Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-08-02 / 60. szám
XV. évfolyam. Szekszárdi 1933 augusztus 2. 60. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre _______6 pengő. | Egész évre ______12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. FelelOs szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden eaerdán 4e ssombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. a. Amiről állandóan kell beszélni! Lapunk egyik közeli számában szóvátettük a szekszárdi OTI kerületi pénztár elhelyezésének kérdését. ( Úgy látszik cikkünk eljutott azokhoz is, akik hivatottak e kérdéssel foglalkozni. Arról értesülünk, hogy a székház megvizsgálására felkéretett a tiszti főorvos, akinek véleménye nemcsak mindenben megegyezett a mi cikkünkben felhozottakkal, hanem megállapításai a miénkénél is sokkal súlyosabbak. Nem akarunk e kérdésnek közegészségügyi részével foglalkozni. Mi tisztán arra kívánunk rámutatni, hogy mennyire igazságtalan és méltányta- len elbánásban részesült az OTI szekszárdi kerületi pénztára éB hogy ezen igazságtalanság megváltoztatása a legsürgősebb feladatát kel), hogy képezze az OTI vezetőségének. Evek hosszú során úgyszólván a betegek egészségének rovására az egykori kerületi munkásbiztositó pénztár tekintélyes összeget gyűjtött ösz- sze, hogy azt székház építésére fordítsa. De jött az uj törvény és a munkásbiztositó pénztárak az OTI-ba kebeleztettek be. A kerületi pénztárnak évekig nem volt autonómiája és ez alatt az idő alatt jöttek rendelkezések, amelyeket a szolgálati viszonyban lévő kerületi pénztári vezetők megtagadni nem mertek és igy csakhamar a munkásbiztositó pénztárnak 200.000 pengőnél többet kitevő vagyona Budapestre került fel. Nem beszélünk arról, hogy a legnehezebb gazdasági időkben mit jelentett a tőkeszegény szekszárdi piacról ennek az összegnek elvonása. Az itteni iparosok, kereskedők és munkások kiizzadott pénze amig Szek- szárdon volt, legalább az ő hitel- szükségleteiknek kielégítésére szol gált. A hatalmi intézkedés azonban a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank trezorjaiba szippantotta fel ezt a tőkét is. A szekszárdi kerületi pénztár állandóan felesleggel zárt. Ezek a feleslegek, valamint az aggkori biztosítás nem kis összeget kitevő dijai is szintén Budapest érdekeinek szolgálatába állíttattak. Ha valakinek eszébe jutna statisztikát csinálni, azt az elképesztő eredményt hozná ki, ha az OTI törvény a maga változatlanságában fenn fog tartatni és a vidéknek talpraállása meg nem akadályozza ezt a most divatos centra- lisztikus törekvést, úgy ez a köiked- veltségnek nem nevezhető intézmény teljesen el fogja vonni a pénzt e megyétől és más megyéktől egyaránt. Ügy látszik e fölött a kérdés fölött még nem gondolkoztak, vagy gondolkozni nem akartak az OTI hatalmasai. Nézzük, hogy a tőkepénznek, az évi feleslegeknek és a hatalmas ősz- szegü aggkori biztosítási összegek beszállítása ellenében minő ellenértékeket kapott a szekszárdi kerületi pénztár ? Budapesten felhőkarcolók épültek, Budapest környékén hatalmas háztömbök, egy-egy eladásra kerülő palotának gyakran jó vevője volt az OTI, de hiába kérvényezett, kö- nyörgött, hiába mozdított meg politikusokat, főispánokat a szekszárdi kerületi pénztár állandó székház építése ügyében, — mégis a tisztviselők egészségtelen helyiségbe zsufoltattak össze, a betegek udvaron és folyóson