Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-06-03 / 44. szám

Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XV. évfolyam. Szekszárd, 1933 Juntos 3. ________________________44, sz&m. lOL NAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám 85 és 102. Előfizetési dif s félévre------------6 pengő. | Egész évre_______12 peng6. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: DLÁZSIK FERENC. A lep megjelenik minden eserdán ée esombnton. | Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez kflldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamit t a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Pttnkösdl lélek! Pünkösd a lélek Ünnepe l Az él­tető, a lázasan sürgető, az alkotó munka vágyában égő, nagy tettek lendületét és erejét hordozó léleké. A lélek az egyes ember életének csakúgy, mint a fajok és nemzetek életének forrása. Egyes emberek lel­kén, de népek lelkén is, a lélek al­katán, stílusán kiverődik a jelleg és jellem, misztikus vonásaiból kibonta­kozik az élet vonala, kicsillog, vagy kisötétedik sorsa. Áll ez minden népre, egész külö­nösen azonban a magyarra. Mert nincs a jó Istennek még egy nem­zete, amelyik annyira, oly mélysége­sen és sajátosan a lélek népe volna, mint a magyar. Ezt a népet ezer éven át nem sze­rencséje : kimagasló harci erényei és gazdagsága tartották fenn. Hisz nincB nálunk szerencsétlenebb náció. Itt vagyunk, messze nyugaton, ide so­dort az az anonim eró, amely a tör­ténelmet vezeti. Egyedül. Testvérte- len ága törzsökének. Történelmünk bárom szóból áll: vér, könny,’verí­ték 1 Mártír hivatás jutott nekünk. Hányszor hanyatlott le a diadalmas magyar harci lobogó legyőzhetetlen túlerő alatt. Kincses országunk útjait hányszor jártuk rongyosan, szegé­nyen, kifosztva! Nem, ezt a nemze­tet kizárólag és egyedül a lelke men­tette meg és tartotta meg. Az a fergeteges, féktelen, viharzó, szilaj, pompás lélek, amely valahol ott az azoriai végtelen fennsíkon szü­letett — aztán viharok szárnyán ide lendült, itt megmerült mélyen, telje­sen Krisztus vérében, formát kapott, megtelt kegyelemmel s lett keresz­tény, magyar lélek és egy felséges, de szenvedésteljes és véres történelmi misszió hordozója. Mindent betöltött és átitatott e hazában. Ott ragyog a Kárpátok ormán, játszik a délibáb­ban, zsendül a magyar vetésben, mo­solyog a napsugárban, könnyezik a harmatcseppen, él és zeng a magyar dalban, dobban a magyar tánc rit­musában. Láthatatlanul ezt a lelket lélegzük be és leheljük ki. Amikor ez a lélek megromlott, szertefoszlott minden dicsőségünk és a diadal legmagasabb ormáról is szé­dítő mélységbe zuhantunk. Mátyás királytól Mohácsig alig egy ember­öltő és milyen szörnyű mélyre gör­bült a magyar sors vonala. Mert a lélek veszett el. A nagy világégés­ben is nem erőnk ernyedt el, nem a fizikum rokkant meg, nem fegyve­reink csorbultak ki, hanem lelkünk lett inaszakadt, lelkünk erői eresz­kedtek meg és lelkünk csorbult ki. Viszont ha minden összeomlott is és elveszett — de a lélek izmos, erős és viruló maradt, akkor nyomorúsá­gunk közepette is tele voltunk élet­tel, hittel, törhetetlen bizalommal akarattal és nagyszerű ígérettel. A nemzet sorsa tehát egész bieO' nyoBan nem a nyers erő és hatalom tényezőin fordul meg, hanem a lei­ken. A fontos és döntő az, ki bírja jobb, különb, egészségesebb lélekkel. Melyiknek van határozottabb, egy­ségesebb, történelmileg mélyebben gyökerező lelke. Azért kell erre az ezeréves magyar lélekre nagyon, de nagyon vigyázni 1 Pünkösd a lélek ünnepe 1 