Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-04-02 / 26. szám

4

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

1932 április 2.

egy nagy gyöngyszem. Nem volt már harag a lelkében, csak egy*e jobban enyhülő szomorúság.

Haraggal, daccal vált meg Bandi bácsitól, az is bántotta, fájt neki és szerette volna jóvá tenni.

Olyan felforgatottnak érezte maga körül a világot, hogy nem látta tőle a nevető, — könnyelmű tavaszi ragyogást.

Hanem titokban egy napsugár belecsúszott Málcsi néni szivébe és ott furcsa változást csinált. Úgy volt, hogy bement Málcsi néni a Bandi bácsi szobájába, leült az Íróasztala mellé, elővett egy levélpapírt és nagy, kerek betűkkel irt:

»Kedves kislányom, az öcsém leve lét elvesztette a gyerek, akitől küldte és nekem hozták be. Én itt küldöm magának leikecském. Szeretném, ha Tóni öcsémmel meglátogatna egyszer.«

Málcsi néni megkopogtatta tollával az asztalt, mig nézte a fekete betűket.

Talán mégsem így kellene, ennyire barátságosan, előbb jó volna utána kérdezősködni, — gondolta.

Hanem egyszeriben elrestelte magát, ha arra gondolt, hogy ő úgy kíváncsiskodhatna, mint a legutolsó parasztasszony.

Tovább irt. Már a levél végén járt, mikor egy pipaszagu bajusz bujkált az arcán a szája felé.

Málcsi néni úgy elpirult, mint harmincöt évvel ezelőtt, mikor az a fakóra sárgult bajusz még hetykén bámult a Bandi bácsi piros szája felett.

Bandi bácsi odalopódzott a fele sége háta mögé és onnan nézte végig az egész műveletet, legnagyobb meg elégedésére. A csók akkor követke zett, mikor Málcsi néni öreg betűvel a levél alá kanyaritotta, hogy:

— >u. i. legjobb lenne, ha ma jönnétek Tónival, meg édesanyáddal kislányom «

Délután öt óra felé kanyarodott a bejáró elé Gálék fényes fekete hintója.

Málcsi néni, Bandi bácsi ott álltak az ámbituson fogadásukra.

Bandi bácsi arca pirult az izga- lomtól, de a felesége olyan önérzetesen nézett maga elé, hogy bátor ságot kaphatott tőle bárki.

Az ebédlőajtó mögül kilépett a kis Balog Piroska és görcsösen szőri tóttá Tóni kezét, aki maga sem volt teljesen nyugodt, de igen ügyesen palástolta. A díványnál Balogné sá- pitozott feléje;

— Jaj, csak ne ma jöttünk volna Pirikém, olyan gőgösek ezek aGálik és ha m*gtudják . . .

— Tessék egész nyugodt lenni nagyságos asszonyom .. . hamar elmennek ...

Tóni inkább a saját vigasztalására mondogatta ezt.

A kis kéz markolászta övét.

— Úgy félek Tóni.

Biztatásul visszaszoritotta.

Málcsi nénire nézett Tóni legény

és egyszerre elszállt minden szórón gása, mert elkapta azt a tekintetet, amivel Irmát végig pillantotta.

Ez a pillantás pedig az ő javukra szolgált. Már jöttek befelé, Gál Irma sovány arcára két kis piros foltot festett az izgalom és a nagyszélü kalap alatt egész üdévé fiatalította.

Hanem hamar el is tűnt onnan, amikor Tóni belekarolt Piroskába és elébe állott, hogy üdvözölje.

— Kezeit csókolom Irmuska, engedje meg, hogy bemutassam magának a menyasszonyomat...

— Örülök... hebegte Irmácska, aztán nyögdécselt még valamit és az anyja mellé húzódott.

Gálné szikár nyakán csörögtek a

gyöngyök, amint ideges ujjal bab rálta őket.

— Nem is tudtam Málcsikám, hogy ma ilyen nevezetes eseményre érkezünk hozzátok — mondta.

Aztán Balognéhoz fordult:

— Ügyesen csinálta a tekintetes asszony, nem is tételezné fel az ember az olyan nagyon elfoglalt asz szonyról, mint a tekintetes asszony, hogy a férjfogáshoz is ért. Kár, hogy nincs még egy pár lánya, aligha maradnának pártában.

— Tévedsz lelkem — feleli indu latosan Málcsi néni — ezt a házas ságot a fiatalok meglepetésnek szán ták nekünk is, meg a kedves nász asszonyoméknak is.

— Az már igaz, úgy e Tóni fiam ? — Derült Bandi bácsi a vőlegény felé. Alig állta már a szóharcot, ami az asszonyok között folyt. Élét akarta venni az epéskedésnek, de megjárta, mert Gálné most felé irányította harciaskodását.