kénytelenek ácsorogni, a legutolsó falusi orvosnak különb rendelője van, mint e hivatalnak, ahol pedig igen hatalmas számú beteg kerül- felülvizsgálatra, — Budapestről mindig elutasító válasz érkezett. Ez a tarthatatlan állapot adta kezünkbe a tollat, hogy megírjuk azt a szégyenteljes helyzetet, amelyben a szekszárdi kerületi pénztár van és rámutassunk arra a méltánytalanságra és igazságtalanságra, amellyel Budapesten ennek a pénztárnak ügyeit kezelik. Úgy tudjuk, hogy jogállamban vagyunk. Nem tartható fenn tehát az az állapot, hogy a vidéknek elvigyük utolsó fillérét is, és piszokban, szennyben, odúban tartsuk csak azért, hogy a magunk kedvesét selyembe és bársonyba öltöztessük. Tűrhetetlen, hogy a tisztiorvos véleménye szerint még magánlakás céljaira is alkalmatlan pár szobában bonyolittassék le egy egész megye kerületi pénztárának nemcsak adminisztratív, de közegészségügye is. A legélesebben tiltakozunk, főként a többezer munkavállalónak nevében azon elbánás ellen, amelyben a székház kérdését illetőleg mi tolnámé- gyeiek részesittetünk és nem szűnünk meg tollal, szóval küzdeni mindaddig, amig az OTI vezetői be nem tátják, hogy ily éles megkülönböztetésben nem lebet Budapestet tartani a vidékkel szemben. Reméljük, hogy a tiszti főorvosnak véleménye megmozdítja azok lelkiismeretét is, akik ennek a kérdésnek intézői ‘i sietnek éveknek mulasztásait egy gyors intézkedéssel pótolni. Nem lehet indok, hogy az ÖTI budapesti nagy építkezésekbe ölte minden pénzét. Ha a régi vezetőség elég meggondolatlan volt a pénzeknek befektetésében, úgy hisszük, hogy a mostani vezetőség bölcsessége át tudja hidalni a szekszárdi székház építésénél az anyagi nehézségeket. Ez az intézmény az egész országé, annak feladata nem Budapest fejlesztése, de az egész magyar nép közegészségének szolgálata. Ennek a szolgálatnak teljesítését várjuk és szorgalmazzuk ezen cikkünkkel is a belügyminisztériumnál és az OTI vezetőségénél. —r: OTI RflMteléseR törlése. Illetékes tényezők egész serege számtalan esetben adott hangot annak a követelésnek, hogy a behajthatatlan OTI követeléseket töröljék. Hangot adtak annak, hogy ott, ahol aa OTI követelések behajtása reménytelen, töröljék el az iparos és kereskedő tartozását. Most a belügyminisztérium utasítást adott ki, hogy a jövőben minden olyan esetben, amikor A vörösbarátok. Irta: dabolci Fekete László né. Valamikor az apám festőnek készült, de a sors másképp rendezte életét és más lett belőle. Mikor én a babáimnak magam kezdtem arcot pingálni, a dadámat és kutyáimat pedig befogtam modellnek, akkor elhatároztam, hogy bennem valósítja meg füstbement álmait. Csakhogy a sors itt is másképp határozott, elébem álltak a vörösbarátok. Hogy kik voltak a vörösbarátok? Rögtön elmondom. Engem, Juli néni, az öreg dadám ismertetett meg velük. ő tárta világosra titkukat, hat éves eszem előtt. Hat éves voltam, mikor uj házunk épült. Mi Juli nénivel minden nap ott lábatlankodtunk a maiteres ládák, homok? és mészhegyek közt. A gerendákon, csúsztunk, másztunk. Én elől, Juli néni nagy szuszogással Í utánam. Valami gyönyörű dolognak tűnt nekem akkor egy ház építése, egyedüli szomorúságom az volt, hogy az a ház egyszer egésaen készen lesz. Elviszik a remek homokot,, csoda sarakat, a gerendákat és illedelmes virággruppokkal rakják tele a legkellemesebb gyerekparadicsomot. Az épülő ház körül hatalmas kőbástya