Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-12-23 / 101-102. szám
1933. december 23. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 BűüvomdOTOs karátsonui vásárunk folynmothnn unn 1 . / ' * | e lap folyó hó 9-i számában megjelent nagy hirdetésünkre, Hivatkozunk a városban 35 helyen felragasztott plakátjainkra, 1 hatalmas kirakatainkban levő áruk árjelzö táblácskáira, BmelyeR mind blzonyltéRnl, hosv ló árut olcsón dobank piaira, no» rcktámnKat csökkentsük, forgalmutiKat emeljük Siessen és uúsűrollon! pr Plrnitzer József és Fiai áruházában, Szekszárdon Karácsonyi visszapillantás. Irta: Kállay Miklós, m. kir. földmivelésügyi miniszter. A földmivelésügyi minisztérium a magyar föld élet-halálküzdelmének a főhadiszállása. A termelés folya matának és a termelésben résztvevő embernek a gondja egyaránt a föld mivelésügyi tárcára hárul. Munkánk csak akkor lehet eredményes, ha kellő egységbe és harmóniába tudjuk összefoglalni a kormányzati, közigazgat ásif termeléspolitikai és szó ciális teendőket. A minisztérium ve zető tisztviselőiből áll az a vezérkar, amely a haditervet kidolgozza és a perifériákon küzdő, hatalmas sereg nek: a magyar föld válságtól sújtott népének megadja az irányítást. Ebben a munkában állandóan lépést kell tartani az élettel, mert minden megállás visszaesést jelent. Már pedig, áz események soha olyan ro hamléptekkel nem követték egymást, mint napjainkban, a technikai fejlő désnek és a gazdasági világválságnak lázas korszakában. A magyar gazda joggal tarthat arra számot, hogy mi, akik sorsát felelősséggel intézzük, a korszellem tempójához alkalmazkodjunk. A tegnapi mára elavulttá válik és a tegnapelőttivel immár mit sem tudunk kezdeni. A holnapnak kell dolgoznunk. Ez a megállapítás, elsősorban a gazdaságpolitikai téren érvényes. A világpiac folyton változik, a verseny élesedik, a piac igényei egyre nőnek, ebben a helyzetben a gazda, maga nem tud eligazodni, az államhatalomtól várja az irányítást. Eladásra csak a kiváló minőségű áru számit hat. Az árukat tehát standardizálni és márkázni kell. A zsírnál, vajnál, paprikánál, gyógynövényeknél és magvaknál elért gyakorlati eredmények — ártöbblet és piachódítás — mutatják, hogy a márkázás utján helyesen indultunk s ebben az irányban tovább kell haladnunk. Gondolok a lisztmárkázásra, a búza minőségi ellenértékére, valamint a sajt, méz, szőlő és egyéb gyümölcsféleségek márkázására. Még inkább visszatükröződik a jelen lázas kórképét a külkereskedelmi kapcsolatok. ■ Nincsen olyan, gazdaságilag ránk nézve fontos ország, amellyel az év folyamán tárgyalnunk ne kellett volna szerződéskötés, megújítás vagy módosítás végett. Első sorban az idei rekordbuzafölösleg elhelyezése rótt ránk, szinte ember- fölötti munkatöbbletet. Igaz, hogy ezért csak'hálásak lehetünk a Gond viselésnek 1 De itt van például az osztrák szerződés, amelyet már eleve úgy kötöttünk meg, hogy a kéthóna- ponkint összeülő vegyesbizottság a szerződés egyes pontjait állandóan módosíthassa, az élet változó igényeihez idomíthassa. Az osztrák tár gyalások egész éven át, úgyszólván állandóan tartottak. Külkereskedelmi politikánk eredményesnek bizonyult; nemcsak ke reskedelmi mérlegünk aktivitása mu tatja ezt, hanem egyrészt a buza- fölöslegek sikeres