Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1932-04-02 / 26. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1932 április 2. dasági jelentőségét és hasznát vizs­gáljuk. összesen huszonnégyezerhétszdz- hatvan katasztrdlis hold terület mentesült ezek nyomán az árvíz- okozta káros kiöntésektől és a jórészt savanyufűves, de sok he­lyen már teljesen elmocsaraso- dott területek voltak újból mező­gazdasági művelés alá vonhatók. Most kerülnek majd sorra h kul tar mérnök ség által megtervezett alábbi mederjékarbahelyezési munkák : A völgységl járásban a mucsi— hidasi visfolyás 15 5 km, a zombai árok 9 9 km, a grábéci árok 3 5 km szakasza;' a központi járásban a Lajvór-pa- tak 17 5 km és Lánka patak 3 5 km szakasza; a dunaföldvári járásban a duna- földvári kertkanális 59 km és a gyűrűéi árok 10 8 km hosszban ; a simontornyai járásban a báni árok 9 9 km, a tolnanémedi Ördög« árok 0‘6 km hosszban; a tamási járásban a gonozdi víz­folyás 12 5 km-es, a Szigethori«patak 5 5 km-es és az iregi patak 1*7 km saakaszai. Ezeknek a jókarbahelyezési mun­káknak az elvégzése njabb tekin­télyes területeket fog az intenzivebb mezőgazdaság szolgálatába állítani. Magánosok számára is számoB le- csapolási munkát végeztetett a kul­túrmérnöki hivatal. Különösen neve­zetesebbek a Simontoroyán kisbir­tokosok, valamint StrasBer Vilmos, Gyánt pasztán herceg Esterházy, Kaj- dacson Sstankovánszky János és Ssekszárdon kisebb érdekeltek ré­szére véghez vitt lecsapolások, me­lyek során több ezer hold vált ter­mővé. Az öntözés problémáját, mint az intenzív gazdálkodás egyik segitő tényezőjét is napirenden tartja a hi­vatal, amely njabban az egész Kapos völgyére kiterjedő mintegy 4800 hol­dat kitevő terület egységes öntözési tervének elkészítésével foglalkozik. Nagyobb vizmosásmegkötési mun­kák végeztettek eddig Ssekszárdon, Szakoson és Páriban, mig az ozorai vizmosás megkötésének tervei és a miszlai és a osibráki vizmosás fel­vételei már készen is vannak. — A programmban szerepelnek: a tolna­némedi, belecskai és görbői víz­mosások. A kultúrmérnöki hivatal szakértői tevékenységének igen jelentős részét képezik a tamási és a völgységi já­rásban 809 katasztrális boldnyi terü­leten létesített halastavak, továbbá a nagyobb vízfolyások mellett beren­dezett konyhakertészetek. Ugyanosak a hivatal látja el a tizenöt évre felosztott Siéssabályozási munkák műszaki vezetését is. A sza­bályozás célja az, hogy a Balatonból „Kalória“ szén- és tQzifatelep Szekszárd, Mészáros Lázár-u. 8. —» Telefon 117 (Evangélikus templom mögött, Trebitacher-telep) _______ Ol csó beszerzési hely: pécsi szenekre (pótolja a porosa szenet) tatai szenekre prima kemény tűzifára ölben és aprítva Minden megrendelést aznap házhoz szállítunk másodpercenként ötven köbméter viz elvezethető legyen, hogy a belvizek lecsapolhatók legyenek, tehát, hogy a Sió lefolyási vizszine a kétoldali parti területek alatt legalább 0 8— 1 0 méterrel mélyebben maradjon. Medermélyitési munkák, feliszapo lódások kiemelése folyik most a vas nti és közúti hidak biztosítási és át­építési mánkéival együtt. Ha ezek készen lesznek, akkor következik a Sió hajózhatóvá tétele, amely vár­megyénkre szinte elképzelhetetlen gazdasági fontosságú lesz. Ezen munkákat a székesfehérvári m. kir. kultúrmérnöki hivatal főnöke Csermák Kálmán m. kir. műszaki tanáoaos kiváló vezetése mellettt, fő­ként Rettinger János Pál m. kir. mérnök és Tavy Lajos m. kir. fő­mérnök hajtották végre nagy szak­értelemmel, hivatalos kötelességüket