Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-06-01 / 42. szám
XiV. évfolyam. Szekszárd, 1932 Junius 1. 42. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. tzerfceiztfoég és kiadóhivatal: Szekizárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. . . Főszerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: DLÁZSIK FERENC félévre ___ El őfizetési di): 6 pengő, | Egész évre----- 12 pengfi. A lap megjelenik minden eaerdán de esombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részé* illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kérdi. A kaszinók hivatása.* Magyarországon minden kaszinó nak egy közös eszmei eredete ős egy közös középponti célja van. A közös eszmei eredet forrása: gróf Széchenyi István nemzetszervező, nagy magyar lelke. A közös cél pedig, melyet az ő példát szolgáltató kezdeményezésével minden magyar kaszinó rendeltetésének középpont* jába állított: a müveit értelmiség homogén elemeinek a közjó érdekében való társadalmi tömörítése. A közjó érdekében ? Hát van a magyar kaszinóknak a közcélokhoz is valamely köze ? Nemcsak mulatság, szórakozás, hedonisztikus örömök érdekében alakultak volna a magyar kaszinók ? Éppenséggel nem! Ilyen csekély cél nem lelkesíthetett volna a kezdeményező lépés megtételére egy gróf Széchenyi Istvánt! 1 Az ő lelke előtt, mikor a Nemzeti Kaszinót megalapította, — amint ezt a kaszinó nevében előforduló „nemzeti“ szó is érzékelteti — egy olyan intézmény létrehozatala lebegett, mely a koncentrikus nemzeti erőkifejtések szétszórt elemeit egymással összehozza és társadalmilag szervezi. Neki magának volt erre hatalmas reformtörekvései érdekében a legelső- sorban szüksége. Mert méltóztassanak elképzelni egy szellemóriást, aki nagy, korszak- alkotó reformeszmékkel telve megindul a maga történelmi utján egyedül, hogy a tespedés állapotába belé- törődött nemzetét felrázva és az önsegély gordolatára megszervezve, egy jobb és méltóbb nemzeti jövendő kialakítása irányában, egészen újszerű, eladdig nem is sejtett erőfeszítésekre birja; — egy korszakban, amelynek primitiv közéleti berendezése az eszmék érlelésének és terjesztésének úgyszólván, minden ma használatos eszközét, a közvélemény- képzésnek úgyszólván, minden orgánumát nélkülözi! Egy korszakban, amelyben nemhogy rádió, telefon és távirda nem volt, de amelyben még a naponta * Vezércikkül választottuk ezt a magas szárnyalást! beszédet, amelyet Simonlsits Elemér vbtt. mondott el a Szekszárdi Kaszinó 90 éves jubiláns ülésén, hogy ezzel is felhívjuk olvasóink figyelmét e mély gondolatokkal átszántott nagyszerű beszédre, de hogy bele is véssük mindenki leikébe azokat a nagy intelmeket, amelyeket a szónok hallgatóihoz intézett és hogy mind többen meghallhassák azt a kiáltást, hogy ha ezekben a nyomasztóan keserves órákban sem tart össze a megmaradt kis magyarság, akkor- ez a trianoni gondolat diadalát jelentené. mindenüvé rendszeresen közlekedő poBta, a mai értelemben vett sajtó és a nekünk már szinte magától értetődőnek tetsző, télen-nyáron egyforma gyorsasággal és biztossággal működő vasúti közlekedés sem létezett ! Amikor tehát úgyszólván, minden módja hiányzott annak, hogy a természetüknél fogva alkotásra hivatott, de szétszaggatottságukban egységes erőkifejtésre képtelen nemzeti erők elaléltságukból felkorbácsolha- tók és az akkori közállapotok helyébe tervezett kulturális és gazdasági kibontakozás szolgálatába állíthatók legyenek. Hogyan is mondja Madách ? Mi a hang, hogyha nincs, ki értené? Mi a sugár, ha szín nem fogja fel ? Valami hasonló izoláltság borzongását kellett Széchenyi nagy szellemének is éreznie roppant vállalkozása küszöbén. Mert valóban, mi hatást fejthet ki az eszme, ha köz'udattá nem vál- hátik ? Mit ér a legnagyobb lélek energiája is, ha megfelelő közeg hij- ján, tömegeket mozgató erővé nem transzformálható ? Ennek a gátló, minden erőt, eszmét és kezdeményezést bénitó érzésnek a hatása alatt alapíthatta gróf Széchenyi István 1828-ban Pesten, elsőnek az országban a Nemzeti Kaszinót. Az akkori közállapotok mozdulatlan víztükrén hatalmas hullámgyürüt támasztott Széchenyi István azzal, hogy ezt a látszólag csekély, valósággal azonban mázsás súllyal bíró kezdeményezést, ennek a csendes víztükörnek a közepébe belévetette. Mert országszerte megindifotta ezzel a nemzeti társadalom müveit elemeinek céltudatos szervezkedését. A Nemzeti Kaszinó megalapítása után egymás után következett az egész ország területén a vidéki kaszinók alakulása. És ennek a mozgalomnak Széchenyi István rendkívüli egyénisége, nagy társadalmi ób közéleti súlya