Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-01-18 / 5. szám
XV. évfolyam. Szekszárdi jy|amU«ftár 1 Szekszárd, 1933 január 18. 5. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szérkesztfeíg és kladóhlvifil: Szekszárdi Népbank épfiletében. | Telefon szám 85 és 102. Előfizetési díj: Félém ______ é pengi. | Egész évre-------12 peng6. Fő szerkesztő: Felelős szerkesztő: IHirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengi. A hirSCHNE1DER JÁNOS. || BLÁZSIK FERENC Idetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként A lap megjelenik minden eserdán ée szombaton. 110 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír- Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi!rov*^,n elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I * nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Tanács és vallomás. Nem volt hiábavaló egyetlen szavunk, egy sor írásunk sem, amit a revízió érdekében tettünk, mert ime az igazság gondolatának vetése szépen érik. Európa, sőt Amerika sajtójában egymásután látnak napvilágot olyan nyilatkozatok, amelyek azt mutatják, hogy a külföld közvéleménye ma már nem is azzal a gondolattal foglalkozik, hogy egyáltalában lehet-e beszélni elrontott békeszerződések revízió alá vételéről, mint inkább az lett a komoly probléma, hogyan is lehetne megkezdeni a sérelmek orvoslását. Erre nézve George N. Barnes angol politikus konkrét tanácsokkal állt elő. Szerinte Magyarországnak tökéletes joga van ahhoz, hogy felvesse a revízió gondolatát. Ez a joga elsősorban abból a szomorú tényből következik, hogy a békeszerződések a helyzet kellő ismerete s a teljes tájékozatlanság jegyében darabolták fel Magyarországot. A revízió eszméjének felvetésére egyébként jogot ad a Népszövetség alkotmánya. Ennek 11. és 19. §-a világosan előírja, hogy abban az esetben, ha valamely békeszerződés fenn nem tartható, illetőleg érvényben tartása veszélyezteti a világbékét, a Népszövetségnek jogában áll lépéseket tenni a szerződés revíziója érdekében. Tizennégy esztendő múltával beigazolódott, hogy miután a békeszerződéseket háborús légkörben alkották meg, annak kikötései magukban hordják az újabb bonyodalmak egész tömegét s ezek kirobbanása szinte elkerülhetetlen. Franciaország és szövetségesei állig fel vannak fegyverkezve s mintegy hatalmas rendőrin- tézmény őrködnek az igazságtalanul megalkotott helyzeten. Legszomorubb a sorsa Magyarországnak, melyet páncélgyürü módjára vesz körül a katonailag rendkívüli erőt képviselő kisantant. Európa békéjének végleges kialakulása szempontjából nem lehet érdektelen, hogy ezt a fegyveres erővel fenntartott parancs-békét kívánják-e állandósítani. Georges N. Barnes, aki annakidején maga is résztvett a békeszerződések megalkotásában, őszintén beismeri, hogy abban a kritikus időben, amikor a magyar nemzet sorsa Trianonban döntésre került, nem vol- tak ismeretei azokról a területi elosztásokról, amelyeket véghezvittek. Annakidején Párisban úgy tekintet ték Magyarországot, amely bolsevista lett és a szervezettségnek semmi jelét sem tudta felmutatni. Országunk züllött állapotait úgy ítélték meg a tárgyalások során, mint kialakult helyzetet, ami a feldarabolásra ösztökélte őket. Mit tehet tehát Magyarország a trianoni békeszerződés revíziója érdekében ? Barnes azt a tanácsot adja, hogy forduljunk a Népszövetséghez azzal a kijelentéssel, hogy amig a kisantant