Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-10-30 / 86. szám
XV. évfolyam. ' Szekszárd, 1933 október 30. 86. szám ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő ||. Félévre________6 pengő Fű szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint, a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mlll.mélersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek S3 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerlll. Peregnek a fákról az őszi levelek. — Halottak-esti gondolatok. — Peregnek, peregnek és ahogy sár* gultan, élettelenül lehallanak és szaporítják a mozdulatlan avart, vagy tovalihegnek az őszi szellőben : az embernek önkénytelenül is a maian dóságot juttatják eszébe. Azt a törvényt, amely kérlelhetetlenül rárakta bilincseit az életre és annak minden boldog, vagy boldogtalan viselőjére. Azt a diadalmi igát, melyen a Mors Imperator kegyetlen OBtora keresz- tüihsjszol mindenkit, az atszéli fü- vecskét csakúgy, mint a vibaredzett tölgyet, az utazéli kuldust csakúgy, mint a trónok magasságában a császárokat. A tanulság, mely a múlandóság* ban rejlik, kettős: lesújtó és fölemelő. Lesújtó, mert minden, ami él, szereti életét és irtózik annak végétől. Minden, ami él, ösztönszerttleg és tudatalatt csak azt keresi, amivel kettős, egyéni és faji életét fönn tudja tartani. Az emberben az élet e szeretető már nemcsak ösztönös, hanem tudatos és végeláthatatlan sok- sok küzdelemnek, sikernek, csalódás nak forrása. Az ember egész gondolat- és érzésvilágának középpontjában az élet áll, a kettős élet: saját személyének és az egész emberi nemzetnek élete. Mi sem természetesebb tehát an nál, hogy ez a hatalmas és mindent átfogó életösztön visszariad mindattól, ami annak tökéletes ellentétét, az enyészetet kiáltja feléje. És nem csak az fáj nekünk, ami a saját végünket juttatja eszünkbe, nemcsak azon illetődünk meg, amit a tünó évek lassan lassan tőlünk el- és magukkal vittek oda, honnan sem visz- azajönni, sem visszahoznia nem lehet senkinek Bemmit sem, hanem rábo rul a lelkünkre annak fájdalma is, ha látjuk, miként pusztul rendre az is, amit nem az ember, hanem az emberiség alkotott, ami büszkesége volt a kultúrának, amit ércnél maradandóbbnak hittünk és szántunk. Suba és sehol jobban nem látjuk a múlandóságnak ezt az általános és engesztelhetetlen végzetét, mint Rómában, ahol a modern élet hangos és szédítő lüktetésébe halkan, csendesen beleszólnak a császári Róma romjai, ahol a Mussolini büszke fórumától a modern élet lármás autója tiz perc alatt .elviszi a Forum Roma numra, ahova egykoron egy világ- birodalomnak szálai futottak össze, melyeket az idó, e nagy pók, csak azért szőtt, hogy az ember vergődjék bennük, mig e szálak, egyik a másik után, hol lassúbb, hol sebesebb iramban, de sorra el nem szakadtak. És mégis, van a múlandóság törvényének oly paragrafusa is, mely fölemeli az embert: magának az em bernek örökös küsdelme a múlandóság ellen. Az, hogy bár tudjak végünket és végzetünket, mégsem lankadunk, mégsem esünk kétségbe, mégsem hull ölbe fáradt kezünk, ha nem dolgozunk, veritékezünk, vállat vállhoz vetünk csak azért, hogy ezt a múló, tovaBzálló, rövid és röpke életet, ha magunknak nem is, legalább maradványainknak szebbé, elviselhetőbbé, boldogabbá tegyük. Igen, boldogabbá . . . És mert tudjuk, hogy az enyészet ellen való ezen titáni harcunk Bem