Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-12-24 / 100. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1932 december 24 Karácsonyi vásári Törley pezsgők Dékény konyakok Zwack likőrök Gottschlig rumok karácsonyfára való szaloncukor, csoko- ládéáruk és díszek, kávék, teák, narancs, mandarin és miadennemO fűszer- és cse- megeáruk a legolcsóbb árban kaphatók Gauzer Ádám fűszer' és csemegeáruházában Telefon 31 Szekszárd Telefon 31 Szállítás postán és vasúton jára fog hozzánk jönni. De eljön. Hiszen útban van már Trianon megdöntésé is, melynek legbiztosabb jele szomszédaink páratlan izgalma. Uj kormányelnökünk apostoli hév* vei, emberfeletti erővel harcol nap* nap után, hogy a csüggedőkbe lelket verjen, hogy a hitetleneket hívőkké, az ernyedteket cselekvőkké tegye. S bár útját e lelkek felvillanyozódása kiséri, érezni kell mindenkinek, de különösen azoknak, akiket végzetük az aktiv politikai élet mezejére so dort, hogy munkájukban nem hagy* hatjuk őket egyedül. Mindenki saját körében valóságos apostoli munkát végezhet. A szent karácsony napján fel tehát erre a Wekerősitő munkára, hivő, ke• mény magyar lelkek t A karácsony politikája. A karácsonynak megvan aa a varázslatos ereje, hogy egy napra fölé emel a sivár élet hullámverésének. Igézete délibábot varázsol sivatag pusztákra s eltakar egyenetlenségeket és siralmakat, elfedes szakadékokat és össsefirött életeket. Kétségtelen azonban, hogyha a karácsonyt ideális jelentésében nézzük s reá, mint | egy eszmei mérlegre tesszük mind- | Dr Issum Adám tüzlfatelepe, Szekszárd Telefon : 21 KeselyGsi ut Telefon: 21 ElsórendO, száraz bükk, yyertpán, szil, már, hasőb ét dorong tűzifa fK* Aprított gyertyán és szili '•B Villanyerőre berendezett fűrészelő- és faapritó-telep I 787 Megrendelések a telepen, valamint a telep vezetőjénél, Fekete Géza lakásán, Szent Látzlö utca 14. szám és Weisz Andor ufságüzletében eszkőzőlhetők. Tatai tojás- és darabos szén kapható azt, amit életnek nevezünk, az egyszerű igazságok kérlelhetetlen erejével mutatja meg mindazt, ami ennek az életnek arcán fényes, vagy eltör* zu’t vonás, ami benne dicseked ésre méltó, vagy szégyelni való, ami van és aminek lenni kellene. Ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy a mai élet, egész komplexumában nézve, nem a legvonzóbb és legmegnyugtatóbb képet adja. A világ eseményei, — hogy úgy mondjuk — konvulsiókban jelentkeznek, ami azt jelenti, hogy az események mögött bizonytalan, kiegyensúlyozatlan és veszedelmes ellenmondásoktól terhes élet háborog. A világpolitika hátterében, mint valami rémü’etes kisértet emelkedik a gazdasági válság, amelyiknek a kimenetelét nem hiszem, hogy valaki csak valamennyire is tisztán látná. Viszont a gazdasági krizis alapja egy eltévelyedett világpolitika hamis tézisei és álképletei. Ma még messze tartunk attól, hogy ezeket a hamis világpolitikai téziseket őszinteségi rohamukban a világ hatalmasai kivetnék az ablakon. Éhez hősöknek kellene lenniök s ezt a szerepet egyelőre nem merik vállatai. E végre hősnek lenni nem a legkényelmesebb dolog. Ez a politika mindennap újra bebizonyítja azt a szomorú tényt, hogy népek és hatalom polcán ülők a leggörcsösebben tévedéseikhez ragaszkodnak. Hiányzik tehát az igazságon alapuló hősi elhatározás politikája. Est