Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)

1931-02-07 / 11. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1931 február 7. FIGYELEM! <3 Hasáb és aprított tűzifa porosz és hazai kőszén, m koksz és faszén legolcsóbban beszerezhető Steiger István tűzifa- és szénkereskedőnél (Telefon 46) Megrendelések eszközölhetők AJK a I ti é !• kelmefestő Korzón w 1II <1 I levő Üzletében részéről ia kellően előresegittetnék. Cask egy ilyen belső éa külső mnnks szerencsés egyesítése hozhatja meg a kedvező eredményt, amelyben rendü­letlenül bízom. A Széchenyi lakoma. A Nemzeti Kaszinó hagyományos Széchenyi lakomájának idei ünnepi beszédét Rakovazky Iván mondotta. A beszéd Széchenyi életén éa mun­káin keresztül vizsgált olyan kérdé aeket, amelyek ma a politikában és a politikáról szóló kommentárokban sok vita tárgyát képezik. Az emberi gondolkozás tendenciáinak megfelelő- leg a politikusok általában két ka­tegóriára oszthatók : konzervatívokra ób liberálisokra. Rakovazky Iván fel­vetette a kérdést,hogy Széchenyi kon­zervatív volt-e, vagy liberális. Meg­állapította, hogy ha Széchenyi gon­dolkozását, könyveiben lefektetett nézeteit tekintjük, akkor mindvégig haladó liberális volt, de nem a mai értelemben, mert nem mindenáron akart njitani és semmit sem akart elpusztítani, ami régi. Ami azonban a gyakorlati politika terén való magatartását illeti, határozottan kon­zervatívnak mondható, mert bátran elébe állott a veszélyekkel fenyegető áramlatoknak, nem törődve népszerű­ségének veszendőbemenésével, bará­tainak szembefordulásával és azok hálátlanságával, akikért küzdött. Sséchenyi pályafutásában nemcsak az a nagyszerű, hogy minden kor- társánál élesebben ismerte fel a nem­zetgazdasági reformok végzetes szűk­magyar szív és minden magát ma­gyarnak tartó ember adja le a maga szerény revíziós pengőjét a nagy, hazafias cél támogatására, a világ elaludt lelkiismeretét immár nem kis sikerrel ébresstgető mozgalom elő­mozdítására. Ma, amikor már alig van vármegye, falu és város, pénz­intézet, gyár, közhivatal, egyesület, kaszinó, olvasókör, tudományos in­tézmény stb., amely oda ne állott volna e mellé a hazafias lobogó mellé, lehetetlennek találom, hogy ez a mi, szép múltjára büszke egyesületünk is meg ne értené a lelkes hivó szót b nemes tradíciói belső sugallatára is ne kivánná megsegíteni ezt a gyö­nyörű hazafias célt. Indítványozom tehát, hogy a Szekszárdi Kaszinó, elsősorban, mint testület, anyagi ere­jéhez mért, évi szerény száz pengő ado­mányával lépjen be a Magyar Reví­ziós Liga támogatói közé, másodszor pedig mondja ki, hogy szokása elle­nére tagjai között is ivet köröztet, felkérve mindenkit, hogy évi egy pengős adományával, amely havi tíz fillérnyi megterhelést sem jelent, já­ruljon hozzá ő is a Liga anyagi mu­níciójának előteremtéséhez és tegye lehetővé ezáltal is, hogy a már em­lített egyesület mennél fokozottabb erővel folytathassa az előítélet, rossz­akarat, az ellenünk ma is hadakozó rágalmak, hazugságok fellegvárainak további sikeres ostromát 1 FrtBIWM RÁDIÓ • MINDIG JÓ • FRBlftH RftDIÓ FftBIflH RflDIÓ 1 MIUDIü JÓ • FRBlftN RftDIÓ FABIAN SÁNDOR SzÍks'Z°Á R D?U3Íh1> "Telefon 139 ségességét és próbálta ezek által megváltoztatni a korabeli Magyar- ország nehéz közgazdasági viszo­nyait, hanem az is, hogy munkája közben sohasem térítették el kitű­zött útjáról a pillanat eseményei és hangulatai. Tisztában volt azzal, hogy politikai sikereket csak gazda­ságilag fejlett ország tud elérni, s hogy a nemzetek életében a hatalom elsősorban a nemzeti vagyon talap­zatán nyugszik. Gyakorlati, politikai pályafutása azonban óvatosabb volt, mint gon­dolatai és elméleti megfontoltságai. Nagyon jól tudta, hogy a theoriák és szisztémák alkalmazása a valóság­ban csak akkor lehet eredményes, csak akkor hozhatja meg a kívánt eredményt, ha lehetőleg