Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-12-23 / 101-102. szám

n

4

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

1933 december 23.

AZÉRT CSILLAG .. T

Előjáték a Dunaföldvári Egyenlőségi Kör Rátkay-estjén. — 1933 december 3. —

Irta: Bodnár István. SZEMÉLYEK;

Csepreghy Ferenc Rákosi Jenő Blaha Lujza Rátkay László

(A mennyországban kisebb társalgó szoba, Csepreghy, Rákosi, Blaháné, majd később Rátkay.)

Csepreghy: Ugyan Jenőm, hagyd azt a Rádiót 1 Blaháné: Fülemben — vatta, hát, nem — alterál!

Rákosi: Tán — „feszélyez“ ? ! így, mégis — magyarabb! Csepreghy: Remek magyarság! Am, legyen, de hát:

Mi ütött beléd?!

Rákosi: Én belém?

Csepreghy: Igen.

Agyon kinzod már szegény Lujzikánk, Persze, engem is ... Irgalmát neki,

Utálni kezdem azt a — Rádiót!

Rákosi: Persze, — utálod, azért lógtál rajt A múlt éjjel is ... De hát akkoron :

A Sárga csikód volt épp — műsoron 1 Csepreghy: Inkább tán — magam, mint e nyavalyás Néger muzsika ?! Persze, te rajongsz Érte...

Rákosi: Én ? I A hideg ráz •..

Csepreghy: Úgy, mért hallgatod ?!

Rákosi: Végén mondják be rendszerint a — hirt,

Mint — újságíró, most is azt lesem.

Csepreghy: Úgy, ezt már értem 1 (Hátra ügyeskedve, elzárja a készüléket.) Persze, kétlaki Volt — Uraságod ?! Poéta — ünnepen És — publicista — hétköznapokon!

Rákosi: Bárhogy gúnyolsz is, az — újságírás Szép mesterség...

Csepreghy: De — Tiszavirág I

Rákosi: Ne bántsd a — könyvem...

Csepreghy: Nem azt bántom én,

De egy napig él legszebb cikked is,

Amíg látod, derék Aesopusod...

Blaháné: Avagy mondjuk, Endre és Johanna

S Éjjel az erdőn, Magdolnád s tovább...

Rákosi: Lujzim, ne zavard síri álmukat!

Blaháné: Nem halhat meg soha egy — Rákosi!

Rákosi: Shakespeare tán — nem, de keltegetheted: Szigligetit, jó Tóth Edét s tovább...

Felfaljuk egymást kedves gyerekek:

Szigligetit — megette Tóth Ede,

De őt kikezdte Csepreghy, meg — én, Magdolnámmal — népdrámát akartam, Sarkamra lépett a kis Rátkay...

Blaháné: Nini, vele hát, ugyan mi esett?

Hírét se halljuk. Pedig mondhatom,

Kedves, szép darab : Felhő Klárija.

Rákosi: Lujzim, tedd csak szivedre kis kacsód,

Hát nem miattad kellett várnia:

Hét évig, amíg színpadhoz jutott ? Pisztoly-lövéssel zárul a darab,

De neked vigság, lagzi kelletett S helyretyütyu...

Blaháné: Engedtem végre is !

A szép Balaton volt összehozunk Szelíd, nyájas arc, mélázó szeme,

Kecskeszakáll, kunkorgó kis bajusz,

Lágy fuvola hang ... Derék fiú volt:

Hát legyen 1 — szólék ... Ment is a darab. Isten bizony, ma is eljátszanám;

Mért is nem adják ?

Csepreghy: Amért a — másét...

Rákosi: De nála még van t- különleges ok :

A cselekmény le — malomban folyik S a malmokban : őrlési tilalom I

Csepreghy: De bezzeg darál az irodalom

Szárazmalma... Bolettás búza — sok!

Blaháné: De kevés — lángliszt, több a — korpa benn!

Rákosi: Kedves Lujzikám, te kis csalogány,

Ocsuból ki süt ma jó kenyeret ?

Te etted ki belőle a — szemet!

Csepreghy í Igazad van, Blaháné az oka,

Az ő „sikere“ volt nekünk „sikér“ 1

Rákosi: Még egy — szójáték: kigyelmed — nem él 1

Csepreghy: Blaháné meghalt és vele mi is!

Rákosi: Blaháné halt meg? Hát, ezt hol veszed? Inkább mindennap: egy — uj születik, Gombamódra tőr elő az — utód ...

Csepreghy: Persze, a lapok ütik a dobot!

Blaháné: No, van közöttük sok szép, üde hang... Csepreghy: Lehet, de a játékuk: nem te vagy!

S ki jól játszanék, annak hangja nincs! Blaháné — egy volt s nem lesz — több soha!

Hej, Firium Rózsi," édes Lujzikám,

Ha a hangod még egyszer hallanám!

S Török birónéd, a hét angyalát..;

(Kelleti magát)

Rákosi: Vigyázz fiú, hívom — Ida mamát!