karácsony Jézusától kellene megtanulni, aki ennek a világnak első és legnagyobb hőse s akinek világba lépése az élet egy rendkívüli revízióját jelenti és egy kozmikus restitutio in integrumot. Jellemzi a világ mai életét a népek egymásiránt tanúsított legnagyobb- foku bizalmatlansága. Bizalmatlanság mindig ott van, ahol igazság nincs. A bizalom válsága tehát egy rejtett kijelentése annak, hogy a világ mai berendezkedése az igazság megcsufo lásával történt s emiatt szerkezeti h'ba csúszott bele s bármelyik pillanatban elromolhat a gépezete. Ilyen silány masinába senki sem szívesen fekteti a vagyonát. A nagy baj azonban ott van, hogy emiatt a világon megszámlálatlan millió a munkanélküli ember, az éhező gyermek. Hiányzik az őszinte bizalom politikája, mert hozzászoktatták magukat a föld diplomatái ahoz, hogy mesterek legyenek egymás félrevezetésében. Baszé'hetnénk arról a szomorú képről is amely a társadalmi rétegek egymáshoz való viszonyában fejeződik ki. A jogok gyakorlása tekintetében ma már megtörtént a kiegyenlítődés, de nem történt meg lelki és szellemi alkatuk tekintetében. A modern történelmi és társaMilliók kedvelik és fogyasztóik a kitűnő ízű Blokmait ellen dtsíg reke Ára Megkíméli magát az utánzatoktól, ha valódi Blokmaltot kér és csak eredeti csomagban fogadja el dalmi eszmék közül megvalósultnak tekinthetjük a szabadság és egyeQjj. ség eszméjét, dj hiányzik a testvéri- ség egy célra összefogó s az embert Igazán emberré tevő gigantikus esz- méje. Emiatt van szinte Intölthetet- lennek látszó szakadás a mai életünkben is. Ionen van a tőke és a munka harca, az egyes osztályoknak egymástól való idegenkedése sokszor komoly ok nélkül is. Társadalom- politikai célkitűzések számára rendkívüli feladatokat rejt magában ez a probléma s az is bizonyos, hogy ezt a Karácsony lenyűgöző erőinek ég belső igazságai nélkül megközelíteni sem lehet. Ma nehezebb egy falat kenyeret adni az éhező gyermekek kezébe, mint egy hadsereget felszerelni, nehezebb egy hideg kályhába tüzet gyuj. tani, mint egy páncélos cirkálót megépíteni. Ezt kell hinni, mert hadseregeiket ugyancsak felszerelték e világ hatalmasai, egy-egy páncélos hajót is könnyen és gyakran megépítenek, de az éhezők és didergők száma napról-napra ijesztően nő. Pedig milyen kicsi egy darab kenyér, milyen kevés egy-pár darab vágott fa.. Eb mégis ezek a kicsiny dolgok halálosan és véresen nagy dolgokká válnak, mihelyt éhezők és fázók vannak. Ez a világ ezt ma még nem tudja megtenni, mert hajóját nagyon megterhelte a zsákmányoló po'itika dugáruival. Lehajolni egy gyermekhez és megRz aranyhaju baba. Irta: Bodnár István. Az ajtóval nem volt valami sok dolguk. Hasztalan nyújtogatta csu- folkodó nyelvecskéjét a zárbiztositó készülék a kulcslyukban, a gyakorlott betörőkéz egy-kettőre végzett vele. Hárman bementek. A negyedi két odakinn hagyták őrködni, habár erre nem volt szükség. A magánosán álló villában a csend ásitozott. A kinnmaradt negyedik unta magát. Tenyerébe fojtogatta az ásito- zást. Egy helyben tipegett. S mikor megunta, be-bekukucskált az előszó- i bába: jönnek e már ? De mert nem jöttek, mereven bámult maga elé. Elnézegette a zuzmarás jégcsapokkal csilingelő kerti fákat, fehérbe öltözött bokrokat. Az is lehet, hogy nem is igen látta