Tolnamegyei Ujság, 1932 (14. évfolyam, 1-102. szám)
1932-03-26 / 25. szám
nek engedelmeskedő diadalmas tét tek 1 Minden erőt össze kellene fogni, hogy a kormánykörök mellett becsületesen állók akadálytalanul Telessék a hajót ai életet fenyegető síirtek kösött és többé-kevésbbé ősiinte szónoklatokat halinak ai állítólag honmentő titkos választójogról és hallunk gyilkos, lelket izgató beszédeket azok felé, akiknek áldozatos tttrelmén a sorsunk fordulhat meg. Dinamittal babrálunk ai égő tűz körül. Hajh, pedig frazeológiával nem lehet hasit menteni, magyar földet megtartani, sem gyógyítani t Tettek kellenek I Ai élet lebirhatatlan len* dülete kell 1 Nem apró preistiishar- cok, mikor a lebilincselt magyar élet sikolt: Bátor és halálosan komoly tettekkel verjétek le bilincseimet a hiúságotok árán is, az önzéstek árán is, a véretek árán is.l Micsoda szédületes attrzavar, micsoda kábultság, fonákság és tehe tétlenség mindenfelé! Ezekkel szem ben ott fénylik a Has vét tetté vált Üzenete, amely a lelket és ezen ke resztül anyagi életünket akarja akció- képessé tenni. A resurrectio ebben a világban regenerációt és rekonstrukciót akar elindítani 1 Es pedig csak _4___________________* Ho$y az emberDisodozzon... A márciusi estvei hűvös tavaszi szellője fölkapja és viszi hegyen-völgyön át a föltámadás himnuszának e szavait; és mikor maga a tavasz is kezdi sorra szétfeszegetni a súlyos bilincseket, melyeket a zord tél a természetre rakott, mikor az uj élet fénye, illata, dala szerteárad az egész földön: ugyanakkor ünnepli a keresztény hit is az ő isteni alapitója feltámadásának ünnepét, s ugyanakkor hangzik föl ezer meg ezer ember ajkáról: Föltámadt Krisztus e napon, hogy az ember vigadozzon, alieluja! Hogy az ember vigadozzon ... Hivő lélekkel meghajtunk a nagy igazság előtt, hogy Krisztus Urunk csakugyan föltámadt. Elfogadjuk az evangélium tanúságát, melyet századoknak bizonyságtétele megerősit, hiszen az a mérhetetlen kihatású nagy átalakulás, melyet a kereszténység okozott az egész világban, az ő isteni alapítójának föltámadása nélkül érthetetlenné válnék. Hogy föltámadt Krisztus e napon,* ezt vallási és történelmi igazságnak egyaránt el kell fogadnunk; de hogy az ember vigadozzon, erre a léleknek itélőtehetsége a léleknek érző, vágyó tehetségét már nehezebben tudja rávenni. Remélni még lehet a remény ellen is, hisz a vizbefuló a szalmaszáltól is rerriéli menekvését; de örülni akkor, mikor széles e világon minden, de minden csupán bánatra hangolja az embert, már sokkalta nehezebben esik. A távol keleten emberek és népek versenyt pusztítják egymást és alkotásaikat. Azok, akik megalkották a népszövetséget, az egész világot átfogó nagy és fönséges eszmének és TOLNAMEGYEI ÚJSÁG a lelkiségünkön át értékelődhetik tettekké. Itt mindenekelőtt a világ beteg lelkének gyógyulásán vin szükség 1 Mart ahogy i siörnyü világ- romlás mögött egy döbbenetes lelki s ennek folytán erkölcsi bomlás és zavarodottság folyamata áll, éppenugy a megépülés csak egy lelki regenerációnak a nyomán érkeihetik el. Sem féligaiságok, se égési hazugságok rajtunk nem segítenek ! Rá kell jönnünk arra, hogy a hús véti igaiságokat nem vethetjük le az ünneplő ruhánkkal, mert ez az igazság nem más, mint a meggy alá zásból is kikelni és diadalmaskodni rend alt élet. Elért nem lehet, akár- hogy akarják is, a mi tövissel koronázott, keresztrefeszitett, vérző magyar életünket halálba dermesiteni. Sok igazságunkat összetörtek a világ hatalmasai, de