Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-04-23 / 31. szám
XIV. évfolyam. Szekszárd, 1932 április 23. 31. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Nettenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség 6« kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efon szám 85 és 102. Előfizetési dl): Félévre-----------6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Feleifi. szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden eaerdán ée szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir- detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állási keresőknek 50 százalék engedmény. — A hir* rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Szervezkedni kell n vidéki pénzintézeteknek. Buzaszenielés. Hogy a magyar nemzetet csakugyan a kereszténység téritette át nemcsak nj vallásra, hanem nj életmódra, a nomád vándorélet és a harci kalandok ntán a földmivelésre: annak egyik bizonysága a magyar naptár is, mely a keresztény ünnepek egyi- két-másikát éppen a helyhez kötött földmiveséletből vett nevekkel ruházta föl, pl. Gyümölcsoltó, Sarlós-Boldogasszony, mely a gazdasági év két fóknszán! Szt György és Szt Mihály napját állította föl, s melyben a vásárok 80 százaléka is egy*egy ke resatény ünnep szerint igazodik. Ebből az életfölfogásból ered a „buzaszentelés“ elnevezése is, melyet a magyar gondolat és a magyar nyelv oly találóan alkalmazott az ősrégi keresztény könyörgő körmenetre, az n. n, nagy litániára, melynek szertartását ki is bővitette külön basaszentelő szertartással. Van valami megható ebben a szertartásban és én meg vagyok győződve, hogy ha akár egy külföldi, aki erről a mi speciálisan magyar — akár egy másvallása, aki ezt a mi speciálisan katolikus szokásunkról soha nem hallott, egészen véletlenül meglátná a buzaszentelő körmenetet és végignézné, amint a pap megáldja a vetéseket: maga is menten megértené, miről van itt szó. Arról van szó, hogy semilyen más mesterségben, életpályán, kenyér- keresetben nem érzi az ember annyira az Úristenre való ráutaltságot, a természetfölötti segítségnek szükségét, mint épp a mezőgazdaságban. Mert bár általában minden foglalkozási és kereseti ágban igaz a régi közmondás, hogy hasztalan az ember iparkodása, ha nem járul hozzá az Isten áldása: ennek az áldásnak szükségét épp a földmives ember két oknál fogva is sokkal jobban érzi, mint más. Az egyik ok a nagy időköz, mely a mezőgazdaságban a munkát annak eredményétől elválasztja. Hónapokon keresztül mindig C3ak várnia, tűre lemmel és aggodalommal várnia kell a gazdának, mire csakugyan magáénak mondhatja azt, amit és amiért dolgozott. E hosszú időn keresztül csak a reménység tartja lelkét egyensúlyban. Da ez a reménység csak szappanbuborék, ha nem gyökeredzik egy végtelenül bölcs, hatalmas és jóságos gondviselés hitében, Istenben, kinek gondviselése bölcs, tehát ismeri az ember igazi javát, hatalmas, tehát meg is tudja adni — és jóságos, tehát meg is akarja adni aat, amit bölcsessége jónak lát. Ehhez járul a másik ok, mely az őstermelőt szinte lelki kényszerrel utalja az Istenre, jobban, mint bárkit mást: az a rengeteg sok, teljesen rajtunk és hatalmunkon kívül álló tényeaő, melytől munkájának eredménye függ. Gondoljunk csak ez időjárásra, a tavaszi fagyra, az elmaradt májusi esőre, a nyári szárazságra, a jégverésre, a rovarkárra stb., stb., melyekkel saemben szinte tehetetlenül áll az ember, ki sokszor percek alatt látja szertefoszlani hetek mua káját és hónapok reménységét. A tehetetlenségnek ez az érzete segítség után vágyódik és e segítséget nem találja meg a tudományban, sem a technika haladásában, sem semilyen embsri erőben, hanem csak Annál, kinek egyetlen tekintete teremthet és ronthat világokat, mint a költő mondja, kinek ereje nagyobb a természet erőinél, melyekben hiszen úgyis az ő bö’csessége tündöklik és az ő hatalma működik. Ez a buzaszentelő körmenet lélektana, melyet a hivő lélek, ki részt* vesz rajta, talán nem tud igy levezetni éB öntudatra hozni, de annál jobban megérzi és átérzi. Ez a buzaszentelő körmenet lélektana, melyre soha sem volt talán nagyobb szükség, mint napjainkban, amidőn bossiu és keserves hónapok óta éppen a búzában, a jövő aratásban van minden reményünk b amidőn ennek a reménységnek a szó teljes értelmében nemzetfönntartó ereje van. Mert ha ez a remény nem él bennünk és nem segít át minket a még hátralevő nehéz napokon: ki tudja, hogy a nyomor és kétségbeesés vámszedői minő szélsőségekbe kergetik végzetesen félrevezetett áldozataikat. Hit és reménység fakad tehát a buzaszentelésből, hit Istenben és magunkban, reménység