— Ha a kedves Tóni eléri azt a kort, amit maga Bandi, persze boldog házasságban, biztosan megédesíti majd ezzel a lépésével sok borús percét, mert azt hiszem, ez lesz egyetlen önálló ténykedése az életben.

— Hogyan, hogyan ? — Kérdezte Bandi bácsi.

A dohányszagu bajusz megint rá- i borult a Málcsi néni szájára.

— Hát papucs lesz az is ott bent? 1 — Nevetett Bandi bácsi a feleségére. |

— Olyan, mint te, éppen olyan, lelkem.

HÍREK.

Csonka Magyarország nem ország,

Egész Magyarország — mennyország I

SZERETNI MÉG TUDOK!

Az én szivemben nincsen gyűlölet,

Az én lelkem egy álmodó liget, Vágyam nincsen, reményem elfogyott, Tán nemsokára el is szunnyadok.

Az én lelkemet emlékek lakják, Vidámak-búsak, egymást nem bántják És én sem űzöm egyiket sem el, Hisz mindet a szivem nevelte fel.

De csendes este, ha kicsiny tanyám Népesíti sok emlékkatonám S könnyes szemmel a múltamba futok, Érzem szeretni még mindig tudok!

KÁROSSI PÁL.

— Úgy — felelt Gálné, — hogy olyan papucs lesz belőle, mint... mint számtalan férjből. . .

Jelentőségteljesen pislogott Bandi bácsira.

— Persze, gusztus dolga, van, aki azt szereti. Tóni is jó kezekbe került.

Málcsi néni megsimogatta szürke selyem blúzát, a nyaka alatt kicsit ott tartotta a kezét, hogy valamikép elnyomja haragját, mert félt, hogy gorombaságot talál mondani a ven dégeinek. Uralkodott magán s csak annyit mondott:

— Hála Istennek jó kezekbe kerül.

— Olyan kezekbe, amikben érdé mes lesz egy egész életen át papucs nak lenni. — Mondta nevetve Tóni, és ott mindenki szemeláttára elkapta a két apró kezet és összecsókolta.

Gálék úgy érezték magukat, hogy feleslegesek abban a házban, ahová beszökött a boldogság, mert azt fanyar epéskedéssel nem egyhamar lehet elkergetni.

— Gusztus dolga, Málcsikám, — mondta még a kocsiból is — Tóni arra van predesztinálva, hogy papucs legyen, szerencse, hogy nem az én Irmuskámmal hozta össze a sors, nem is tudom mi lett volna velük. Ez oly gyengéd lélek, hogy egy intelligens, okos és bátor ember való csak hozzá.

— Szegény Tóni, mindig sajnáltam, de azért szerencse, hogy megtalálta a hozzávaló párját.

— Bizony, ez nagy szerencse lelkem, mert Piroska fiatal, csinos, jó háziasszony és müveit kislány, össze- valók Tónival. Bánt is a lelkiismeret utólag, hogy én eleinte ellene voltam annak, hogy összekerüljenek, pedig már régen be kellett volna látnom, hogy a te Irmácskáddal nem érthetnék meg egymást. Ugyanis a mi kis Piroskánkban minden jó tulajdon ság megvan arra, hogy egy egész életre le tudja kötni maga mellé az urát — papucsnak.

Úgy mint én is, az én öregemet...

— Hajts. — Kiáltott a kocsisra Gálné.

Bandi bácsi átölelte Málcsi néni derekát, Málcsi néni, Bandi bácsi nyakát és ott a gyönyörű csillagos estében boldogan megcsókolták egymást

— Kedves uram ... súgta .. . Te vén, huncut, betyár, te papucs!...

Időjelzés.

A szekszárdi meteorológiai állomás 1932. évi március hó 24—30-i feljegyzéseiből :

Hőmérséklet:

maximum: 8 2 C° március 22-én.

minimum: —2'8 C° március 29*én. Csapadék:

eső 3'2 mm március 29-én.

A levegő nyomása mircius 30 án növekvőben volt. Este 9 órakor a barométer 8*2 C° mellett 755'0 mm t mutatott. Azontúl sülyedt.

Lapunk legközelebbi száma a kettős ünnep miatt f. hő 8-án, pénteken jelenik meg.

