Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-12-24 / 100. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1932 december 24 Karácsonyi vásári Törley pezsgők Dékény konyakok Zwack likőrök Gottschlig rumok karácsonyfára való szaloncukor, csoko- ládéáruk és díszek, kávék, teák, narancs, mandarin és miadennemO fűszer- és cse- megeáruk a legolcsóbb árban kaphatók Gauzer Ádám fűszer' és csemegeáruházában Telefon 31 Szekszárd Telefon 31 Szállítás postán és vasúton jára fog hozzánk jönni. De eljön. Hiszen útban van már Trianon meg­döntésé is, melynek legbiztosabb jele szomszédaink páratlan izgalma. Uj kormányelnökünk apostoli hév* vei, emberfeletti erővel harcol nap* nap után, hogy a csüggedőkbe lelket verjen, hogy a hitetleneket hívőkké, az ernyedteket cselekvőkké tegye. S bár útját e lelkek felvillanyozódása kiséri, érezni kell mindenkinek, de különösen azoknak, akiket végzetük az aktiv politikai élet mezejére so dort, hogy munkájukban nem hagy* hatjuk őket egyedül. Mindenki saját körében valóságos apostoli munkát végezhet. A szent karácsony napján fel tehát erre a Wekerősitő munkára, hivő, ke• mény magyar lelkek t A karácsony politikája. A karácsonynak megvan aa a va­rázslatos ereje, hogy egy napra fölé emel a sivár élet hullámverésének. Igézete délibábot varázsol sivatag pusztákra s eltakar egyenetlensége­ket és siralmakat, elfedes szakadé­kokat és össsefirött életeket. Kétség­telen azonban, hogyha a karácsonyt ideális jelentésében nézzük s reá, mint | egy eszmei mérlegre tesszük mind- | Dr Issum Adám tüzlfatelepe, Szekszárd Telefon : 21 KeselyGsi ut Telefon: 21 ElsórendO, száraz bükk, yyertpán, szil, már, hasőb ét dorong tűzifa fK* Aprított gyertyán és szili '•B Villanyerőre berendezett fűrészelő- és faapritó-telep I 787 Megrendelések a telepen, valamint a telep vezetőjénél, Fekete Géza lakásán, Szent Látzlö utca 14. szám és Weisz Andor ufságüzletében eszkőzőlhetők. Tatai tojás- és darabos szén kapható azt, amit életnek nevezünk, az egy­szerű igazságok kérlelhetetlen erejé­vel mutatja meg mindazt, ami ennek az életnek arcán fényes, vagy eltör* zu’t vonás, ami benne dicseked ésre méltó, vagy szégyelni való, ami van és aminek lenni kellene. Ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy a mai élet, egész komplexumában nézve, nem a leg­vonzóbb és legmegnyugtatóbb képet adja. A világ eseményei, — hogy úgy mondjuk — konvulsiókban je­lentkeznek, ami azt jelenti, hogy az események mögött bizonytalan, ki­egyensúlyozatlan és veszedelmes el­lenmondásoktól terhes élet háborog. A világpolitika hátterében, mint valami rémü’etes kisértet emelkedik a gazdasági válság, amelyiknek a ki­menetelét nem hiszem, hogy valaki csak valamennyire is tisztán látná. Viszont a gazdasági krizis alapja egy eltévelyedett világpolitika hamis té­zisei és álképletei. Ma még messze tartunk attól, hogy ezeket a hamis világpolitikai téziseket őszinteségi ro­hamukban a világ hatalmasai kivet­nék az ablakon. Éhez hősöknek kel­lene lenniök s ezt a szerepet egye­lőre nem merik vállatai. E végre hős­nek lenni nem a legkényelmesebb dolog. Ez a politika mindennap újra bebizonyítja azt a szomorú tényt, hogy népek és hatalom polcán ülők a leggörcsösebben tévedéseikhez ra­gaszkodnak. Hiányzik tehát az igaz­ságon alapuló hősi elhatározás poli­tikája. Est