olyan hatalmas kezdő- sebességet adott, hogy az alakulásoknak ez a folyamata nem is szűnt meg mindaddig, amig csak az ország minden vidékének szellemi gócpontján létre nem jött a nemzeti társadalom müveit elemeinek állandó | otthona, a kaszinó. A mi kaszinónk — a Szekszárdi j Kaszinó — 1841. évi november hó 23-án alakult. A múlt év őszén töl- ! tötte be tehát fennállásának 90-ik I esztendejét. Nem szándékom ennek a 90 esztendőnek a történetével részletesebben foglalkozni. Elvégzi ezt a feladatot egy nálamnál hivatottabb erő, az igazgatói székben tiszteletre méltó utódom, a kaszinó jelenlegi lelkes és érdemekben gazdag igazgatója Bodnár István. Ennek a 90 éves múltnak törté neti hátteréből én osak egyetlen egy képet ragadok ki, amely kép színeinek 90 év alatt mit sem halványodott elevensége, a „közéleti képzőművészet* klasszikus mestereire vall. A legelső, az alapvető jelenet ké pát, amely meggyőződésem szerint ennek a kastinónak különleges jellegét, előkelő közéleti reputációját, nagy társadalmi és közéleti misszióját praedestinative, előre meghatározza, hogy — annak a fátyolnak eltávolítása után, mellyel az idő növekedő távolsága előbb utóbb eltakarja előlünk mindennek lényegét — az alapitó elődök hazafias, bölcs és önalárendelő magatartásában világosan elénk tűnjék az a Széchenyi tradíció, amelyet megőrzés, okulás és miheztartás végett, ennek a most élő és az utánunk következő generációknak gondjaira bizni és lelkére kötni szeretnék. Teszem pedig ezt, mint ennek a kaszinónak egyik legrégibb tagja azért, mert annak a hatáskörnek arasznyi határán belül is, amely nekem ezen a mai díszközgyűlésen osztályrészemül jutott, múltat konzerváló és jövőt építő munkát akarok végezni. A kép, amelyről szólok, azt az alapvető történeti tényt örökíti meg, hogy ezt a kaszinót Szekszárd város és Tolna vármegye társadalma együtt alapították. Történeti tény ugyanis, hogy az alapítók között, — hogy csak egynéhányat nevezzek — éppen úgy ott vannak Albanits J. György, Kren- müller Károly, Antal János, Gyimóthy Simon és Fejős János Szekszárd patríciusai közül, mint ahogy ott vannak velük együtt a nagy Bezerédj István, szabadságharcunk későbbi tábornoka, Peresei Móric, Gindly Antal, Bar tál György és Pe rezei Béla megyebeli kiválóságaink közül. Csak egy tekintetet kell vetnünk egyfelől erre a csoportképre és másfelől a rendiség korára, amelyben az létrejött és rögtön nyilvánvalóvá vá- I lik, hogy az az erő, mely az 1841-es Vármegye és az akkori Szekszárd vezető elemeinek est a történelmi kézfogását nemosak létrehozta, de a kézfogás szimbóluma mögött kiemelkedő elhatározásnak, a közös akarattal érvényre emelt alapszabályok szankoiója alatt maradandó, intézményes életet is biztosított — a legtisztább Széchenyi hatás. Mert semmi kétség nem fér ahhoz, hogy alapitó elődeink egyenesen Széchenyi István alapgondolatához alkalmazkodva cselekedtek akkor, amikor a közjó érdekében itt ilyen módon egyesülvén, a Szekszárdi Kaszinóban megteremtették a mi vármegyénknek azt a társadalmi struktúráját, amelynek Széchenyi István jövőbe látó elgondolása és jövőbe ható akarata szerint az a mindenkori legfőbb hivatása, hogy a közjónak hűséges melegágya és soha meg nem alkuvó előmozdítója legyen. Tisztelt Díszközgyűlés 1 A közjó fogalmának tartalma, a nemzeti közérdek aktuális problémáival való szoros összefüggésénél fogva, az egymásra következő korszakokkal változhatik. Nem úgy a kaszinók hivatása 1 A magyar kaszinók hivatása, mely nem egyeB ilyen váltóié problémára, hanem az örökéltü nemzet vértelen élet- küzdelmére van szabva, ilyen változásnak alávetve nincs. Lépést tartva a nemzeti közérdek problémáinak változásaival, időről- időre megújul mindig a kaszinók közönsége is, mely magával hozza oda saját korának műveltségét és közszellemét, nemcsak az intézmény szüntelen szellemi és fizikai megújhodását eredményezi, de egyúttal automatikusan fenntartja az organikus kapcsolatot és a kölcsönhatást is a közjó változó követelményei és a kaszinó életműködése között. Az örök változásnak ebben a rendszerében, a kaszinók fennmaradásának titka, az örökké változó viszonyokhoz való alkalmazkodás képességében rejlik. De bármily egyetemes biológiai törvénye is a kaszinóknak ez a folytonos alkalmazkodás és megújhodás, egy pontban, az ő mivoltuknak legbelső lényegében nem változhatnak soha. A magyar kaszinók a közélet erkö'csi tisztaságának társadalmi test- őrségei. És az a közszellemük, mely ebből a magasabbrendü küldetésből ered, az a hallhatatlan lélek, melyet alkotójuk beléjük lehelt. Ez a szelEgyes szám ára 16 fillér.