— A kereskede'mi miniszter kiküldötte a vármegyében. Toperczer Ákos kereskedelmi miniszteri államtitkár március hó 29 én beutazta Tolna vármegye utait és ellenőrizte a múlt évben az állami utakon végzett kiskockaburkolati és aszfaltmunkákat, megtekintve egyúttal a folyamatban levő inségmunkákat is. Az államtitkár megelégedését fejezte ki a látottak felett. Kőrútján elkísérték : Szévald Oszkár alispán, Leitner Gyula miniszteri tanácsos, kerületi felügyelő és László Aladár műszaki tanácsos, a szekszárdi államépitészeti hivatal főnöke.

— Pályázók a vármegyei tiszti főorvosi állásra. A dr Kramolin Gyula halálával megüresedett vármegyei tiszti főorvosi állásra — időrendben — a következők pályáztak: dr Freyler Károly tamási járásorvos, tb. vm. tiszti főorvos, dr Főrdős Dezső szekszárdi járásorvos, tb. vm. tiszti főorvos, dr Tél Ferenc paksi magánorvos, volt egyetemi tanársegéd és nyug. gyttjtőfogházi orvos, valamint dr Kelemen József szekszárdi városi főorvos, tb. vm. tiszti főorvos.

— A Jegyzők a községektől kapják ezentúl a fizetésüket, A községi jegyzők eddig a vármegyei községi jegyzői alapból kapták a fizetésüket, amelyet az alispán utalványozott. Az utalványok már az április hó 1-én esedékes fizetések folyósítására is elkészültek, amikor a kormány elrendelte, hogy a jegyzők fizetésót ettől a dátumtól a községek tartoznak folyósítani. Szévald Oszkár alispán a kormányrendelet értelmében most kénytelen volt a kiállított utalványo- kát hatálytalanítani.

— Adomány. Gróf Apponyi Károly pálfai földbirtokos 100 pengőt adományozott a főispán inségakciójára.

— A dombóvári bíró lemondott.

Ivanich Antal m. kir. kormánytanácsos, Dombóvár nagyközség birája állásáról lemondott. A lemondást Szévald Oszkár alispán elfogadta és elrendelte, hogy a járási főszolgabíró a megüresedett állás betöltésére szükséges intézkedéseket tegye meg.

— Fényképklállitás. Mint már meg- irtuk, a Magyar Amatőrfényképezők Országos Siövetségének Szekszárdi Csoportja a szekszárdi Iparos Székházban kiállítást rendez. Az ünnepélyes megnyitás 3-án délelőtt 10 órakor lesz. A kiállítás megtekinthető vasárnap és hétfőn délelőtt 10 tői délután 6 óráig. Belépődíj nincs.

— Pedagógiai szeminárium Dom bóváron. A dombóvári körzetben a pedagógiai szeminárium március hó 31-én tartatott meg a dombóvári szt. Orsolya-rendi zárd» nagytermében a tanitóság élénk érdeklődése mellett és nagyszámú vendég jelenlétében, kiket dr Halmos Andor kir. tanfelügyelő üdvözölt megnyitójában, majd a munkaiskolának az élettel szoros kapcsolatba hozását fejtegetve, a szemináriumi előadásokat megnyitotta. Hitter M. Aloyzia szt. Orsolya-rendi tanitónőképzői gyakorló iskolai igaz- gatótanitónő az énekoktatásról értekezett s ugyanezen tárgykörből gyakorlati tanítást mutatott be, mig vi téz Sölley József dombóvári állami tanitó a leventeoktatásban a tanító feladatairól értekezett s egyúttal egy gyakorlati foglalkozást mutatott be. Balássyné Fókos Margit dombóvári állami tanítónő a fogalmazás tanításának módszerét fejtegette s ugyanezen tárgykörből gyakorlati tanítást is mutatott be, mig befejező előadásul Schmellés Gyula ujdombóvári állami tanitó a falu és tanya iskolán- kívüli népművelési szükségleteiről tartott ügyes és tanulságos előadást. Az előadások és tanítások után élénk eszmecsere indult meg.

— A vármegye nyugdíjasai elsején csak fél nyugdijat kapnak. Az adók be nem fizetése vármegyénk központját is zavarba hozta. A községektől ugyanis a vármegyei nyugdíjasok illetményéhez való hozzájárulások kellő összegben nem folytak be és mert az erre felhasználható egyéb alapok sem fizetőképesek, Szévald Oszkár alispán kénytelen volt akként intézkedni, hogy április hő 1-én a nyugdíjasok járandóságuknak csak a falét kapják meg. Az alispán egyúttal feliratot intézett a belügyminiszterhez, kérve, hogy az elmaradt nyugdijjárandóság kifizethetésére sürgősen adjon előleget a vármegyé nek. Mihelyt ez az előleg megérkezik (a hó közepén, , esetleg előbb is) a nyugdíj másik felét is azonnal folyósítani fogják.