Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-08-02 / 60. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1933 augusztus 2. a* ÖTI járulékok behajtási eljárása során nemleges zálogolási jegyzőkönyv jelsi a behajtás sikertelenségét, az OTI követelés törlése iránt megfelelőképpen intézkedni kell. — Hangsúlyozza a rendelet, hogy három évnél rövidebb követelések egyátalán nem törölhetők. A régebbi behajt« hatatlan hátralékok törlési jegyzékbe foglalandók. Ezer pengőnél magasabb behajthatatlan tételekről a kerületi választmány, illetve az OTI elnöksége as OTI igazgatóságának hozzájárulásával esetenként határoz. A baleseti biztosítási járulék törlése mindig az OTI központjához tartozik. Péksűieménybojkoii Szekszárdon. Megemlékeztünk már róla, hogy a szekszárdi sütőiparosok a busa és • liszt nagymértékű olcsóbbodása dacára még mindig 6 fillérért áru- sitják a 3 dekagramm súlyú zsömlyét és kiflit, pedig a környéken, sőt a Szekszárdnál nagyobb városokban is mindenütt jelentősen olcsóbb a péksütemény ára. A kartellbe tömörült szekszárdi sütőiparosok esen sütemény uzsorájára a szekszárdi közönség most sütemény bojkottal kíván felelni és kényszeríteni fogja a pékeket az árak leszállítása mellett egyúttal a sütemények minőségének a megjavítására is. Úgy tudjuk, hogy az olcsóbb süteményt nemsokára autón fogják Szekszárdra szállítani és a fUszerk eres kedésekben, valamint a piacon árulni mindaddig, amig a pék- kartell a méltányosságnak megfelelően nem állapítja meg az árakat. Kettős halálos baleset. Kettős halálos szerencsétlenség történt julius 31 én reggel 4 órakor a Paks és Nagy dörög közötti országúton. Binéth Salamon dunaföldvári rőföskereskedő feleségével, valamint kisegítőjével, Adler Arnolddal és ennek feleségével kocsin a nagydorogi vásárra tartott. Az áruval és sátoral- katrészekkel megrakott kocsi Paksot már jól túlhaladta, mikor a lovak megbokrosodtak és egy nagy kőOregapám mondta valamikor, hogy az asszonynak az ura bekopogott a vörösbarátokhoz, megkérdezte, hová lett a felesége. Nem feleltek neki, de mivel mozdulásokat hallott a kapu mögött, ott maradt. Estefelé aztán rákezdték a barátok a kapu mögött kórusban, mintha választ akartak volna küldeni a kérdésre: — Csont, csont . . . csont . , . csont.. . Mindig erősebben mondták, utóbb már úgy hangzott, mint a harang- kondulás, amivel az elmúlást kisérik. Úgy bizony galambon. De ezt még nem érti maga. * Iskolába jártam, mikor ismét ősz- szekerültem egy koponyával. A tanítónőm magyarázott valamit róla, de engem úgy lefoglaltak a gondo lataim, hogy nem figyeltem rá. Mikor azt kérdezte tőlem, hogy mi az, azt feleltem, hogy „«iont“. Szánakozva nézett rám, én pedig hirtelen feltámadó emlékezéssel mesélni kezdtem neki a vörösbarátokról. Megsimogatta az arcomat és elhallgattatott. Az udvarunkon már illedelmes gruppok sorakoztak, kavicsos utakon sétáltunk, csak a kőbástya maradt rakásra vonszolták a szekeret, amely felborult és maga alá temette a rajtaülőket. Az utánuk jövő kocsikon utazó kereskedők azonnal segítségükre siettek, ssétdobálták az árukat és kimenteni igyekeztek a négy embert. Mikor a kocsit felemelték, BiElőző heti lapszámunkban részletesen megírtuk, hogy a dunaföldvári járásbíróság fogházából megszö kött Márkus Szabó János szolgálata teljesítése közben Madocsán agyonlőtte MuBstács Ferenc bölcskei csend- őrőrmestert. A hősi halált halt őrmester hulláját Bölcskére szállították és Béres Miklós főjegyző intézkedésére a községháza nagytermében ravatalozták fel és a ravatalt Béres főjegyzőné vezetésével az ottani