karácsony Jézusától kel­lene megtanulni, aki ennek a világ­nak első és legnagyobb hőse s aki­nek világba lépése az élet egy rend­kívüli revízióját jelenti és egy koz­mikus restitutio in integrumot. Jellemzi a világ mai életét a népek egymásiránt tanúsított legnagyobb- foku bizalmatlansága. Bizalmatlanság mindig ott van, ahol igazság nincs. A bizalom válsága tehát egy rejtett kijelentése annak, hogy a világ mai berendezkedése az igazság megcsufo lásával történt s emiatt szerkezeti h'ba csúszott bele s bármelyik pil­lanatban elromolhat a gépezete. Ilyen silány masinába senki sem szívesen fekteti a vagyonát. A nagy baj azon­ban ott van, hogy emiatt a világon megszámlálatlan millió a munka­nélküli ember, az éhező gyermek. Hiányzik az őszinte bizalom politi­kája, mert hozzászoktatták magukat a föld diplomatái ahoz, hogy meste­rek legyenek egymás félrevezetésé­ben. Baszé'hetnénk arról a szomorú képről is amely a társadalmi réte­gek egymáshoz való viszonyában fe­jeződik ki. A jogok gyakorlása tekin­tetében ma már megtörtént a ki­egyenlítődés, de nem történt meg lelki és szellemi alkatuk tekinteté­ben. A modern történelmi és társa­Milliók kedvelik és fogyasztóik a kitűnő ízű Blokmait ellen dtsíg reke Ára Megkíméli magát az utánzatoktól, ha valódi Blokmaltot kér és csak eredeti csomagban fogadja el dalmi eszmék közül megvalósultnak tekinthetjük a szabadság és egyeQjj. ség eszméjét, dj hiányzik a testvéri- ség egy célra összefogó s az embert Igazán emberré tevő gigantikus esz- méje. Emiatt van szinte Intölthetet- lennek látszó szakadás a mai éle­tünkben is. Ionen van a tőke és a munka harca, az egyes osztályoknak egymástól való idegenkedése sokszor komoly ok nélkül is. Társadalom- politikai célkitűzések számára rend­kívüli feladatokat rejt magában ez a probléma s az is bizonyos, hogy ezt a Karácsony lenyűgöző erőinek ég belső igazságai nélkül megközelíteni sem lehet. Ma nehezebb egy falat kenyeret adni az éhező gyermekek kezébe, mint egy hadsereget felszerelni, nehe­zebb egy hideg kályhába tüzet gyuj. tani, mint egy páncélos cirkálót meg­építeni. Ezt kell hinni, mert had­seregeiket ugyancsak felszerelték e világ hatalmasai, egy-egy páncélos hajót is könnyen és gyakran meg­építenek, de az éhezők és didergők száma napról-napra ijesztően nő. Pedig milyen kicsi egy darab kenyér, milyen kevés egy-pár darab vágott fa.. Eb mégis ezek a kicsiny dolgok halálosan és véresen nagy dolgokká válnak, mihelyt éhezők és fázók van­nak. Ez a világ ezt ma még nem tudja megtenni, mert hajóját nagyon megterhelte a zsákmányoló po'itika dugáruival. Lehajolni egy gyermekhez és meg­Rz aranyhaju baba. Irta: Bodnár István. Az ajtóval nem volt valami sok dolguk. Hasztalan nyújtogatta csu- folkodó nyelvecskéjét a zárbiztositó készülék a kulcslyukban, a gyakor­lott betörőkéz egy-kettőre végzett vele. Hárman bementek. A negyedi két odakinn hagyták őrködni, habár erre nem volt szükség. A magánosán álló villában a csend ásitozott. A kinnmaradt negyedik unta ma­gát. Tenyerébe fojtogatta az ásito- zást. Egy helyben tipegett. S mikor megunta, be-bekukucskált az előszó- i bába: jönnek e már ? De mert nem jöttek, mereven bámult maga elé. Elnézegette a zuzmarás jégcsapokkal csilingelő kerti fákat, fehérbe öltö­zött bokrokat. Az is lehet, hogy nem is igen látta azokat. Nézte a nagy