a meglevő társadalmi és politikai keretek lassú és óvatos tágításával vezetődnek be a gyakorlati életbe, mert minden hir­telen és erőszakos újítás több ve­szélyt, mint hasznot rejteget magá­ban. Épen ezért ideálja az egészsé­ges parlamentárizmus volt és ezért folytatta élete legsúlyosabb küzdel­mét. Esen a ponton Széchenyi alakja ismét aktuálissá válik a mai bor szemszögéből is, hiszen ma világ­szerte divat bizonyos körökben a parlamentárizmus pusztulásáról be­szélni, megállapítani, hogy az egész parlamenti gépezet üresen járó szer­kezetté változott, amelynek a garat­jára hiába öntik fel a nemzet komoly érdekeinek tiszta búzáját, csak érték­telen korpát őröl ki belőle. Rakovazky ezzel szemben megállapítja, épen Sséchenyi példájára hivatkozva, aki aligha kívánna a régi helyébe isme rettent és próbálatlant tenni, hogy a parlamentárizmus leghevesebb ellen­ségei sem tudnak az eltemetésre szánt rendszer helyébe olyat ajánlani, aminek óvatosság nélkül való el­fogadása nem lenne a nemzetre nézve kockázatos kaland. A parlamentáriz­mus erőszak nélkül is tökéletesíthető a nemzeti többség akarata fo'ytán. Az ünnepi beszéd fejtegetéseiből Széchenyi alakja tehát olyanként emelkedik ki, mint aki theoriáiban és elméleti megfontolásaiban semmi­féle elfogultság, semmiféle gátlás által, gondolatainak szabad menetében meg­zavarni nem engedi magát, de a reformok gyakorlatbavitelénél a leg­nagyobb óvatosságot, a meglévő kere­tek lehető megőrzését követeli. A felelősség tudatától eltöltött lelke előtt az egyetlen lehetséges politikai rend­szer a nemzetnek felelős psrlamen- tárizmus, amelynek a fórumán min­den kérdés megvitatásra talál szabad discussio keretében. A beszéd befejező része Széchenyi morális jellemképét rajzolta meg és iit is aktuális vonatkozásokra hivat- í kozott. Az ő hazafisága nem a mes­terkélten fitogtatott üres hazafiság, az ő szeretető nemzete iránt nem a hibák takargatásában, hanem azoknak szi­gorú ostorozásában állott, ezeket a kér­déseket azonban nem vitte a külföld elé, mint a mai magyar politikai élet egyes vezérei. Széchenyi igazság­érzete megdöbbent volna azon, hogy sokan, akiknek bőven van, nem nemes erkölcsös és tiszteletreméltó módon költekeznek, hanem oly kihívóén, hogy a vagyonnal szemben kétség­telenül társadalmi elkeseredés kezd elharapózni. Széchenyi életének példája olyan tanúságokkal szolgál,: amelyeket a mai Magyarországnak, a mai Magyar ország vezetőinek átgondolni éa kö­vetni kell. ű, aki szenvedéseken és A lesszebb eskfluől fényképek gyermek, családi, műkedvelői csoport £>- fényképek, fényképnagyi tások BORGULA fotómOfermében készülnek Szekszárdon. y i d é k r o bárhova — meghívásra — kiutazom Sürgönyeim. Borgula, Szekszárd---- 11 TE LEFON 17 Számos kitüntetés és elismerőlevél megpróbáltatásokon, üldöséseken és keserűségeken át tántorithatatlanul ragaszkodott azokhoz a nézetekhez, amelyeknek alaposságát egy egész élet gondolkozásban eltöltött esztendei adták meg, arra tanít, hogy lelki erőnket súlyos megróbáltatások köze­pette sem szabad elveszíteni. A nem­zetek sorsa nem pillanatokon múlik. Ami igazság és amit a történelmi hivatást rendelt egy nemzetnek, az várathat magára, de sorsa meddő i méháben el nem posztul. I Gróf Batthyány Tivadar halála. I Gróf Batthyány Tivadar, volt mi­niszter, aki a szekszárdi kerületnek 1910 tői 1918-ig országgyűlési kép­viselője volt, hétfőn a déli órákban néhány napi betegeskedés ntán in­fluenzában elhalt. Sokan élnek még a szekszárdi ke­rület régi választópolgárai közül, akiknek élénken él emlékezetében gróf Batthyány Tivadar, akit az örök ellenzéki szekszárdiak 1910 ben fel­kértek arra, hogy függetlenségi párti programmal vállalja a kerület jelölt­ségét Szabó Károly őcsényi ref. lel­késszel, a kerület volt Kossuth párti országgyűlési képviselőjével szemben, akinek