Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-01-31 / 9. szám
Mai lapszámunkban már bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda“ XIII. évfolyam. Szekszárd, 1931 január 31. 9. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Teieionszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre-----------6 pengő. | Egész évre ___ _ 12 pengő. Fő szerkesztőj || Felelős szerkesztő: [Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija I pengő. A hirSCHNEIDER JÁNOS. || BLÁZSIK FERENC« [detés egy.60 milliméter széles hasábon midimétersoronként A lap megjelenik minden sserdán és szombaton* 110 fillér« Állást keresfiknek 50 százslék engedmény. — A hír- Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét I rovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi nir, valamint illető közlemények a szerkesztőséghez kflldendők._____|______ * nyktér soronként 60 fillérbe kérdi. En der kancellár beszéde és Bethlen oálaszn. Büszke öröm tölti el lelkünket, amikor Bethlen bécsi látogatásának eseményeit olvassak. A nemrég még mindenki által elhagyott, kínos sor ban vergődő Magyarország miniszter elnökét a nem könnyen hevülő bécsi hivatalos és nem hivatalos körök olyan szivélyességgel fogadták, ami felül áll azon a várakozáson, amelyet a látogatás alkalmával reménylettünk. Tárgyilagosan megállapíthatják, hogy az egész világ feszült figyelemmel kiséri a bécsi eseményeket, mivel kétségtelen, hogy a közép európai kon* szolidációnak rendkívül fontos mozzanata az a megegyezés, amelyet Bethlen létesített Ausztriával. Az Ausztriával való összeköttetésünk politikai, történelmi és gazdasági háttere plasztikus tömörséggel komprimálódik abban a beszédben, amellyel Eoder kancellár Bethlen Istvánt üdvözölte — s a válaszban, amelyet miniszterelnökünk adott az osztrák kancellár magasan szárnyaló szavaira. Nem az etikett sugalta ezeket a beszédeket, hanem a mély meggyőződés és a biztos felismerése annak, hogy ez a két nemzet; amely szoros politikai és gazdasági szövetségben élt hosszú századokon keresztül, sorsának jobbrafordulását fokozottabban remélheti, ha újra szorosabb összeköttetésbe lép egymással és érdekeinek kielégítését a kölcsönös egymásrautaltságban keresi. Amint Ender kancellár kiemelte, közös és együttes történelmünk televan a legragyogóbb fénnyel s a magyart az osztrákhoz olyan sors- közösség kapcsolja össze, amilyent a maga sajátosságában a világtörté nelemben alig mutathat fel két szom szédos állam. Ennek megpecsételéBe az a szerződés, amelyet a két nemzet most köt egymással, abból a célból, hogy együttes erővel küzdjék Je azt a súlyos gazdasági válságot, amely ránehezedik az egész világra és — sajnos — nagymértékben a most szerződésre lépő két meggyöngitett országra. S nem az etikett konvenciójából, hanem a lélek mélyéből fakadt Ender kancellárnak az a megállapítása, hogy ezt a barátsági szerződést magyar részről korának egyik legnagyobb államférfi«, Bethlen István készítette elő, azzal a veleszületett intuícióval, amellyel átérzi nemzete pozíciója viBszaállitásának szükség létéit és vezeti országa kormányzását. Mintegy természetes rezonanciája volt az üdvözlő beszédnek a magyar miniszterelnök által adott válasz, amelyben történelmi visszapillantás sál rámutat, hogy Magyarországnak Ausztriával való összeköttetése nem a véletlenség, hanem a történelmi szükségesség müve, földrajzi, kulturális és gazdasági tényezők össze- . hatása. Ennélfogva bizton remélhető, I