Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-07-12 / 54. szám
XV. évfolyam. Szekszárd, 1933 Julius 12. 54. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer meglelenö keresztény politikai és társadalmi lap. (xerkesztffség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épOletében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dl); Félérre-----------6 pengő. | Egész érre______12 pengd. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. Felelős szerkesztő: DL AZ SÍK FERENC. A lap megjelenik minden Mardin éa Hombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, ratamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hir- roratban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamit t a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Bűnbakot keres a városi ellenzék. A mult képviselőtestületi ülésen igen erősen ütközött ki a városi ellenzék vezetői részéről az a törekvés, hogy mutassanak valamit azoknak, akiket nagy jelszavak és Ígéretek mellett a városi képviselőtestületi tagválasztás alkalmával maguk mellé állítottak. Nem akartunk irni és egyáltalában nem is irtunk volna erről az erőlködésről, ha laptársunk, a városi ellenzék szócsöve, nem intézett volna kevésbé finom és még kevésbé tárgyilagos támadást a város polgár- mestere és a városi párt ellen. A legutóbbi ülésen nagy türelemmel hallgattuk végig, az előzetes Bzerepkiosztások után, az ellenzék ambiciózus tagjainak minden tárgyhoz való hozzászólását, interpellációját, tizennégy darab indítványát. Olybá tűnt fel az ellenzék ezen szereplése, mintha mindenáron ki akarta volna íárasztani azokat, akik nem azért jelennek meg a képviselőtestületi üléseken, hogy szereplésükkel kifelé igazolják, mennyire szivükön viselik a szegény nép sorsát, hanem akik tárgyilagos komolysággal, távol a jelszavaktól és népszerttséghajhászás- tói, teljes függetlenségükben úgy döntenek a városi ügyekben, amint azt, vagy azokat lelkiismeretük szerint és a város öBszes lakosságának érdekében állónak találják. Valószínű, hogy a legutóbbi ülésen való nagy erőlködés azért volt, hogy igazolják magukat választóik előtt és a cikkből nyilvánvalóan az kiabál ki, hogy nem tudják beváltani nagyhangú ígéreteiket, de hát ne gondolják a választók, hogy ennek ők az okai, mert annak és minden jónak megakadályozója a polgármester és annak szavazógépe, a városi párt. Annakidején, amikor a városi ellenzék a képviselőtestületbe bekerült, a lehető legnagyobb udvariassággal és előzékenységgel irtunk róluk és a képviselőtestület régi tagjai hasonló- kép fogadták őket. Nem irtunk arról, hogy túlságos sokat ígértek a választás alkalmával, bár jól tudtuk, hogy a bekerült ellenzéknek sem számbeli, sem tehetségben súlya nem olyan, hogy meg tudjon változtatni oly dolgokat, le tudjon rázni oly anyagi megterheltetéseket, amely azokra volna a legnagyobb anyagi előny, akik a városi képviselőtestületnek virilis alapon tagjai és akik óriási részét viselik az oly kitünően bevált korteseszköznek : a vizdijnak. • Senki sem szereti beismerni tehetetlenségét. Ha valaki ezt nem teszi meg, azt nem írjuk rovására. De leghatározottabban tiltakozni kell minden önérzetes embernek az ellen, hogy a város polgársága előtt az ellenzék a városi pártot és a polgármestert tüntesse fel olyannak, mint akik okozói, hogy az ellenzék nagyhangú ígéreteit beváltani nem tudja. Határozottan ildomtalanság laptársunk vezércikkírójának az a hangulatkeltése, amellyel a városi ellenzéket védelmezi és a város polgármesterét úgy állítja be, mint aki önös célból nem akarja engedni a költségvetésnél elérhető takarékosság megállapítására kiküldött bizottság működését és a városi pártot pedig a polgármester önös érdekei egyszerű szavazógépének igyekszik feltüntetni. Ha nem volna emberi tulajdonság, hogy minden ocsmányságot könnyebben elhisznek, mintha azt mondják valakiről, hogy önzetlenül és becsületesen dolgozik, akkor a cikkírónak ezen rágalmaival nem is foglalkoznánk. Sokkal magasabb erkölcsi színvonalon, sokkal függetlenebb, önállóbb és magasabb értelmiségü fokon állnak a városi párt tagjai, mintsem ezek a nyelvöltögetések felérnének hozzájuk. De szükségesnek tartjuk a cikkben megütött hang ellen főként azért tiltakozni, hogy a nagy népbarát cikkíró tudatára ébredjen annak, hogy az ő nagyon is átlátszó céljainak eléréséhez mégsem szabad mindent mondania és írnia. És mégsem jogos, hogy a gyanúsítás piszkával igyekezzék azokat befecskendezni, akik erkölcsileg ily kritikán