Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-02-07 / 11. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XI». évfolyam. Szekszárd, 1931 február 7. ____________________________11. szám. TO LNAMEGYEI UjSAfi Hetenként kétszer megielenö keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési di]: Féléne _____6 pengő. | Egész éne______12 pengő. Pf iuerkesztO: II Felold, szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. || BLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden eserdán ée szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez kfildendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mlHimétersoronkélst 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. —- A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamit a nyilttér soronként 60 iillerbe kérdi. A közigazgatás megjavításának módszerei. Irta: dr őrffy Imre országgyűlési képviselő. Mint a közigazgatás megreformálásának politikai kezdeményezője a közelmúltban, nagy örömmel látom, hogy a kormány, elsősorban maga a miniszterelnök ur nem engedi levenni ezt a kérdést a napirendről. A kor mánybiztosi kinevezéssel döntő lépés történt a probléma sikereB megoldása felé. Ez a megoldás nem lesz könnyű, mert rendkívül szétágazó feladatokat kell itt szabályozás alá vonni. E feladat feltétlenül szükségessé teszi, hogy az egész munkát előre átgondolt és kidolgozott programm szerint hajtsák végre. Enélkül a kidolgozott rendszer nélkül épngy nem lehet sikerre jutni, mint ahogy teljesen eredménytelen lenne minden kísérletezés, ha a munka nem részesülne erős és határozott politikai támogatásban. — Bár az utóbbira minden remény meg van, nem hallgathatom el azt az aggodalmamat sem, hogy mindez nem elég. Rendkívül lényeges, aőt döatőan fontos, hogy az egész tisztviselői tár sadalmat megnyerjük ahhoz, hogy a munkában lelkesedéssel működjön közre, A helyzet ugyanis az, hogy a most meginduló nagy munkának légköre nem túlságosan kedvező azért, mert itt van az. uj státusok előszele, amely a bajokkal és gondokkal küzdő tisat- viselőtársadalmat újabb aggodalommal tölti el. Ilyen állapotban nehéz lelkesedést és fokozott munkakedvet várni. Mégis azt hiszem, hogyha a magyar tisztviseiőtárBadalom fonto lóra veszi az alábbiakat, úgy ez sz aktiv közreműködése nem fog elmaradni. Nem győztem edd'g is és qem győzöm a jövőben is eleget hangsúlyozni, hogy a közigazgatás egyszerűsítése, gazdaságossá, gyorssá, jóvá, olcsóbbá tétele olyan nagy állami feladat, amely az öncéluság minden előfeltételével bir, tehát joggal kívánható, hogy mindenki füg getlen problémaként kezelje. Meg kell tehát magyarázni, hogy ezt a reformot meg kell csinálni, tekintet nélkül arra, vájjon az államháztartás helyzete a tisztviselői státus kérdésében követelőén lép-e fel. — Tehát meg kellene akkor is csinálni, ha nem lett,volna világháború és Trianon, hanem a régi boldog Nagy-Magyar ország lennénk. A státusrerdezés ettől teljesen független követelmény. Ez már Trianon következménye és hogy ezelől nem térhetünk ki, azt minden tárgyilagosan gondolkozó embernek be kell látnia. Egész más dolog közigazgatásunk reformja. Est az állami feladatoknak szinte naponta növekedő száma, a közönség fokozódó igénye, az állam pénzügyi érdeke, a modern élet lüktető tempója és nem utolsó sorban az a szórnom tény követeli, hogy ebben a kérdésben a müveit nemse tek közt sajnálatos módon mi vagyunk majdnem a legelmaradottabbak. Visszatérve a gondolat eredeti fo* nalára, a kormány és az eszel meg bisott faktorok részéről, — itt elsősorban a kormánybiztosra gondolok, — feltétlenül meg kell lenni az erélu• nek és a következetes akarásnak, de