Csepreghy: Csak kérhetek tőle egy... éneket ? I Blaháné: Jó Ferenc bácsi, már azt sem lehet.

Nem - illenék, hisz tudja, hogy — Csiky „Nagymamává“ tett...

Csepreghy: Pap létire is,

Irgalmát neki! — de azért talán,

Eljárhatnánk egy csendes palotást!?

(Derékon kapja.)

Blaháné: (Mókázva.) No, hát, azt igen... (Indul.) Hanem jaj, a láb! Csepreghy: Hát, a — tied is ? Nem csak az — enyém?

Rákosi: — Hahaha!

Csepreghy: Nevetsz ? Hej, azt a...

Rákosi: Nem én!

Csupán csak a — rádió nyekereg,

Kinyitottam, várom a — híreket. ^

Persze, elkéstem, hallgat már a jazz ...

De most — recsegés ... Tán valami lesz ?!

(A rádió helyett kivQlről valaki.)

E percben kapjuk a szomorú hirt s mély sajnálkozással közöljük kedves hallgatóinkkal, hogy Rátkay László, a Felhő Klári és sok más jeles színdarab szerzője váratlanul meghalt.

Temetéséről még nincs intézkedés.

Rátkay: (Beugrik.) A manóba nincs ... Már itt is vagyok I Rákosi: Mégy — vissza 1 Még nem is — temettek el ?!

Rátkay: Nem-e ?! Éppen csak — két hónapja már!

Jenő bátyám, csapd el — riportered!

Rákosi: Nem riporter, rádió mondta be.

Blaháné: S éppen e percben, jó Laci fiam.

Rátkay: Akkor valahol nagy — üzemzavar,

Drótba fagyott a földi üzenet,

Igaz, most készül a — nagy leadó!

Blaháné: Épp emlegettünk hárman az imént...

Rátkay: S már itt a — farkas ...

Blaháné: Inkább bárányka. (Megcirogatja.)

Rátkay: Lehet, ha ily drága kéz — simogat!

Rákosi: Meghiszem... De most, hagyd a bókokat!

Mi újság otthon ?

Rátkay: Nem sokat tudok,

Már két hónapja — gyalog cammogok.

Csepreghy: Gyalog? Szárnyad volt... Hát, az hol maradt? Rátkay: Magyarnak már — repülni sem szabad!

Lecsatolták a — vámvizsgálaton S én — elruccantam: kerülő utón...

Mert cudar Világ van most odalenn:

Gummidugó lett, még pedig — patent;

A cseh, szerb, oláh: „légmentesen“ zár!

Rákosi: De hisz — Bécs felé az ut — nyitva már?

Rátkay: Bécsbe?! Oda, még — hótton sem megyek!

Csepreghy: Veled tartok, ha tetszik, — más mehet!

Rákosi: Talán — én, ugy-e? Azt a kutyafád!

Blaháné: Félre itt urak, a — politikát!

Rákosi: Igazad van! Volt ebből odalenn ...

Rátkay: Sok is ... Most már én is beismerem ...

De — késő. ..

Csepreghy: Hát, már nincs — politika ?

Rátkay : Az volna... Csak nincsen hozzá — haza!

Rákosi: Haza ? De lesz ! Hát, a — revízió ? örökül hagytam...

Rátkay: Szó lett, puszta szó!

Latinul hangzik, nem is görögül,

Próbálgatjuk: olaszul, törökül S nem akarják megérteni — csehül...

Csepreghy : Szóval ők — csehek s mi vagyunk — ebül I Rátkay: Ez már szent... Van lenn szörnyű furcsaság:

Királyság volnánk, de — nincsen király !

Ha meg — van, akkor: ország kén neki!

Forditgatjuk hát, igy, úgy a — subát:

Frank, vagy — német, melyik vón jóbarát... Csepreghy: Eben pedig hé, ne cserélj — gubát...

Rátkay: Az attól is függ, milyen a — guba! ?

Blaháné: A beszédetek verje már csuda!

Hagyjátok ezt a — szalmacsépelést!

Laci fiam, jöjj, inkább, ülj ide,

Hol jártál eddig ?! Mondd el izibe!

S mutitsd a zsebed : van uj darabod?

Rátkay: Van, nincs, mindegy az, mert, ha van: kinek ? 1 Csepreghy: Hát, nyújtsd be fiam, a — Nemzetinek!

Ha — tótként kivert: kutyaköteles:

Szállást adni nekem, vagy teneked!

Rátkay: De — népszínmű, nem kell már senkinek!

Cipővé vedlett át a — csizmaszár,

Eltűnt a — nép, avagy a bárba jár.

Mozi is kevés: Labriola kell...

Csepreghy: No, ezt végre, az: ördög vitte el!

Rátkay : Szóval igy vagyunk...

Rákosi: Minden füst, hamu!

Óh, szép álmaim! ? Milyen ébredés ...

Blaháné: Nem kell búsulni! — Mondja Rátkay!