tudja megállítani az idő kerekét, mert érezzük, hogy amint minmagunk nem voltunk s vagyunk egészen boldogok az életben, úgy utódaink sem lesznek azok: ezért tanít meg bennün két épp a múlandóság halotti beszédének végső akkordja az örökkévalóságra, ezért merítjük a „nem Ienniu-ből a „lenni“ vigasztalását, ezért éled lelkűnkben a reménység, hogy amint minden múlandó, úgy egyéni és közös, társadalmi ób nemzeti bajaink pem örökéletüek, úgy el fog múlni a mostani világ is, úgy el fog csitulni a mostani sok keserű panasz is — de a gőgnek és irigységnek, a gyűlöletnek és bosszuállásnak az a világrengető diadalorditáBa is, melytől nem tud szóhoz jutni az igaz ság, meg a béke. Minden elmúlik, amint a gyertya halottak napján a sírokon : ez a gondolat fáj az élet szeretetének. De az a gondolat egyúttal bele is világit imbolygó fényével a sötétségbe : ez a Halottak estéjének vigasztalása. Bakonykoppány. Dr Magyarász Ferenc O. Ciszt. A magyar nemzet hősei. Iria: Jánosi György. Minden nemzet annyit ér, amény- nyire meg tudja találni azokat á ki válókat, akik lelkét, céljait, gondolat és érzésviiágát megértik s azokat önzetlenül szolgálni készek. Régi dolog, hogy annyit érünk, amennyire a hazának használunk, ha kell, a magunk életének feláldozásával is. Ez a két egymást kiegészítő igazság különösen napjainkban ajánlatos, amikor az önzésre hajlamos elme könnyén beleszédül az áliehetségek imádásába és nem egyszer a tele száj, borízű bohóckodás, összefüggéstelen fecsegés kapja meg azt az elismerést, amihez semmi köze, mert szerepéért szégyen járpa — más időben. Rem a nemzet színvonala süllyed le. A hangulat szeszélye hozza magával. A nemzet szín vonala mindenkor ugyanolyan magasztos Múltja, jelene, jövője csakúgy fentjár a napBUgáros magasban, mint a nemzet maga. Bizonyítja ezt az a nagyszerű hódolat, amellyel a nemzet a világháború elesettjeinek évről-évre adózik. Mintegy 650.000 bős esett a világháború áldozatául. Apik, gyermekek, testvérek, férjek nagy str^ge. Emlékük áldott. Mert egy nagy igazság: a magyar fentmaradás áldozatai. De azért is, mert az ittmaradottaknak kellett továbbvinni a letért való küzdelem zászlóját, náluk nélkül erőtlenül. Nem lehet eléggé magasztalni azokat, akik a nagy aratásban elhullottak. A gondolkodásra kényelmesek azt mondják ugyan, hogy céltalan volt ennek a nemzetnek azt a nagy áldozatot meghoznia. De tudjuk, hogy Isten a maga világvezető akaratát és igazságát nem köti egy' korhoz, vagy egy nemzethez. Meg nem látjuk, hogy mi fog e nemzet javára kibon takosni abból a nagy vértengerből, amelyen átment. Csak az világos | előttünk, hogy a világháborúban való részvétel kényszerét mi el nem kerülhettük. Nekünk bele keltett abba avatkoznunk, mint amely arra volt hivatva, hogy próbára tegye a mi életünket. Elbuktunk. De ki tudja, hogy győzve nem buktunk volna még jobban el? Olyan, ezidősze- rint ismeretlen, de feltételezhető módon, amely Magyarországot örökre letörülte volna a Duna— Tiszamenti térképről. Bizonyos, hogy az eshetőségek nem voltak kedvezőek egy olyan mérkőzésben, amelyben a nemzet elenyészően csekély számát csakis ősereje, lendülete, harciassága ellensúlyozta. Nem volt a világháborúnak még egy olyan kemény katonája, mint a magyar. A világtáj valamennyi frontján állta a szörnyű ólom- és gránát- esőt ez a csodálatos faj. Az állat nem bírta a pokolbeli