Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-12-24 / 100. szám
XIV. évfolyam. Szekszárdi 1932 december 24. 100. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer meglelenó keresztény politikai és társadalmi lap. hffkaithéa és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. I F&szerkesztS: II Felelft. szerkesztő: Telefonszám 85 és 102. SCHNEIDER 1ÄN08. || BLÄZSIK FERENC pl . ... I A lop m.CJ.I.nlk mlad.n ss.rdáa és ssomb.ton. *e * ' I Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét félévre — — — 6 pengő. | Egész évre — — 12 pengő. I illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengd. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi nir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Confortamlnl, reno- vamlni! Dr Magyarász Ferenc O. Cist. A középkornak egyik legnagyobb szentje, a XII. század mozgató ereje, Szent Bernát clairvaux-i apátur használja ezt a két szót szerzetes család* jához intézett karácsonyi szózatában: erősödjetek meg, újuljatok meg! Erősödjetek meg! Mikor az örök Isten magatehetetlen gyermekké vált, mikor a világ mindenható teremtője csendesen szunnya- doz a jászolyban, mikor a végtelen dicsőségnek ura és királya beéri a pásztorok hódolatával: akkor haran gozza be lelkűnkbe Szent Bernát a lelki erősséget, mint Istennek legelső karácsonyi ajándékát. És Szent Bernátnak igaza van. Soha az emberiség nem érzi magát kisebbnek, mint az isteni kisded jászolánál, soha nem nehezül úgy az emberi lélekre saját gyengeségének nyomasztó érzése, mint mikor pólyába takarva, jászolyba fektetve látja tulaj - dón teremtőjét. Három hatalmas erőt talált az isteni kisded a földön, mikor leszállt a betlehemi jászolyba, és mind a három erő — akarva, nem akarva — meghódolt előtte. Egyik volt az évezredes zsidó val* lási, nemzeti és faji összetartozandó- aág érzete, mely ezt a népet az évszázadok hosszú sorának minden viszontagságán keresztül fönntartotta a Megváltó eljöveteléig. A másik volt a klasszikus pogány kultúra, a tudománynak és művészetnek mindmegannyi alkotásaival, melyek szinte kikényszerítik minden idők emberétől a bámulatot és tiszteletet — de boldogítani nem tudták az emberiséget. A harmadik a római császárságnak államalkotó, politikai ereje, az a szívós zsenialitás, amely jóformán az egész akkor ismert világot egy jogar alatt egyesítve, megkönnyítette a kereszténység diadalutját a földön. Vallás, kultúra, állami és jogrend : mind leborul a betlehemi jászoly előtt, mert mind érzi és vallja, hogy az a kis kacsó, mely kinyul a pólya szorításából, erősebb nála és többet hoz az emberiségnek mindazoknál az áldásoknál, amelyeket ők együttvéve és külön- külön áraszthatnak reája. Az ősvalláshoz, a műveltséghez, a politikához most egy negyedik tényező társul hódolni a kis Jézus előtt: a nagy gazdasági nyomorúság. Nem erő, hisz gyöngeség; a hatása mégis erősebb, mint a másik háromé együttvéve. Mert ez a mindjobban terjedő, mindjobban mélyülő, mindjobban súlyosbodó nyomor lassú háborúban mindjobban irtja az ember testi és lelki életében mindazt, amit vallás, kultúra és államiság alkotott, sőt sorra pusztítja magát a vallást, a művelődést és az állami rendet is. Ezt a kétségbeesésében mindenre elszánt embert vezeti oda Szent Bernát szelleme az isteni kisded jászo- lyához, hogy ott erőt merítsen a további küzdelemhez; erőt a végső nyomorból, melyet ott lát, de amelyet besugároz a mennyei fényesség és fölvidámit az angyali .ének: Békesség a földön a jóakaratu embereknek! Ez a békesség nagyobb, jó, mint amilyen rossz a kishitűség, a kétségbeesés, meg a nyomorúság, mely őket okozta. Ez a békesség nagyobb, jó, mert az Istennek minden adománya mindig nagyobb, értékesebb és tuláradóbb, mint az embernek képessége akár jót, akár rosszat cselekedni. Ez a békesség az egyetlen vigasztalása az emberiségnek. Ha csődöt mond a politika, az államhatalom, a tudomány, a technika, a társadalom, a jog, sőt minden vallás is, mely nem a betlehemi jászolynál kezdődik és nem a kálvária keresztjénél végződik: akkor tudja és érzi az emberiség, hogy csak az emberré lett Isten menti meg az embert attól, hogy elkeseredésé* ben állattá, vérengző, pusztító tigrissé ne legyen. Megerősödni a hitben, mely Istent lát a kisdedben, megerősödni a reménységben, mely embernek, testvérnek, szegény testvér-embernek érzi az Istent, megerősödni a szeretetben, mely nemcsak az isteni kisded, de benne minden embert is testvérként ölel a