Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-08-09 / 62. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1933 augusztus 9. vérein és rokonain kívül nemcsak barátai és ismerései, hanem a szek­szárdi katolikus hivek közül is sokan kérték áldását. Pécs város közönségének, mint kegyurnak, ai uj plébániára vonat­kosé alapító-levele jogerőre emelked vén, most hirdettek pilyásatot aple- bánosi állás betöltésére és as állást a helyettes plebánosi minőségében igen nagy érdemeket ssersett Isten »■ive szerint való bnsgó pappal, Se* bestyén Károllyal töltötték be. Tolnamegyeiek a jamboreen. A jamboree VI. altáborparancs- noksága előtt tágas térség van. Erről a térről nyílik a tolnamegyei csapa* tok pirosmnskátlis virág kapuja. — Alakja egy sárközi pártáé. Nagyon ssép. Csupa százféle virág, zöld lomb ez a kapa s ha kisüt a nap, az ol­dalát díszítő színes virágok pazar színekben pompáznak. Nem mehet el mellette senki sem anélkül, hogy hosszasan rajta ne felejtené a szemét. Érdekes táborkaput építettek foko sokból a szekszárdi reálgimnázium cserkészei is. ötletes kapujuk mind járt a megnyitás napján nagy sikert aratott, mert Baden Powell, az öreg Bi*Pi bácsi, midőn kora reggel első ízben szemlélte meg a tábort, tüstént észrevette az érdekes táborkaput, hosszasan nézegette, s végül nem szerénykedett dicséretével sem. Álta­lában mindjárt az első pillanatban, midőn megtekintjük a tolnamegyeiek táborát, azonnal szemünkbe ötlik annak rendje, csinossága s a cser­kész fiuk fegyelmezettsége. Nem ve­szett kárba a megyei csapatparancs nokok és cserkésztisztek két eszten­dei fáradozása s a fiuk igyekezete. Már előre elmondhatjuk, hogy Tolna megye a jamboreen jó munkát fog végezni. Az, aki még nem látta a jamboreet, el Sem tudja képzelni azt a színes kavargást, ami lépten-nyomon élőnkbe tárul. A különböző népfajok, nemze­tek fiai összekeveredve a magyar CBerkészfiukkal s a tábort látogató közönséggel sétálnak, hullámzanak fel s alá. Egyes egzotikus táborok előtt, sőt a sátrak kötött is hatalmas em­bersereg szorong. Különösen a japá­nok, stíriaiak, jamaikaiak, ausztrá­liaiak, négerek, egyiptomiak tábora örvend nagy érdeklődésnek. Ssombaton este a VI. altábor tá bortüzét a rádió is közvetítette. Esen a tábortüzön ismételten szerepelt Ró* der Pál igazgató négyszáz tagú cser- kéBzénekkara, amelyet a tolna-, so- mogy- és baranyamegyei cserkészek­ből hevenyészett össze. E kitűnő énekkar már sok tapsot aratott s egyes szereplését általában az egész tábor területén emlegetnek. Különben Ró- der igazgató és énekkara esténként nemes versenyt folytat a mellettük tá­borozó ukrán cserkészek vegyeskará­val. Az ukránokkal együtt ugyanis cserkészleányok is érkeztek s a fiuk­kal együtt kitűnő énekkart alkotnak. Aitáboruok egyik nevezetességei az ausztráliaiak. A látogató közönség tábornyitástól késő estig elözönli tá­borukat s akár mit csinálnak a jó ausztráliai fiuk, ha mosogatnak, ha fát vágnak, minden mozdulatukat nagy érdeklődéssel szemlélik. Az idegenekkel különben nincs semmi baj, csak éppen az étkezésükkel van egy kis bibi. A cserkészeknek tudni­illik mindent maguknak kell meg­főzniük. Kora reggel megkapja vala mennyi az egész napra szóló nyers élelmet s abból ki hogyan tud, meg­csinálja az ebédjét, vacsoráját. A magyar csapatok jót is élnek, az an­golok azonban sok dologgal nem tud­ják, hogy mit csináljanak. Éppen most mondják, hogy a nudli tésztá­val egész dekorativ díszítéseket csi­nálnak. Úgy látszik nem tudják mire való b hogyan kell megenni, igy az esti tanácshelyüket kerítik be vele és szép cifra mintákkal rakják ki. Azonban hiába igyekszünk csak hozzávetőleges képet is festeni a nagy világjamboreeról, minden igyekeze­tünk egy elenyésző csekélység amel­lett az élmény mellett', amit nemcsak az átélése, de már a megtekintése is nyújt. (Cserny). A kőlesdi templomi hangverseny. A Kölesdi Róm. Kát. Egyházköz ség folyó hó 6 án délután saját temp loma javára áhitatos zenei élvezetet nyújtó egyházi hangversenyt tartott. A műsort Schubert szimfóniája ve­zette be, melyet hegedűn Megyesi György és Klára adtak elő, majd Thnry Janka énekelte Gounod Ave Mariáját. Est Mozart allegrettoja kö­vette Megyesi György és Klára he- gedüelőadásában, mig Beretvás Ud vözlégyét dr Strausz Nándorné .