Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-10-24 / 84. szám
1931 október 24 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5 dolga, hanem közfeladattá válik. Korunk a telki és gazdasági megpróbáltál ások kora s a nemzetek életképpességének tüzpróbája. Amely nemzet meg tud állani történelmének talaján, nem engedi magát sem a pusztulást maga után vonó szélsőségek örvényébe ragadni, se nem sülyed le a maradiság iszapjába, hanem megtartja lelki egyensúlyát s bölcs belátással a kor követelményei szerint halad elfire, iparkodik megvalósítani minden polgárának munkája utáni megélhetését, megvédi hitét, emberi méltóságát, nemzeti és egyéni szabadságát, az a legmagasabbra törő hullámokon is diadalmasan fog felülemelkedni. Erős a reményünk, hogy a kormány bölcsessége megtalálja a helyes utat s az Európa sorsát intéző hatalmak belátó segítségével s a gazdasági élet' belső rendezésével kivezeti hazánkat a világválság pusztulással fenyegető vészéből és Méltóságod vezetése mellett vármegyénk is, ez a sok kinccsel megáldott föld, lakosságának hazafias érzésével, kitartó munkájával s megpróbáltatást tűrő akaraterejével keresztülharcolja a nehéz idők viszontagságait. Tisztában vagyunk azzal, hogy az idők (obbraforduiásáig fárasztó utat kell megtennünk, de nem szabad csüggednünk. Legnagyobb ellensége hazájának a Joyton 'panaszkodó, elégedetlenkedő, csüggeteg lélek, mert csatát vészit küzdelem és harc nélkül. Kérjük Méltóságodat, hogy gondoskodó szeretettel, de ha kell, bátorsággal és eréllyel is tartsa fenn a vái megye lakosságának lelki egyensúlyát, mert az összefogó békés munka, a nehéz idők által megkívánt türelem és fegyelmezettség s az állampolgári kötelességek hűséges és becsületes teljesítés; meghozzák a viszonyok javulását. Közigazgatásunk helyzetét ismeri Méltóságod! A több mint másfél évtized óta tartó kivételes idők, a rohamos fejlődés és a gazdasági válság súlyát a vármegye kormányzata is erősen megérzi, A vármegye lakosságára áthárított törvényes terheink, a takarékosság ds iá lehetőség határáig való csökkentés dacára is oly nagyok, hogy lényeges köny- Jiyitésre várnak; adminisztrációnk pedig oly szövevényes, hogy a munka közérdekű reális -értékesítését sokszor gátolja. Ha felhívom is Méltóságod figyelmét ezen körülményekre, kifejezést kell adnom annak is,: hogy ha nem tudjuk is mindazt nyújtani az összesség érdekében, amit szeretnénk, s ha anyagi eszközeink szükreszabottak is: Tolna vármegye közönségének hazafias áldozatkészségére és kötelességtudására minden- kor számi ihat. -A kivételes idők mindenkit a munka és a cselekvés szinterére szólítanak és a köz- igazgatásnak nem lehet nagyobb feladaté, mint az, hogy szervezetének egész erejével támogassa a kibontakozás útját, igyekezzék a ga/dasági viszonyok javításában közreműködni s a lakosság anyagi megélhetését és boldogulását előmozdítani., Méltöságos Főispán Űr! Életének e fontos pillanatában, midőn szülővármegyéje tiszteletét tolmácsolom, két képet idézek Méltóságod elé, melyek ez ősi terem falait diszitik. Az egyik nayyatyjáé, Magyarország volt igazságügyminiszteréé, kinek képmását viseli Méltóságod, a másik boldog emlékű atyjáé, Magyarország volt belügyminiszteréé, az ezeréves Nagymagyarország hódoló diszfelvonulásának vezetőjéé, a hazáért, meggyőződéséért sok küzdelmet vívott puritán állomférfiué. Az ő lelkűkből és emlékükből Méltóságod felé sugárzó igazságérzet, bátorság és szeretet legyenek vezető csillagai, ezekre az erényekre vaa ma hazánknak legnagyobb szüksége, s a vármegye közönsége bizonyos abban, hogy az ő szellemükhöz hiven fogja szolgálni hazáját és vármegyéjét. Midőn a vármegye közönsége nevében tisztelettel és szeretettel üdvö löm Méltóságodat Tolna vármegye főispáni székében és az Isten áldását kívánom működésére: a vármegye közönségének odaadó és lelkes támogatását azon szilárd hittel és reménnyel ajánlom fel, hogy a magyar erő és akarat minden akadályt legyőző hatalma diadalmas- kodni fog a válságokon és hazánk és vármegyénk egy szebb, jobb és boldogabb jövőt áog megérni. A főispán egyéniségét és tradícióit oly markánsan kidomborító beszédet nagy tetszészaj és taps követte, melynek lecBilUpultával dr Peresei Béla -ezeket mondotta : A főispán köszöneté.- Tek. Törvényhatósági Bizottság! Ebben a gyönyörű és annyira megható p llanatban nem is tudom a gondolataimat úgy rendezni, bogy szavaim méltók legyenek az* elhangzott szép beszédhez. A bizalom csendül ki a törvényhatóság üdvözléséből és én ezt a felém irányuló bizal mat tekintem mindig főispánt műkő- -désem bázisául. Ez a bizalom az; anjely ezt a napot; életem - legszebb -sápjává avatja. Kimond hatatlan súlya munka kezdetét jelenti' reám nézve ez a bizalom, amelyért a Tekintetes Törvényhatósági Bizottságnak és szónokának hálás köszönetemet nyilvánítom. Midőn végül vendégeinknek, a társtörvényhatóságoknak a reám nézve oly megtisztelő megjelenését is hálásan köszönöm, a közgyűlést bezárom. Villásreggeli az alispánéknál. A közgyűlés berekesztése után a vidéki vendégek és társtörvény ható-, ságok küldöttségei csoportokban mentek be Szévald alispánokhoz, ahol villásreggeli volt. A gyönyörű hölgyek közt ott láttak a vármegye közéletének minden vezető tényezőjét. A gazdagon terített, igen változatos fogásokból összeállított hideg bliffé pompás ételeinek fogyasztása közben tárgyalták a felejthetetlen nap sok szép eseményét, nem győzve dicsérni a vendégei között szorgoskodó soko'dalu alispánná háziasszonyi kvalitásait és egyéni szeretetreméltóságát. órákon át tartott, amig mindenki megfprduU az alispánt lakásban, a közgyűlés berekesztése után azonban azonnal megkezdődtek a tisztelgések. A főispáni szalonban fogadta dr Perczel Béla a küldöttségeket, amelyek a következő Borrendben járultak eléje: A római katolikus papság és hitközséget Kiss L*jos apátplébános, felsőházi tag, a református egyházmegyét Szakács Imre esperes, a református hitközséget és olvasókört Tóth Lajos ref. lelkész, az ág. ev. hitközséget Németh Gyula lelkész, az izraelita hitközséget dr Gulyás József elnök, a népgondozót, a test- nevelési szerveket, a vitézi széket' és a csendőrségét' vitéz Géczy 'Sándor alezredes, a tolnai katonai állomásparancsnokságot Adda huszárőrnagy, a társtörvényhatósigokat dr ,Fischer Béla baranyai alispán, a vármegye, a város, a kórház, az államépitészeti hivatal, gazdasági felügyelőség és vármegyei számvevőség tisztikarát Szévald Oszkár alispán, a törvényszéket és járásbíróságot dr Kelemen Imre kúriai bíró, elnök, a kir. ügyészséget dr Gaal Dezső, a pénsttgyigaz- gatóságot, adóhivatalt és számvevőséget Jakab László. miniszteri tanácsos, a Mávs osztály mérnökséget és állomásfónökséget Hangéi Andor Máv. felügyelő, az államrendőrséget dr Gricsmann rendőrtanácsos, a közalapítványi uradalmat Gévay-Wolff Aladár felügyelő, az erdőfelügyelősé- get és erdőhivatalt Asbóth István erdőtanácsos, a reálgimnáziumot Tamás Viktor igazgató, a kereskedelmi iskolát dr Daday Dezső igazgató, a tanfelügyelőséget Jung Miklós s. tanfelügyelő, a polgári fiúiskolát Büttel Károly igazgató, a polgári leányiskolát Theiszen János igazgató, a postát vitéz Makray Ferenc főfelügyelő, a selyemtenyésztési felügyelőséget Kopetsnik Gyula főfelügyelő, a társadalombiztosítót dr Hoffmann János ügyvezető, a gyógyszerészegy- letet Szegby Sándor gyógyszerész, a vármegyei jegyzőegyletei Németh Árpád elnök, a tanitóegyletet Schlenker Mihály elnök, a gazdasági egyesületet báró Fiáth Tibor, a kisgazda egyletet Nagy Ferenc Lajos, az ipar testületet Dcbulay Imre vezették. Ezután következtek: A Szociális Missziótársulat Száváid Oszkárné, az Egyesült Nőegy'et dr Csapó Dánielné, a Róm. Kit Óvodaegylet özv. báró Schell Józefné, • a MANSz Sárossy Karoly né, a Szekszárdi Kaszinó Bodnár István, a Levente Egyesület Uirik József, a Polgári Olvasókör Horváth Ignác, a Róm. Kát. 0>vasókör Kiss L*jos, az újvárosi Olvasókör Horváth | Karo'y, a Kát. Legényegylet Kiss Lajos és a Totnavármegye Sport Egylet Szévald Oszkár .elnökök vezeté sével. I Dr Kramolin Gyula | Tolnavármegye és Székszárd város közélete ismét szegényebb lett. Dr Kramolin Gyu'a, Tolnavármegye tiszti főorvosa, folyó hó 21 én éjjel 11 órakor néhány percnyi szenvedés után váratlanul elhunyt Még néhány perccel előzőleg Szévald Oszkár alispánunknál volt vacsorán, ahol látszólagosan a legjobb egészségben, kiváló jó hangulatban, ismert ' szellemességével vett részt a társalgásban és alig távozott a megyeházáról, útköz ben rosszadét fogta el, s mire szobájába tudta vezetni a rendőrőrszem, csak feleségét tudta hívni s aztán nemesen érző szive megszűnt dobogni. Tragikus halála megdöbbentően hatott az ünneplő városra és abba a gyönyörűséges szép ünnep örömébe, amelyet dr Perczel Béla beiktatása keltett, nyomasztóig hatott a gyorsan elterjedt halálhír. Bennünket, akik nemcsak az odaadó hűséges jó barátot siratjuk korai halálában, hanem a szellemes munkatársát, — mélyen lesújtott az ő halálhíre, mert közel- állván hozzá, tudtak, hogy mily nagyszerű értékek letéteményese, s akinek még igen sok mondani és- cselekedni valója lett volna miodanhol, ahol az ő tudására és nemesszivüáé- gére szükség volt. Oly erőseit mar-; kol az ő halálhíre a mi érzésünkbe és oly őszinte részvétet vált'ki a társadalom minden rétegében és az egyesületek életében gyors távozása, hogy a - megilietődés és mélységes bánat érzései mégáltitj&k tollánkat. Szeretnénk róla a szeretetnek azzal az érzésével írni, amily szerete- tet ő méltán kiérdemelt mint orvos, mint barát, mint munkatárs, mint a közéletnek fáradhatatlan dolgozója és minden nemesért és szépért rajoagó lelkületű ember és mégis úgy érezzük, hogy az ő koporsója mellett akkor állnak meg igazán, ha nem a szép szavaknak tömegeit rögzítjük meg, hanem az érzések szülte igaz könnyeknek harmatát engedjük szabadjára, amikor porhüvelyét magába foglaló koporsó előtt megroskaduak. Egy hossza életpályát futott meg muakábaa, amely mégis mindazoknak, akik ismertük, így tiszteltük és szerettük, nagyon, de nagyon rövidnek tetszik. Sok ezer szenvedő embertársának nyújtott tudományával enyhülést és tán az orvosi tudomány véges gyógy hatásánál is nagyobb volt az a meleg érzéséből kisugárzó vigasztalás, amelyben betegeit mindenkor részesítette. Testi és lelki gyógyszert nyújtott ő betegeinek. Idealista volt az ő tudományának szétosztásában és sohasem az anyagi érdekek vezették működésében, hanem a szervezet ellenállásának fokozása és a lelkivigasztalásnak nyújtása. Órákat töltött szenvedő embertársai betegágya mellett, nem gondolt