Hang­súlyozza a lélek értékét és jelentő­ségét ; egy technikába, fizikai erők imádatába, fegyverek és a gazdasági élet erőinek szertelen bámulatába szédült világban hirdeti a szellem felsőbbségét, az etikai erők elsőbb­ségét és fölényét és ezeknek feltétlen végső győzelmébe vetett hitnek bi­zonyosságát. S igy a pünkösd egyben a magyar vigasztalás és lelki felemelkedés ün­nepe. Világtörténelmi scenirozással mutat arra, mire képes a törpe minoritás is egy tökéletesen megszervezett vi­lághatalommal, sőt a népek robogó áradatával szemben, ha ez a kisebb­ség tele van lélekkel, hittel ügyük végső diadala és megdönthetetlen igazsága iránt, lángol a meggyőződés szent hevületétől és önmagát az ösz- szesség és az egyetlen cél szolgála­tában képes önzetlenül, nemes ideá­lizmussal feláldozni. És még egy igazságra világit rá: organizációk, államok, hatalmi egye­sülések, vagy entente ok csak ügy életképesek és maradandók, ha kelet­kezésük és életük az isteni és a ter­mészet- törvényekkel összhangban van. Ezen törvények ellenére — mondja Carlyle — még egy téglafalat sem lehet felépíteni, annál kevésbé államot. Amit tévedés, gyűlölet, alacsony szenvedély vagy saük látókör alko­tott, csak ideig óráig állhat fenn. Összeomlik, mert önmagában hordja a robbantás erőit ób a pusztulás csiráit. Viszont, aki Isten és a természet törvényeivel összhangban, az igaz­ságnak saolgálatában dolgozik, áldoz és harcol — legyőzhetetlen, ha ha­talmi eszközei egyébként nagyon sze­rények is. A legmélyebb és legmara­dandóbb történelmi eredményeket és hatásokat nem a hatalom anyagi erői, hanem a szellem, a lélek erői érték el. A názáreti ács, Jézus Krisztus önfeláldozó szelídségével és szerete- tével, egyszerű halászok igénytelen képességeivel, üldözött és halálra ke­resett és kergetett apostolokkal és misszionáriusokkal gyógyította meg Isten azokat a szörnyű és fájó se­beket, melyeket az ember nagy tra­gédiája, fáraók hideg gőgje, a római imperium tobzódása ób zsarnoksága, éBzak szőke óriásainak barbársága vágott az emberiségen. A szellem, a lélek csodatevő erejével. És ebben van a mi pünkösdi reménységünk és vigaszunk. Pünkösd tüzes lelkének lehellete érintse, keltse fel, bontsa ki, hevítse át lankadó lelkünket és pünkösd örök bátorítása állítson talpra és feszítse ki lelkünk szárnyait 1 vitéz Makray Lajos pápai kamarás, plébános. A magyar pünkösd. Irta: Jánosi György. Az eredmények várása közben köszöntött ránk a pünkösd UnDepe. Mint a vetésre a napsugárnélküli, reggeli világosság. A mi napunk, a magyar nap még nem ragyog. Arra még mindég ráfeküdt az éj, amely­nek forrása a rosszakaratú emberi lélek. De azért már világosodik, vagy amint mondani szokták: dereng. Dereng. Ha másutt nem látszanék íb ez a derengés, mint Erdély felől, akkor is észre kellene azt vennünk. A Trianon melletti nagy, oláh tün­tetés, ebhez az alsórendü, elhasznált békéhez és annak Bátoros szelleméhez méltóan gyújtott máglyát az u. n. müveit Nyugat dicsőségére és az u. n. müveit Nyugat a gyermekeket, aggokat, védteleneket kínzó móo csordában örömmel ismerheti fel a saját képét és hasonlatosságát és amennyiben a történelem még nem ismerné az u. n. müveit Nyugatot, méltóatassék. Erdélyben falvak égtek. Vihar kerekedőben. Ez a magyar pünkösd. Piros pünkösd. Tüaek az éjszakában. Mint égő toronyból lezuhanó harang halálsikolyszerü, utolsó kongása, úgy vág bele a szivünkbe az a tudat, hogy mi lesz azokkal, akik odatul vannak ? És most megkérdezzük : hol vagy­tok, ti nemzeti egységet bontoga­tok, pártoskodók, kormányt