Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-04-02 / 26. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

3

1932 április 2.

Házunkban azonnal bérbeaHunk

egy három szobából, konyhából és mellékhelyiségekből álló vizvezetékes II. emeleti lakást; egy több nagy helyiségből álló raktárnak is alkalmas udvari lakást;

május elsejétől kezdőlen ^ pirnltzer József ti Fial

•f" több üzlethelyiséget mérsékelt áron ^ SZGkSZárd

úgy ne, mint azt, hogy első napon korbácsot vesz elő. Láttam én már keményebb legényt is megszelídülni a felesége mellett.

Oldalt pislantott Málcsi nénire s megvakargatta a tarkóját Bandi bácsi.

— Azért beszélhetnél vele, lelkem, jó volna, ha bemennél hozzá, ott van a szobájában.

— Most hajnalban?

— Fél tiz van lelkem és ma dél után átjönnek Gálék.

— Vagy úgy ? ! Mást is akart mon dani Bandi bácsi, de a szokásos oldalpillantása meggyőzte arról, hogy ha harmincöt esztendeig teljesítette a Málcsi néni kérését (nem akaratát, mert ő nem akart soha semmit), akkor ezután is teljesíteni fogja. Kiverte a pipáját és felment a Tóni szobájába. Már a folyosón hallotta, hogy valaki van Tóninál, beszélnek, benyitott.

Tóni előtt a kis mindenesgyerek állt, kezében szorongatott egy irgalmatlan nagy csokrot, csak úgy a száráról nyesve, levelestől volt min den szál virág, alig tudta két szutykos kezével átmarkolni a gyerek.

Bandi bácqi elnevette magát, mikor meglátta ezt a képet, úgy érezte, hogy Málcsi néni aggodalmai feles legesek, mert azt a nagy bukétot az a piruló legény aligha botanikai szempontból hozatta be magának. Mellette bizonyított az is, hogy egy borítékot tartott kezében s mikor meglátta Bandi bácsit, gyorsan a fiú zsebébe csúsztatta és rákiáltott:

— Lódulj!

Fecskék cikáztak át az ég kékségén és csicseregtek az ablak alatt. FöldsZagu tavasz volt, olyan, amire az öreg emberek lassú vére is gyor sabb tempóra igyekszik, néha meg vadulnak tőle, mint a vén csataló a trombitaszóra. j

Bandi bácsi szivében is született valami legénykedésféle és a küldetésének fontossága elhomályosult előtte.

— Bánja a kakas az asszony haragját — gondolta. — Nem leszek én olyan házasságban kérő násznagy, ahol ezt a csinos legényt azzal a csúf Gál lánnyal akarják összékala- pální. Inkább, szétütök á sok vénasszony közt. id' Azt a »szétütést« azért igen csendesen gondolta Bandi bácsi.

Gyönyörködve nézte Tóni legényt, aki zavartan kinálgatta leüléssel.

— Itthon leszel délután Tóni, azt kérdezdeti Málcsi nénéd, mert átjönnek Gálék. Az Irmácska is ... ?

— Nem tudom haza érek e addigra a külső-tanyáról Bandi bátyám, mert ki kell mennem délután.

Bandi bácsi nevetett.

— A Bognár ott van a vetésnél, neked nincs ma ott, fontos dolgod. Vagy ha van, hát aligha a vetésnél, te kujon 1

Szép az a kislány, akinek küldted a bukétot? Legalább összeköthetted Volna, meat az a kölyök szétszórja a külső tanyáig.;

Bandi bácsi csaknem délig ott mayradt Tóni szobájában és olyan jókedvű beszélgetéssel töltötték el a délelőttöt, észre sem vették a Málcsi néni pesztonkáját, aki kopogott az ajtón, hogy ebédelni hívja őket.

Még a folyosón is erősitgette Bandi bácsi:

— Bizd rám fiam, bizd rám, elintézek én mindent.