a Hasvét igazságát nem vehették el tőlünk. Nekünk nem a frázisok, hanem a tettek Husvát- jára van szükségünk ! Nekünk a győzelmes tetté vált élet igézete alatt kell járnunk I Ez a magyar feltámadásnak az útja 1 Tóth Lajos ref. lelkész. szervezetnek szánták, s íme a legelső alkalommal, amidőn hivatását, tekintélyét és e kettőből eredő befő lyását érvényesíthette volna, kitűnt, hogy a népek meghazudtolják az ő vezetőiknek mézes mázos igéit és a genfi tanácsot annyiba sem veszik, mint a kis gyermek a kéményseprőt. A másik nagy hazugság és tartalmatlan frázis a leszerelés; és éppen abból, hogy olyan nagyon hangoztatják a gáz- és bacillus-hkboru tilalmát, értheti meg a világnak minden jámbor népe, hogy igenis kellett már szónak esnie e szörnyűségről is, igenis már belevették a különböző betegségek bacillusainak mesterséges tenyésztését és terjesztését a háborús fegyverek és lehetőségek közé ; márpedig ha megvan a lehetőség, akkor meglesz a valóság is, mihelyt komolyra fordul a dolog. Hogy az ember vigadozzon ... Itthon a nagy és még egyre növekvő nyomorúság, a lappangó szenvedélyek, a tehetetlen fásultság, a bizonytalan jövőnek nyomasztó érzése, a sivár közélet mind csak arra jó, hogy az ember leikéből az öröm utolsó szikráját is kioltsa. Panem et circensens — kenyeret és szórakozást — igy zúgott egy dekadens pogány társadalomnak égbekiáltó nyomora. Kenyeret és hitet: igy imádkozik a keresztény társadalom a megpróbáltatás nehéz napjaiban. Hitet, több hitet, elevenebb hitet, erősebb hitet Istenben és az ő gondviselésében, Jézus Krisztusban és az ő föltámadásában, akkor a kenyér gondja is megkönnyebbül és a szív tengerének viharja is elcsendesül. Hitet, több hitet saját magunkban, hisz a csapás csak a csüggedőket teríti le, de azt, ki megáll a viharban, ha meg is tépázza, de le nem dönti. Hitet, több hitet egymásban, hisz a baj amúgy is mindig közelebb hozza az embereket egymáshoz, mint a szerencse, mely csak irigységet támaszt. Ha föltámad szivünkben ez az igazi húsvéti hit, föl fog akkor támadni benne a bizalom is, a remény is, a vigasztalás is, az öröm is. És akkor érezni fogjuk, hogy az öröm nem utszéli virág, tehát hiába hajolnánk a földig, ott lent sohasem fogjuk megtalálni. Napfény az öröm, amely onnan fölülről, a magasból árad a szivünkbe. Higyjünk ebben a húsvéti öröm ben és akkor csakugyan vigadozva fogjuk emlegetni az örömnek és hálának húsvéti allelújáját. Magyarász Ferenc dr. GOLGOTA VIRÁG. Sötétség hinté szerteszét a szárnyit És délidőn a Golgotára szállt Befödve őt ki tűrt kereszthalált. A templom mélybe szétszakadt a kárpit. S megnyílt a föld és háborogva mélye Dübörögve, zúgva zengett vészesen. S szivekre szállt a balga félelem. S im tőrt döftek most Jézus szent szivébe. S kicsordult Onnan áldást adva vére. S lehullt a durva feszület tövére: S egy uj virágra lelt a dúlt világ. lm benne ácsok furcsa kalapácsa, Három szög s Jézus tüske koronája; — Életre kelt a Golgota virág. feltámadott. A méla virradati csendben Emmausz felé haladva ketten, A szó csak arról szállhatott: Feltámadott, feltámadott! És szól az egyik: Semmi kétely, Körünkből ámbár messze tért el; Halottá Ő nem válhatott: Feltámadott, feltámadott! És szól a másik méla csendbe : Én hittem bizton bizva benne; Az életből bár távozott: Feltámadott, feltámadott! S ahogy előre bandukolnak, Az ég ivére szökken a nap S az Or a fényben áll amott: Feltámadott, feltámadott! S az ég minden fénylő sugára Ragyogva száll az Ő nyomába. S