Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-02-17 / 14. szám

nebb anyagi viszonyok között van* nak, mint a tolnamegyeiek. E két tény megállapításából az következik, hogy más megyékben kevésbé indo lensek ai emberek megyéjük eseményeit rögzítő, politikai, társadalmi, közgazdasági érdekeikért harcoló sajtóorgánummal szemben és elismerik act, hogy a hazafias eszmékért, ac igazságért, a nemes gondolatok* ért harcoló, a társadalmi és gazdasági rendnek megbontását, vissza éléseket ostorozó és e törekvéseket megbénító sajtót támogatni kell; fennállását biztosítani nemcsak kulturális szükségletüknek kiegészítése, de magasabb nemzeti és társadalmi érdekből és szempontból is kötelességük.

A mi lapunkat annak idején a tár sadalom maga hivta életre. Az újság alapítóinak és vezetőinek nem voltak politikai és más érvényesülési nyílt, vagy titkos vágyai, ők nem a magánérdekek előrevitelére, hanemaköz szolgálatáért vették kezükbe a tollat egy évtizedet immár meghaladó időben s minden gáncs, minden letörési szán« dék, sok tövis és bántalom dacára viszik és irányítják lapunkat egyéni bántalmaikat mindig elfelejtve csak azért, mert a köz sso'gálata szent és ettől őket apró tüssurások, de nagyobb akadályok sem téríthetik el. Az újságírónak fanatikusnak kell lenni. Az igazság és a kösérdek önzetlen szolgálata fanatikusának és nem szabad a végsőig letennie a tollat a kezéből, mert ez gyávaságot, az eszmények és igazságok elárulását jelentené. Kötelességünknek ily módon való felfogása ad erőt a sok nehézség, a sok meg nem értés és sok közönyösség közepette a további küzdelemre.

Jelentésünknek első köszönő szava legyen átoké az olvasóinké és előfizetőinké, akik megértvén és meg beosülvén a mi törekvésünket, hűségesen mellettünk állanak, erkölosi és anyagi támogatásukkal könnyebben elviselhetővé teszik az elénk torlódó akadályok leküzdését. Es a hűség, a vármegye kösügyai iránti érdeklődésük, társadalmi állásukból folyó kötelességük átérzése ad erőt és lelkesedést nekünk arra, hogy bármily sötétnek is ígérkezik az 1932 ik év, mégis megtörhetetlen hittel és ener giával haladjunk azon az utón, amelyre 1919 ben életrehivóink odaállítottak.

Az 1931 - ik év megpróbáltatásait még fokozta a halál, amely kérlelhetetlen kézzel nyúlt soraink közé és abból kiválasstotta magának azt, akit magunk is legnagyobb értékünknek tekintettünk. Tisenkétévi mun kálkodásuok közben oIbő Ízben kopogtatott ez a csontkezű vendég szerkesztőségünk ajtaján, da első látogatása után úgy éreztük, hogy dr Kramolin Gyulával elvitte közülünk azt, aki melegen érző szivével leghűségesebb barátunk, kiváló tollával szellemes, kötelességérzettől áthatott munkatársunk, magas intelligenciájával, higgadt bölcseségével sokszor anácsadónk volt. Váratlan volt a ha

_2

_____________________

TO

LNAMEGYEI ÚJSÁG

1932 február 17.

„Kalória“ szén- és tözifatelep

Szekszárd, Mészáros Lázár-u. 8. — Telefon 117

(Evangélikus templom mögött, Trebitschertelep)^^^^^^^^^

Olcsó beszerzési hely: pécsi szenekre (póto'ja a porosz szenet) Minden megrendelést « tetei szenekre