Málcsi néni aggódó tekintete hol ide, hol oda futkosott, szerette volna tudni Tóni szándékát, mert annak arányában indította volna meg a manővert Irmuska érdekében. Ha hozzámelegedik a pár találkozás alatt,

— gondolta — akkor a forszirozás csak árt. Ha nem, akkor is csak rontana az ügyön a nagy ajánlga- tással.

A tyukleves forró volt és Málcsi néni csak sokára maradt egyedül Bandi bácsival Ebéd alatt közömbös dolgokról esett szó, mert asszonyszokás szerint Málcsi néni, «terep szemlét» tartott a férfiak hangulata felett.

— Lelkem, mit végzett Tónival ?

— Kérdezte csendesen Bandi bácsitól, mikor magukra maradtak, pedig a kíváncsiságtól majd elrepedt, de nem akarta, hogy a hangján észre lehessen venni.

— Tóni kimegy délután a külsőtanyára, lelkem, sajnálja, hogy nem találkozhatik a Gál Irmával. Szántanak és annak utána kell nézni, az előbbre való mindennél. Azt te is tudod, anyóka, hogy Tóni jó gazda ?

Anyóka hápogott valamit ijedten, Bandi bácsi piros volt és a torkát köszörülte.

— Mondhatom lelkem, hogy nem sziveli az asszonynépet. Mi lesz ezzel a szép birtokkal, ha megmakacsoso dik és nem nősül meg, ... ha mi meghalunk, széttivornyázza rossz cimborákkal, kihúzzák a feje alól még a vánkost is.

— Ne félj anyó, megnősül Tóni, nem biztos, hogy Gál Irmát veszi el, de megnősül.

Málcsi néni felugrott, markába szorította az övén lógó kulcscsomót és haragosan kiabált, úgyhogy Bandi bácsi a gallérjába rántotta fejét.

i— Megőrült az az ember? Mást akar elvenni, tudom biztosan, azért kerülgeti Irmát, mint macska a forró kását. Hanem, ha más lányt vesz feleségül, én kitagadom, a házamba sem eresztem be vele. Megmondhatod neki. '

— Megmondhatom, hanem akkor

aligha látsz a házadban kis unokát, anyó..., v

Anyó hátrasimitotta ősz haját és dacosan mondta:

— Nem bánom!

— De kék szeme lenne, aranyos haja, kerek kis pofikája és az öledbe

kéretőzne, meg a nyakadat is átölelné.

Málcsi néninek megfényesedett a szeme, de még mindig nem engedett.

— Vegye el Irmát!

— Azért mert ezer hold földet hozna a házhoz ? Anyó!

— Derék lány, tisztességes, jó házi asszony.

— A másik is. És még szép is, fiatal is, Tóni szereti is, éppen, hogy semmije sincs.

— No látod lekem.

— Szóval vegye el Tóni az Irma ezer holdját '. . . mert te azt szeretnéd.

— Én azt szeretném, ha boldog lenne.

— Én is, — mondta Bandi bácsi és már fogyott a türelme, ő meg a pipáját markolta meg. Harmincöt esztendő óta először álltak egymással úgy szembe, hogy Bandi bácsi semmibe sem vette a Málcsi néni bánatos tekintetét, Málcsi néni pedig nem izgult az ura haragos arcától.

Tóni legény azalatt a külső tanya felé vágtatott, alól a líceum kerités mögött szivdobogva várta a Balog intéző szép kis barna lánya. Mikor Tóni belépett a kertbe, feltűnt neki, hogy Piroska nem ment elébe. A vén Tisza kutya bujt a lába alá minduntalan, úgyhogy sietségében majdnem felbukott rajta

— Jézusom, a fiatal nagyságos ur! Szólok mindjárt a tekintetes asszonynak. Hess, te pulykái

Egy pulyka jött leeresztett szárnynyal, harcrakészen Tóni felé és a cselédlány arra kiáltott, de egy pillanat múlva szaladt a ház felé, bejelenteni a vendéget.

