Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-08-09 / 62. szám
XV. évfolyam. Szekszárd, 1933 augusztus 9. 62. szánt Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési dij: Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő Fő szerkesztő f SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkésétő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés düa 1 peqgő, - A hirdetés egy 60 milliméter széles hástmon nlTlllménti'soröhltéht ló fillér. Áliástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Boda Vilmos. Az ember tulajdonságai kösé tar tonik, hogy hamar felejt. Nagyon sokan vannak Szekszárdon, akik nem emlékeznek már erre a névre, amelyet cikkünk élére irtunk. Ä könnyen feledésről diskurálgattam boldogult dr Kramolin Gyulával,' amikor igen kevesed magammal kísértük ki utolsó útjára Boda Vilmost. A dalárda,amelynek szintén életrehivója volt, nem énekelt Birjánál. Egyedül a tűzoltók szakasza volt az, amely akkor is ott állt mellette éppúgy, mint amikor a népszerűség és hatailom legverőfénye sebb napjában sütkérezett. Most is a tűzoltók 60 éves jubileuma eleve- nitette fel emlékezetét. Úgy látszik, a tűzoltóknál, akik a tüzet vannak hivatva oltani, annak terjedését megakadályozni, emberszerető foglalkozásukból fakad, hogy nehezebben felejtenek, mint más emberek és job ban ég lelkűkben a szeretetnek, bálának és emlékézésnek tüze, mint másokéban. A szekszárdi önkéntes tűzoltók 60 éveB jubileumi ünnepségének első pontja az volt, bogy kivonultak a szekszárdi alsóvárosi temetőbe és ko szőrűt helyeztek egyesületük alapítójának, 40 éven át főparancsnokának sirhalmára. Neki voltak sokán az ünneplők, de tán azért Vöt1! igazibb ék kegyeletesebb az emlékezés. Egy alapit ótárs maradt emlékeztetőül vissza a 70-ea évek nagy fellendülésének kórábőt és az ő kegyeletes szavai idézték vissza annak a férfiúnak emlékezetét, aki Szekszárd történetébe ügy irta be a bevét, hogy a közeli utódok ftífeiedkezheinek ugyan róla, de a későbbiek az igáz tisztelet éá hála érzésével goúdoftt&k majd egy- kor reá. Szekszárd csendes életébe a nemzeti njjáébredés korában egy fiatal ember ékelődött be. Veszprém vármegye adta nekünk. 1861-bén Tolna Vármegyó aljegyzőjévé választották, de az alkotmány felfüggesztésekor állását ő is otthagyta, ügyvédi diplomát szerzett. A király és a nemzet kibékülésének nagy napjaiban a központi járás ssolgabirája lett, majd a bíróságok felállításakor törvényszéki bíróvá neveztetett ki. Ebben az időben állott élére Szekszárd társadalmi mozgalmainak. Megalakította &„Hala- dóku körét és megindította a vármegye első újságját, a Tolnamegyei Közlönyt, améflynek haláláig főszerkesztője maradt. Az 1870-es évek eleje az újítások éB alkotások idejét jelzi városunk történetében. Ezek az idők és Boda Vilmos agilitása keltette életre a tűzoltóságot, az oly sok diadalt aratott Szekszárdi Dalárdát, a politikai élet* ben egykor oly nagy szerepet játszó Polgári Olvasókört. A községi éti társadalmi életben egyaránt vezető volt éB e vezető pozícióját évtizedeken keresztül megtartotta. Még 1881’ben a képviselőválasztáson elbukott, de 1884-ben a szekszárdiak szeretető a szekszárdi választókerület képviselőjévé választotta és e politikai pózi cióját meg is tartotta 1906 ig. Szerette a köztéren való szereplést és azt az ügyekért való lelkesedéstől vezettetve akkor sem hagyta el, ami kor már előrehaladott kora indokolttá tette volna, hogy pihenjen a múlt dicsőségein; Ptdig egy örök törvény az, hogy a leghíresebb színművésznek is akkor kell otthagynia a dicsőséget jelentő színpadot, kálikor a legjobban rajongnak érte és tapsolnak neki. Városa iránti szeretetből vállalkozott arra, hogy dr HirliDg Ádám elhalálozásával megüresedett polgármesteri