szi- dalmazók, akik azt vállfátok, hogy szükséges a pártoskodás, kell az ellenzék. Nincs-e nekünk elég el­lenzékünk odakint 9 Nincs e elég bajunk odakint, nem fenyeget e elég veszély kívülről 9 És nem kellene e meghalnunk, a legnyomo­rultabban elpusztulnunk, ha nem látnok be, hogy ezek a mai napok azok a válságos történelmi pilla­natok, amikor minden mellék­szempontot félre kell tennünk, egységbe tömörülnünk, mert vá­lasztanunk kell az élet és halál között; halál, ha kedvesebb nekünk a párt, vagy egyes személyek ér­deke, mint a haza; élet, ha felül­emelkedünk a napi politikán: az ellentétek erőszakos szításán. A végóráit élő Független Kisgazda­párt volt az a pártpolitikai csoport, amelyik az ország vezetésének át­vételét tűzte ki célul, akkor, amikor a nemzet érdeke ezt el is várta. Ha nem Gömbös jött volna gondviselés- szerűen a nemzet élére, akkor csak Gaál Gaszton jöhetett volna. A nem­zet benne látta a maga biaalmának letéteményesét b az ő puritán jelleme mindnyájunknak értékes volt. Aa ő halálával és Gömbös miniszterelnök­ségével a Független Kisgazdapárt sorai felbomlottak, országháai vezérei napról-napra népszerűtlenebbek lettek s ma az a helyzet, hogy Eckhardt Tibor orsiágházi beszédei a gazdák köat helyeslés helyett felzúdulást okoznak s az a közbeszólása: „Meg volnánk elégedve, ha úgy állnánk, mint Csehszlovákiában a magyarok11 — olyan, hogy ő maga érezve ennek iszonyú ostoba voltát, utólag magya- rángatta. Nincs az a pártdüh, amely Gaál Gasztout, a nagy és komoly politikust ilyen kijelentésre kóny- szeritette volna. De még arra sem, hogy külföldi ujságirókat hozasson, hogy azok láBsák, mik és kik va­gyunk mi, illetve a kormány, válasz­tások idején. Az ilyenek és az ehhez hasonlók csak siettetik a párt bom­lási folyamatát, de ha ilgenoknem történnének is, a viíágp^mjhkai helyzet fenyeget és sürget^wSgy egy táborba tömörüljünk, a kor­mány mögé álljunk, mert a nem­zet életérdeke ma azt parancsolja, hogy leomoljanak az ellentétek, pártárnyalatok, mert odakint egyre nagyobb a veszély és még néhány Eckhardt és Ulain-féle közbeszólás és saját magunk öljük meg a ma­gyar nemzet revíziós törekvéseit.- A külföld joggal állapíthatná meg, hogy Csehszlovákiában jobb dolga van a magyaroknak, mint Ma­gyarországon. Az ilyen közbeszóló­kat jó volna Csehszlovákiába kitele­píteni és nem párt élére helyezni. Mennél közelebb vagyunk a re­vízióhoz, a résaleges veszély annál nagyobb. A németországi hitlerizmus sodorta oda a világot a háború szé­lére a mait napokban. Csak ügyes manőver mentette meg ezt a rozoga békebajót a háború szírijeitől. A jó­zan ész, Hitler nyilatkozata, meg­mentette a világot az újabb borzal­maktól. Németország mégis olyan előnyöket csikart ki, amelyeket nem fog többet sohasem eljátszani. Köze­leg az idő, amikor Németország fogja ismét diktálni az európai politikát. Ez a világos és érthető történelmi tény arra int minket, hogy legyünk résen, ne bocsátkozzunk könnyelműen kalandokba, de ne is alázkodjunk meg gyámoltalanul, mert csak azok a nemzetek érdemlik meg a tisz­teletet, amely nemzetek készek a maguk jogos és igazságos ügyéért a legvégsőkig elmenni. Nem tűr­hetjük és nem türjük, bogy a hazug határokon túli mieinket kínozzák, gyilkolják, nem tűrhetjük és nem türjük, hogy trianoni emberevők gyá­szos hordái kóborolják be azokat a területeket, amelyeket c?ak egy hit­vány, erőszakos papir szakit el tőlünk, egyébként senki védelme alatt nem Egyes szám ára 10 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents