Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)

1931-10-24 / 84. szám

4

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

1931 október 24.

azzal a tárgyilagos szigorúsággal kívánok eljárói, melyet a törvény rendelkezései, a mai kivételes idők és a vármegye lakosságának e téren fellépő jogos igényei egyaránt psran- csolólag előírnak.

Különös törekvésem tárgyátfogja képezni, hogy a tisztakezü, minden szennytől ment, a gyanúnak még árnyékától is távolálló köz- igazgatás az egész vonalon érvényesüljön

6b a vármegye közönségében meg legyen a megnyugvás érzése affslől, «’ hogy a néha nagy áldozattal és nélkülözések közepette a haza oltárára letett közszolgáltatásainak utolsó fillére is rendeltetésének megfelelően használtat^ fel.

Tek. Törvényhatósági Bizottság! Azokat fiz elveket, ipelyek engem közéleti működésemnél vezérelnek, volt szerencsém felsőházi taggá válasz- tatásom alkalmával a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság előtt rész letesen kifejteni. Ismétlésekbe esnék, ha ezekkel most bővebben foglalkoznám, mégis, miután ezekhez tán torifhatatlanul ragaszkodom, hogy a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság tisatán lássa, minő szellemben kivá nőm a királyi kormány által reám ruházott hatalmat gyakorolni, szükségét érzem annak, hogy ezen elvekre röviden most is rámutassak.

Vallom és hiszem, hogy abból a romhalmazból, melybe a világháború, a trianoni békediktátum és az azt követő forradalmak álami életünk egész épületét döntötték, ennek az épületnek csak egy olyan strukturá val való felemelése képeB biztosítékot nyújtani egy szebb jövőre és nyugodt fejlődésre, mely 1000 éves magyar alkotmányunk alapzatán helyezkedik el. Ezért

az ősi alkotmányhoz való rendületlen ragaszkodás, melyre a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság kezeibe az imént letett esküm is kötelez, politikai meggyőződésemnek mindenkor sarkalatos alaptételét fogja képezni. M'-ggyözódésem tova boa, hogy nemzeti ideáljainkat csak azon esetben leszünk képesek megvalósítani, ha az összes po itikai pártok és egyesek, bármily elvi alapon álljanak is egyébként, a nemzeti egység érdekeben, a nemzeti gondolat jegyiben építik fel .politikai programmjaikat.

A nemzeti egység létalapja az államnak és miután az egyesek sorsa az államétól el nem választható, az egyesek boldogulásának is létfeltétele.

Es végül szent meggyőződésem, hogy ebben az országban gyökeres tül felforgatott közállapotaink csak lakkor fognak a végleges és tartós konszolidáció folyamatába eljutni, ha -az annyira áhítozott anyagi meg- njhodás mellett egyszersmind az erkölcsi megújhodás is első sorban megvalósítandó feladataink homlokterébe állittatik. Minden, ami napjainkban úgy itt a mi nemzetünk életében, valamint körülöttünk történik, szinte a fülünkbe harsogja és •1000 éves múltúnkból merített tanul- -Ságokkal egyenlő értékű bizonyítéka 'annak, hogy vallás és erkölcs milyen hatalmas, mennyire nélkülözhetetlen létalapjai még a legerősebb- birodalomnak is.

Istenhit és tiszta erkölcs anélkül csak homokzátonyra emelt épületek azok a kísérletezések, melyek - nemzeti ideálokat, önmegtagadó áldozatkészséget, közéleti \ t puritánságot, tisztakezü igazga- j í. fást. óhajtanak ^megválósitanL a ; «, Egén, ftsérlgtezfs&k^reális yatár.^ i

sággá csak azon esetben válhatnak, ha a tiszta erkölcs és az ahhoz legbiztosabban elvezető ut, a vallásos érzés, elsőbbséget nyernek a ma általánosságban uralkodó erénnyel, az arapyborju- imádattal szemben

és ha a nemzetben működő erők .azon gyüjtőmedencéje, melyből minden, ami ebben az országban történik, és mindenki, aki itt a közélet terén szerepet játszik, kiindul, elsősorban ezen erkölcsi erők tiszta és üdítő forrásából táplálkozik. .

Szükségesnek tartom itt hangoztatni, hogy a felekezetközi béke fenntartását az ország egyik legnagyobb kincsének és ehhez képest annak megbolygatására irányuló minden kísérletet a nemzet egyetemes érdeke ellen intézett legveszedelmesebb merényletnek tartom. É9 amint magam ezen elv alapján állva

minden bevett és elismert feleke- zetet a legnagyobb tiszteletben tartok és harmonikus együttműködésüket tőlem telhetőleg előmozdítani kívánóm, úgy ezen álláspont érvényesülését a nemzet érdekében az egész vonalon megkövetelem, és annak a gyakorlati életben való alkalmazására különös súlyt fogok fordítani.