a jövő jobbra- fordultában. Szeretném, ha ez a hit és ez a reménység sok, nagyon sok embert vezetne el a körmenetre, vagy legalább, ha hallja a harangszót, megtanítana bizakodó ób hálás szívvel ráeszmélni arra, hogy a mi népünk és nemzetünk sorsa a busassemtől függ t - Ezért szent nekünk a busa, ezért fönséges a buzaszentelés szertartása. Az Országos Hitelügyi Tanács április hó 18-án tartott ülésének határozata, amely minden indokolás nélkül a visszleszámitoló intézeteket nagy kedvezményben részesítette a közvetlenül hiteltnyujtó vidéki intézetekkel szemben, arra kell, hogy kényszerítse a vidéki intézeteket, hogy az egész országban, megyénként szervezkedve, minden erőt latba vessenek, hogy ez a tarthatatlan intézkedés megváltoztatta8sék. Ha tovább is az eddigi programsserttség- gél halad a pénzügyi tanács a megkezdett utón, úgy 1932. év végén kevés pénzintézet fog évi működéséről beszámolhatni, vagy ha beszámol, úgy abból a veszteségek hatalmas összegei fognak a szemlélő elé tárulni. Még ötletnek is bizarr, hogy a másodkezű. hitelezőknek 1 és 1/a, 2, sőt az altruista intézeteknél még 2 és Vs% kamatmarsot biztosit a pénzügyi tanács bölcs határozata, addig a kihelyezés veszélyét viselő hitelszervezetek feleikkel szemben fslszámitható kamatnál csak 1°/o os kamatmarsot élvezhetnek. Tagadhatatlanul a termelés érdeke az, hogy a kamat minél csekélyebb legyen. De minden elfogultság nélkül kérdezzük, hogy ezen kamat• apasztási törekvésnek miért kell óriási részét a közvetlenül hitelt- nyújtóknak és a kicsinyeknek viselni és miért biztositanak a vissz- leszámítoló intézeteknek oly kamatmarsot, amelyhez még megközelítőt sem élvezhettek a béke idejében, amikor elsőrendű nagy bankjaink, sőt egyes magánbank házak is a Nemzeti Bank, akkor Osztrák Magyar Bank kamatlábánál 1/s—Vfi-ed °/o-kal olcsóbb visszleszámitolási hitelt nyújtottak. Tudjuk azt, hogy ma a nagybankoknak is korlátoltabb és drágább külföldi hitelek állnak rendelkezésre, mint a múltban. Indokolt tehát, hogy a Nemzeti Bank kamat lábánál magasabb visszleszámitolási kamat állapíttassák meg részükre. De hogyan, állhat meg az az elhatározás, hogy ennek a kamatdiíf«rondának 1 és Vsától 2 és 1/a°/o osnak kelljen akkor lenni, amikor a hitelt nyújtó intézeteknek csak 1°/« kamatdifferencia engedélyeztetett. Sajnos a Tébe szervezeteinek öbi- szeolvadása következtében megszűnt az a szervezet, amely a nagybankoktól függetlenül síkra tudna szállni az ugylátszik végpusztulásra Ítélt vidéki intézetek érdekében, mert az a lépés, amelyet a pénaügyi tanács április 18 i határozatával megtett, feltétlenül maga után fogja vonni sok-sok vidéki intézetnek az elpusztulását. Hogyan tudjanak a vidéki intézetek, amelyek állami és a domesztikai adókkal erősen meg vannak terhelve, tisztviselőket kell íiietniök, a vidéknek kulturális és jótékonycélu kiadásainak nagyré- saét viselik, eredményesen dolgozhatni, ha minderre a kihelyezés és az igénybevett hitel között 1 %> kamatdifferenciát élvezhetnek csak. Kénytelenek lesiuek erősen megcsappant betétállományuk kihelyezéséből előálló hasanukat és alaptőkéjük kamatozását is a rezsiköltségekre felhasználni. Nem tudnak tehát részvényeseiknek osztalékot fizetni és igy a vidéki intézetekbe befektetett tőkék jövedelmétől, sőt e tőkék megmozdithatásának lehetőségétől is megfosztatnak azok, akik vidékükön levő jól fundált intézetek részvényeibe fektették tőkéiket és vagyonukat. De eltekintve a magánérdekben felsorakoztatott érveinkre, a pénainté- zeti tanácsnak a közhangulat hatása alatt, de nem az igazságos közérdek szem előtt tartásával hozott határozata, magát az államot, a városokat és a vidéki gazdasági életet is erős veszéllyel fenyegeti. Hiába emelte fel pénzügyi kormányunk a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok nyeresége után kirovandó adót 25 °/0-kal, az életképtelenné tett intézetek csak veszteséget fognak tudni kimutatni, elveszik tehát az állami költségvetésnek egy nem lekicsing- lendő bevételi tétele, a pénzintézetek adója. A legkótségbeesettebb helyzetbe kerülnek a vidéki városok és nagyközségek, amelyek adóbevételeinek sokszor V« részét éppen a területükön működő pénzintézetek szolgáltatták. Végül nézzük mit jelent a vidéki intézeteknek ez a következetességgel való tönkretétele a vidék gazdasági életét illetőleg. Eltekintünk itt attól, hogy a részvényekbe fektetett tőkék elértéktelenednek, mert nem a pénzintézetek hitelezői, hanem ha adósai szemüvegén vizsgáljuk a jövőt. A vidéki hitelélet szerveinek elpusztu- I lása következtében, a ma sem könyMagyarász Ferenc dr l Egyes szám ára 16 fillér*
