Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-01-18 / 5. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1933 január 1&. Dr Isgum Adám tQzlfatelepe, Szekszárd Telefon: 21 Ke«elyfi»8 Ut _________________Telefon: 21 MK K, gyeftgőn, szil, ngdr, hasáb ét dorong tűzifa PT Aprított gyertyán ás szilt Villanyerőre berendezett főrészeid- és faaprító-telep 787 Megrendelések a telepen, valamint a telep vezetőjénél, Fekete Géza lakásán, Szent László utca 14. szám és Weisz Andor ujságüzletében eszközölhetőlc. Tatai tojás- és darabos szén kapható lánoat egyáltalában nem, mert az még nagyobb chaosst okozna, csak selejtesebbé tenné a parlamentet. Azt mondja Seipel, az elhunyt nagy osatrák államfírfiu: „Anglia választójoga mindenesetre igazság­talan, mert sokan nem jutnak az angol polgárok közül válzsztójoghoz, Anglia mégis él és fejlődik. A mi válasstójognnk (már tudniillik az osztrák) a lehető legigazságosabb, min­denki választó, mégis tönkremegyünk. Németországban 20 esstendőa kor­tól mindenki választ és e hatalmas nemzet mégis micsoda belső válsá gokban, konvu'zióliban vergődik. Nam gyógyítja meg a titkosság sem, aminek híve vagyok, nnrt valahogyan paraliaálja az államhatalom legázoló erejét. Mivel aaonban nemcsak a ha­talomnak van terrorja, hanem az iz­gatásnak is, a szenvedélyek korbácso­lásának is van terrorja, tehát a tit­kosság sem jelent ideális vélemény- megnyilatkozást és nem fogja meg- gyógyítani a parlamentet. Itt, hogy ugymondjam, a társadalom szerveaeti teljességének helyreállítására, formát- lanságának rendbe kalapácsolására van ssükaég. Valamikor saálesen és gazdagon volt tagolva ^a társadalom, a libera­lizmus, amely as egyént hangsúlyozta, a szabadversenyt helyezte minden fölé, saétmorasolta ezt a szerveaeti tagoltságot. Nem maradt más, mint az állam és az egyén. Tehát újra helyre kell állítani az organizációkat. A társadalmat, a nemzeti közéletet úgy tekintem, mint emberi saerveae tét. Ennek vannak szervei és ha egyik beteg, az baj, ha egyik hiány­aik, as is baj, de ha minden szerv hiányzik, as a legnagyobb baj. Az egész organizmus tökéletlen, formát lan. Ezt kell tehát korrigálni, eze­ket a hiányzó szerveket kell vissza­állítani. Nem jelenti ez a hivatásrend alap­ján való megszervezés azt, hogy föl- forditsunk minden eddigi társadalmi és gaadaBági rendet és egészen uj társadalmi és gazdasági rendet ve­zessünk be. Ez forradalom volna, eit csinálta a kommun,- ezt csinálta a bolsevizmua Oroszországban. Itt arról van szó tek. Törvényhatósági Bizott­ság, hogy a meglévő, szerveződni, rendeződni akaró társadalmi és gas- dasági erőket szervezzük és rendez­zük a nemzet érdekében. Most is van ilyen szerveződés, csak helytelen, csak ön- és kaszt- célú szervezkedés, fent a kartellek- ben, trösztökben, uniókban, lent a szakszervezetekben ; nem a szolidari­tás, az összefogás, hanem a szétsza­kítás, a bontás jegyében történik ez a szervezkedés. A szakszervezetek nem rend a gazdasági életben, hanem párt a munka piacán. A munka a piacon, mint kereslet és kínálat jelentkezik, természetesen két ellentétes érdekű osztályra bontja az egész társadalmat. Nincs egy Bzerv, amely összefogna, amely kiegyenlítene, amelyik az ellen téteket levezetné, amelyben a mun­kás és a munkaadó együtt volna. És hány funkciója van a társadalmi és gazdasági életnek a szakszervezete­ken kívül szétszórva, szervezetlenül! Ezzel szemben én a hivatásrend alapján való siervezkedést úgy látom, hogy ások a hivatások szerint meg­szervezett helyi csoportok odakapcso­lódnának a hasonló hivatások cső portjához, ezek beleékelődnek a ke­rületi csoportba, azok ismét az or­szágos szervezetbe és ezek küldik képviselőiket a parlamentbe. Ez ter­mészetesen csak a keret. Ezt élettel, tartalommal, a magyar életnek kell kitöltenie. Igen