messze meghaladó páratlan buzga­lommal, a vármegye népével való érintkezésben a legnagyobb megér­téssel, gazdasági érdekeik gondos méltánylásával, mindenkor önzetlenül rendelkezésre állva, ha hozzájuk for­dultak. A legnagyobb elismeréssel kell te­hát megemlékeznünk azon közgaz­dasági szempontból rendkívül érté­kes munkákról, melyet a székes­fehérvári m. kir. kultúrmérnöki hi­vatal a vármegyében az utóbbi évek során végrehajtott, midőn sok ezer hold földet mentesítve a víztől, a jobb időkre értékes területekkel gazdagí­totta vármegyénk lakosságát. Külön dicséretet érdemel még a kultúrmérnöki hivatal meleg szociális érzéke is azon szigorú takarékos­ságért, melyeket a munkák végre­hajtásánál követett. Mindig gondja volt arra, hogy a helyi szegény munkások kenyérhez jussanak és hogy a munkák a lakos­ság anyagi erejének a lehető leg- nagyobb kímélésével, a szigorú ta- karékoBság betartásával hajtassanak végre. A m. kir. földművelésügyi minisz­ter igen jelentékeny segélyeket adott a vármegye lakosságának a hatósá­gilag végzett szabályozási munkák keresztülvezetéséhez s a lefolyt kor­szak beruházási munkái közül ezen visszabályozási munkák valóban olya­nok voltak, melyek nagy haszonnal jártak és a legszigorúbb kritikát is megállják azon irányban, hogy a kormány a lakosság javára nagy be­ruházásokat eszközölt. A papucs. Irta: dabolci Fekete Lószlóné. Juhász Tóniről azt beszélték, hogy életét papucskormány alatt fogja le­élni. Pedig, aki őt ismerte, éppen az ellenkezőjét hitte róla. Kemény be­szédű, hangoskodó, mulatós legény volt. Egy- egy tivornyás éjszaka után, mikor más hasonló korú fiatal em bér a pamlagon fekve idézgette maga elé valamely szőke, vagy barna kis­lány mosolygó arcocskáját, ő fog csikorgatva vágtatott át hegyen-völ­gyön és legjobb szerette volna az egész női nemet a lova patkója alá kapni, hogy rajtuk keresztülvág­tasson. Én nem tudom, miért volt Juhász Tóni olyan indulatos, ha borgőz ka- vargott a fejében. Málcsi néni is kétségbeesve szorította össze két ke zét egy ilyen alkalommal, mikor Tóni azt mondta neki: — Málcsi néni, ha megházasodom, a feleségemet a legelső napon meg­ismertetem a veréssel. Málcsi néni csititani akarta az in- dulatoskodó legényt. — De ha nem lesz okod rá édes fiam . . . ? — Lesz, ok mindig lesz. Aztán vagy megszokik, vagy megszökik, de rajtam ki nem fog senki szoknyás embere sem. A Teleki rét felől frissen kaszált széna illatát vitte be Tóni szobájába a reggeli szellő és a piros hajnal- hasadásra madárdal hangzott be a nyitott ablakon. A haragos legény elkábult tőle és ruhástól dőlt végig az ágyán. Bandi bácsi a reggeli etetést ellen­őrizte, mikor Málcsi néni csendesen megfogta a karját. — Látja lelkem, már megint reg­gel jött haza Tóni és olyan mérges, hogy az ember nem mer szólni hozzá. Ha ezt Gálék megtudják, Irmácskát nem adják neki lelkem. Málcsi néni öreg arcán ott ült az aggodalom és tanácsra várón nézett Bandi bácsira, aki egy cseppet sem vágott komoly arcot a hirre. Bizta­tón megsimogatta a felesége kezét, aztán rákiabált az egyik béresére. — Kösd el »Katit« a »Narancs« mellől, te szamár, nem látod, hogy nem tűrik egymást. Sándornak meg szólj, ha megjön a zsidó, szaladjon fel értem. Na, mehetünk anyóka. Ez már Málcsi néninek szólt. Talán figyelmeztetésül is szánta Bandi bácsi, mert a hangja hangosabb volt a szo­kottnál. Ugyanis nem állhatta, ha családi vonatkozású dolgokat máshol tártak eléje, mint a szobájában. — Hiszen helyénvaló úgyis lett volna, de Málcsi néni