet Más senki, sehol nem ad néked. ‘ I Vártad é már ót imádsággal ? Könyörgésed szállt-e az égig? S titkos, adventi reménységgel Kisérted-e az utón végig . .. ? A lábanyomába menni. . . menni-.. . Érinteni ruhája széléti, . . Elhitted-e, hogy meggyógyítja { A szived, lelked minden vétkét . .. ? Vártad e már Őt, kerested-e Elepedt szivvel, tárt karokkal ? Énekeltél e testvériélek ' A betlehemi angyalokkal ? Alázatos, örvendő szivvel, A jászol előtt hulltál térdre? S érezted-e, hogy milyen édes, Jó s szent a karácsonyi béke!? Kovácsné Huszár Jolán. Az ur. Irta: dabolci Fekete Lászlóné. Zsebeit bogarászta, nem volt bennük egy fekete garas sem. Megvakarta fejét, végigkopogta a szobát,' aztán elölről kezdte a vizsgálódást. Hátha?! A kabátzseb már régóta lyukas, valamelyes pénz lecsúszhatott az aljába! — De mikor is? Hogy is? Mert régen volt abban pénz, ember legyen, aki a napjára vissza*tud emlékezni. Darabig gondolkodott, nem ért semmit. Lependerítette magáról a kabátot, rázta hosszában, széltében, hogy csörög e ? Nem csörgött. A »hátha« most az Íróasztal felé irányittatott, bár igen nagyon tudva volt, hogy a felső fiókban nincs más, mint egy csorba papirvágó kés, egy kopott családi kép, amelyen az ur, tekintetes Létay Boldizsár ur, angyalmódra kihizottan, csipkék és máslik között lelkedezik az édesanyja ölében. Hiszen ha veszi az ember, nem nagy idő hetvenöt esztendő, r— csak csupán emberi számítás szerinti jelent észrevehetőt. S ez az észrevehetőség; a képen látszik legjobban. Halvány- sárga, mint az őszi avar és az£ ijedt, meg mosolygó arcokból ni ties meg már más, csak egyedül ő, az ur, ahogy az egész környék tiszteli.; v' Ha ilyen kicsinyes az élet, hogy hetvenöt esztendőre ennyire ráparari- csol, nem érdemes tovább nézégethi a munkáját. A felső fiók, nagy csat; tanással bezáródik. Jobbról egy gyertyadarab/- bálról spanyolviaszk csonkja. Lentébj) három generáció spárgával ösSzéKÖtö- zött váltója. Brr, nem jó belénézdi. Egy fokkal alatta a Bábi asszony személy leírása. Fáradt pók mászott ki belőle. Tizenkét évvel ezelőtt, cse- lédköny vváltás miatt került ide. Azóta elfakult a Bábi asszony barna haja, fogai sem maradtak épek s a szája rendességét is szóvá lehetne 'tenni, mert a Létay portán megnőtt, pici, kék pettyek húzódtak rá és bajusz is serkedt föléje. Nem rendes bajusz, olyanféle csupán, amilyent kacki legények kapkodnak a lányok előtt. A cselédkönyv sorsát, ez a bajusz döntötte el végérvényesen. Boldizsár TITTE TESTVÉREK Rádió-Vállalata Szekszárd, Kaszinóbazár, i: Telefon 91. szám NAGY KARÁCSONYI VÁSÁR! Csillárok, Asztali Lámpák, Vasalók és Főzök mindennemű villamos- sági cikkek nagy válasstékban. Legmodernebb Rádió-készülékek Egész modern Csillárok már 20 pengőtől 3b > Asztali Lámpák 6 pengőtől < Z Kedvező részletfizetési feltételek! *91 mindig simogató és mindig hű, az Isten Fiának kezét. Soha nem enged el, ha te nem akarod. Minden karácsony éjszakán meg születik valakinek a számára a Gyér mek. Most neked jön el, úgy, szegényen, ahogy 2000 évvel ezelőtt a pásztorok és királyok látták a jászoly ban. De, ha mellette vagy, glóriája fénye téged is besugároz. Akarod ? Hajolj a jászolybölcsőre, ott milliók könnye, vére, mosolya és célja között megtalálod a tiedet is. Vedd magadhoz és ez legyen az igazi véred, az egyetlen célod, a forró könnyed és az örök mosolyod. És akkor boldog lesz a karácso nyod ! a ! egymás hátán játszottak, nevetgéltek, ugrándoztak, ma valami megillető döttség ült a bámész kis gyermek- arcokon. Egymást nézték, mindegyik mondott valamit a Jézuskáról. A beteges édesapjuk a sarokban ült. Egykedvűen nézett maga elé és a bölcsőt ringatta, amelyikben a négyhónapos kis Márika szendergett. Vargáné benyitott. Titokzatosan