Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-02-14 / 13. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltattk a „Tolnamegyei Gazda" XIII. évfolyam. Szekszárd, 1931 február 14. 13. szám. TOLNAHEGYEI ÚJSÁG Metéltként kétszer megielenö keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési díj: Félévre __ ____6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Fi aiértesztí: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden eserdAn ée szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Hdborus gdzoédelem. Kétséget sem szenved, hogy a jövő háborúja nem az eddigi sablonok szerint fog lefolyni. Az ellenség nem a határokon fog betörni, nem készít elő frontális támadást» nem is a sorkatonaság ellen irányul majd az első akció, hanem légi bombázással az ország belsejét fogja megzavarni, hogy a polgári lakosság között zavart és kétségbeesést keltsen. Az ellenséges repülők gyújtó- és gázbombákat fognak ledobálni, hogy a békés lakos ság közintézményeit és lakásait meg semmisítsék, őt magát pedig a leg* rettenetesebb hadieszközzel, a gyilkos gázzal megöljék. Félelmetesek egy légi gáztámadás következményei, hiszen nyolc-fiz repülőgép egy-két óra alatt akár százezer embert is megölhet egy-egy város elgázositá- sával. A győző államok vezetőinek legfontosabb gondja a háborús gázprobléma és a gáztámadások elleni védekezés megszervezése. — Nálunk azonban — sajnos — mindeddig alig történt ezen a téren valami. Örömmel kell tudomásul vennünk,- hogy vitézeink, akik a harctereken Vérük hullásával, rettenthetetlen bátorságukkal tettek tanúbizonyságot hazaszeretetükről, most polgártársaik iránt való szeretetből nemzetvédelmi hivatásuknál fogva is kötelességüknek tartják, hogy elsőnek siessenek a megalakult Gázvédelmi Liga segitsé gére. ök, akik a világháborút megjárva személyesen szereztek keserves tapasztalatokat a repülő és gástáma dás pusztító és főként erkölcsi hatásáról, moBt a békében azon fáradoznak, hogy ezt a veszedelmet a legcsekélyebbre lehessen korlátozni. Tolna vármegye vitézi széke ez okból csütörtök este előadást tartott erről a kérdésről a vármegyeháza nagytermében és hangoztatva, hogy a gáz és repülőtámadás ellen való felkészülés minden békés Bzándék mellett is szükséges: ismertette a kisvárosok passzív gáz és légvédelmét. Vitéz Tihanyi Szilárd székkapi- tány rövid bevezetője után vitéz Virányi Árpád tartotta meg nagyon érdekes és av hallgatóság figyelmét mindvégig lekötő előadását és ebben Szekszárdot véve például, a megye székhely védelméről mondott el igen érdekes tudnivalókat, idézvén Petróczy ezredest, aki szerint „Még soha nem fenyegette nemzetünket a honfoglalás óta ilyen közvetlen veszély, amely órákon belül törhet ránk anélkül, hogy társadalmunk a ve szély nagyságát még csak sejthetné isu. Mielőtt az adott helyzetben való védekezés módjára és eszközeire áttért volna, röviden arról, tájékoztatott, hogy a repülőtámadás és a repülőgépekből ledobott harci eszközök milyen fajtájával kell számolni. Lehetnek ugyanis nappali és éjjeli támadások és ledobhatnak a repülőgépekből robbantó, gyújtó és gáz bombákat. Vannak azután olyan gé pék is, amelyek felülről permetezik a gyilkos gázt a lakott helyekre. Leginkább a gázveszedelemmel fog lalkosott és elmondta, hogy a harci gázok a levegőnél nehezebbek lévén, a föld felületén terjednek el és a mélyebb helyekre (völgyekbe, kutak ba) húzódnak, ahol 2—8 napig fejthetik ki gyilkos hatásukat. Szekszárd megtámadását feltételezve, innen 60 kilométer távolságra fekvő repülő térről tiz perces időközökben