Tóni a lugasban talált a lányra. Kézimunkája, könyve egy székre volt dobva és a földön mellette széttépett, meg szétrágott zöldségféle volt. Nem mondom, hogy ízléses dolog az efféle, de ha egy lánynak valami nagyon a szivére megy, szórakozott kézzel megtépi a közelébe eső virágot és fehér foga belemélyed a leg- keserübb galyba is. Isten tudja miért ? Lány szokás, sokszor a pirulásnak, a zavarnak levezetésére jó, vagy a bánatnak is.

Egészen zöld volt a Piroska keze a sok levéltől, de Tóni nem bánta,, kivül-belül összecsókolgatta.

A lány hagyta, de kajánkodó mosollyal megjegyezte:

— Délután meg a Gál Irma kezét csókolgatja ugy-e?

— Nem én, — hetykélkedett Tóni, — a tiedet akkor is.

— Igaz?

— Igaz 1

A kislány átölelte a nyakát és piros szájával rátapadt a legényére.

Tóni elvesztette minden józansá

gát, szoros m ölelte a lányt, aki a fülébe súgta:

— Elveszed Gál Irmát?

— Téged, csak téged kis violám. Senki mást.

— Szeretsz ?

Nevető kék szeme belemélyedt Tóniéba és a legény homlokát is el öntötte a pir. Újra magához rántotta a lányt, barna fejét pihegő keblére szorította, majd szép lassan eltolta magától.

— Akarod, hogy májusban megesküdjünk, kis violám ?

— Én, ... hogy én .., akarom e, hát elveszel .. . engem ?

Sírva, nevetve kérdezte a fiút.

— Azt mondták, hogy neked Gál Irmát kell elvenned, a nevelőszüleid azt akarják. Én nagyon szegény vagyok Tónikám . . . Irma meg gazdag. Gondold meg.

— Na jó, meggondolom és nem veszlek el feleségül. — Incselkedett a fiú.

A kislány egyszerre sápadt lett mint a fal és szája remegni kezdett.

— Csacsi kislány, csacsi, csacsi. És újra ott ültek a széken és újra csókolták egymást.

Április vége volt, forró nap sütött, felhőjárás volt, hol árny volt, hol tündöklő ragyogás, de a pillanatnyi borulás alatt is virágos volt a föld és a tavasz vére lüktetett mindenben.

Gál Irma is dudorászva készült a délutánra. Felsütötte ritkás haját, sorba próbálgatta a ruháit és legnagyobb szélű kalapját választotta ki délutánra. Magának sem akarta bevallani, hogy azért, mert az legjobban — takar.

A kis mindenesgyerek, akire a bukétot bizta Tóni, megállt a legelső uccasaroknál ahol nagyobb gyerekek bigéztek. Letette a csokrot, s beállt a játszók közé. Lázasra gyűlt az arca a játék izgalmától s mikor délharangszókor eszébe jutott külde tése, felkapta a virágot és robogott vele külső-tanya felé a Balog inté- zőékhez. Hogy a levelet kirántotta zsebéből, azt észre sem vette, ott maradt leesve a bigézésnél. A harangozó fia találta meg s mivel Peti barátja a kastélyból jött, gondolta odavaló lesz a levél, utána vitte.. A tornácon a nagyasszony jött; elébe igen haragos arccal, rá is kiáltott:

— Kit keresel?

— Ez a levél kezét csókolom, ezt a levelet...

Mukogott még valamit, a levelet elvette tőle a nagyasszony. Egészen felszabadult, mikor a konyhában egy tányér túrós lepényt adtak neki. Pedig a tornácon olyan zavarban volt, hogy bánta miért jött be, jobb lett volna széttépni azt a levelet.

A lepényen sürü tejfeles zsír úszott és a gyerek tele szájjal falta, egészen elfelejtette a nagyasszonyt, levelet, mindent, még a bigézést is.

— Balog Piroska. Hm. Az intéző lánya.

Málcsi néni ott ült a verandán, Tóni levelével kezében és sirt. Olyan könnyek folytak végig az arcán, mint

JÓL JÁR, HA

NYOMTATVÁNYAIRA

TÖLÜNK IS KÉR ÁRAJÁNLATOT *

MOLNÁR-FÉLE R.-T. * SZEKSZÁRD

V