semmit s beleveszett a gondolata... Eszébe jutott az egész múltja. Gyor­san elpergett előtte az egész élete. Hamar végzett a boldog gyermek­korral. Úri mód, becéztető kényelem. Protekcióból kapott kis hivatal, a I nagybácsi bankjában. Majd a gyors | emelkedés A bankóval teletömött | kassza. Lóverseny. Befutott a tippelt ló. Pezsgős vacsorák. Éjjeli mulatók. A kasszából »holnapig kölcsön vette első ezer korona ... A nagybácsi által titokban pótolt »elfizetés«. Ügye­sen terjesztett hír a nagy örökség­ről. Ennek folytán mintegy termé­szetes megválás a banktól . . . S a nagy örökségi hir hozza a kamatot. Van hitel. Csak úgy kinálják a pénzt. Kezdődik az igazi úri élet. A kár­tya földbirtokot hoz. A földbirtok gazdag feleséget. De mégsem elég gazdagot. Apró gondok. Gyakori csa­ládi tanács. Egy kis megcsúszás a — narancshéjon. Veszteségek. De ujabbi talpraállás. Aztán a hegyről lejebb, mindig lejebb. Csak a szem maradt fenn az uj csillagon. Az a csodaszép asszony, aki azonban nem a szelíd, áldott lelkű feleség... Gon dók. Egyre nagyobb gondok. Mert az a csodaszép démon valósággal eszi a pénzt. De honnan, miből? Már meg is van! Hanem, mintha inogna a föld ? Még csak távoli a moraj. Aféle halk suttogás a gyanús kártyázásról . .. Következik a csen­des eltanácsolás a nagyobb kaszinók ból. Jön a mindennapi kávéházi élet. Cigánnyal, pezsgőval. Bakk a szepa rékban. Majd alsós, változó szeren­csével . . . Kifosztott vidékiek. Bot rány ,. . Tovább tehát a kisebb le- bujokba. De némi bajok a rendőrség­gel. Tovább tehát, még messzebb. Ki a kisebb butikokba .. . S onnan is tovább . . . Mig végre — itt van! Hirtelen megrázkódott. De már ta­lán nem a hideg miatt. Haza ért a gondolata. Betegen hagyta azt az ál­dott lelkű asszonyt, a hű, kitartó feleséget, aki szakítva egész család­jával, egyedül maradt mellette. S eszébe jutott az okos kis csöppség, hatéves leánya is. Ma együtt jár­kált vele. Utolsó pénzén egy naran­csot vett neki. S a kislány vérsze­met kapott: — Papa, papa, nézd, milyen gyö­nyörű baba. Gyere, vegyük meg. Na, ugye megveszed ?! — Majd máskor, kislányom, ha pénzem lesz. — Hát most miért nincs pénzed ? — Miért ? Mert.. . mert... — szivét összeszoritotta valami, — mert nincs . . . Eh, de te ezt nem érted. I Gyere, menjünk haza ... Valósággal elrántotta a kislányt a | kirakat elől. Aki aztán végigsirta az egész utcát. Odahaza pedig elpanasz­kodott a beteg anyjának: — A papa rossz, nagyon rossz, mert soha sincs pénze! Ezt aztán nem bírta tovább. Ott­hagyta őket. A feleségének azt mondta: jól van, hát megalázkodik még egy­szer a kőszívű nagynéni előtt, kikö­nyörög egy kis segítséget tőle .. . Futott a levegőre. De egészen más irányba. Addig, mig — ide ért . .. Megrázkódott. Egészen átjárta a hideg. S mintha zajt is hallott volna ?! Lehet, hogy csak a szive dobbant meg vad fájdalommal. Hirtelen be­nyitott többi társához: — Még sem vagytok készen?; Siessetek, mert még ittesipnek ... — Éppen végeztünk, — szólalt meg társai közül a vezető. — Még csak ezt a szobát nézzük meg. Bevilágított a kis tolvajlámpával. De elnevette magát: — Hiszen ez a — gyerekszoba! Itt nem igen tartogatnak kincseket. Gyerek bölcső pedig van odahaza is. Bár ne lenne ... S már loholt is kifelé. De a tolvaj­lámpa még egyszer odapislantott a

Next

/
Thumbnails
Contents