indított 7 gépből álló támadócsoport másfél óra alatt a város egész területét el tudja gázositani. A világháború légi támadásainak áldozatairól szóló statisztika ismertetése után tért át vitéz Virányi Árpád az alacsonyan járó gépek nyilainak, kési bombáinak és gépfegyvereinek hatására, majd a tulajdonképeni véde késés megszervezésének módozataira, az elsötétítésre, a lakosságnak gáz kolomppal való felriasztására, a mentő és biztonsági őrségekre, a lakott helyek kiürítésére, a gáz- és bombamentes fedezékek előkészítésére. Ese két a gáz- és bombamentes helye két Szekszárdon a magasabban fekvő szőlőhegyeken, lehetőleg a pincékben és a présházakban keli felszerelni, majd azokat a szerkezeteket irta le, amelyekkel a buvó és óvóhelyeket gázmentesBé tenni (chlórmésssel és | fakamuval átitatott pokrócok, lepedők az ajtók és ablakok kereteinek légmentes elzárása stb.), valamint azok erőmüvi villanyos sZellőztetők utján való légtisztitásáról oktatta ki a hallgatóságot. A robbantó, valamint tűzveszélyt okozó bombák hatásának elhárítását célzó rendelkezések ismertetése után az éjjeli repülőtámadásról és az ellene való védekezésről szólt vitéz Virányi, megemlitvéo, hogy ezek ellen igen jó szolgálatokat tesz a megtévesztő berendezések létesítése. A védekezés hatásossága — úgymond az előadó — annak rendszeres és pontos megszervezésétől függ. Esért már a békében meg kell mindent tenni, hogy a különben békés lakosságot ilyen támadás meglepetésszerűen ne érje. Meg kell tehát indítani a felvilágosító munkát, megvetni a szervezkedés alapjait, azt tovább építeni és fejlessteni, hogy a lakosság teljesen tisztában legyen a védekezés módjával és követendő magatartásával. Ssekszárd és környéke ugyanis a háború kitörésének első órájában számíthat repülötámadásra, mert tőlünk délre van a bajai hid, a báta- széki vasúti gócpont, északra a duna- földvári hid, Tolna» mint katonai állomáshely, nyugatra a mázai elektromos központ, a dombóvári vasúti gócpont és közvetlen közelünkben a a Siónak közúti ás vasúti hídja. Nagyon is közel esünk az ellenséges I légi támadások várható vonalaihoz. Régi visszaemlékezések. Irta: Dr Kiss István. Embervásár Pakson« Történt pedig, hogy az Ufnak 1866. esztendejében, julius hó 8-án Bürü köd ereBzkedék a csehországi Chlum völgyébe, ahol akkoron a dicső osztrák hadsereg frarcvonalban keményen állta a hurkosok támadását; de mivelhogy -itt nem számitott a meglepetésre, estére kelvén teljesen szétverve, letaposva, rendetlen futással menekülni kényszerült. Lön ezen összeroppanásra nagy félelem a bécsi Burgban, hogy oda a dicsőséges olasz győzelem eredménye, melyet két héttel ei- előtt hős magyar bakák segítettek kivívni, — nem lehet kihasználni a helyzetet, mert fel kell hozni a csapatokat Csehországba. Káromkodtak is eleget a derék magyar bakák — mint Krön stein János nyug. timár- msster Simontornyán meséli, — hogy még a tisztek is velük együtt szidták a had vezetőséget, amiért türniök kellett a legyőzött olaszok bosszantó támadásait a hátuk mögül, mikor jöttek visssafelé a Piaveig. De bizony felérni már nem tudtak. A bécsi haditanács más fölényt is akart biztosítani magának és általános pótsorozást rendelt el országszerte - úgy, hogy az egyes községekre ki vetették hány újon sót kötelesekbe- . vonulásra készen tartani. ValŐszihü- ■ leg a lakosok számarányában történt a kivetés és igy történt, hogy szülőfalumra, Sárszentlőrincre két személy esett. Azelőtt kötéllel fogták a kato nákat, később a 48-i szabadság- harcba önként vonult be sok ifjú legény, de most nem