aznap házhoz szállítunk prime kemény tűzifére ölben és aprítva

lála. Megdöbbentett mindenkit gyors elmúlása, gyászba borította és pótolhatatlan Űrt hagyott maga után családjában, barátai körében, hivatalában, vármegyénk és városunk minden ku'turintézményében. Hivatása nemes volt. Orvos volt a maga igasi értelmében. Tudományával, széles, nagy tudásával és melegen érző szivével mindig készen állott súlyos kórtól kínozva is a testi betegségben szenvedőknek, sziporkázó szellemével pe- dig igyekezett leoperálni az emberi gondolkozásnak és érzéseknek ferde hajtásait. Igazsággal telített, finom mezbe öltöztetett epigramszerü verseiben, felolvasásaiban és beszédeiben mindig ostorosója volt az igazságtalanságoknak, a szellemi sötétsé geknek, lelkes barátja, hirdetője, elszánt haroosa minden nemes eszmének és gondolatnak. Egy szomorú éjszakán megállt a szívverése, meg- hidegült a meleg baráti szív, kihűlt a szépet termelő agy, megmerevedett a baráti jobb és karakterisztikus arcára reá borította a halál a maga sápadtságát. Az október 21-iki éjszaka emlékezetes marad városunk tollfor- gatói között. Szeretet, kegyelet és hála érzésével gondolunk mindenkor dr Kramolin Gyulára, aki itthagyott bennünket, amikor reá még annyira szüksége lett volna a köznek és akinek még annyi nemeset kiváltó, termelő gondolata és annyi szép mondanivalója lett volna.

Elismerés és kössönet adassák azonban az élőknek is. Belső munkatársaink közül: Babay Géza, Bodnár István, dr Halmos Andor, Jánosi György KároBÍ Pál (Budapest), vitéz Makray Meyer Lajos, Seper Kajetán és Sztaszinó László, külső munkatársaink közül: Brandeissné Frey Melanie, dabolci Fekete Lászlóné, Kovácsné Huszár Jolán úrnők, Abay Nemes Gyula, dr Bujdos János (Duna- földvár), Erményi János (Bonyhád), Fisoher János (Bonyhád), dr Kiss István, Knábel Vilmos (Bonyhád), Károlyi Károly (Tolna), Kleiszner Gyula (Tolna), dr Magyarász Ferenc, Mester Kálmán, vitéz Molnár József, Németh Mihály (Paks), dr Piukovich Sándor (Dombóvár), Reich Oszkár (Gyönk), Reitsi Péter és vitéz dr Zerin- váry Szilárd urak értékes cikkeikkel, hangulatos verseikkel, érdekes | tárcáikkal egyrészt gyönyörűséget | okoztak olvasóinknak, másrészt ön- |

zetlen lelkes munkájukkal, az események összegyűjtésével és megírásával nagy segítségünkre voltak a lap- szerkesstés lázas munkájában. Veszteségként említjük fel, hogy dr Abay Nemes Gyula urat Paksról, Fischer János urat Bonyhádról, Sztaszinó László urat pedig Szekszárdról élethivatásuk elszólitotta és igy nem tudják munkájukat, mint eddig, lapunk támogatására bocsájtani.

Lapunk anyagi ügyeiről számolva, jelentjük, hogy előfizetési dijban

11.403 P 98 f, hirdetési dijban 11566 P 65 f bevételünk volt, ezzel ezemben a lap előállítási, szerkesztési és szétküldési költségei 25.014 P 13 f, adók 949 P 30 ft tettek ki, úgy, hogy 1931. évi zárszámadásunkat 294 P 74 f veszteséggel zártuk. Részvénytőkénk és tartalékalapjaink 11135 P 28 ft, tartozásaink 3 631 P 87 f t tesznek ki. Ezzel szemben pénzkészletben és intézeti betétekben 12381 P 61 f, értékpapírokban 278 P 80 f, átmeneti tételekben 1.812 P van. A veszteségre vonatkozólag tisztelettel javasoljuk, hogy az vitessék át az

1932-ik évre.