éne­kelte. Dr Hajós György pécsi theo- logiai tanár mondott ezután nagy­hatású ünnepi beszédet, ezt követően pedig Msrchesi: 0 Sanctissima című énekét Thury Janka adta elő. Field Nocturnejét Megyesyi György és Klára hegedülték és ezzel a nivós műsor, amelynek minden számát mű­vészi tökéletességű előadásban hallot­tuk, véget ért. A hangverseny után az egyház- község világi elnökének, báró Je­szenszky Andornak a kertjében mű soros vidám délután volt, ahol a ren­dezőség büffét rendezett be és a ne­mes cél javára hideg ételeket és ita­lokat árusittatott. A parkban színpad is volt felállítva és a műsort Bartal Aurél nyug. fő ispán igen szellemesen konferálta vé gig. A műsoron hazafias költeményt adott elő Bernáth Ili és tréfás jele­netekben szerepeltek Bernrieder Jó- zsefné és báró Jeszenszky Miklós, élőképekben dr Bernáth B*la leányai és Bernrieder József leányai. Bezerédj István klasszikus zongoradarabokat adott elő. A műsor után a nép cigánymuzsi- kára táncolt a parkban, mig a hely­beli és a környékbeli előkelőségek és intelligencia a kastélyban gram- mofonra és ifj. Kamionkai Szemző István zeneszerző zongorajátékára tán­coltak. A kora reggeli órákig tartó mulatságon többek közt megjelentek: Bartal Aurél és neje, dr Bernáth Béla nejével és leányaival, Bernriedar József nejével és leányaival, Bezerédj Pálné, Bezerédj Ottilia és Bezerédj István, dr Csapó Dánielné és leányai, ifj. Gőzsy Tibor és neje, dr Haidecker Béla, báró Jeszenszky Andor és neje, báró Jeszenszky József, báró Jeszenszky Miklós,' Kalmár Pál, az ismert rádió­énekes, dr Leopold Kornélné és leánya, herceg Lichtenstein Alfréd, Noseda Alfrédné, dr Pesthy Pál, dr Peresei István, dr Perczel Ella, Pichler Gusz­táv feleségével és leányaival, özv. Sass Lászlóné, dr Skuteczky Ervin és felesége, gróf Széchenyi Domon­kos, Sztankovánszky Tibor, Sztanko- vánszky Margit, Szemző Dénes, ifj. Szemző István, dr Tóth Sándor fő orvos, egyetemi magántanár, Vér- tessy László és neje, Werner István és neje és sokan mások a kőlesdi intelligencia köréből, a környékről, valamint a táncos fiatalság. A hang­verseny és a büffá közel ezer pengőt jövedelmezett a templom javára. A Szekszárdi Önkéntes Tűzoltó- Testület hatvanéves jubileuma. Vasárnap ünnepelte az 1873. év- l ben néhai Boda Vilmos országgyűlési I képviselő és társai által alapított Szekszárdi önkéntes Tűzoltó Testü­let hatvanéves jubileumát. Az ünnep ség reggel zenés ébresztővel kezdő­dött, majd a városháza udvarára felvonultak a helybeli tűzoltókkal együtt az ŐCBényi, bátaszéki, tolnai, mözsi, szedresi, Bióagárdi, zombai, dörypatlani, tamási, bonyhádi és paksi egyesületek küldöttségei. Megjelentek azonkívül Knábel Vilmos bonyhádi, Schwertl Rudolf paksi, Stockinger Rudolf tamási és Wittinger Ödön központi járási tűzrendészed felügye- ők, valamint a tüsoltótiszti tanfolyam hallgatói. Az ünneplők a városházáról ki­vonultak Boda Vilmosnak, az egye­sület 41 évig volt alapitó főparancs­nokának a sírjához, amelyet Birner István vm. árvaszéki ülnök, a szek­szárdi testület főparancsnoka rövid beszéd kíséretében megkoszorúzott, majd Pirnitzer Manó szekszárdi ke­reskedő, a Pirnitzer József és Fiai cég beltagja, a testület 60 év előtti alapitói közül az egyetlen még élő, volt aktiv tűzoltó, aki a következő­ket mondotta: Engedtessék meg, hogy mint Boda Vilmos tüzoltógárdájá- nak egyetlen élő tagja, külön is hódoljak emlékének ezen néhány virágszállal. Boda Vilmos semmiből te remtette meg a Szekszárdi önkéntes Tűzoltó Egyletet, melynek minden egyes érte lelkesülő tagja nemcsak egyé nileg ment volna tüzbe érte, hanem hivásáraönfeláldozóan tényleg tüzbe is ment. Tisztel­jük emlékét, hisz Szék szárd oly sokat köszönhet neki, töb­bek közt a főgimnáziumot, a sétateret, az akkor országos hirü dalárdát és az első helyi sajtót. Emléke — emlékszobor nélkül is élni fog. A kegyéíeteB megemlékezés után a tűzoltók a róm. kát. és református