hogy az újonnan megkonstruált jó I viszony és tettrekész együttműködés nemcsak ekét országot vezeti remény teljesebb jövő falé, hanem ahhoz is hozzá fog járati, hogy az európai népek virágzásának nagy Ugye egy lépéssel közelebb vitessék a cálhos. Annál nagyobb bizalommal látja a két nemzet újabb összekapcsolódé sát, mert remény van arra, hogy a mindkét részről kiküldött gazdasági Vettük az alábbi levelet: M. kir. postaigazgatóság Pécs. 5-2904'l931. A „Tolnamegyei Újság" tekintetes Szerkesztőségének Szekszárd. Hivatkozással becses lapjuk folyó évi január hó 24 én kelt 7. számában megjelent vonatkozó cikkére ér tesitem, amint azt már a Tolna vármegye érdekelt közönségének is az ottani postahivatal utján több ízben tudomására hoztam, hogy a szekszárdi postahivatal távbeszélő forgalma nem éri el azokat az arányokat, amelyek indokolttá és lehetővé tennék a posta költségére az eddig 21 óráig tartó teljes nappali szolgálatnak teljes éjjel nappali szolgálatra való kiterjesztését. — A teljes éjjelnappali szolgálattal járó többkiadás (tisztviselők túlfoglalkoztatása, fűtés, világitás stb.) sokszorosan felülmúlná delegáció most folyó tárgyalásait siker és eredmény koronázza. Amidőn megértéssel regisztráljuk Ender kancellár és Bethlen István beszédeit, mély meggyőződésünk,hogy a bécsi egyezség által olyan útra léptünk, amely nyílegyenesen vezet nemzetünk fejlődése és boldogulása felé. a várható jövedéki bevételezi porula- tot és így a posta — bár mindig figyelembe veszi a közérdeket — nincs abban a helyzetben, különösen most, amikor a takarékossági intézkedések következtében minden meg nem indokolható többkiadástól tartózkodni kell, hogy az elhangzott kívánságnak eleget tegyen. Megjegyzem, hogy abban az időben, amikor a távbeszélőforgalom a postahivatalnál szünetel, azok az állomások, amelyek a köz- és tűzbiztonság érdekében szóbajöhstnek, egymással közvetlen összeköttetésbe hozhatók oly műszaki berendezéssel, amely képes 5—6 állomásnak kifogástalan érintkezését biztosítani. Ezért az összeköttetésért állemá- sonkint és havonkint 6 pengő dijat kell fizetni. Ily állandó összeköttetést | már ezidőszerint is létesít a posta a város tfisjelzőállomásai és egyéb köz- I intézmények kötött. A pécsi postaigazgatóság Szekszárd éjjeli távbeszélő szolgálatáról. Pesti képek. Irta: dabolei Fekete Lászlóné. A villamosban egy tatárarcu kalauz adta a jegyet. Az ember akaratlanul rajtafeledkezett és nézte azt a barna, CBontos arcot, mely annyi generáción át megőrizte tiszta jellegét. Egy szu szogó úriember ült mellettem. Hatalmas, piros tokája olyan volt, mint egy megnyomorodott préshurka. Hör- gött, fújt, prüszkölt míg beszélt, a szemben ülő ráncosarcu hölgynek, akin vastag rétegben ült a smink. Diáklegényke szorongott befelé, fálre- CBapott sapkája alól szőke fürt csúszott Bima homlokára. Fölényesen körülnézdelt és hozzám is eljött a tekintete. Fiatalos merészséggel próbált ottmaradoi, mig a fejemet felre nem fordítottam. Valahol a Népligetnél jártunk, kinéztem a jégvirágos ablakon. Egy fabódé oldtlán két szó éktelenkedett: „Fagylalt, jegeskávé". A hideg végigfutott rajtam és gyorsan szorosra gomboltam a bundámat. A kőrútnál át kellett szállni. Közvetlen a hátam mögött reszkető hangon kínálta valaki az újságot. Olyan rimáukodó, könyörgő, szinte síró hang volt, hogy hátranéztem. A szivem Összeszorult a látványtól, öreg, világtalan ember támaszkodott a hirdetőoszlophoz és kókrefagyott kezében úgy