Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-11-18 / 91. szám
I 'V XV. évfolyam. IF' */ Szekszárdi 1933 november 18. 91. szám. xr TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: I Főszerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK PERENC Előfizetési d 111 A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Hirdetések árait IA legkisebb hirdetés dija 1 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter "" I "I fillér. széles hasábon mllllmélersoronként 101 __ Ál láskeresőknek 50 százalék kedvezmény. _ .. ■ _ .. , . J Előfizetési dl|ak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illetői A hírrovatban elhelyezett reklám-. el|egyzésl, családi hír, valamint a tg esz evre — 12 pengő || relevre_ — — c pengő | közlemények a szerkesztőséghez küldendők. | ny fillér soronként 60 fillérbe kerüli A magyar politika közeli feladatai, Irta: dr Őrffy Imre. A nemzetek sorsát irányitó politikának kétféle célkitűzésének kell len nie. Az egyik, — a n&gyooalu — messze tekint. Távoli, nagy céljai vannak, amelyek az általános irányt slabják meg. Sokszor olyanok ezek, hogy beszélni sem az*bad róluk. Csak imádkozni értük. A valamire való politikus tetteinél ezek sz alaprugók és ha nem is gondol mindig rájnb, mégis ezek irányítják, mert mélyen bele vannak ágyazva abba a lelki komplexumba, amelyek cselekvéseit befolyásolják. Nem boldogulhat as a nemzet, melynek államférfiéit ilyen célkitűzések nem vezetik. —Ezeket nem pótolja sem gyakorlatiasság, sem alkalmazkodási képesség és az elért sikerek csak átmenetiek lehetnek. A magyarságnak mindig voltok olyan fiai, akik nagy. irányokat szabó, tömegeket fanatizáló lélekkel, apostolokként mutatták meg a nagy nemzeti célokat. Sorsüldözöttségünk mellett ez jó szerencsénk volt. Csak igy tudtuk elkerülni a pusztulást a fajban, nyelvben, szokásokban idegen népek között. Hisszük, tudjuk, hogy e tekintetben most sem lesz baj. Ámde az élet apró küsködésekből is áll nemcsak as egyénnél, hanem a nemzeteknél is. A ma napi szűk ségletei gyötrők és nem egyszer elfelejtetik a valódi hivatást, az igazi célt. Ezért nem adhatjuk oda magunkat fantáziáé nagy elgondolások nak anélkül, hogy ne gondolnánk a mindennapi élet szükségleteire. Banális megállapításnak látszik ez, mégis, aki ismeri a magyar lelket, meg fogja érteni, miért hangsúlyozzuk e tételünket oly nyomatékosan. Amennyire nem voltak kicsinyesek vezető embereink és társadalmi osztályaink a múltban, épp annyira nem tudtak gyakorlatiasak, a gazdasági, praktikus élethez alkalmazkodó k lenni. Egyének és társadalmi ősz- tálgok pusztulása legjobb bizongi tékái e szomorú megállapításomnak. A magyar közgondolkodás átformálására van tehát szükség e téren is. Bajonganunk kell továbbra is a nagy eszmékért, elgondolásokért, de amellett soha sem szabad elrepülnünk ismeretlen magasságba, soha sem szabad elfelejtenünk, hogy gyarló földi léthez kötött emberek vagyunk : ezt kell ma nálunk követnie és tanítania minden közéleti embernek. Mindebből napnál is világosabb, hogy a közeljövőben .. gazdaságpolitikai problémáink megoldására kell teljes erővel ráfeküdnünk.. Másszóval a gazdaságosság egyre nélkülözhetlenebb elve az, amelynek sürgősen utat kell törnie köz- és magánéletünkben. Okosan bánni az idővel, energiával és ami ezekkel egyet jelent: a pénzzel. Úgyhogy az a termelésnek ne kárára, hanem előnyére legyen. Ha ez a meggyőződésünk kijegecesedett bennünk, akkor nem lesz nehéz oly programmot csinálnunk, amely alkalmas arra, hogy a magyar mának értékeit, erőit átmentsük a holnapra ób a holnap- utánra. Ez a közeljövő feladata. Ezen kell tépelődnie a