Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-06-22 / 48. szám
XIV. évfolyam. Szekszárd, 1932 Junius 22. 48. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség 6s kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében. Tele formám 85 és 102. Előfizetési dl|: Félévre------------6 pengő. | Egész évre_______12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER 7ANO8. Felelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC a lap ntCliltnlk minden .sardAn és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kfildendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkén I 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerOl. Az Egyesült Szekszárd-Tolnamegyei Nőegylet kulturdélutánja. E hó 19.én délután 6 órakor a vármegyeház nagytermében tartott kulturdélután magasan túlszárnyalta a Nöegylet eddigi kulturdélutánjait. Dabolci Fekete Lászlónénak, több fővárosi és a Tolnamegyei Újság állandó munkatársának, Murgács Kálmánnak az országos h>rü kiváló dalköltőnek vendégszereplése, dr örffy Lajosáénak, dr Biró Kálmánnénak és Polgár Margitnak számai mind oly müvészieset és tökéleteset nyújtottak, hogy a két órán keresztül szerzett valódi műélvezet hatásával távozott az a közönség is, amely ugyancsak el van kényeztetve a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak dr Ravasz László, dr Makkai Sándor, Áprily Lajos és Reményik Sándor, valamint a Szociális Misszió Társaságnak Mécs László nagyszerű szereplésével csak a közelmúltban tartott kulturdélutánjai révén. Nagy köszönetét érdemel Kovácsné Nagy Lujza ügyvezető alelnöknő, aki ezen délután előkészítésében oly sikeresen fáradozott és a vendég-, valamint a helyi művészek fellépésével nemcsak nagy műélvezetet szerzett, hanem a Nőegylet szegényeinek a mai leromlott gazdasági viszonyok szerint igazodó jövedelmet is. Dabolci Fekete Lászlóné és finom meleg érzéssel átszőtt dolgai nem újak előttünk. Az ő bájos fellépése és előadása már a múlt évben is megnyerte a Nőegylet kulturdélutánjai látogatóinak rokonszenvét. Murgács Kálmán mintegy 8—10 évvel ezelőtt volt Szekszárdon pár órára egy vármegyei jegysőegyesületi ülésen, amikor hatalmas ivelésü művészpályájának még elején volt. Ezúttal azért jött városunkba, hogy sokak által ismert hatalmas tömegű, gyönyörű daltermékeiből néhányat az ő művészi előadásában bemutasson a szekszárdi közönségnek és bebizonyítsa, ami nagyszerűen sikerült is neki, hogy nincsen szebb, szivrehatóbb, mint a magyar muzsika. Nem egy- egy könnyes szem, de a minden száma után felzúgó hatalmas tapsorkán is bizonyította, hogy Szekszárd műértő közönsége a jazz korában is menynyire tud lelkesedni a magyar dalért. Dr örffy Lajosnénak nagyszerű szereplése igazi gyönyörűséget szerzett hallgatóinak. Azonban nekünk, | akik tudtuk, hogy ez a szereplés | bizony bucsufellépés is, bánatos érzéseket keltett lelkűnkben. Mindenki, aki szereti a művészi zongorajátékot, élvezni tudja a finom női lélekből fakadó muzsikát, aki a művészi sikereken keresztül is meglátta a nyomorgók felszántott könnyeit, azt méltán szomorúsággal tölthette el, — mint annak gyönyörűen kifejezést is adott Kovácsné Nagy Lujza alelnöknő, hogy ez a fellépés, bucsuzás Szekszárd közönségétől. Reméljük, hogy a távolság akadályait le fogják győzni azok az érzelmi vonatkozások, amik őt Szekszárdhoz fűzik és ha ritkábban is, de alkalmunk lesz még gyönyörködhetni az ő igazi művésze- | tében. Dr. Biró Kálmánné már szintén | szerepelt néhány évvel ezelőtt a Nőegylet kulturdélutánján. Már akkor feltűnt az ő finom, kiváló iskolázott- ságu hangja és az a pár év előtti kellemes benyomás ösztönözte a kulturdélután fáradhatatlan rendezőjét arra, hogy felkérje őt, szerezzen elragadó művészi énekével néhány élvezetes percet. Polgár Margitot nem kell bemutatnunk sem Szekszárd, sem Tolna vármegye műértő közönségének. Az ő brilliáns technikájánál, kíséretének diszkrétségénél osak az ő finom lelke nagyobb, amely mindig arra ösztönzi őt, hogy sohase vonja ki magát a jótékonycélu előadások szerepköréből és vállalja mindig készséggel, a nem mindig bálás kiséret nem könnyű szerepét. Dabolci Fekete LáBzlónét, a vár- megyeháza nagytermének felolvasóamint átküzdi magát mélységeken, . [magasságokon, mig az agyak feszülve magukból adják. Szeretem az értelemből elősugárzó örök-utakat, mely az egy igaz csodát keresni, mindig, százfelé vágó. Szeretem az öntudatos akaratokat. Mester nélkül maguk igazát keresőket s az igazba, konok fejjel beleütközőket. Szeretem az örök folytonosságban örökkön