állást betöltse. Sokan voltak, akik fiatalabb erőt kívántak a polgármesteri székbe ültetni és igy ezen a választáson elbukott. Ez á bukás katasztrofális vólt közéleti szerepléseire is. Egymásután, ügyszólván visszaszoritót- ták a dalárda és a tűzoltóság vezeté - sétől is és CBák a Polgári Olvasókör, mint annyi éven keresztül, maradt hű hozzája. A tollat sem tette lé keiéből és vezércikkeivel nem szűnt meg szolgálói a közügyet azzal a puritán felfogással, amely ezen időknek tollforgafóit jellemezte. A háború befejezését és annak a függetlenségnek bekövetkezését, amely- nők annyi esztendőn keresztül nem lármás, de hűséges és tántoríthatatlan harcosé volt, nem érte meg. Neta kellett átélnie azt a fájdalmat, amely a függetlenség elnyerésével egyidejűleg bekövetkezett orsaágcaonkitással eltöhötte azoknak a szivét, akik magyarnak érezték magukat. Forradalmak, uj Világnézetek, üj politikai iránjrók, nyomorúság és Szenvedés váltották fel a békeidők csendes nap jait. Lehet, hogy a napi étéiért Váló küzdelem az, amely elfélédtette a mostani' korral Boda Vilmost és hógy a temetői égysierü sírkőn kívül éhben a városban csak az alkotásai, de semmi egyéb nőin hirdeti aZ ó emlékezetét. Most & tűzoltóságnak csendes 60 éves jübiteumi ünnepsége elhúzta az ő nevéről éB emlékéről néhány pillanatra a feledés fátyolét. Jól esett ez nekünk, akik már kevesen vagyunk, akik az ő gárdájához tartoztunk, akik lelkesedni tudtunk az ó politikai elveiért éB társadalmi megmozdulásaiért, akik láttuk Őt intézmények élén dolgozni és igen Sokszor csodáltuk azt a lelkesedést, amely megtört testtel is vitte őt a tűzoltók szerkocsiján elsőként embertársai vagyonának vódel mére és akik az ó újságírói iskolájában tanultuk a toliforgatást és szívtuk magunkba azt az elvet, hogy csak aa igazat Szabad megírni és abból is oszk azt, amivel nőm rombolunk, de építünk. A kegyeletes érzés és hálás emlékezés adta kezünkbe öz alkalommal a tollat, hogy ebben a néhány szürke sorban az öúiléke- zésnek halvány fénykévéjét reáirányitsuk sz ő alakjára és ne hagyjuk teljesen elfeléjteni azt az embert, akinek ha az országos politikában nem is, de a Város közéletében és politikájában elfeledhetetlen érdemei vannak. Hisszük, hogy ha e város polgárai mentesülni fognak azoktól a nyomasztó gondoktól, amelyeket a világ gasdA Virág Ferenc pécsi megyés püspök földiekét, a szekszárdi születésű Sebestyén Károly pápai kamarás, gyár városi adminisztrátort Pécs sz. kir. város közönségének, mint kegyurnak bemutató levele alapján kinevezte gyárvárosi plébánossá. Sebestyén Károly, akinek jelentős BZerepd van a szekszárdi reálgimnázium diákszövetségének baléíetéb'en is, aZ 1881. évi julius hó 11 én született és gróf Zichy Gyula dr akkori pécsi' püspök az 1906. évben szentelte pappá a pécsi székesegyházban. I Különböző helyeken volt káplán, mig j | as 1916. évben püspöke Kistengelicre 1 sági válsága reájuk rakott, első kötelességük leBs, hogy más. ömlékkő is hirdesse Szekszárd ezen hűséges alkotó fiának emlékezetét, mint a szekszárdi alsóvárosi síremlék és amit nem adott meg neki kortársainak bálája, azt élatrehivja majd a jövő nemzedéknek kegyelete. s. nevezte ki plébánossá. Ott szinte emberfeletti módon dolgozott a hitélet fejlesztésén, a templom és a pap - lak megépitáséo. Virág Ferenc pécsi megyés püspök a pécs gyárvárosi plébánia megalakításakor, az 1927. évben ennek a plébániának adminisztrátorává nevezte ki és az ó fárad- hatatlan szervesé munkájának volt köszönhető a hitélet terén ott elért nagy eredmény, a templom felépítésé, mely érdemeinek elismeréséül a pápa aa 1929. évben pápai kamarássá nevezte ki. Az 1931. évben tartotta j ezüstmiséjét a szekszárd-belvárosi I templomban, ahol ez alkalommal testEgyés szám