volt lelkesedés, ami vitte volna őket, .sőt a vesztett csata hírére nagyon is félt mindenki a katonáskodástól. Hiába próbáltak egyeseket pénzbeli ígéretekkel jelentkezésre bírni, még a legszegényebbje sem állt kötélnek, pedig egy hét múlva lett volna a sorozás. Az időben a jegyzői hivatalt édesapám vezette, kinek mint volt 1848-i honvéd hadnagynak némi tapasztalatai lehettek a toborzás körül, nem esett kétségbe, hanem merész lépésre határozta magát, összehivatta az elöljárókat és kijelentette: „Ha nincs önkéntes, veszünk pénzért ott, ahol van.“ Egyhangúlag helyeselték az eszmét és korlátlan hitelt szavaztak a költségekre, mert előbbrevaló volt a saját véreik kímélése, mint a pénz, amelyből egyébként volt a kasszában. Élt akkor a faluban egy igen alkal- inazkodó jámbor kis boltos, Merbel Fülöp, ki mellékesen borjukat és libákat szokott Pestre szállítani, apróbb megbízatásokat szívesen elvégzett, ezt hivatta apám a községházához. „Mikor megy megint Pestre Fülöp I gazda, mert volna megbízatásunk ?“ „Hát kérem volna már néháBy-da- rabborju, de még két boritó libát össze szedni két nap kell, akkor mehetek.“ „Jól van, holnapután együtt megyünk s magának az lesz a dolga, hogy segít a bíró urnák önkéntese? két fogni, bizonyára akad ott a Duna- parton elég csavargó, kikből válasz» tani lehet.“ Elindulnak a „Drenkova“ kofahajón, mely Kalocsától fogva szedte össze az élelmicikkeket Pestig, fedélzete borjuk, baromfié kosarak vegyesen gyümölcsös kosarakkal éB azokat őrző emberek, asszonyok tömegével igen érdekes képet nyújtott; nagy volt a sürgés-forgás Paks és Duna- földvár állomásokon a sok berakás miatt, tülekedés, lárma, sokszor verekedés élénkítették a hangulatot. Felérkezve, Fülöp gazda korán kirakta portékáját, átadta sógorának, Gelb Salamon bizományosnak, ki azt továbbította a vásárhelyre, hol csak hamar vevőre találván, már 6 érakor jelentkezett, hogy rendelkezésre áll. Egész stratégiai tervet eszeltek ki, hogy sikerrel járjanak, mert akkor ugyan még sem szocialista, sem kom munista elemek nem voltak, de csirkefogónak nevezett naplopó, alkalmi munkából tengődő dologkerülő elég, ezekből kellett a megbízhatóbbakat kiválasztani. Gelb bizományos és Spitzer Jakab hordár, mint fölhajtók, ismerve a terepet sorra járták a kiskocsmákat, pálinkaméréseket, titánük megy Merbel Fülöp megbízottként a bíróval, Benkő János urammal. Csakhamar hire ment a dolognak és sereglettek a jelentkezők, mert a biró uram bizalmat gerjesztő arcával, öles alakjával feltűnést keltett s nagy bőkezűséggel fisette az italokat mindazoknak, akikkel szóba állt. Alig pár óra alatt összeválogattak 10 embert s vitték diadallal az „Aranykéz“ szállóba, melyet közelségénél fogva választott lakásul a bizottság. Itt várta őket apám és felolvasván a feltételeket, kiválogatott tizet, javát, fiatalját, de ezeket is előbb sorozás alá kellett vinni, hogy megfelelők e, mert ámbátor a falunak csak kettőre volt szüksége, de oly elővigyázat igen tanácsosnak mutatkozott, mint később kiiübik. Az állandó Borozóbizottság Budán, a „Három nyúl“ kaszárnyában székeit s oda volt vonulandó a 10 kemény legény, természetesen előbb közköltségen jól beebédeltek dupla pörkölttel s egy iece borral üdítvén fel magukat. Gyalog indultak 1 órakor a fogadóból a Lánchídon, Budai országúton fel a Lukács fürdő felé, ahova 2 óra után meg is érkeztek. Elől ment az öles termetű, egyenes tárté su, 46 éves biró uram, mint csapatvezető ; utána 10 ember részben szalmakalapban, részben félre csapott sapkában, ki mesétláb, ki Egyes szám ára 30 filter*