mssfelől ugyancsak mindent el kell követni az előbbinél csaknem fontosabb meggyőzés és kedvcsinálás érdekében. Magyar Zoltán kormány biztos urat mind a két feladatra alkalmasnak tartom. Különös örömmel hallom tőle, hogy az imént hangoztatott meggyőzés és propaganda munkájára ő is nagy súlyt helyes. Az egy éve kiadott ügyrendi ren deleibe azért vettem fel azt a rendelkezést, hogy minden tisztviselőnek, aki elfogadható racionalizálási javaslattal jön, ezt a minősítési táb lázatába kell venni, bogy ezzel is kedvet és biztatást adjunk számukra. Fontos, bogy minden gondolkozó és kritikai érzékkel bíró magyar tiszt viselőnek lehetőséget nyújtsunk arra, hogy ne nézze munkakörét egyedül a hivatali drill eszközeivel kikényszeritett taposómalommunkának, hanem, hogy legyen elég erkölcsi bátorsága megkritizálni saját munkakörét is. Est nemcsak ssért tartom különösen értékesnek, mert kellő önkritikát igényel, hanem azért is, mért bátorságot tételez fel a nem egyszer szűk látókörű, gyakran féltékeny hivatali felsőbbséggel szemben is. Ezt egyszer már őszintén meg kell mondani. Ugyanezért vettük fel az ügyrendbe az előadók fokozatos önállósításának elvét is. Azt hiszem, hogy a kormánybiztos urnák nem utolsó sorban feladata less esen a téren is az ellenőrzés. Bármennyire gúnyolódtak is azok, akik alkotni nem, de kritizálni annál többet tudnak, a pénzügyminiszter ur által behozott ötletjutalmazási rendszeren. El ia hatékony eszköz. De nézetem szerint az előbb említett erkölcsi előnyök u. m. a jő minősítés és az előmenetel képasik as igazán értékes tisztviselői karnak az igazi jutalmát. A kérdés nemcsak szakszerűségi, hanem általános politikai vonatkozásánál fogva is óriási jelentősógtt, ép ezért — bár a reform végrehajtásánál aktiv közreműködésre nem vállalkozhattam — továbbra is nagy figyelemmel és ha mód adódik rá, javaslatokkal is fogom kisérni a mozgalmat és boldog lennék, ba e kérdés nemcsak belülről, a tisztviselői kar, hanem kívülről, a tárnadalom A revíziós pengő/ Az eldobott, ártatlan kődarab is felborzolja a tó sima tükrét, úgyhogy hatalmas hullámgyürük kari- kázzák be azt jóidéig. Bármilyen óriási víztömeg is a tenger, az sem marádhat mozdulatlan, ba begyek omlanak belé, vagy ba a millió esz tendők óta elfojtott vulkánok eruptiv ereje felnyujtogatja hatalmas ökleit, hogy gyerekjátékként uj szigeteket dobáljon fel a habokból, vagy pedig virágzó falvakat és városokat seperjen el és vigyen vissza magával a feneketlen mélybe. Ilyen volt a világháború elementáris rombolása is, — Trónokat döntött le, országokat sepert el. Uj országhatárokat rajzolt. Szétválasztotta az egymással szorosan összeforrt, évszázadok óta együtt élt népeket, összekeverte éket, mint a játékkártyát szokás, más, idegen Dyelvü nemzetiségekkel, így akart belőlük csinálni boldog álom-országokat. — Olyanformán cselekedett, mintha csak a porban játszó kisgyerek odacsapná a maga sárpogácsáját, az édesanyja által ép akkor dagasztott kelt tésztához, bogy a kettőt együtt süsse meg — . kalácsnak, vagy legalább fehér, foszlós kenyérnek.«. Ez a furcsa sütésü kenyér fekszi ma meg az egész világ gyomrát. Minden ország jajgat, panaszkodik, * Részlet Bodnár Istvánnak a Szekszárdi Kaszinó intéző igazgatójának a közgyűlésen felolvasott nagyszabású évi jelentéséből, de még sincsen bátorsága, elég lelkiereje, hogy bevegye az orvosságot, mivel bizony az, elég — keserű. E nélkül pedig nincsen gyógyulás. S még azzal is évtizedekig eltarthat, míg a fejbebólintott világ magához térhet kábultságából. Pedig milyen egyszerűen vége lehetne a világ szenvedéseinek. A kontár békecsinálók- nak csak meg kellene egy kicsit értendők