ezt harmincöt évig nem értette meg, miért ne mehetne ő a keservével az ura után, akár a bodolai vásárra is. Úgy képzelte, hogy az asszony dolga mindennél előbbre való. — Bandi bácsi eleinte . lázadozott a Málcsi néni szokásai I ellen, teszem azt, mikor alkuvás köz­ben érte jött a felesége, hogy tuen, jen rögtön haza, mert a Marcsa leány megforrázta a választási ma- lacokat forró moslékkal. Bandi bácsi káromkodni akart, de mikor a felesége szelid szemébe né­zett, inkább beharapta a szája szélét és azt felelte: — Megyek galambom. És ment, megpofozni a Marcsát eligazítani az árva béresgyerek ügyét kijárni a felesége részeges sógoránál! hogy Anna halála után, aki édes testvére volt Málcsi néninek a Tóni gyereket örökbe fogadhassák, annál is inkább, mert a teleki kúria tete­jére nem szállt le soha az a haszon­talan gólya madár. A rossz nyelvek azt is suttogták, hogy a Málcsi néni ruhaügyeit is Bandi bácsi szokta elintézni, de hát ezt senki sem hiheti el, mert Málcsi néni ruhagondjai még őneki magá­nak sem okoztak soha gondot, így Bandi bácsit sem terhelhette velük. Annyi tény, hogy harmincöt év alatt, amire Málcsi néninek szüksége volt, mindent Bandi bácsi vásárolt meg. És harmincöt év alatt, csak­nem mindennap elhatározta, hogy változtat a helyzeten, rászoktatja a feleségét valamelyes önállóságra. — Hanem ez csak terv maradt. Váltó zatlanul múlottak felettük a napok, hacsak azt nem lehet változásnak mondani, hogy a «galambom», «tu- bicám», «leikecském» lassan-lassan «anyóvá» fakult. Megszokták egymást. Bandi bácsi, ha panaszra ment utána a felesége, bevezette a szobájába, leültette a kanapéra és mig ő maga fel alá jár­kált, azalatt Málcsi néni elbeszélte a panaszát. — Hogy az ördögbe tudná meg Irmácska, hogy Tóni mulatott? — Mondta Bandi bácsi. — Csak nem küldesz futárt hozzá te anyóka, hogy eláruld az öcsédet ? — Isten mentsen lelkem. — Felelt Málcsi néni és megtörülgette könnyes szemeit. — A nagy bajnak nem ezt tartom, mert ha Irma szereti Tónit, akkor otthon tudja tartani maga mellett, ha a felesége lesz. Azért, hogy legényfejjel ki kirúg a hámból, ezért nem lehet rá haragudni. Csak amiatt aggódom, hogy annyira nem szívelheti az asszonynépet. Ma azt mondta nekem, hogy a feleségét első napon megismerteti a kutyakorbács- csal — aztán vagy megszokik, vagy megszökik. — Szamárság! — Legyintett Bandi bácsi. — Nem szamárság, lelkem, mert ha ez eljut a Gálék fülébe, akkor füstbe megy a mi tervünk. — A te terved, anyóka, úgy mondd, mert én nem vagyok barátja az effajta összeboronálásnak. Meg hogy őszinte legyek, azt az Irmát én sem venném el, ha legény volnék, anyó. Alig van haja, sovány, mint a meszelő­nyél, nem is fiatal, nem is kedves. — De lelkem, feleségnek . . . Bandi bácsi közbevágott. — Tudom, feleségnek ne a szépet keressük, ezt mondod te. Hát amilyen csúnya az az Irrmácska, ezen az alapon öt ember felesége is lehetne. Tud sütni, főzni s ezer hold prima földje van, ez nagyszerű valami . . • De ne felejtsd el, anyóka, hogy Tóni huszonhat éves csak és a feleségét alighanem szépnek képzelte el. Azt pedig, hogy Tóni gyerek nem szíveli az asszonynépet, ne hidd el, éppen Erzsébet Királyné Szálló Budapest 1U„ Ggyefem-ufca 5. ~ (fl Beípdros központjában) 60 éve a fővárosi és vidéki nrl középosztály találkozó helye. — 100 ónodéra kényelmes szoba. Az étterem* és kávóházban cigányzene« Az Erzsébetpinco a főváros legszebb sörözője. Egypincér-rendszer. Leszállított árak! 35 Szabó Imre, tulajdonos.

Next

/
Thumbnails
Contents