ári É fillér. Közigazgatási bizottsági ülés. Tolna vármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 8 án délelőtt 9 órakor tartotta augusztus havi Ülését dr Hagymássy Zoltán főispán elnöklete alatt. Az előadókon kívül megjelentek a választottak közül: gróf Apponyi Rezső, Döry Frigyes, Döry László, Kovács Sebestény Endre, Schneider Gábor és Schneider János. Dr Hagymássy Zoltán elnöklő főispán a tárgysorozat letárgyalása előtt a következő kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhunyt szentand- rási Száváid Oszkár alispánról: Engedje meg a Közigazgatási Bizottság, hogy a mélységes részvét érzésével emlékezzek meg tragikus körülmények között elhunyt alispánunkról, szentandrási Szévald Oszkárról s néhány pillanatot szenteljek annak a váratlanul kilobbant életnek, mely egész valóságában a vármegyéé volt s akivel nemcsak a vármegye szolgálatban volt alispánja távozott körünkből, hanem a vármegye legutóbbi 40 éve történéseinek és hagyományainak élő dokumentuma. Szévald Oszkár a szó legteljesebb értelmében vármégyei ember volt, lelkének minden szeretete, gondolkodása, hagyományai ide fűzték őt s nem volt senki, aki nála hűségesebben ragaszkodott volna a vármegyéhez, annak szelleméhez és történelmi hivatásához s aki ezen érzéseket mélyebben óhajtotta volna tisztviselőtársai leikébe átültetni, mint ő. Világos, tiszta gondolkodású és áttekin- tésü férfiú volt, kiváló érzékkel és tapintattal párosulva, belelátott az ügyek valóságába s mindig ki tódta hámozni a lényeget, a fontosat és a vármegye közérdekét. Melegszívű, mélyérzésü ember volt, mindenkor kész a jótéteményre és támogatásra. Leikétől távol állott minden rosszindulat s jó szive mindig hajlott a békére és a megértésre. Nem volt harcos természet*, de tudott meggyőződése és igazsága mellett kitartani s mindenkor komolyan és lelkiismeretesen mérlegelte azt az álláspontot, amelyet elfoglalt. Éz évben közszolgálatának 40-ik évébe lépett s hosszú szolgálatának kiváló eredményét dicséri munkája, értékes alkotásai pedig maradandó emléket biztosítanak számára. Az olyan magyar közfunkcionáriusnak, mint boldogult alispánunk is volt, aki az utóbbi 20 év testet-lelket ölő közszolgálatát nemzetünk megpróbáltatásai között becsülettel végigküzdötte, a verejtékes munka mellett a nemzet sorsáért való aggodalom is ólomsullyat nehezedett lelkére s a háladó kor közigazgatása és a nemzet jövőjéért folytatott harc annyi igénnyel lépett lel és súlyosította hivatása teljesítését, teljesítménye előtt el kell némulnia minden kritikának és csak a legnagyobb tisztelettel és elismeréssel kell adóznunk annak emléke előtt, aki ebben a vármegyében és ennek a vármegyének a bizalmából, ennek a munkának részese és irányitója volt. Váratlan halála az egész vármegyében osztatlan, mély részvétet keltett. Temetésén mindnyájan ott voltunk, sírját a tisztelet, szeretet és kegyelet érzéseivel vettük körül s szivünkbe s emlékezetünkbe zártuk volt alispánunk emlékét, aki egész életé munkáját hűséggel és szeretettel áldozta vármegyéjéért. Indítványozom tekintetes Közigazgatási Bizottság, hogy érdemeit és emlékét jegyzőkönyvünkben örökítsük meg s mélyen sújtott családjához intézzünk részvétiratot. A közigazgatási bizottság mély megilletődássel hallgatta a főispán parentáló szavait és a főispán indítványa alapján elhatározta, hogy szent- andráói Szévald Oszkár alispán emlékét jegyzőkönyvében megörökíti és a mélyen sújtott családhoz részvét- iratot intéz. Az egyes előadók jelentéseit az együttes ülés tudomásul vette, a közúti alap számadását letárgyalta. Az együttes ülés után á gyámügyi, az adóügyi, népoktatás- ügyi és gazdasági albizottságok ülé seztek. Sebestyén Károly pápai kamarás lett á pécs-gyárvárosl plébános«