keblére: ez a confortamini, ez a lelki erősségnek karácsonyi ajándéka. Ezt az ajándékot azonban csak megújult, tehát hibáiból, önzéséből, kevélységéből, irigységéből, érzékiségéből, gyűlölködéséből, kényelemszeretetéből kivetköződő lelkülettel fogadhatjuk és őrizhetjük meg. Istennek minden ajándéka föltételezi ezt a jószándékot, ezt az együttműködést, ezt az érdemet; és e lelki megújhodás őszinte akarata nélkül lelki erő sem leszen mibennünk. Ezt jelenti a confortamini, renova- mini karácsonyi szózata. lyek alkalmasak arra, hogy reményét, bizalmát ébrentartani, vagy felkelteni alkalmasak. Ezen töpreng ma minden magyar koponya: van-e, lehet-e okunk mégis a bizakodásra ? A karácsony ünnepe s a közelgő évváltozás erre kétszeresen késztet bennünket 8 ez a kérdés foglalja el e percben teljesen az én telkemet is. Minden azon fordul meg, hogy hogyan tudunk átlábalni a még hátralévő nehéz időkön. Át tudjuk e menteni a meggyengült, de életerejében még meg nem támadott nem• zeti erőinket egy jobb időre ? Lelkem legmélyebb meggyőződése, hogy igen. Egy nemzet akkor pusztul el menthetetlenül, ha főbb társadalmi osztályai a testi, vagy erkölcsi pusztulás útjára jutottak. Istennek hála, mi még nem tartunk itt. A nemzet gerince, a foldmivesosztály hallatlan nehézségekkel küzd, de életereje, munkakedve érintetlen. Még dolgozik, mert bár nem egyszer lelke mélyéig el van keseredve, hisz a jobb idők eljövetelében. Ugyanezt mondhatjuk a kézmiwesiparosokról is. Az értelmi középosztály túlnyomóan odajutott már, hogy a merő fizikai léte van csak biztosítva. Még sem fog elpusztulni, mert még mindig tud menteni azokból a lelki és erkölcsi tartalékokból, amelyek egy nemzetnek legnagyobb kincsei ... Ennyit az egyes társadalmi rétegekről. Az ország általános helyzetét tekintve is, okunk lehet immár a reménykedésre. Megindult már a szomszéd államainkkal való kereskedelmi megegyezések sora. Ha itt nem is érünk el mindent, amit szeretnénk, a vámháboruk állandósulni látszó harcaitól most már biztosan szabadulni fogunk. A világ hatalmasságai nem térhetnek immár ki a katonai leszerelés valamely komoly formájától sem. Ha ez meglesz, azonnal eljön a háborús adósságok, ezután pedig az összes egyéb nemzetközi adósságok rendezésének ideje is. Ez nekünk csak levegőt, magunkhoztérést jelenthet. Ezenfelül egyre erősebben ébredezik a külön európai öntudat. Európa államai egymást meg fogják menteni, mert különben mind elpusztulnak. A berlini konjunktúrakutató intézet tudós igazgatója máris kijelenti, kogy túl vagyunk a mélyponton. Ma még ezt nem érezhetjük, mert hiszen túlnyomóan agrár és megcsonkított | ország vagyunk, tehát a javulás utolAz 1932. év karácsonyára. Irta: dr Őrffy Imre országgyűlési képviselő. Évek óta egyre szomorúbb kará csonyt ül a magyarság. Ősidők óta ez az ünnep volt az, amelyen a legszegényebb néposztályok is megtalál* ták a maguk testi, lelki örömeit. Ma nehéz gond ül mindenkin s ott is szomorúság, sőt nyomor üt tanyát, ahol az eddig ismeretlen volt. A közelmúltban csak a kicsinyhitüek vesztették el reményüket, ma — sajnos — ingadoznak az erősebbek sorai is. Nagyon is időszerű tehát — sajnos — a kérdés: hogyan ünnepeljünk, mit tegyünk e sivár helyzetünkben? És amikor a kérdés felett töprengünk, az emberi lélek legtitokzatosabb, egyben legértékesebb forrása segit rajtunk: a hit. Nemcsak a földöntuliak felé vivő vallásos hitre gondolok itt, amelyet a szeretet ünnepének melegsége amúgy is magasan lobogtat, de arra a hitre is, mely megadja a bizalmat földi létünk előfeltételeivel, magunk, | nemzetünk sorsával szemben. Ez a »földi« hit is igen nagy jótétemény az emberiségre nézve. Egyik legnagyobb magyar bölcsészünk helyesen mondja, hogy ez a hit egyenesen élettani szükségesség, amely nélkül egy percig sem tudnánk puszta életünket sem fenntartani. Ha nem hiszünk abban, hogy házunkból kilépve az utca nem sülyed el, hogy a levegő, amit beszivunk, nem mérgez meg és igy tovább, megszűnnék minden életlehetőségünk s tébo- lyodottan rohannánk a pusztulásba. Egészen bizonyos tehát, hogyha nem hiszünk nemzetünk sorsának jobbrafordulásában és e hitetlenség általánossá válik, magunk tesszük lehetetlenné nemzetünk fennmaradását. A hitetleneket, reménytvesz- tetteket sürgősen ki kell tehát kap- csolni a magyar közélet minden teréről, mert megfertőzik a lelkeket, pusztulást okoznak. Ámde az ember értelmes lény s igy állandóan keresi az okokat, ameEgyes szám ára 30 ffilléPi