Midőn esekkel tiszteletteljes jelentésünket befejezzük és kérjük a tisztelt közgyűlést, hogy a folügyelőbi- zottság jelentésének meghallgatása után részünkre és a felügyelőbizottság részére a felmentést a szokásos óvás fenntartásával megadni szíveskedjék, nyugodt lelkiismerettel tekintünk a lepergett 1931 ik évre, de nem kis aggodalommal az 1932-ik év elé. Küzdelmet jelentett a lefolyt év reánk, de e küzdelem nem volt terhes, mert azt [reméltük, hogy betelt már a keserűség pohara a a megpróbáltatások nehéz óráit a nyugodt és csendes munkálkodás napjai váltják fel. Csalódtunk eme reménykedésünkben és sokszor inga- dostunk és reménytelenség töltötte el lelkünket. Kétségbeesetten kiáltottuk: Meddig tart még a büntetés és hova jutunk ? Hiába hangzott el az amerikai külpolitika vezérének, Borah szenátornak ajkáról, hogy a háború utáni szerződések nem tarthatók fenn, hiába hangoztatta hatalmas újságja hasábjain a nemes angol lord a revízió elengedhetetlenségét és bár Mussolini hatalmas szózata megrázta a győzők hermetikusan elzárt szobáinak ablakát ób szerte a világon mindNYOMTATVÁNYAIRA

TŐLÜNK IS KÉR ÁRAJÁNLATOT i

MOLNÁR-FÉLE R.-T. * SZEKSZÁRD

többen látják és mindtöbbssör hsa, goztatják, hogy a háborút követő békék egész Európa népeire nyomort és szenvedést jelentenek, ágért még sem olvadt le a győzőknek szivéről a jégkéreg, nem verhetett ott tanyát a megértés és emberi szeretet felemelő érzése, továbbszorult körülöttünk éi a többi legyőzőitek körül a hurok, Ma már nem a szuronyok erejével hanem az arany hatalmával fojtogat, nak bennünket. Több mint 12 éve hogy a központi hatalmak ugyszó!. ván az egész világgal szemben vívott titáni küzdelme összeroppant. Megáll, tak a vérpatakok és nem bömbölnek tovább az ágyuk, de ugyanakkor megindult egy másik rettenetes háború, amely az ellenállásban megtört, a sok vér és anyagi veszteségtől lerom'ott népeknek utolsó életerejét íb kiszívni igyekszik. Ez a háború nem okot gyors halált. Nem maradoak özvegyek és árvák, de a szenvedések ób megkinzások, a nélkülözések egÓBi családokat, nemzedékeket tesznek tönkre az ő következetességükkel.

Soha nem élt át a magyar nemzet oly válságos gazdasági napokat, mint az 1931-ik évben. Pánikszerű félelem fogta el az emberek szivét és ahelyett, hogy az összefogó nemzeti érzés lángjánál melegedtek volna, fékevesztett orgiát ült az aranyért való rajongás és a pénzért való aggódás. Idegizgalmakban elfásult, elfáradt emberek jártak-keltek, akik nem hallották meg a munkanélküliek, az éhezők, a didergők jaját, csak egy gondolat foglalkoztatta őket, ez kötötte le egész egyéniségüket, menteni, amit lehet. Ha gyenge, gyarló emberi erők intéznék a világot, az országok és nemzetek sorsát, úgy felborult volna nálunk ismét az egyen- su'y. De az isteni hatalom bölcsessége és ereje kezd kivezetni bennünket ebből a rettenetes káoszból, Politikai vezéreink energiája, Bok- szor kíméletlenül éreztetett ereje, a jobbak áldozatkézsége és megértő szive, a nyomorgók és szenvedők önuralma úgy látszik átsegitettek és átsegítenek bennünket a szenvedéseknek ezen rettenetes utján, hogy a természet ébredésével s a vetéseknek zöldelésével ismét visszaköltözzék lelkűnkbe az életkedv, a hit és s reménység érzése.

A hitnek, a hazafias érzésnek él reménységnek szószólói voltunk tizenhárom éven keresztül. Annak hirdetői leszünk a jövőben is bármily nehézségek és küzdelmek várnak is reánk. Elhagyhatnak bennünket azok, akiket az Élet megpróbáltatása arra kényszerít, megvonhatják tőlünk támogatásukat azok, akik tehetőségüket az eszmények és embertársaik érdekeinek szolgálata elől a műtakarók osság divatos köntösébe öltözve, igyekeznek kivonni, azért mi haladunk tovább megkezdett utunkon, bizva és reménykedve egy jobb jö* vondőben, mert lerongyolódhatunk, össeesebezheti testünket a jövőért való küzdelem irtózatos harca, de lelkűnkből nem irthatja ki a hitnek