azokat. Nézte a nagy semmit s beleveszett a gondolata... Eszébe jutott az egész múltja. Gyorsan elpergett előtte az egész élete. Hamar végzett a boldog gyermekkorral. Úri mód, becéztető kényelem. Protekcióból kapott kis hivatal, a I nagybácsi bankjában. Majd a gyors | emelkedés A bankóval teletömött | kassza. Lóverseny. Befutott a tippelt ló. Pezsgős vacsorák. Éjjeli mulatók. A kasszából »holnapig kölcsön vette első ezer korona ... A nagybácsi által titokban pótolt »elfizetés«. Ügyesen terjesztett hír a nagy örökségről. Ennek folytán mintegy természetes megválás a banktól . . . S a nagy örökségi hir hozza a kamatot. Van hitel. Csak úgy kinálják a pénzt. Kezdődik az igazi úri élet. A kártya földbirtokot hoz. A földbirtok gazdag feleséget. De mégsem elég gazdagot. Apró gondok. Gyakori családi tanács. Egy kis megcsúszás a — narancshéjon. Veszteségek. De ujabbi talpraállás. Aztán a hegyről lejebb, mindig lejebb. Csak a szem maradt fenn az uj csillagon. Az a csodaszép asszony, aki azonban nem a szelíd, áldott lelkű feleség... Gon dók. Egyre nagyobb gondok. Mert az a csodaszép démon valósággal eszi a pénzt. De honnan, miből? Már meg is van! Hanem, mintha inogna a föld ? Még csak távoli a moraj. Aféle halk suttogás a gyanús kártyázásról . .. Következik a csendes eltanácsolás a nagyobb kaszinók ból. Jön a mindennapi kávéházi élet. Cigánnyal, pezsgőval. Bakk a szepa rékban. Majd alsós, változó szerencsével . . . Kifosztott vidékiek. Bot rány ,. . Tovább tehát a kisebb le- bujokba. De némi bajok a rendőrséggel. Tovább tehát, még messzebb. Ki a kisebb butikokba .. . S onnan is tovább . . . Mig végre — itt van! Hirtelen megrázkódott. De már talán nem a hideg miatt. Haza ért a gondolata. Betegen hagyta azt az áldott lelkű asszonyt, a hű, kitartó feleséget, aki szakítva egész családjával, egyedül maradt mellette. S eszébe jutott az okos kis csöppség, hatéves leánya is. Ma együtt járkált vele. Utolsó pénzén egy narancsot vett neki. S a kislány vérszemet kapott: — Papa, papa, nézd, milyen gyönyörű baba. Gyere, vegyük meg. Na, ugye megveszed ?! — Majd máskor, kislányom, ha pénzem lesz. — Hát most miért nincs pénzed ? — Miért ? Mert.. . mert... — szivét összeszoritotta valami, — mert nincs . . . Eh, de te ezt nem érted. I Gyere, menjünk haza ... Valósággal elrántotta a kislányt a | kirakat elől. Aki aztán végigsirta az egész utcát. Odahaza pedig elpanaszkodott a beteg anyjának: — A papa rossz, nagyon rossz, mert soha sincs pénze! Ezt aztán nem bírta tovább. Otthagyta őket. A feleségének azt mondta: jól van, hát megalázkodik még egyszer a kőszívű nagynéni előtt, kikönyörög egy kis segítséget tőle .. . Futott a levegőre. De egészen más irányba. Addig, mig — ide ért . .. Megrázkódott. Egészen átjárta a hideg. S mintha zajt is hallott volna ?! Lehet, hogy csak a szive dobbant meg vad fájdalommal. Hirtelen benyitott többi társához: — Még sem vagytok készen?; Siessetek, mert még ittesipnek ... — Éppen végeztünk, — szólalt meg társai közül a vezető. — Még csak ezt a szobát nézzük meg. Bevilágított a kis tolvajlámpával. De elnevette magát: — Hiszen ez a — gyerekszoba! Itt nem igen tartogatnak kincseket. Gyerek bölcső pedig van odahaza is. Bár ne lenne ... S már loholt is kifelé. De a tolvajlámpa még egyszer odapislantott a