templomba mentek istentiszteletre, majd 11 órakor ünnepi közgyűlés volt a városházán, ahol a vármegyét Morvay László alispánhelyettes, dr Haypál Sándor árvaszéki elnök, és dr Horváth Árpád tb. vm. II. fő- jegyző, vm. tűzrendészed felügyelő, a várost pedig dr Cs, Papp Jenő ta­nácsos, polgármesterhelyettes kép­viselték. Birner István, a testület főparancs­noka mondott rövid megnyitó b aszó­dét, melyen megetnlékezett Szévald Oszkár alispánról, az egyesület nem­rég váratlanul elhunyt elnökéről, akinek oly sokat köszönhet a tűzoltó intézmény. Indítványára emlékét jegy • zőkönyvileg megörökítették. . Dr Cs. Papp Jenő polgármester­helyettes a szabadságon távollevő vitéz Vendel István polgármester ne­vében üdvözölte a jubiláns díszköz­gyűlésen megjelent vendégeket, a vidéki testületeket, majd a város annaleseiből felsorolta mindazokat az értékeket, amelyek megmentését Szék- , szárd tűzoltói önfeláldozó munkájának köszönheti. Megemlékezett arról is, I hogy a háború és az azután jött idő a tüzoltófelszereléseket tönkretette és azokat mindeddig azért nem sikerült úgy pótolni, mint más községekben, mert Szekszárdnak kislakásokat, viz* vezetéket, csatornázást stb. kellett építeni és mert ezek terhe Szekszár-' dót jobban nyomja más községeknél. Ezekhez járul az is, hogy itt a mi-' ciszteri rendelet alapján fel kellett állítani a hivatásos tűzoltóságot is, ami szintén tekintélyes kiadást jelent a városra. Hálás szívvel mondott köszönetét a város az egyesület 60 éven át ki­fejtett önzetlen működéséért, majd ígérte, hogy a város a testületet ezen- túl még fokozottabb mértékben fogja támogatni. Schmellás Gyula dombóvári tanitó, a tüzoltótiszti tanfolyam hallgatója olvasta fel ezután az egyesület hat­vanéves történetét, amelyből meg­ismerhette a hallgatóság Boda Vil­mosnak, az alapítónak évtizedeken keresztül szerzett érdemeit, Pirnitzer Manónak az egyedül életben levő alapítónak működését, továbbá dr Pesthy Pálnak, Bajó Jánosnak, dr Éri Mártonnak, Szévald Oszkárnak, vitéz Vendel Istvánnak és Birner Istvánnak a munkásságát. Ezután Birner István javaslatára Pirnitzer Manót örökös tiszteletbeli elnökké, "Végtf Lájoaf^az egyesület legrégibb működő tagját tiszteletbeli parancs­nokká választották. Pirnitzer Manó vette át ezután az elnöklést, majd átadta a tttzoltótes- tületek alapításáról, szervezéséről és a tűzoltó munka nemes, hazafias vol­táról irt beszédét Schmellás Gyulá­nak, aki a szép gondolatokban gaz­dag beszédet az egybegyűltek nagy ovációi között olvasta fel. Végül Pirnitzer Manó hálás köszö­netét fejezve ki az őt ért megtisztel­tetésért, 500 pengős alapítványt aján­lott fel az egyesületnek. Ez az 500 pengő kamataival addig tőkésítendő, amíg az 1000 pengőt el nem éri, azután pedig a hozadéka az arra leg­inkább érdemes tűzoltónak minden évben kiadandó. Beszédét azzal a kí­vánsággal végezte, hogy az egyesület minden tagja érje meg — hozzá ha­sonlóan — a hatvanéves tűzoltói mű­ködésének a jubileumát. A díszköz­gyűlés ezzel igen lelkes hangulatban véget ért. A közgyűlés után diszebéd volt a Polgári Olvasókörben, ahol dr Schreck Ádám (Bonyhád) a szekszárdi csa­patra, Kálnay Béla főjegyző (Tamási) a tűzoltókra, Gábor Pál tüzoltótiszti tanfolyamhallgató a tanfolyam elő­adóira mondott pohárköszöntőt, mig Birner István főparancsnok a ven­dégeket és a tanfolyamhallgatókat éltette. A diszebéd után a résztvevők zene­szóval vonultak a Levente Sporttérre, hol szebbnél* szebb gyakorlatokat mu­tattak be. A bemutatón résstvettek a tiszti tanfolyam hallgatói az ötös és kilences iskola és gyórsszereléssel, hol kiváló teljesítményről adtak tanú­ságot. Remélni lehet, hogy az itt el­sajátított értékes tudás, egyesülve azzal a szép ideállal, amit az önkén­tes tüzoltótestületek képviselnek, a vármegyében a tűzbiztonságot a leg­nagyobb fokra emeli. Az ötös és kilences iskola és gyors szerelési bemutatón részt vettek még Zomba, Tolna, ócsény és Szekszárd tűzoltói. Az egyes györsszerelésekben Gász Zoltán Bonyhád, Eisler László Gyűl aj, a kettős gyorssserelésben pedig az egyik párban Pavlik Fe­I

Next

/
Thumbnails
Contents