azzal, hogy ezalatt mennyi jövedelemtől 'esik• el. ö ‘felül tudott emelkedni még - a-'-máiT- aranyborjú imádás korszakában is a jövedelem-1 í fokozáson, s bár nehéz élet küzdelmet folytatott, azért egy szegény betegnek hálás pillantása, annak szivében felébresztett reménykedés sugara, nagyobb elégtétel és nagyobb jutalom volt az ő Ezámára minden földi ér- . tókoél • Hosszabb idő óta járt kelt közöttünk és hordozta a gyógyíthatatlan betegségnek testet és lelket kinz& tudatát és mégsem pihent meg. A régi embereket jellemző energiával dolgozott és sohasem tért ki az elől sem, ha a kulturális egyesületek, vagy bármily más nemes cél az fi munkaerejét, az ő szellemi felkészültségét igényelte, ó lett volna a Szekszárdi Kaszinó 90' éves jubileumán az egyik szónok, csak pír' nappal ezelőtt kérte fel az Általános Tanítótestület, hogy az ő szellemi készségével, az ő tudományos felkészültségével a tanítók ünnepségén szerepeljen. Sohasem tudta megtagadni, ha akár egyes,“ akár közülit, akár az orvosi kar munkát kért tőle. O, aki a legnagyobb szerénységben élte le 63 évét, sohasem kért, de mindig adott, ha tőle kértek. Tiszteletre, szeretetre és megbecsülésre érdemes volt, mint ember, de mi, akiknek mindgyakrabban jut ki osztályrészül, hogy vármegyénk és városunk egy-egy kiválóságát, egy- egy nemes lelket és egy -egy jóbarátot búcsúztassunk, mi a jó és nemes emberen, a valódi orvoson kívül siratjuk benne a kiváló írót és munkatársat, akinek cikkei, életbölcselettel átszőtt szatirikus versei mindig lelki élvezetet nyújtottak. Mi siratjuk benne a hivatott tollú írót, aki ugyan nem tudott beletörődni a ma divatos verselés és rimkovácsolás irányzatába, de akinek megnyilatkozásából mindig a szárnyaló melegség, a mélyen érző lélek sugárzott ki. Nem alkotott egyöntetűen nagyotj nem jelentek meg könyvei, de univerzális képességeit annyi apró munkában hintette szét embertársai gyönyörködtetésére, hogy azok méltán emelik ki őt a toliforgatók közaapi sorából. Székszárd szülöite volt. Ragaszkodott e városhoz, ahol anyai nagyatyja néhai Albanicb György, és atyja dr Kramolin Emil élték le napjaikat. Annyit tudóit e város történetéből, múltjából, hogy egyedül ő lett volna hivatott e város- utolsó százada történetének hűséges, megírására. Sokszor beszé gettünk vele erről és bár a kommunizmus rengeteg adatot pusztított el magánlevéltárából, azért mégis életcéljának tekintette, ha hivatalos elfoglaltságából nyugalomba vooul, hogy megírja as ő szülővárosa utolsó száz évének történetét. A mai nehéz idők nem engedték meg, hogy ezt a diját megvalósíthassa. Ma az élet nehézségei arra kényszerítik az embereket, hogy a létért küzdjenek, ő sem vonulhatott tehát a nyugalom békéjébe, hogy eme napjait szeretett szülővárosa emlékének megörökítésére állíthassa be. Nagy városokban élte le ifjúságát* Szülővároséba csak édesatyja halála után tért vissza. Tisztelője volt a tradícióknak és ez a iradiciótisztelet, az édesanya iránti rajongó szeretet hozták vissza szülővárosába és ras itt eltöltött minden órát igyekezett ennek a városnak az-érdekében kamar toztatni. ■ ■ í.'ü?v;V <í *• • Szerény nekrológunké elején . azt mondottuk, hogy Tolaavármegye és Székszárd város közélete ismét szegényebb' lett. Minden ' túlzás nélkül mondhatjuk, hogy .Szekszárd;>.városa valóban sokat vesztett. Dr'Kramolioi Gyula az ő ^halálával e város életér I ben nagy űrt hagyott-maga után, s a róla való emlékezés e pár sorát a J költő mondásával fejezhetjük be a J legtermészetesebben ob a leg igazságom