élő életet. Az örök kenyeret. És szeretem, mindennek szent harcostársát, magát, az alkotó, hatalmas, Istent! csupán lángvető rózsát nem találtam s gőgös, örökzöld pálmalevelét. Könnysoros itt-ott a versem ? Lehet, Istapolnom kell a kis koszorút. Könny kell a sebre, viz a virágra, Azért írok én mindig szomorút. asstftlánál már ismert bájos megjelenésű írónőt as üdvösléB tapsai fogadták a pódiumon és testűit figyelemmel hallgatta a kösönség a Díszsírhely című nagyon stépen megirt, ssimbolikus tanulságokat magában rejtő novelláját, amely után több igen érdekes és a Budapesti Hirlapból, a Napkeletből, valamint lapunkból ismert modern formájú versét olvasta fel egyre fokosódó nagy hatással. A tapsok elcsitultával dr örffy Lajosné, a szekszárdi hangversenyek oly kedvelt müvéssnője következett Baját saerseményü zeneszámaival. — Meleg ünneplés bösepette foglalta el helyét a aongoránál és a hallgatóság lélegzetvissiafojtva hallgatta a Bölcsődal, Melódia, Zenélő óra, Bánat, Öröm című jellemdarabjait, amelyek mindegyike után felharsant as elismerés hosssantartó vihara. Ssvitsserüen egymásután követ- keső, fülbemászó melódiákkal dieses senei ékszerek, sok gondolatot és érzést kifejező jellemdarabok dr őrffyné- nek esek a szerzeményei, amelyek az ő virtuósitásával előadva óriási hatással voltak a legnagyobbrésst zeneértőkből álló hallgatóságra, mert a bájos művésznőnek ezekben a szerzeményeiben annyi eredeti dallam és senei ötlet van, hogy ásókból sok divatos, de eBzmeszegény szerső hossza időn keresztül meríthetne. Búcsúzóul ráadásra Tánc című szerzeményével kedveske deltőrffynó hallgatóságának. A bensőséges ünneplés után Murgács Kálmán, as országosan ismert nevű dalköltő jelent meg a közönség lelkes tüntetése mellett a pódiumon, hogy elsőiében szerepeljen Szekszárd nagykösönsége előtt. Nővé Pista cigánysenekarának és a saját maga művészi hegedüjátékának a kísérete mellett pompásan énekelte ssebbnél- szebb dalait és mingyárt az elsővel, a Tükrös, piros szívvel úgy be- férkődzött a könnyekig elérsékenyült hallgatóság ssivébe, hogy a felzúgó tapsnak alig akart vége szakadni. Fehér galamb száll a falu felett, Galambfalvi nagy cserefa és a Molnár csárdás következtek ezután. Egyik nóta kedvesebb volt a másiknál és Murgács Kálmán ércesen csengő Bzép hangja frenetikus hatással interpretálta a diszkrét cigány- muzsikával színesen aláfestett dalokat. Szünet után ismét saját müveiből olvasott fel dabolci Fekete Lászlóné. Testamentum cimü novellájával kezdte és ennek a bravúros lélekrajzzal, köiIGY SZERETEM AZ ÉLETET .. .* Úgy szeretem az örök folytonosságban asztalunkról felénk nevető kenyeret. Úgy szeretem a levegőben járó apróka és görcsösre fáradt pihenő kezeket. Szeretem a harmatos, világos reggelt. Rügyfakadásban biztatón készülődő életet és szeretem, a nyugovásra menő, hosszú alvásra érett végeket. Szeretem a szerelmek szerelmes nézését, és bennük, az uj vágyak életre törését. Úgy szeretem az örök folytonosságot és Istent kereső tökéletesülésben, ezer bűnben vergődő világot. Szeretem a világosságok csírázó magját, AZT MONDJÁK ... Azt mondják, szomorú verseket irok, Én nem tudtam eddig, hogy az szomorú, ami úgy női a lélek talajából, mint egy halk virágú, szép kis koszorú. Tettem bele száz szint és pompát, napfény is jutott rá elég, ÓRA• ■ ■ Úgy megsirattalak vén barátom, ma reggel, mikor elébed álltam és rámnézett tizenkét óraszemed s az idők végtelenjén összeölelkezett, az én két könnyesre vált szememmel. Minden számodat áldva néztem, mig a múltat benne megidéztem. Az egyes drága kacagása, anyámat látta menyasszonyruhába. S nemrég két fáradt szeme a hatot leste, hoz-e rá pihenést egy örök este. A négyesen én születtem, öcsém, a hét és nyolc között. Este tizkor az apám halt meg, s ravatal van az öt fölött. Tizenegy engem várt mátkaságra, hozott örömöt, bút, csodát, Minden órája látott sokszor, könnyesre ázott nyoszolyát. Anyám szivével megállt a szive, utolsó kattanását mostan éli. Az én éltemet már nem méricskéli. Miatta ördögsztkérként járhatok, nem lesznek többet nótás, vig napok. Őszi szél süvítve fut majd felettem, s elvesztek mindent amit kerestem. Nem állok elébe emléket idézni és messze múltakba visszanézni. Előre űz a kerge rohanás, emel a szél, a száradás. S ha egyszer megállók én is valahol, összetört szivemre áldva ráhajol az idő, mit eddig mutatott nékem, minden álmom, minden emlékem. Dabolci Fekete Lászlóné. * Felolvasta a Nöegylet f. hó 19-én tartott kulturdélutínjin a szorzó. Egyes szám ára 12 fillér.