leányok valóságos virágerdőbe burkolták. A Vizsy Pál plébános által celebrált szertartás után Berényi Béla őrnagy, a csendőrkerületi parancsnokság képviseletében megjelent szekszárdi osztályparancsnok búcsúztatta Ifj. Markus Szabó János, a ma- docsai csendőrgyilkos tettének elkövetése után tovább bujkált a határban és a községben, de a házakba már nem mert bemenni, Julius 28 án éjjel éhesen, kifáradva bekopogott egy öreg házaspárhoz, élelmet és szállást követelve tőlük. Adtak neki enni és a padlásra küldték aludni, de egyúttal értesítették a csendőrséget. A csendőrök, akik a gyilkosság napjától kezdve szüntelenül keresték bajtársuk gyilkosát, körül- állották a házat. Amikor reggel felé világosodni kezdett, fellármázták M. Szabót, felszólították, hogy adja meg magát és revolverét dobja le a padlásról. Reggel 4 óra után pár perccel • a csendőrök már megbilincselve ve- I zették M. Szabót az őrsre. Dr Gaal I Dezső vezető kir. ügyész a vizsgáló | bíróval kiszállt M«docsára helyszíni meg emlékeztetőnek. Sokszor láttam libegő ruhás árnyakat kiformálódni a fal mellett. Nem féltem, sőt ápol- gattam egy egy imbolygó falombot, mellyel a fiatal barát kezét képzeltem el, amint búcsút integet az arany- hajú asszonynak. Ha a kutyám nyö- szörgött az ablakom alatt, sirást hallottam és láttam, hogy befalazzák őket a vöröskámzsás, haragos öreg barátok. Ahogy nőttem, úgy nőtt velem a titok, melyet Juli néni talán el is felejtett. Eljött az idő, hogy apám álma megvalósuljon, festőnek készültem. Meg kellett alaposan ismernem az emberi testet. Ha egy tökéletes vonal lázba hozott, megremegett a kezem, borzadoztam, úgy éreztem, hogy egy verescBuhás ember áll a hátam mögött és azt súgja a fülembe: — Csont, CBont, csont ... A képekről koponyák villogó fogsora világított rám, a szemgödrökben gilisztát és homokot láttam. Az ecset kiesett kezemből. Még kinnt is a verescsuhás monoton hangját halottam: — Csont... csont... csont... Bennt az óra ütött. Egy, kettő, három, tikk takk, tikk-takk, csont... csont... Ezért nem tudtam feBtő lenni. néth és felesége már nem élt, Adler eszméletlenül feküdt az utón, feleségének azonban az ijedtségen kívül nem történt semmi baja. Adlert az autóbuszon beszállították a szekszárdi közkórházba. Állapota igen súlyos. el a hivatása hü teljesítése közben meggyilkolt őrmestert. A temetésen ott volt Bölcske apraja és nagyja, kivonultak a cserkészek, megjelentek az összes egyesületek és testületek, továbbá dr Kesserü Lajos kúriai bíró, törvényszéki elnök, dr Kesserü Zol tán alezredes hadbíró és az egész intelligencia. A hősi halottat a bölcs - kei katolikus egyház által felajánlott díszsírhelyen helyezték el örök pihenőre. Az impozáns és megható temetés megrendezéséért Berényi Béla őrnagy, osztályparancsnok a csend- őrség nevében legmelegebb köszönetét nyilvánította Béres Miklós főjegyzőnek, aki meleg érzéssel tette ünnepélyessé a végtisztességtételt. kihallgatásra. Kihallgatás után M. Szabót erősen megvasalva, három csendőr kíséretében Szekszárdra szállították. Másnap reggel a vezető kir. ügyész ismét kihallgatta a gyilkost, aki beismerő vallomást tett arra nézve, hogy a dunaföldvári fogházból való szökése után állandóan revolvert hordott magánál abból a célból, hogy azt, aki le akarja tartóztatni, lelőjje, mert úgy hallotta, hogy a szőkévé nyékét bárki lelőheti éB ő nem akart egyedül meghalni. A gyilkost kihallgatás után cellájába kisérték. A kihallgatás, amelynek során a tényállást pontosan meg lehet majd állapítani, még nincs befejezve. HÍREK. VÄROM AZ ISTENT! Várom az