sok ellenvetést olvastam és hallottam ez ellen a gondolat ellen. Hogy ez olasz import, a corpo- rációk másolása. Éo ismerem a ma­gyar alkotmány fejlődését, ott nincs szolgai import. A magyar géniusz a gondolatokat, eszméket a maga ős erejével ízig-vérig magyarrá tudta átdolgozni és produkált egyedülálló, gyönyörű szinmagyar alkotmányfej lődést. A magyar géniusz vitalitása itt is meg fog mutatkozni. Ezt a gondolatot, eszmét át fogja teljesen gyúrni, formálni, s célszerű, üdvös, a nemzet érdekében feltétlenül szük­séges reformot termel. Azt mondják, letöri a szabadságot, az egyéniséget, a szabad Versenyt. Nem töri le sem az egyéniséget, sem a szabadversecy t, csak körülbástyázza, □em engedi, hogy a közérdek rová­sára tu'hatalm&sodjék. Odatüzi minden verseny elé a közjót és a közérdeket. Szabadság kell 1 Ugyanaz, mint a napfény a természetben. Anélkül nincs élet, vagy csak pincaélet van, vértelen, erőtlen, elsenyvedt élet. — Amint azonban a természetnek meg van a törvénye, úgy a szabadságnak is van törvénye. A szabadság tör­vénye a rend. Ha ez nincs, akkor szabadság sincs, hanem szabadosság ez, forradalomra, felfordulásra vezet. Azt mondják, hogy az állami omnipotencia növelésére fog vezetni. Állami mindenhatóság ma tényleg összetörheti az embert, az egyént. De kérdem ma, amikor az egyes ember áll az állammal szembe, nem vesze­delmesebb-e a helyzet, mint akkor, amikor erőcsoportok, szervezetek áll­nak az állammal szembe ? Azt persze 8enkise gondolhatja objektive, hogy az államhatalomnak jogait, köteles­ségeit teljesen kikapcsoljuk. Ezekkel a szervezetekkel szemben is kell, hogy meglegyen ai irányitó, vezető, felügyeleti, ellenőrző joga. Mert beteg az a nemzeti élet, amely­ben az államhatalomnak semmi ereje, befolyása nincs. Tudom, hogy h i meg­lesz is az érdekképviselet, azért nem lesz ideális béke, lesznek érdekellen­tétek, harcok. Harc lesz, amíg két ember lesz a világon, ha mingyárt csak férj és feleség is ez a két em­ber. De van legalább szerv, amelyben össaeülhetnek azok is, akik érdek- ellentétben vannak egymással és meg­beszélhetik egymással, mint ember emberrel a maguk ügyeit. Van egy főcsoport, amely sokkal szélesebb áttekintéssel rendelkezik az érdekek mezeje felett. Látja a azét ágazó érdekszálakat, de azokat össze tudja fogni harmóniába, egységbe. R^áneveli ez a hivatásrendi szerve­zet tagjait arra, hogy átérezzék az összetartozás, a szolid iritás, az egy­másrautaltság nagyszerű gondolatát. Mert könnyű as emberi szervezet analógiája alapján belátni, hogy nem élhet egy szerv sem öncUu életet. Bele kell illeszkednie a szervezet éle­tébe, különben a szerveset is, de a szerv is elpusztu1. Fontosnak és szükségesnek tartom tehát aa úgynevezett érdekképviseleti rendszernek a megalkotását és pedig azért, mert ezzel emelkedni fog a par lament nívója. Akik a parlamentbe kerülnek, a széles tagoltsága érdek- képviseletek hierarchiáján, skáláján emelkednek be a parlamentbe, ahol a meddő politizálás helyét a szak­szerűség fogja elfoglalni. Azok az emberek, akik a maguk rendje bizal­mából vannak ott, ismerik a magúk rendjének, hivatáscsoportjának életét, igényeit, kívánságait, terveit, fejlődési módozatait, lehetőségeit. Osszevannak forrva életükkel, hivatáscsoportjuk- kal, következőleg lelkesen, meggyő­ződéssel, erőteljesen fogják az érde­keket védelmezni a pirlamentben is. Tehermentesíti továbbá ennek a rendnek bevezetése magát az államot, amennyiben sok gazdasági és szociá­lis feladatot átvesz és ezzel lehetővé teszi a tu'tengő bürokratizmus le­építését, az állam terheinek csök­kentését, de azért is szükségesnek tar­tom, mert kiveszi a gazdasági és Dr Perczel Bála főispán a törvény­hatósági bizottsági tagok aránylag csekély részvételével nyitotta meg a hátfő dálelőttre összehívott