magasan felül állanak. Minden közületnek, városnak, községnek, egyesületnek, de minden egyes embernek is nyakába igen nagy terhek szakadtak. Ezeket a terheket nem lehet jelszavakkal, öb- löshangu ígéretekkel törvényes alapon máról-holnapra lerázni. Nagy szellemi, fizikai munkát igényel a terhek csökkentése és ez nemcsak oly kaliberű embereknek képességeit múlja felül, akik egy város képviseletében helyet foglalnak, de mint a londoni konferencia eredménye mutatja, még a világ nagy gazdasági szakértőinek és politikusainak erejét is meghaladja. Megnyugtatjuk Szekszárd város képviselőtestületének ellenzéki tag- I jait, hogy a komolyan ítélkezők nem vádolhatják őket azzal, hogy a városi terheknek máról-holnapra való el nem törlése az ő bünük. Választóik legfeljebb csak azt vethetik szemükre, hogy nekik tudniok kellett azt a választás alkalmával is, hogy azok az ígéretek, amelyeket tettek, kitűnő korteseszközök ugyan, de emberileg be nem válthatók. Ha azokat mégis beígérték és azokra esküdöztek, az az ő vétkük, azért felelniök kell és a felelősséget — hiába keresnek bűnbakokat, — magukról elhárítani nem tudják. A delphibeli jósda kapujára a monda szerint két intelem volt felírva. Az egyik: „Beszélj, hogy ne tudják, mi lakik bennedu. Ezt az intelmet az | ellenzéki képviselőtestületi tagok meg- I szívlelték és a legutóbbi ülésen anynyit és oly önkritika nélkül beszéltek, hogy a felületesen hallgatók hirtelenében nem tudták megállapítani, hogy mennyi abban a komolyság és mi is abban a mag, avagy az érték ? A másik felirat: „Hallgass, hogy ne tudják, mi lakik benned“. A cikkiró nagy szolgálatot tett volna úgy a városi ellenzéknek mint önönmagának, ha ezt az intelmet szintén megfogadta volna és nem kiabálta volna ki tehetetlenségüket és botorul nem akarta volna a város polgársága elé állítani bűnbaknak azokat, akik megtesznek a város polgársága érdekében mindent, amit törvényes keretek között megtenni lehet, de törvénytelenségekre még a népszerűség kedvéért sem ragadtatják el magukat. Y, A földmlvclésüsvl miniszter véleménye vármegyénk mezőgazdaságáról. Dr Eállay Miklós földmivelésügyi miniszter Nagydorogről való elutazásakor a látottak felett való megelégedését fejezte ki az őt Cecéig kísérő dr Hagymássy Zoltán főispánnak. Tolna vármegye mezőgazdasága — úgymond a miniszter — magas fokon áll és nagy értéke ennek az országnak. Ez a mag as fokú kultúra teszi képessé az itteni gazdákat, hogy a rossz viszonyok dacára is aránylag kedvező eredményeket tudnak felmutatni. E vidék homoki gazdálkodása is magasan felette áll például a szabolcsmegyei gazdálkodásnak. Végül azt hangoztatta, hogy mezőgazdasági terményeink elhelyezésének kérdésében mindent elkövet a kormány és ha nem tud olyan eredményeket elérni, mint amilyenek szükségesek lennének az ország sorsának megjavításához, annak az egyes államok önző elzárkózása az oka. Válasz „a Ü0 bizottság elaltatősá"-ra. A Tolnamegyei Hírlap folyó évi július hó 8*i számában a fenti cim alatt cikket közölt, amelyben azt állítja, hogy a legutóbbi városi kép viselőtestületi közgyűlésen a többség a takarékossági bizottságot tétlenségre kárhoztatta. Kijelentettem már, hogy városi adminisztrációs ügyekben hirlapi polémiába nem bocsátkozom. Amidőn a kérdéses cikkel mégis foglalkozom, ezt azért teszem, mert mint személyileg „érdekelt“, a nagy nyilvánosságot a valóságról tájékoztatni szükségesnek látom. Soha sem csodálkoztam azon, ha az ellenzék a saját mentalitása szerint ítéli meg a dolgokat és az események feletti bírálatot tetszetős módon igyekezik beadni a nagyközönségnek. Azon azonban végtelen csodálkozom, ha azt hiszi, hogy neki mindent lehet | és szabad is megtenni. E helyütt is hangsúlyozom, hogy a folyó költségvetési éven belül érezhető megtakarítások nem eszközöl- hetők. Ebben a kérdésben pedig én teljesen érdektelen vagyok, mert a polgármester nem háztartási alkalmazott, fizetését a törvények és rendeletek szabályozzák. Az 1933, évi városi költségvetésbe a törvény és rendeletek alapján beállított polgármesteri fizetést a legfelsőbb fokon a belügyminiszter és pénzügyminiszter urak egyetértőleg jóváhagyták, amelyet a városi ellenzék tollvonással egyszerűen keresztülhúzni és a polgármesteri illetményeket — esetleg hónapról-hónapra megállapítani nem lehet. Eljelentettem már többször, hogy minden reális eredményt elősegítő indítványnak híve vagyok. Rövid szereplése után még az ellenzék is „tárgyilagos“ szemüvegen át csak ezt Egyes szám ára 10 fillér.