gyakorlati élet követelményeivel számolni tudó minden magyar elmének. A feladat szerintem három irányos. Először is sokat, jót, olcsón kell termelnünk. Azután a fogyasztás helyeB mérvét kell megállapítanunk és arányosítás utján a szélsőségeket lenyesni. Védekezni a külföld eröelvonó tevékenysége ellen. VegyUk őket röviden sorra. A termelés észszerüsitéséről beszél ma mindenki, de mily messze va gyünk még ettől! Az ipar természetadta szervezési előnyeinél fogva előbbre jutott már e téren, de ki meri mondani, hogy itt már nincs igen Bök tenni való ! A kedvezőtlen viszonyok mellett termelő iparágakat halálra kell ítélni és az ítéletet, ha nagy vámpolitikai világperünk véget ért, azonnal végre kell hajtani. De hol van még az okos tervgaz dálkodástél mezőgazdaságunk /See rétik mondani, hogy ma csak olyant tudunk termelni, ami nem fizeti ki magát. Ez a legnagyobb destrukció, vagy tudatlanság. Ismerek nem egy gazdát, aki kitünően boldogul ma is. Nem sok van, de ez az egy-kettő is elég abhoz, hogy termelési politiká juk közkinccsé tételével nagy dolgot műveljünk. A jövedelemeloszlásnak nálunk is meglévő hibáit a gazdasági krízis csak fokozza. Szociális érzékkel bíró politikai vonalvezetés e téren is sokat, igen sokat tehet. Sohasem voltam ellensége a nlátszatadótt-nak. Mérlegelve határozottan aktív, bár egyes vonatkozásokban gátlólag hat a fogyasztás bizonyos fajaira (fényűzés). A közteherviselési képességnek mégis a legjobb fokmérője az, hogy ki mennyit fogyaszt. Már pedig a fogyasztás terén látható szélsőségek kiküszöbülését csak helyes szociálpolitika révén, ezt viszont csak igaz ságos közterhek utján lehet elérnünk. Ezt vitatni nem lehet. Ha nemzet közi hitelpolitikai okokból az adózásnál tényleg nebántsvirágnak kell lenni a mobiltőkének (én ugyan nem hiszem ezt sem), akkor legalább azt tegyük meg, hogy azt ne termelési, hanem fogyasztási megnyilvánulása közben csipjük el. Ennek a megismerésnek kell a közeljövőnk adópolitikáját is irányítani. Végül: a külföldi termelési eszközök, főként az uzsorára hajlamos tőke ellen is meg kell mindent tennünk. A gazdasági lehetetlenülés elve ma már az egyéni gazdasági ' életben is utat tört magának. A nemzetek közötti hiteléletben pedig már azelőtt sem volt ismeretlen az egyes államok adésságfizetéseinek beszüntetése vagy lényeges mérséklése. Ezen az ufón már megindultunk. Haladásunk ütemét itt nem külső tényezők, hanem csak egy szempont határozhatja meg: helyre kell állítanunk hazánkban a normális terme lééi és fogyasstási viszonyokat. Kiragadtunk egy-kettőt a közeljövő fontosabb politikai feladatai közül. Csak nagyon általános körvonalakat adtunk róluk és bár nem ipar kodhattunk teljes felsorolására, azt hisszük, hogy a leglényegesebbeket megjelöltük. Aki erét és képességet érez magában a felvetett kérdések megoldásának elébbreviteléhez, az fogjon ahhoz mentél előbb. — Tiszta fejű, energikus emberek ne féljenek, hamar észreveszik őket. Ezek jöjjenek és tollal, szóval hirdessék az igét l Szekszárd költségelőirányzatának tárgyalása. Élénk érdeklődés előzte meg Szekszárd város folyó hó 14 én tartott képviselőtestületi ülését, mert azon kerültek megvitatásra a város és az üzemek 1934. évi költségvetései. A múlt héten több napon keresztül tárgyalta e költségvetéseket az úgynevezett takarékossági bizottság, amely minden egyes tételt átvizsgált, mérlegelt, hogy megtakarításokat esz közölhessen és igy az adózók terhein könnyithesseD. A bizottságnak ez a törekvése azonban csak részben sikerült, mert a városi költségvetés szükségleteiben 128.942 pengő olyan összeg van, amely a háború előtt a város közönségét nem