állt, fenyő- és ciprusfák nyiladoztak mellette. Kis padok húzódtak meg mellettük, szürke kövekből kifaragva, a sok százéves súrlódástól kopottak voltak Vidám kőművesek elemózsiája terpeszkedett rajtuk, alig jutott férőhely, ahova Juli nénivel leülhettünk. Egyik napon, a fütyörésző kőművesek száján elhalt a fütty, de élőbb kacskaringósra kierősödött, mint va lami csodálkozás. Egy csontvázra bukkantak. Először a koponyát ta* látták meg. A belétömődött homoktól úgy megsulyosodott, hogy kiesett a kézből és egyenesen- odagurult elébünk. Szájüregében vicsorogva feszültek a fogak és szemgödréből egy földigiliszta mászott elől Juli néni kiváncBian és borzadozva nézte, én is kíváncsian, de semmi borzalmat nem éreztem. — Mi ez ? — kérdeztem. — Csont, — mondta Juli néni és úgy belefeledkezett a feleletbe, hogy alig tudtam szóra bírni. Előkerültek a bordák, lábszárak, karok. Az egész emberi váz. A koponyából kitisztították a homokot, egy ember gyertyát gyújtott bele, a fél kabátszárnyát rátakarta és azzal ijesztette a többit. — Olyan er, mint egy csúnya ember, — mondtam és megmarkoltam a dadám kezét. — Nem ember galámbom, csont, semmi más, ne féljen. Fordult a szó, Jüti nénivel befelé indultunk a fenyők felé, de azért hallottam, hogy a vörösbarátokrót beszélnek, akiknek ott volt a kiás- tromuk sok száz évvel azelőtt, ahová a házunkat építették. Bebújtunk a padokhoz, leültünk, Juli néni mesélni kezdett a vörösbarátokról. — Olyanok voltak a vörösbarátok galambom, mint a kalandárium- ban a jövendőmondó, csak éppen a köppenyük, meg a süvegük volt vörös. Ezen a szent helyen laktak. Emberi szem nem láthatta őket. A falubeliek hiába kíváncsiskodtak. Nagy tölgykapujuk volt ott a két dúc között, azt kopogásra kinyitották, de csak annyira, hogy egy olyan kés« kény alkalmatosság, amiben egy pihenő ember alszik, beférhessen. A kaput becsukták, az alvó embert meg levitték a templomukba, gyertyákat gyújtottak mellette, elénekelték és levitték a kamrába a többihez, ott igen szépen lehetett aludni. Csontot csináltak belőle. S mikor valaki ilyen csont lesz; akkor már igen boldog. De ezt maga nem érti kedvesem. i Úgy emlékszem, összerázkódtam, I nem nyújtott teljes kielégülést Juli néni beszéde a boldogságról, a gilisztát éreztem benne. — Aztán, — mondta tovább, — egyszer csoda történt. Betoltak egy ágyat, melyben gyönyörű arany hajú asszony feküdt. — Felvitték a templomba, gyertyákat gyújtottak mellette, énekelni kezdtek éppen, mikor uramfia, felült az aranyhaju asszony és ijedten tekingetett jobbra-balra. A barátok alig tudtak mozdulni a rémülettől. Mikor rájöttek arra, hogy egy élő ember fekszik ott, még hozzá aBBZOűyember, gyorsan arcukra rántották kámzsájukat és kiszaladtak. Egy fiatal pap maradt csak ott, aki annyira rajta feledkezett a csodán, hogy nem szaladt el, ott maradt az aranyhaju asszony mellett, nézte- nézte, aztán az asszony is nézte, egy- máefelé hajoltak, mintha meglettek volna babonázva . . . mosolyogtak, megfogták egymás kezét . . . Nem mondom tovább, úgysem érti még ezt maga galambom. De valamit azért elmondok, idehallgasson. Az aranyhaju asszonyt, meg a fiatal barátot nem látta azontúl soha senki. A titok, mint minden titok, kiszivárgott valahogy, a falubeliek elindultak keresni őket, azt tudták, hogy a klastrombán nem maradhattak, de j hiába volt mindén fáradozás, sehol I sem voltak. Egyes szám ára 10 fillér.