tüzözönt. A fű nem sarjadt ki, erdők tűntek el nyomtalanul, a kő elporladt a nagy földzengésben. Az ember megállt. A magyar baka állt hóban, esőben, napsugárban, étien, szomjan négy irtózatos esztendőn keresztül s ott, ahol az ellen ezrei fogvacogva adták meg magukat, néh&Dy magyar fin szinte egykedvűen védte a vonalat, természetesnek véve azt, hogy neki ODnan elmozdulnia nem szabad. Mesével határos az, amit a magyar fiuk csináltak. Egy bölcs állapítja azt meg, hogy a hősók, az igazán kiválóak, azért pusztulnak, mert életfeltéte ük a küz delem. Eser év óta napról-napra bizonyítottuk ezt létünkért folytatott olyan küzdelemmel, amelyben más nemzet rég elpusztult volna. Mi élünk. De a mi életünk válsága az a tömeg, amely a föld mélyében porlad, az a sereg, amely fegyverrel a kezében, vagy a háború okozta halálos Beb, vagy kór miatt lépte át az enyészet | kapuját. A magyar nemzet életfájának gyökere a háborúban elesettek serege. Azért nem bírtak és nem bírnak kivágni minket, maréknyi nemzetet arról a szikláról, amelyre az Isten jóságos keze ültetett, mert az elhullottak láthatatlan milliói táplálnak és adnak nekünk minden más nemzetnél fenköltebb életerőt. Ezért a magyar nemzet minden más nemzetnél többet ér. Nem számának sokasága, nem területének megmérhetetlen nagysága, hanem azon áldozat- tenger miatt, amelyet a maga fent- maradásának biztosítására hozott. Hős nemzet vagyunk I De ezt a nevet nekünk elsősorban azok vívták ki, akikről e föld színén a veszteség könnye, árvaság és koldusbot beszél. Vegyük le azért a kalapunkat tisztelettel, valahányszor a hősök emlék- szobrai mellett elmegyünk. A márvány tábláról arany betűk hirdetik azok nevét, akikről a történelem szól. Dobogjon hangosan a mi szivünk, valahányszor azokról emlékezünk, akik elestek, mert a mi életünk azért élet, mert az ő poruk táplálja. — De gondoljunk tisztelettel azokra is, akik e hősöket nekünk adták: az édesanyákra, édesapákra, hitvesekre, gyermekekre. Ezek vesztesége nagy nemzeti nyereség, esek /ájó könnye a gyémánt, amellyel érőbe vési a történelem a magyar halhatatlanságot, azt, aminek napja akkor Bem fog lenyugodni a dicsőség egéről, ha néha néha — mint ma íb — felhők tornyosulnak az égen. A nemzeti Munkahét. A Társadalmi Egyesületek Szövetsége november hó II—19 között a társadalom egységének dokumentálására és a jövő irányainak megjelölésére megrendezi a Nemzeti Munkahetet. A Nemzeti Munkahét demonstrativ felvonultatása lesz a magyar alkotóerőnek. Társadalmi, felekezeti és politikai különbség nélkül szemléltetni fogja azokat a magyar értékeket, amelyeknek harmóniája és egymásba kapcsolódása adja meg csonka országunk intenzív életműködését. A magyar ipar és kereskedelem, valamint a mezőgazdaság országos arányú felvonulása lesz ez, amelyen résztvesz minden produktív foglalkozási ág, résztvesznek a TESz kebelén belül működő társadalmi egyesületek, az összes nőegyletek, az összes ifjúsági alakulások, de résit- vesz az egész magyar társadalom, hogy jövőre is kiható erővel mutassa meg az utat a magyar társadalom egysége és a végien dó nemzeti munka felé. A magyar ipar, kereskedelem és mezőgasdaság országos arányú kiállításokat, kirakatversenyt és vásárt is rendez, ezekkel kapcsolatban különböző ipari, kereskedelmi, mező- . gazdasági, kulturális és pénzügyi j alakulások kongresszusokat is tartaEgyes szám ára 10 filláin