mosolygott és kosarát féltve rejtette a szoknyája mögé. Édesanyám — kiáltották egyszerre a gyerekek — nem találkozott a Jézuskával ? Találkoztam biz én — felelte Var gáné — éppen itt járt alapunk előtt, küldött is nektek valamit. Kipakolta a bábsziveket meg a kis csizmákat és szétosztotta a gye rekek közt. Azután odament az urá hoz „és elébe tette a vacsorát. Egyék János magának meg ezt hozta Jézuska 1 A csörgőt pedig nagy óvatosan Márika mellé fektette. A beteg ember fanyarul mosolygott és hozzálátott a falatozáshoz. A gyerekek halgattaki Csalódottan nézegették a bábszivet, meg a kis csizmát. Gyerekek — szólt Vargáné, mi közben a meleg kendőt kötözte le magáról — egyétek meg, jó ám! A csizmát is meg lehet enni, le kelj róla kaparni a fényes» papirt, belül csokoládé van. Most majd rőzsével tüzelek és pattogatok kukoricát, úgy mint vasárnap szoktam, mert ma ünnep van, Karácsony este. Dé édesanyám — szólt a, hatéves Palika — akkor ma eljön a Jézuska! Hát már eljött, kis fiam. ö küldte nektek a bábszivet meg a kis csizmát. De édesanyám — szólt újra a gye rek —nemcsak ezt küldi a Jézuska, azt mondták az iskolában a gyerekek; hogy gyönyörű szép karácsonyfát is' hoz, tele minden jóval, sok égő gyertyával, olyannal is, ami csillagokat szór. Aztán mi majd énekelünk, . már meg is tanítottam Pistit meg Sanyit arra az énekre, amit az isko Iában tanultunk. Csak várjon édes anyám, eljön az! Vargáné szive összeszorult. Nem tudott felelni, csak rakta szaporán a rőzsét a tűzhely szájába, hogy minél előbb kipattogjon a kukorica és elfelejtsék a gyerekek a karácsonyfát. Mert hát ő erre nem is gondolt, hogy is gondolhatott volna, ezt is éppen csak hogy futotta a napszám. Forgott a rosta a kezében, ugrálni kezdtek a kukoricaszemek, ette a füst a szemét, alig lehetett látni tőle. De mindegy, csak hadd füstöljön, mingyárt végez vele. A beteg ember köhögött tőle, az apróság tüsszögött. No gyerekek, szedjétek — szólt hátra biztatóan. A kukoricaszemek vigan ugráltak ki a rostából, szana szét a szobában, de egyik se nyúlt utánuk. Egyszerre Pali felugrott. —.Édes anyám, nagy fényességet látok kint! Többet nem is mondott. Rohant ki az ajtón, alig ért ki, hangosan sikított : Édesanyám gyüjjenek ki, eljött a Jézuska. A gyerekek utána futottak. Vargáné befejezte a pattogatást, becsinálta a tűzhely lyukját és kiszaladt a gyere kék után. Az udvaron nagy világosság volt, a gyerekek egymás mellett állva, imára kulcsolt kézzel énekeltek és a ház tetejére szegezték tekintetüket. Édesanyám *— kiáltották — ugy-e mondtuk, hogy eljön a Jézuska, nézze csak, csillagokat is szór, fényes ragyog. Mi minden lehet rajt, nem is látni a nagy fényességtől. Az asszony jajveszékelve szaladt az utcára Fellármázta a falüt, segítségért kiáltozott. Mire segítség jött, már leégett a tető, éppen hogy csak a beteg embert, meg a kisgyereket tudták kimenteni, a kis motyó mind elpusztult, ami nem égett el, azt tönkretette a viz. Vargáéit, akiknek a szegénységét eddig senki sem látta meg, most az egész község szivére ölelte, mint tűz károsult családot. A beteg embert kórházba küldték, ideiglenes lakást adtak nekik, a gyerekeket felruház ták, bútort, ágyneműt hordtak össze számukra. Uj ház építésére gyűjtést indítottak és egykettőre annyi pénz jött össze, hogy nemcsak házra, de egy kis földecskére is jutott belőle. Kosárszámra hordták a jószivü emberek a jó falatokat nekik még hó napok múlva is.. Édesanyám — szólt egyszer Palika, mikor a takaros kis szobában együtt ült a kis család — elhiszi nekem, hogy karácsony este valóban a Jé zuska járt nálunk ? Értékes és szép karácsonyi ajándékok jutányos áron szerezhetők be a I Holnűr-féle RL kín»»- Is pnpirkereskedésélien Szekszúrd ( Kaszinóbazár