ellenzéki voltát nem tartották elég erősnek. A középtermetű, jelleg­zetes szakálla, tüzes, temperamentu­mos „Bottyányi“ gróf mellett a szek­szárdiak soha nem tapasztalt lelke­sedéssel csoportosultak, mig a kerü­let többi községei Szabó-pártiak vol­tak. Óriási küzdelem ntán, amelybe belejátszott azon szerencsétlen válasz­tási eljárás is, hogy sorshúzással pár­tonként és nem tamásokban szavaz­tak a szekszárdiak és igy a gróf Batthyány-párt úgy kihúzta a vá­lasztást, hogy a Szabó pártiakra éj­szaka került a szavazás sors, 62 szótöbbséggel gróf Batthyány Tiva­dar lett a szekszárdi választókerület országgyűlési képviselője. Talán azok, akik az 1918 as évek történetét bizonyos távlatból ős men­tesen minden elfogultságtól megírják, meg tudják állapítani, hogy szeren­csés volt-e a szekszárdiaknak ezen állásfoglalása. — Batthyány Tivadar nekrológjaiból mindenütt azt olvas­suk, hogy szerencsétlen kezű poli­tikus volt. Örökké izgnló, aki nem találta meg a pártkötelékek sorompói közt ideáit és céljait. Mint szabad­Df Issum Adllm w tOzifokereskedése és luuprltételepe Szekszárd, Keselyűs! ut. — Telefon 21. us Mindenféle kemény és lágy hasáb és dorong tűzifa (kétéves vágású száraz fa) legolcsóbb napi áron és kedvező fizetési feltételek mel­lett házhoz szállítva kapható. Megrendelések a telepen, valamint Fekete Géza — a telep vezetője — Woslnsky Mór ucca 26. szám alatti lakásán ás Weisz Andor ujságüzletében eszkdzölhetők. Vágott keményfa házhoz szállítva métermázsánként p 4’— Vágott gyertyánfa ^ * » _ _ _ _ _ _ p 4-50 Tű zifa öienkénti felfürészelése a telepen _ _ _ _ _ _ _ _ p 250 Fü részelés és aprítás együttesen _ _ _ _ _ __ _ _ _t__p 5*— el vű politikus kezdette, onnan az egyházpolitikai viták alkalmával ki­lépett és a Szapáry-párthoz csatla­kozott, később Apponyinak lett hive, akivel együtt lépett át a koalíció idejében a függetlenségi pártba, ahol a régi függetlenségieket túlszárnyaló radikális irányzatot képviselte ős a párt kebelében megnehezítette a reál- politikai törekvéseket. A legerősebb szószólója volt az önálló bank felállí­tásának ős megalkuvást nem ismerő hive a titkos választójognak. Szélső baloldali irányzata sodorta Károlyi Mihály közelébe. Évekig ennek a nagynevű, de képességeiben egy or­szág pártjának vezetésére alkalmat­lan férfiúnak tanácsadója ős egyúttal a politikai vezérségbe emelője is volt. Addig hangoztatták gróf Batthyány és társai Károlyi Mihály nagy poli­tikai hivatottságát, amíg azt maga is elhitte. A kritikus időkben már el­vesztették befolyásukat régi tanács­adói Károlyi Mihályra és a hiúság­tól ős a folytonos tömjénezéstől el­kábult ember odavetette magát Kunfiyék és társai karjaiba, amellyel megásta nemzetének sorsát éB oda­vezette a bolsevizmus négy hónapi rettenetes uralmához. Gróf Batthyány Tivadar rősztvett a rövidéletü Esterházy Móric minisz­tériumában, 1917 júniusában a király személye körüli miniszterré nevezte­tett ki, majd mint tárcanélküli mi­nisztert, a népjóléti minisztérium meg­szervezésével bízták meg. 1918 ban a miniszteri tárcájától megvált ób ak­kor belső titkos tanácsossá nevezte ki a király. 1918 novemberében ki­ütött őszirózsás forradalomban Károlyi Mihállyal résztvett, a forradalmi kor­mánynak belügyminisztere lett. Ámde ezen pozíciójában bebizonyitóttá, hogy sokkal könnyebb ellenzéki oldalról a vezetőket támadni, mint kormányozni. Miniszterségének első napjaiban már észrevette, hogy az egész magyar politika és annak élén Károlyi Mi­hály oly irányba terelődik, amely végzetes lesz az országra. Da ő, aki mindig az ellenzék legszélsőségesebb éB legradikálisabb irányzatát képvi­selte, sem elég politikai bölcseséggel, sem elég befolyással, legkevésbé elég bátorsággal nem rendelkezett, hogy ezt a teljes balracsuszást megaka­dályozza. A megvadult szekeret ma.

Next

/
Thumbnails
Contents