a mi Deák Ferencttnket, aki annak idején derekasan megmondotta a magyar kívánalmak elöl állig begombolkozott bécsi diplomáciának: „Hja, kedves uraim, nincs más mód, mint újra gombolni a rosszul begombolt kabátot ltt Sajnos, hiányzik a világ Deák Ference, vagyis most látszik meg csak igazán a régi axióma igazsága, hogy milyen kevés bölcsességgel kormányozzák a világot 1 Ezért szenvednek népek, nemzetek, sőt mondhatni, az egész föld. A győzők ostobasága miatt vérzik a mi nemzetünk is. Igaz, hogy ez az ostobaság már — rosszakarattal párosult, igy szülte a trianoni korcsbékét. Mi, az ezeresztendős ütköző pont, a nyugoti civilizáció mellvértje, eddig azt hittük, hogy csak a barbarizmus — rombol. S lám mennyivel nagyobb a — civilizáció pusztítása. A barbár dulások után legalább megmaradtak a nyomok. A kiásott kőtörmelékek után még sejt hetjük, elképzelhetjük, sőt meg is konstruálhatjuk a hajdani épttlet- | remekeket.—- Az-összetört etruszkcserepek, a fáraók meséskincsü kriptái, a görög, római bronz, márványszoborcsonkok megmaradtak legalább múzeumi diszül, tanulságul a jövő nemzedékeknek, a mi levágott, elszakított országrészeinken orgiáié utódállamok azonban több mint tiz esztendeje egyebet sem tesznek, mint a már előre számitó gonosztevők, akiknek legfőbb gondjnk, hogy a — bűnjeleket eltakarítsák. Tüzzel-vassal pusztítják ott a magyar műemléke két, még a temetők fejfáit is. Üldözik a magyar szót, a magyar betűt. Meghamisítják, átformálják falvak, városok, emberek tőzsgyökeres ma gyár nevét. Hazug népszámlálási adatokkal egyszerűen elsikkasztják a magyar kisebbség, — még igy íb jelentős — nagy számát, — hogy valahogy észbe ne kaphassanak a hazug ferdítésekkel becsapott, — föld- és néprajzi tudás nélkül Ítélkezett nagyhatalmak s ne is sejtsék, hogy a tőlünk elrablóit országrészeken, ha — kultúráról van szó, ngy az, még a fölényes magyar kultnra el nem tüntethetett maradványai Sajnos, ily nagyot fordult a világ. Hajdan könnyebb volt utólérni a hazug embert, mint a — Bánta kutyát. Ma a fordítottja igaz ennek. Mert mintha csak a pokol ördögei szabadultak volna rá a világra, hogy az igazság helyett folyton a hazugságot duruzsolják a fülébe s örökös má- kony-álomban tartBák. ■ Ezért nehéz, emberfeletti a magyar nemzet létért való mai küzdelme és mindezért soha nem volt nagyobb szükség az összes magyarság tömörülésére, összetartó erejére, mint manapság. Hiszen a tőlünk elszakított véreink ellentáiló energiáját lassanként felőrli odaát a tervszerű ferdítés, törtóoethamisitás, nyilvánvaló hazugság éjjel nappal ellenünk dolgozó hengermalma. Most még tőlünk várják fuldokló testvéreink a biztatást, az értük nyú'ó aegitőkezet, de ha ez sokáig késik, elnyeli őket az idegen tenger. Azon kell tehát lennünk, hogy bármi áron is eljusson hozzájuk kulturfóiényünk átsu- gárzó ereje, ez a minden mesterséges gátakon keresztülhatoló titokzatos rádium. Nekünk kell elsősorban erősnek lennünk a nemzeti érzésben, mert ez az a hatalmas erő, amely újra megmozgatja a tettek, a cselekvések elernyedt rugóit, amelyek aztán a szükreazabott határokon is keresztül tudják dobni a gúzsba kötözni próbált igazság Dávid-parittyabövét. Melyen tisztelt közgyűlés, úgy érzem, nem kezdhetem meg méltóbban a mai igazgatói jelentésemet, mintha felhívom az itt szép számmal megjelentek szives figyelmét a már esztendők óta folyó magyar revíziós küzdelemre, annak nagy sikereket elért exponensére, a Herczeg Ferenc nagy írónk higgadt, méltóságos vezetésével immár világszerte ismert Rbvízíób Ligánkra, amely nem kér tőlünk száaakat, ezreket, csupán csak annyit, hogy összedobbanjon minden Egyes szám ára 24 fillér«