elhelyezése, másrészt azok az utak, amélyeket egyes külföldi piacokon törnünk sikerült. Elég, ha az olasz és a svájci búza- szállításra, a török lószállitásra, a német magexportra, vagy az angol vajexportra utalok. Termeléspolitikai téren céltudatosan és óvatosan haladtunk előre, a mezőgazdaság átállítása felé. Erre a térre tartozik a cukorrépatermelés fokozása, a lenolajmag-, lenfonal- és kendertermelés fejlesztése, a ricinus- magtermelés meghonosítása és uj gyümölcsösök telepítése. Idetartozik a szőlőtermelésnek csemegeszőlőtermelésre való átállítása is. Nem olyan szőlőt kell termelnünk, amilyenhez mi vagyunk szokva, hanem aminőt a külföldi piacokon szívesen fogyasz tanak. A termeléspolitika állattenyész tési részében két momentumot említek: az egyik a borzderes fajta szarvasmarhának a köztenyésztésbe való bevezetése, a másik a mangalica sertéstenyészanyag felfrissítése. Mert a külföldön csak a tisztafaju, nehéz zsirsertésnek van keletje, ez az a magyar specialitás, amiben verhetetlenek vagyunk. Erdészetünkben, ami szintén egyik jelentős ága a termelésnek, a hazai tüzifatermelés védelme áll első helyen. E célból a tüzifabehozatal kellő sza bályozására van szükség. Nagyfon- tosságu feladat az Alföld fásítása is, amit a mostohaviszonyok ellenére is erélyesen folytatunk. Elkészültek az előmunkálatai a fajelzálogjog rendezésének, ami lehetővé teszi az erdő- birtokosoknak a rövidlejáratu kölcsönök felvételét és igy az erdőnek megadja az olyannyira nélkülözött mozgékony hitelképességet. A mai modern korban a kísérlet- ügynek és a szakoktatásnak döntő szerepe van a magyar gazda sorsában Az idei év nagyjelentőségű eseménye a növényvédelmi szolgálat megszervezése volt. Az 1929. évi római nemzetközi — növényvédelmi egyezmény szellemében rendeltem el ennek a szervezetnek felállítását. Kitünően bevált az uj nagy növény- védelmi kutató intézet, amely szellemi közösségbe foglalta a rovartani, • biochémiai és növénykórtani tévé- I kenységet. Nem helyes és főleg nem teljes agrárpolitika az, amely a termelés szervezése és védelme mellett elfelejtkezik az emberről, aki termel. Ideértve a szó tágabb értelmében a mezőgazdasági cselédet és munkást is. De az igazi, nagy nemzeti érték akkor alakul ki, ha a földet és gazdát egy sorsközösségbe hozzuk. Szó ciális feladataink három nagy cső portra oszlanak. Az egyikbe tartoznak a mezőgazdasági munkahiány enyhítésére szolgáló intézkedések. Terjedelmes vizimunkála tokát végeztünk az idén is, ami egyszerre kettős célt szolgál: munkát ad a magyar föld népének és megvédi a termelést a viz pusztításaitól. A tiszai emlékhajózás, amivel a leg nagyobb magyar emlékének akartam hódolni, a közfigyelmet a vízi problémákra irányította és újra időszerűvé tette a Duna—Tisza csatorna évszázados kérdését. A szociális feladatok másik köre az ínség pillanatnyi enyhítése. Az éhes embernek kenyeret kell adni, ha munkát nem teremthetünk részére. Hála az inséggabona-akciónak. jogos büszkeséggel mutathatok rá, hogy a magyar falun sem tavaly télen nem volt, sem az idei télen nem lesz éhező ember. A társadalmi rend leg- szomorúbb jelensége lenne a rekord gabonatermés és a falusi nyomor tűrhetetlen ellentéte. Felelősségem tudatában ígérhetem, hogy ez nem fog bekövetkezni. A mezőgazdasági