rendkívüli közgyűlést, amelynek tárgysorozatán két olyan ügy is szerepelt, amely különösebb érdeklődésre tarthatott számot. Az egyik a dombóvári járda­építési ügy, a másik pedig a választó­jogi törvény reformja. Az elsőben Müller Imre főispáni titkár, tb. főszolgabíró ismertette a belügyminiszter leiratát, amely Dom­bóvár járdaépítésével kapcsolatban a község képviselőtestülete működésé­nek felfüggesztésére, illetve a testület feloszlatására ad utasítást. A törvény- hatósági bizottság — minthogy ennek az ügynek a rendezésére más ki­vezető ut nem volt — a kisgyülés javaslata alapján eleget tett a minisz­teri rendelet kikötéseinek, amelyekre az adott okot, hogy a képviselőtes­tület, amely a vármegye jóváhagyása mellett 75.700 P vállalati összegért 3000 folyóméter aszfaltjárda építését határolta el, felsőbb jóváhagyás nél­kül 19 379 folyóméter járdát építte­tett. Az ebből eredő költségek, ame­saociális, tehát egyetemeslértékü kér­déseket a pártpolitikai taktikásások licitálások és csatározások fojtó karmai közül. Egész különösen, — s itt értem el a legdöntőbb érvhez, azonban azért látom feltétlen szükségesnek, mert ma egy nagy katasztrófával ál­lunk szemben. Éq irigylem azokat az embereket akik nyugodtan tudnak ma aludni, amikor a mai po'gári társadalom bás tyáját viharosf vad, elszánt erővel csapkodják a forradalmi felforgatás szennyes huUámai. Amikor egy fé­lelmes tábor növekedik szemünk lát­tára, amelynek aa a célja, hogy har­cot indítson a mai társadalmi, gaz­dasági, valláserkölcsi rend ellen, ak­kor nem tartom a liberalizmust al­kalmasnak arra, hogy eszel a táma­dással szemben a győzelemnek a re­ményével fii vegye a harcot. A liberaliamus homokjával, szét« maró, atomizáló mentalitásával gátat építeni, amelyen ezek a hullámok megtörnek, nem lehat. Életerős, egy­séges tömbök kellenek, szervezetek, amelyek védelmi művé tömörülnek és ezen fog majd a falforgatás, ret­tenetes ereje megtörni/ Csak igy tudjuk a polgári társadalmat és an­nak a rendjét megmenteni. Épp esért és a kisgyülés javaslatá­val szemben örömmel üdvözlöm Nóg- rád és Hont vármegyéknek ezt az uj gondolatát és azt bátorkodom tisz­telettel indítványozni, járuljon hozzá Tolna vármegye törvényhatósága is ezen felirathoz azzal, hogy szüksé­gesnek, fontosnak és elengedhetetlen­nek tartja a társadalmi, gazdasági és közéletnek az ilyen hivatásrendek alapján való meg szervezését, tehát az ! érdekképviseleti rendsaer megalko < tását. lyek az időközi kamatokkal együtt 576.T77 pengőre rúgnak, a község jólétét veszélyeztetik. A törvényható­sági bizottság egyhangúlag elfogadta a kisgyülésnek Dombóvár autonó­miája felfüggesztésére vonatkozó ha­tározatát. A IV. Károly Király Tihanyi Or­szágos Emlékbizottság kérelme került ezután sorra, melyben a vármegye közönsége által adományozott VI. kálvária-állomás létesítése kapcsán felmerült perköltségek részbeni meg­térítésére vonatkozik. A közgyűlés erre a célra 420 pengőt szavazott meg. E határozat után következett a gyűlés legérdekesebb tárgya. Nógrád és Hont vármegyék közönsége ugyanis megkereste a törvényhatóságot, hogy az uj választójogi törvény megalko­tása során az érdekképviseleti rend­szer mellett foglaljon állást és támo­gassa a kormányhoz intézett feliratát. A kisgyülés ebben az ügyben akként határozott, hogy az átiratot tudomá­sul veszi. A határozathoz vitéz Makray Lajos pápai kamarás, tolnai plébános szólt hoszá és folytonos helyeslés közben a lapnak elején vezetőcikk gyanánt közölt beszédet tartotta. A Vitéz Makray Lajos beszédét követő taps és éljenzés lecsillapulta után Szévald Oszkár alispán a kö­vetkezőket mondotta: I 1 Bőr, selyem és vászon KÖNYVKÖTÉSEKBE országos hírnevünk van. MOLNÁR-FÉLE R.-T. ♦ SZEKSZÁRD A tőruényhotősflsi bizottság közgyűlése.

Next

/
Thumbnails
Contents