Istent. — Tudom eljön! Tudom, hogy egyszer megjelen, Egy szinzáporozott szövésű Zengezetes szent reggelen. Lelkem mélás, gyémánt patakján Lelek fátylas ködlepelt És könnyel súrolt arany hidat. — A könnyek bársony szőnyegek. — Tudom, hogy eljön s megölel majd S játékimat elhozza mind, — S ki hangos kedvvel rég nem játszék: Boldogan kezdhetem megint! Lesz eges, dallos Hargitámon Kőszáll sas és vadgalamb, Zúgó patakon, néma völgyem És imát súgó ging-galang. Lesz kincses váram, zengő erdőm, Hol kábultan barangolok S a neszes, néma csendességben Dalt dali a hű Maros s az Olt. Mind, mind magamhoz szorítom majd, Mit ármány egyszer elrabolt, Amellyel volt és mellyel lészen A magyar megint legnagyobb. Várom az Istent. — Tudom eljön! Tudom, hogy egyszer megjelen Egy szinzáporos friss szövésű Hallelujás szent Reggelen 1 Dr vitéz Gereöffy Géza. Gömbös Gyula miniszterelnök rádióbeszéde. Európai feltűnést keltett vitéz Gömbös Gyula miniszterelnöknek dr Kánya Kálmán külügyminisz- terrel együtt tett római útja, mely alkalommal a magyar kormányfő hosszasan tárgyalt Mussolinival. Gömbös Gyula augusztus í~én, kedden este 9 órakor körülbelül 40 percre tervezett rádióbeszédben számolt be római utjának és tárgyalásainak eredményeiről és egy. úttal ismertette a nemzettel az aktuális politikai és gazdasági problémákat is. — A főispán Budapesten Dr Hagy. mássy Zoltán főispán szombaton reggel Budapestre utazott, hogy a kormány engedélyét kikérje a megüresedett alispáni és főjegyzői állás be- tölthetéséhez. Dr Hagymássy főispán szóbeli előterjesztést tett Blaha államtitkárnak, azonban döntés csak vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternek szabadságáról való hazatérte után történik. A főispán egyébként kedden délután újból Budapestre utazott és onnan a hét vége felé tér csak vissza. — Helyettes szolgabirói megbízás. Dr HagymásBy Zoltán főispán a dunaföldvári főszolgabírói hivatalnál rendszeresitett második szolgabirói állásra dr Bekker János tb. szolga- bírót, paksi lakost helyettesítette be. — A vármegye köszöneté. Morvay László alispánhelyettes tb. főjegyző a vármegye közönsége nevében köszönő levelet intézett Virág Ferenc pécsi megyés püspökhöz, hogy megboldogult Szévald Oszkár alispán temetési szertartását pontifikálni kegyes volt; az államrendőrség szekszárdi kapitányságához, hogy az alispán koporsója mellé diszőrséget állított és a temetés alkalmával a rend fenntartásáról kellő előrelátással gondoskodott, a Vármegyei Test- nevelési Felügyelőséghez, hogy a rend fenntartására levente-disszakaszt állított és a temetés ünnepélyesebbé tételére kirendelte a leventezenekart, Mentz János reálgimn. tanárhoz a cserkészapródok parancsnokához az apródoknak a temetés rendjének fenntartásában való közreműködéséért j Petz Hubert egyházi karnagyhoz a Szekszárdi DaloBkörnek a temetésen müvéBzi énekszámmal való szerepléséért és béri Balogh Ferenc duna- földvári főjegyzőnek a dunaföldvári temetés impozáns megrendezéséért. — Áthelyezés. A m. kir. belügyminiszter Lakner Sándor rendőrfel- Ugyelőt a szekszárdi rendőrkapitányságtól áthelyezte az államrendőrség szegedi kapitányságához és az igy megürült helyet vitéz Vállay István szombathelyi m. kir. államrendőrségi felügyelővel töltötte be. Lakner Sándornak a mindig előzékeny felügyelő távozásáról szóló hirt mindenki nagy sajnálattal fogadta. — Eljegyzés. Lakos Zsuzskát (Szék- szárd) eljegyezte Bajza Sándor gépészmérnök (Budapest). (Minden külön értesítés helyett.) A hősi halált holt csentfőrőrmester temetése. Elfogták a madocsal csendőrgyllkost.