szociálpolitika harmadik fejezete a mezőgazdasági munkás jogi védelme. A munkás méltó az ő bérére: ez az elv jut kifejezésre a gazdasági munkaszerző désen alapuló követelések fokozott biztosításáról szóló idei törvénycikk ben, amely egyike a magyar Corpus Juris legszebb alkotásainak. A munkaközben balesetet szenvedő munkás sorsáról a Gazdasági Munkáspénztár gondoskodik. Ennek, a kiválóan vezetett intézetnek az anyagi egyensúlya valóban megnyugtató kivétel az egész világnak csőddel küzködő, hasonló intézményeivel szemben. Ebbe a gondolatkörbe tartozik még a gazdaadósságok rendezése. Méltán ismerték el pénzügyi mester- műnek a magyar kormány idevágó intézkedéseit a legszigorúbb bírálók is. A feladat nem volt könnyű: meg kellett menteni az eladósodott gazdát a végpusztulástól és épségben kellett tartani a föld hitelképességét. Nyugodt lélekkel állíthatjuk, hogy ezt, az ellentétesnek látszó, két célt elszegényedett és válságtól gyötört viszonyunkban tökéletesebb szintézisbe hozni nem lehetett volna, mint ahogy a kiadott rendeletekben tör tént. A »Védett birtok« intézményé vei sikerült az adósságok hullámai ban fuldokló gazdát a holnapnak megmenteni. Nem lehet célja ennek a cikknek, hogy mindarról számot adjon, ami egy éven keresztül a magyar mező- gazdasággal és a magyar mezőgazdaságért történt. Csak egy kis vázlatot akartam itt adni a földmivelésügyi miniszter vállára nehezedő felelősségről és a feladatoknak arról a sokaságáról, amit a mai keserves élet reánk ró. De ez a vázlat is meggyőzhet minden tárgyilagosan gondolkozó embert arról, hogy a hanyatlás helyett, fejlődést jelentett a magyar mezőgazdaságra nézve a válságos 1933-as esztendő. Nincs okunk és nincs jogunk a magyar föld sorsán kétségbeesni; lankadatlan köte- lességteljesitéssel, uj tervekkel és uj elhatározásokkal indulunk az 1934-es évnek, amelynek Isten segítségével, végre mégis csak meg kell hoznia a boldogabb Karácsonyt 1 Roveretói harangok. A szent estén majd zúgni fognak És Európa felfigyel; Fűznek majd hozzá legendákat És emlékeket ezrivel. Mert ezek azok a harangok, Miket a Duce öntetett, Hogy megrázzanak minden szívet És minden síkot és hegyet. Mert ök a hős halottakéi I Szentebb legenda lehet-e? Harangzúgásba beleesendő! Egy magyar fiú éneke. Igen 1 akkor még fiú voltam, Mint annyi más, víg katona, Kiknek a tiroli kaszárnya Lett a második otthona. Roveretó I... Ti drága, ódon, Pálmaszegélyes házsorok I.. . Hol vannak a császárvadászok, A szép lányok, a jó borok ? 1 S hová lettek a béke-évek, Mikor Tirol is hadba szállt? Ó, hány kedves jó Kamerádom Lelt sziklái közt hős halált ? I Fess fiúk voltak egytől-egyig, Vadászok, magyar gyerekek ... A harangok, a sziklák alján Egy egész ezred szendereg t... És zúgnak-zúgnak a harangok, Rádió szárnyán szerte-szét; Élnek még a tiroli vadászok, Kik megkönnyezik a zenét?! ... Valahol; borús magyar pusztán Hallgatják,... halkan hull a hó ... Repülj, repülj könnyes harangszó, Zenélj csak, kedves rádió I ... Miklós Vitéz. Erzsébet Királyné Szálló Budapest, Ili., Egyetem-utca 5. 100 modern, kényelmes ssoba. • Liftek. • Hideg* meleg folyóvíz. Központi fűtés* Az étterem- és kávéházban minden este szalonzene ál Erzsóbet-pincében egypincér-rendszer! Menü: 1*60 P Menü: 1*60 P