remegett a feketebetüs ujságcsomó, mintha az is könyörögni segített volna neki. Megkérdeztem tőle, mennyit ad el naponta, hogy él abból amit megkeres ? Felém fordította tejszintt, bályogos szemeit és vonaglott az arca. Bette- netes volt. Nem tudtam otthagyni, pedig két villamos is elszaladt már előttem. — Alig keresek valamit, drága nagyságám — mondta — alig. A feleségem vezet el ide minden reggel. Délben megeszem a zsebemből azt a falat valamit, amit épen tud szerezni szegény asszony, mert tetszik tudni, ő meg ott árulja az újságot az „Einke" kávéhíz körül. Este értem jön és hazamegyünk. Nagyon rosszul megy kérem szépen, megfáztam, be vagyok rekedve, meg öreg is vagyok, nem tudok én már kiabálni. A lábaim is rosszak, vak is vagyok. Ki hall meg engem ? Ki érti meg az én nagy nyomorúságomat? A tejszinü szemek behuoyorodtak és fényes könnycsepp gördült le a szenvedő arcon, összeszedtem aZ aprópénzemet, gyorsan a kezébe nyomtam és felugrottam a legelső villamosra, ami jött. Nem tudtam volna tovább látni azt a szomorú, öreg rikkancsot. Ssinbázválság, szanálás, hallja az ember lépten-nyomon. A színházak tele vannak és nehezen lehet elhinni, -hogy a szanálás lehetséges volna, mert a közönség tapsol, ünnepel és a legigénytelenebb színésznek és színésznőnek is el kell bioni magáról, hogy ő a maga helyén nélkülözhetetlen. Lehet, hogy az igazgatók máskép gondolkoznak, s az ó mérlegükről sokszor lebillen egy* egy ezüst- sarkú cipőcske. — No de nem azért színésznő valaki, hogy odanézzen ilyen csekélységnek, — egy kecses fordulás, a mérleg egyensúlyba jön — s az igazgató fait accompli elé van állítva. Mit csináljon ? Megvakarja kicsit a tarkóját és jó arcot esinál sokszor a rossz üslethez. A darabok amit adnak ? Szeretnék úgy írni róluk, hogy senki ne támadhasson rám a fent említett tapsokért. Ha mégis lenne ilyen, kimentem magam azsal, hogy azt hittem az illető a primadonnának, vagy valamelyik fitos kis szubrettnek tapsolt, akinek a szeme játék közben ott futkosott a páholysorok között. Mert a darabnak magának? — Az ember végre is feltételezi, hogy kívánalmai, igényei is lehetnek a színházat látogató kö zönségnek. Vagy nem? Lehetetlen elhinni, hogy pár csillogó toilette nézése, pár szellemes, vagy szellemtelen léha mondás kielégíthet valakit. — Mit szólsz a darabhoz ? — Kér dezte tőlem előadás után egy asszony ismerősöm, akivel együtt jártuk a színházakat. — Olyan furcsa voltál, azt hiszem nem érdekelt túlságosan téged. Eleinte azt hittem, elveszett valami ékssered, azt keresed, mert sosem a színpadot nézted, meg is akartam kérdezni, mit keresel? — A darabot kerestem fiam 1 Csupán azt magát, de elveszett valahol, igazad van ... Egy kedves impresszióm maradt meg a színházba járásom után. A szomszéd páholyban egy értelmes, jó arcú fiatal férfi olyan nagyott ásított, mikor épen arra tévedt a szemem, hogy ezzel az áBitásával minden rokonszenvemet megnyerte, ő már bizonyára belenyugodott abba, hogy hiába minden keresés, ami elveszett, hit elveszett. Lehet, hogy tévedtem és előző estéről a bárbeli fáradalmait pihente ki a színházban, pedig — jobb szeretném az előbbit hinni. Ondoláltattam egy elegánB fodrász- teremben. A mellettem levő fülkében ült le egy finom arcú, bátortalan viselkedésű kis vidéki leány. Egyszerű volt, tiszta homloka, lágy mozdulata Úgy járt a két őzike szeme, mintha folyton védekezni kellett volna valami támadástól. Szerényen félreállt min. Egyes szám ára 30 fillér.