állig fel van fegyverkezve és százezrével tartja szolgaságban a magyarokat, háború veszedelme forog fenn. A Népszövetségnek nem érdeke, hogy ez a veszedelem állandóan Európa felett lebegjen és ezért a Népszövetség alkotmányának idézett paragrafusai alapján kötelességet teljesít, ha a felvetett revíziós gondolatot dűlőre juttatja. Minket elsősorban nem is Georges N. Barnes tanácsa érdekel, mert a magyar nemzet kellőképpen tudatában van annak, hogy igazsága érdekének keresztülvitelére milyen eszközök és lehetőségek vannak birtokában. Nagyon jól tudjuk, hogy ezeknek az eszközöknek a felhasználása alkalmas időt kiván, mert egy elsietett és helyén nem való lépéssel többet ártunk magának a gondolatnak, mintha türelemmel várjuk a lélektani pillanat bekövetkezését. Georges N. Barnes nyilatkozatában azt tartjuk legfontosabbnak, hogy ismét jelentkezett egy tettes, aki S&ulusból Pau- lussá vált. őszintén beismeri, hogy tulajdonképpen tisztában sem volt azzal, hogy mit cselekszik, amikor a békeszerződések asztalán maga íb egyik tényezője lett Magyarország feldarabolásának. A magyar nemzet őszinte örömmel fogadja Georges N. Barnes közeledését és ebben a tényben is dokumentumát látja annak, hogy a revíziós propaganda felvilágosító munkája feltartózhatatlanul téríti ellenfeleinket is. A porlamentdrlzmus relomdríP Elmondotta Tolna vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 16-án tartott ülésén vitéz Makray Lajos pápai kamarás. Rendkívül csodálkozom a kisgyü- lésnek ezen javaslata felett. Tán annak tulajdonítom, hogy nem mél- tóztattak ezzel a kérdéssel teljesen és behatóan foglalkozni, mert úgy vélem, hogy Nógrád és Hont vármegye átirata és a Nemzeti Egység Pártja elnöke között a kapcsolat legalább is feltehető. Azonkívül a kormányelnök is ismételten tett ily irányban határozott nyilatkozatokat, legutóbb épp tegnap Veszprémben. Ez a terv tehát egéBZ komoly formában jelentkezik most a magyar közvélemény előtt. Azután maga a terv, a gondolat az ezer éves magyar alkotmány fejlődésének egy olyan fontos etapja és annyira mélyen belenyulik a magyar alkotmány életébe, hogy az én szerény felfogásom és véleményem szerint odaállítható 1848 mellé. Itt Magyarországon a publicisztikai irodalom nem foglalkozik eléggé ezzel a kérdéssel, azonban külföldön és egész különösen Németországban igen széles méretű és medrü tudományos vita, eszmecsere indult meg épp e felett a kérdés felett. Sőt én kijelenthetem, hogy a Pápa őszentsége XIII. Leó „Herum Novarum" cimü bullájának a jubileuma alkalmával kibocsátott „Quadragesimo anno* éneklikában egyenesen a társadalom és a gazdasági szervezés irányát ebben jelöli meg. Azt mondja, hogy a hi*) 01? rendkívüli érdekes és nagyhatású beszéd volt, hogy annak egész terjedelmében való közlésével olvasóinknak szolgálatot vélünk tenni. vatás-rendeknek a modern idők viszonyaihoz mért felelevenítése és megújítása tulajdonképpen a társadalompolitika célja. Tehát egészen nyilvánvaló, hogy itt egy olyan nagyszabású kérdésről van szó, amellyel mindenesetre foglalkozni kell. Napirendre térni felette nem lehet, vagy pro, vagy kontra állást kell foglalni, mert véleményem szerint, azért is indult meg ez a kérdés, hogy szondirozza a felfogásokat, véleményeket az országban és ennek alapján foglalkozzanak ennek a kérdésnek megoldásával. Én nem tartom helyesnek azt a kifejezést, hogy érdekképviselet. Nem fedi a