Ezekben volt szerencsém vázolni azon főbb elveket, melyek engem közéleti működésemben eddig is vezettek és melyekhez főispáni működésemben is változatlanul ragaszkodni fogok. Nem tartozik a lényeghez, de mégis megemlitendőnek tartom, hogy

főispáni működésemet akként fogom fel, hogy annak nem külsőségekben, nem fény kifejtésében, nem ünnepélyek rendezésében és azokon való részvételben, nem beszédek tartásában, hanem a reám bízott fontos érdekekért való céltudatos, komoly munkában kell megnyilvánulnia.

Ettől eltérő felfogás olyan disszonan ciát képezne mai szomorú közállapotainkhoz, hogy annak útjára még azon esetben sem léphetnék, ha ezzel bizonyos, csak másodrendben következő érdekeket feláldozni kénytelen lennék is.

Tek. Törvényhatósági Bizottság ! Egy nagy hatáskörből kiinduló, sokfelé ágazó muokakör, melynek minden részletét ma át sem tudom tekinteni, nyílik meg előttem a mai napon. Érzem a ' súlyos felelősséget, mely ezekből kifolyólag reám. nehezedik; de ennek érzetében Bem tuöúd hatok a Tekintetes Törvényhatósági Bizottságnak mást, mint hogy

igyekezni fogok hivatásomat minden téren hittel, becsülettel és ,, , buzgó munkával betölteni.

Hittel az Istenben, kitől a szükséges erőt kérem és az ö áldását, mely legjobb akaratom, legtisztább .szándékaim mellett; is csak egyedül j biztosíthatja, hogy kifejtendő műkő* I désem hazám és vármegyém javára } váljój^rl^ •; - Í.T.:■'! J k |

Öjttel a lu&gyzi, Tiazában^ a m»- *

gyár igazságban, az elpUBztithatat- lan magyar életerőben, — hittel a magyar feltámadásban.

Hittel önzetlen, hazafias érzelmű, jóindulatú honfitársaimban, kik nem engedhetik a koncra lesők prédájává válni ezer éves szép hazánkat, midőn azt az erők összefogása és az áldó zatkészség ereje a jelen idők minden bajától képss volna megszabadítani. És becsülettel.

Azzal a becsülettel, melyet életem legnagyobb kincsének és senki és semmi kedvéért el nem alkudható nagy értékének tekintek. Azzal a becsülettel, melyre nemcsak saját legjobb felfogd- i

som, hanem azon szellem is j

kötelez, melyben családomnak Tolna vármegye szolgálatában helyt foglalt tagjai a köz érdekében mindig munkálkodtak.

Ebben a teremben reám irányozva látom atyámnak, Peresei Dezsőnek, Tolna vármegye egykori alispánjának, nagyatyámnak, Perczel Bálának, ugyancsak egykori alispánnak, nagybátyámnak, Perczel Istvánnak, egykori főispánná^, az itt elhelyezett képeikről reám vetődő tekintetét. Ez a tekintet adja meg nekem mindenkor az érőt, ezek a képek nyújtják Önöknek, Tekintetes Törvényhatósági Bizottság, a garanciát arra, hogy hivatásomat — ha az övékéhez nem is hasonlítható képességekkel és meg fogyatkozott erőkkel,.-^- de mindenkor az ő szellemükben- fogom betölteni.

És végül buzgó munkával. Azzal a munkával, mely nein ismer más célt, mint a közérdeket, nem ismer más eszközt, mint a tisztesség fegyvertárából valót. Azzal a munkával, mélyet a mai rohanó kor egyre fo kozódó igényei és a megváltozott közállapotok a főispáni szék betöltőjétől is megkövetelnek. Ezen munkánál

követendő példaképnek veszem a főispáni székben azon nagynevű elődeimet, kiknek a vármegye közjavára folytatott működése fényt vetett erre a főispáni székre és áldást hozott a vármegyére és akiknek emlékét ma is elismerő kegyelettel őrzi a hálás utókor. — Szemeim előtt lebeg a vármegye nagy főispánjainak,- Sztankovánszky Imrének és gróf Széchenyi Sándornak utolérhetetlen magasságba emelkedő alakja. Szemeim előtt elvonulnak a vármegye többi nagy főispánjai, kik arany betűkkel írták be nevüket Tolna vármegye történetébe.

Előttem lebeg' közvetlen elődömnek, Jankó Ágostonnak példája, kinek érdemed csak a legutóbb megtartott közgyűlés alkalmával oly bensöségteljes ünnepély keretében méltatta Tolna vármegye közönsége. V

Ha reájuk gondo oá, méltán szállj a meg telkemet « kétség, Vajjön képes leszek^e> azon várakozásokat, ame lyukúiműködésemhez fűződnek, valóra j váltani, vájjon képes lessek-e Jankó Ágoston távozásával « vármegye éle-' ■ tében támadt' űrt betölteni 1 V 1

Ezen kétségeim közepette meg. nyugvást csak annak tudata teremthet számomra, hogy magam mellett érzem a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság egyetemének és azoa ki. váló vezérfiainak bizalmát, kiknek szava döntő su lyal és mindig a vár- megye közérdekétől irányítottan szokott mérlegbe esni, — magam mellett érzem a vármegye alispánjának és tisztikarának támogatását.

A Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ezen bizalmához fordulok midőn hazám és vármegyém érdekében kifejtendő munkámhoz kérem a Tekintetes Törvényhatósági Bizott ság minden egyes tagjának jóindulatú, megértő támogatását 1

A nagy éljenzéssel és tapssal fogadott hatasös beköszöntő elhangzása után dr Hagymásey Zoltán vármegyei főjegyző emelkedett szólásra és a törvényhatósági bizottság nevében az alábbi beszédben üdvözölte dr Percsel főispánt:

Dr Hsgymássy Zoltán főjegyző Odvözlö beszéde.

Méltóságos Főispán Úr l

Tekintetes Törvényhatósági Bizottság!

Tolna vármegye közönsége mély hódolattal és tisztelettel fogadta a Kormányzó Úr Őfőméltóságának á magyar királyi kormány bizalmán alapuló azon legmagasabb tényét, hogy Méltóságodat vármegyénk főispánjává kinevezni méltóztatott. Igazi öröm, lelkesedés és megnyugvás töltötték el a vármegye közönségét, hogy kiváló elődje örökébe, Méltóságodban méltó utód lépett, akit múltja és tradíciói erős szálakkal fűznek azon vármegyéhez, melynek családja nagynevű, országos hírű férfiakat adott.

Méltóságod a szülői házból hozta magával az önzetlen hazaszeretet mély érzését, ä közéleti működés elhivatottságát, a tiszta jellem szeplőtelen fényét s a vármegye és annak népe iránti széretetet. A bonyhádi nemesi kúria s annak százéves gesztenyefái sokat beszélhetnének arról; hogy ott minden panasz és kérelem meghallgatásra talált s á megértés, a segítés és vigasztalás- soha nem maradtak el. A nép szeretetének ez a melege, a demokratikus érzés, a nemes, felvilágosodott gondolkodás, a felelősségérzet és kötelességtudás örökségképpen szálltak Méltóságodhoz, hogy szép tehetségével és lelkének jóságával párosulva vezessék abban a hivatásban, amelyet a magyar sors nehéz megpróbáltatásai között vállalt magára.

Méltóságos Főispán Úr! A legfelsőbb kinevezés által Méltóságod az állam magasabb érdekeinek képviseletével lett megbízva s mai ünnepélyes beiktatása alkalmával egybefonódott az állami összkormányzat központi és helyi vonatkozása egy alkotmányos egy- séggé, mely a parlamentáris kormányforma többségi elveit és a nemzetnek a vármegyében nyivánuló önrendelkezési jogát van hivatva közös nevezőre hozni. Tolna vármegye közönsége mindenkor a nemzet egyetemes érdekeit tartotta szemei előtt és mely hazaszeretettel csüngött a nemzet alkotmányán, szabadságán és jövőjén.

Nem tartoztunk a könnyen hevülő vármegyékhez, történelmileg kialakult lelki hajlandóságunk a felelősségérzet, a meglevők védelme, a bölcs mérséklet és a fokozatos fejlődés voltak, de szilárdan álltunk az ezeréves talajba gyökerezve s nem engedtük el sohasem azt a fonalat, amely a múltat és a jövőt összekapcsolta.

Tudjuk, hogy Méltóságodnak, mint a vármegye volt főszolgabírójának, lelkében is erősen élnek ezen tradíciók és teljes bizalommal nézünk kormányzata elé, mert meg vagyunk róla győződve, hogy az állam magasabb érdekeit s a nemzetnek az autonómiában megnyilvánuló alkotmányos szabadságát, mely a nemzeti szabadság legfontosabb része, a kivételes időkben szükségessé vált elkerülhetetlen korlátozások melleit is, egyformán szivén viseli. De meg vagyunk győződve arról is, hogy Méltóságod nyitott szemmel figyeli a kor fejlődésének irányát, melynek még nemrégen elképzelhetetlen rohama viharként zudult a világháború nyomán a lelki és gazdasági válsággal küzdő emberiségre.

. Régi igazságok elpusztultak, veszendőbe mentek, az emberiség lelkiismerete újakat keres, régi szabadságok és jogók megszűntek,: az emberiség szaporodása s megélhetés sének biztosítása az államot és a társadalmat új belátásokra és a jogok szükségképpeni korlátozására kényszeríti.

A szociális viszonyok meguehezedésej, midőn milliók a legnagyobb erő Feszítéssel sem tudják megszerezni mindennapi kenyerüket, reászoritja az emberiséget annak, el-; ismerésére,' hogy a kenyérhez juttató munka-, alkalöm megszlrzésé nem csupán az egyén