a két apostol látja ott: Feltámadott, feltámadott! S az Ur áldást hintő kezébe Ó mennyi drága égi béke I A gyász örömmé változott: Feltámadott, feltámadott! Brandeiszné Frey Melanie. Hkif megtanítottak ufra bízni. Levelet kaptunk. Egy ifjú küldte, aki azt írja, hogy megtanította az elmondandó esemény újra bírni és kért, adjunk halyet sorainak, nem azért mert ambíciója, hogy írását nyomtatásban lássa, hanem mert úgy véli, hogy lesznek többen vele egy- koruak, akikre épp úgy hat ez a kis történet, mint reá és merithatnek a biiakodó reménykedő, okosan gon dolkozó magyar gazda felfogásából azok is, akik ma egyebet sem tudnak, mint panaszkodni, szidni a kormányt, ai urakat, sokalni &i a(^ keveselni a busa-, állat- stb. árakat* drágálni a csizmát, a kasiát, a ruhát affelett sopánkodni, hogy maguknak kell meginni a bort. Fo'ytonos elégedetlenség sir ki bssiédjükbó1, rakják a parazsat a máglya alá, nem gondolnak arra, hogy mi lenne, ha abból ismét kioapna a vörös láng és hogy összefogó, egymást becsülj szívós munkára, sok-sok lemondásra a po'gári kötelességek becsületes teljesítésére van szükség az öregek és ifjak részéről egyaránt, ha újra talpra akarjuk orsiágunkat állítani, ha nem akarjuk a jövő nemzedék lelkét meg. mérgezni és belőlük a hit, remény és biiakodás országfenntartó érzésének utolsó lángját is kiirtani. Ebbél a szempontból tartjuk szükségesnek ifjú barátunknak hoizánk küldött sorait leközölni, adja Isten, hogy megértsék, akikhez intézve van. „Nagyon szépen kérem igen tisztelt Főszerkesztő urat, hozza az alábbiakat bármilyen formában is, lapján keresztül az illetékesek tudomására, egyrészt azért, hogy örömet szeressünk nekik, amit méltán megérdemelnek, hogy a megemlékezés bus- ditásul szolgáljon nekik a jövőre nézve is, másrészt pedig, lássa az égési vármegye, hogy vannak még bízó, hivő emberek és érdemes még remélni, küzdeni a szebb jövendőjéért. Vasárnap délután van, csúnya havas eső esik és az ember március ellenére is szívesen állja el a meleg szobát. Mi is abbahagyjuk céltalan sétálgatásunkat, betérünk a legelső falaszéli vendéglőbe. Belépünk, elkészülve sürü füstre, nehéz szesz- szagra, hangos beszédre, kiabálásra, nekipirult arcú, asztaltcsapkodó, kár-, tyázó atyafiakra. Igen kellemesen csalódunk: szép, tágas ragyogóan tiszta jól temperált vendégszoba fogad. Tiszta, szépen terített asztalok, füstnek, rosszlevegőnek nyoma sincsen. Egyetlen egy asztalnál csendesen beszélgető embereket látunk.. Kedves arcú néni jön elénk, hellyel kínál, rendelünk. Alig, hogy leülünk a szoba másik sarkába, háttal a jelenlévőknek megszólal valaki mögöttünk: „Jónapot adjon az Isten fiztál ur!M (Milyen jól is esik hallani az ilyen egyszerű, szép magyar köszöntést, mennyivel különb ez az „ásszol- gájánál, vagy pláne a legujabbnál: alátos tiszteletem.) Megfordulok és egy régi ismerős jómódú gazda barátságosan nevető; arcát látom magam előtt. Amúgy magyarosan kezetszori- tuuk. Becsületes magyar kéz, milyen jól esik pihentetni benne a magam gyenge kezét. A többiek is barátsággal köszöntének. Többé-kevésbé mind ismerősök. A jóismerős az asztalfőn ül, előtte a Tolnamegyei Újság. Kétoldalt fiatalabb, idősebb gazdák ülnek, az előbbihez legközelebb egy élénkszemü fiatal gazda. O.t ül közöttük az öregedő fogadós is, szerényen, mintha szintén vendég volna-' „Hát átjöttek egy kicsit sétafikálni ngy e" — kezdi a szót az asztalién ülő — „aztán nem akaródzik a lu- csokban, hát betértek melegedni ki1932 március 26.