fogalmat és a gondolatot, mert az érdekvédelem tulajdonképpen csak egyik célja ennek a reformnak, a képviselet pedig e kérdés politikai formájának egyik megjelenése, ellenben magának a kérdésnek a fundamentuma a hivatás. — Ez annyit jelent, hogy hivatások szerint kell meg organizálni a társadalmi és gazdasági életet. Hogy miért kell megorganizálni, megszervezni a társadalmi és gazdasági életet, arra bátorkodom én most a tek. Törvényhatósági Bizottság figyelmét felhívni, miután ezzel a kérdéssel hosszabb idő óta elég kimerítően foglalkozom. Nyilvánvaló, hogy parlamentáriz- m ásunk beteg, súlyosan beteg. Ennek a betegségnek a szimptomáit a következőkben látom. — A parlamentarizmus nemcsak itt minálunk, de az egész világon az erőszaknak jegyében áll s vagyok annyira objektiv, hogy itt nemosak arra az erőszakra gondolok, amivel a hatalom nyúl bele a lelkiismereti szabadságba, hanem gondolok arra az erőszakra is, amelyet az izgatás, a szenvedélyek felkorbácsolása, a szó, a sajtó, a betű jelent. Ez mind terror és erőszak. Már pedig tek. Törvényhatósági Bizottság, az erőszak mindig az erkölcsi válságnak a jele. Akkor kezdődik az erőszak, amikor az erkölcsi erők elfogynak. Az erőssak a tehetetlenségnek, a gyávaságnak a jele, mert aki erőszakot alkalmas, az nem meri önmagának azt mondani, hogy nincs igaza. Aki az erőszaknak a szuronyaira támaszkodik, az legelBŐsorban önmagát sebzi meg. Ez a parlamentárizmus, amelyik erre az erőszakra támaszkodott, önmagát Bebezte halálra. Azonkívül én a parlamentarizmusban most, ahogy megjelenik, egy paravánt látok, függönyt, álarcot: a demokráoia függönyét, álarcát, amelyik mögött az ön- és ka8ztcélu nagytőke, a pénzfejedelmek irányítják elrejtve a világ sorsát. Én is demokrata vagyok tek. Törvényhatósági Bizottság, krisztusi értelemben, oly értelemben, hogy elismerem és feltétlenül respektálom az embernek emberi jogát, isteni és természeti jogon alapuló jogát. De ismerem a jognak az ellensúlyozását, a kötelességet is. Én elismerem azt, hogy az embernek joga van, miután az Úristen ideállitotta az életbe, az emberséges élethez, munkához, családhoz, munkája hasznában való becsületes részesedéshez; az embernek, akiben tehetség van, akár viskóban villant fel a tehetség, akár palotában, joga van az érvényesüléshez. Ez a tiszta, nemes krisztusi demokrácia.. De itt áldemokráoia van; folyton jogokat hangoztat és ezzel köti be a tömeg Bzemét, hogy a titkos erők annál zavartalanabbá érvényesüljenek. Ez mindenesetre betegségi tünet. Beteg a mai parlamentárizmus, mert funkciója, életműködése sivár, rideg, kietlen és vigasztalan. Most, amikor reng a föld alattunk, égnek a lelkek, apró-cseprő személyi ügyekkel ütik agyon a drága időt. Egymás becsületében gázolnak, pártérdekeket szolgálnak egyetemes nemzeti érdekek helyett. Ezek bizony mind súlyos betegség tünetei. Kérdem, miért beteg a parlamentárizmus ? A parlament eredője, kitevője a közéletnek, tehát egész bizonyosan azért beteg a parlamentárizmus, mert beteg a közélet, beteg a társadalom. Ha tehát a par- lamentárizmust akarom meggyógyítani, legelsősorban a közéletet, a társadalmat kell meggyógyítani, nem pedig a parlamentet. Ez tüneti kezelés volna. Organikus, szervezeti gyógyításra van szükség. Ebből a gondolatmenetből kifo'yólag nem látom I valami varázsszernek, csodaszernek az I általános titkos választójogot. Az áltaEgyes szám ára 16 fillér.