terhelte és azoknak legnagyobbrészt előidézője a háború és az azt követé értékmegsemmisülés. — Ezek a szükségletek részletezve a következők: A polgári iskolák dologi és személyi kiadásaira 11,483, a testnevelésre 8000, szociális szegénygondo zásra 16,809, államrendőrségi hozzá jiruláera 24,000, tűzrendészetre 12,349, postai dijakra 1400, vasúti arcképes igazolványokra 800, OTI dijakra 2800, népművelésre 800, a hadik öl CBÖnben vagyonavesztett báró Augusz-árvaházra 7900 pengét kell fordítani. A háború előtt még nem volt nyugdijak összege 41,130 P. Ha a városnak ezen terhei nem merültek volna fel, úgy éppen a helyes gazdálkodásnak következménye az lett volna, hogy a város szükségleteit pótadó nélkül tudta volna előteremteni. Az előirányzatnak a bizottság által való átdolgozása után 116,288 pengő a költségvetési hiány és igy a polgármester 63°|t helyett 57°|0-os pétadó kivetését javasolta a képviselőtestületnek a takarékossági és pénzügyi bizottság véleménye alapján. A közgyűlést megelőző napokban az a hir terjedt el, hogy az ellenzék megtartott értekezlete alapján nem járul hozzá a takarékossági bizottság javaslataihoz és a költségvetésben további csökkentéseket kíván. Ennek a hírnek a következménye volt azután, hogy a városi, közgyűlésre a városi párt majdnem teljes számban vonult fel, hogy előzetes értekezletének határozata szerint a pénzügyi . bizottság javaslata alapján felépült I költségvetés elfogadását biztosítsa. A képviselőtestületi ülést pontban 3 érakor nyitotta meg vitéz Vendel István polgármester és bejelentette, hogy az ellenzék részéről több indítvány adatott be. Az első indítvány arra vonatkozott, bogy a város egyes tisztviselőinek az elért eredmény bizonyos százalékából megállapított jutalmat adjon, ha ügykörükben olyat tudnak kigondolni, ami a városra megtakarítást jelentene. Dulin Jené, a párt egyik vezére pedig azt indítványozta, hogy a tisztviselők már erősen redukált pétilletményei és külön munkadijai teljesen sattntettes- sének be, a polgármester és helyettese pedig a képviseleti átalányról elszámolni legyenek kötelesek. A képviselőtestület rövid vita után az első indítványt elvetette, a második és harmadik indítványra vonatkozólag pedig úgy határozott, hogy afelett a költségvetés tárgyalásánál dönt. A női munkaerők alkalmazása ellen beadott javaslatot benyújtója visszavonta, az interpellációra nézve pedig a benyújtó annak írásban való beadására hivatott fel. Esen némi kis viharban nem szűkölködő előzmény után került a sor a költségvetés tárgyalására. A költségvetést Tóth Pál főszámvevő ismertette. A költségvetéshez elsősorban a városi párt nevében és megbízásából Schneider János, lapunk főszerkesztője szólott hozzá. Kijelentette, hogy a városi párt, amely egyénileg is erősen érzi a város adósé polgáraira nehezedő terheket és akik erejük végső megfeszítésével teljesítik polgári kötelezettségüket, hogy igy a város gazdasági ügyeinek vitelét lehetővé tegyék, lelkiismeretesen átvizsgálták a város költségvetését és a kiadások leszállításában elmentek addig, ameddig a méltányosság, igaz- ságosság és okszerűség megengedte. Nem hajlandók azonban semmiféle szempontból tovább menni és ezzel akár a tisztviselők helyzetét bizonytalanná tenni, vagy oly munkák elvégzését a költségvetésből törölni, amelyek a város legszegényebb nép - osztályának, a napszámozé embereknek biztosítanak munkaalkalmat. A városi párt — mondotta — azt kívánja a város tisztviselőitől, hogy egész tudásukat, munkaszeretetüket és minden fizikai és szellemi erejüket a város szolgálatába állítsák. Nem hajlandó éppen ezért őket kigondoEgyes szám ára 10 fillér.
