Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-10-03 / 78. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda“ XIII. évfolyam. Szekszárd, 1931 október 3. XlS. szám. ____' __ a# ti T OLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerfcesztliég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. I FöKerkoKtö:Ü Feieifia *ierko»rtö: I Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengd. A hir* Rn i. m2 I SCHNEIDER JANOS. DLAZSIK FERENC |detés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkéat I a lap megjalanlk mind.a .scrdAa éi itombaton. 110 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hir» Előfizetési dl|» I Előfizetési dijak és hirdetések, vzlamint a lap szellemi részét Rovatban elhelyezett reklám-, elje^zW, családi hir, valamint Félévre 6 peng«. | Egész évre 12 peng«. I illet« közlemények a szerkesztőséghez kdldendfik. I a nyilttér soronként 60 fillérbe keríti.____________ Tí z év után. Újságírói hivatásom ma Tolna vármegye ósi tanácskozó termébe vitt, hogy résstvegyek a Tolnai Reform. Egyházmegye évi közgyűlésén. Ott az a meglepetés ért, hogy a pápai és sárospataki kultúrintézmények nagy jubileumai után, amelyek hivatva voltak az egész világ knltnrnépei elótt hirdetni és bizonyítani eme knltnr. intézmények 400 éves fennállásával, hogy nem szolgált rá ez a nemzet, amely dacára annak, hogy Nyngat- enrépa védőbástyája volt évszázadokon keresztül Kelet barbarizmusával szemben és amellett volt ideje és érzéke knltnrintézmények létesítésére és fenntartására, — hogy odadobják martalékául a cseheknek, románoknak és szerbeknek. Egy jubileumi ünnepségbe kerültem bele. Nem volt ez az ünnepség zajos, fényes, de annál bensőaégteljesebb és annál szívből fakadóbb. Hisz akit a Tolnai Ref. Egyházmegye közgyűlésén megjelentek ünnepeltek, maga a szerénység, a jóság, a szeretet és kötelesség- tudás, az eszményekért való lelkesedés, az egyházhoz való hűség, a felekezeti türelmesség és mélységes hazafiasság példány képe. Egy évtizedes munkálkodás előtt hajtotta meg a jubileumi ünnepség szónoka a mélységes tiszteletnek, elismerésnek és hálának zászlaját. A 400 éves múltak ünneplésének korában a 10 esztendős mait egy nagyon parányi határkő és mégiB agy érezzük, hogy a nagy jnbilenmok idejében íb nagyon helyén való az ilyen kis határköveknél való megállás, mert hosszaB közéleti munkásság, vallásos próbatétel, bölcsességben megerősödött munkaképesség és akarat azok az előfeltételek, hogy a megtiszteltetés, az erkölcsi és szellemi kiemelkedésnek abba a méltéságába ültessenek valakit, amelybe 1921 augusztus 11-én a Tolnai Református Egyházmegye dr Benedek Sándort, a közigazgatási bíróság másodelnökét, néhai Szilassy Aladár örökébe, az aj gondnoki méltóságba iktatta. Dr Benedek Sándor 60 évet meghaladó korban, szellemi képességeinek és vallásos munkálkodásának nagy múltjával ült be a Tolnai Ref. Egyházmegye gondnoki székébe. — Még érezhető volt a forradalmi megrázkódtatások ntórezgése az emberek életében. A gyűlölet, az elvaknltság, a malton való nem okulás és az önzés hatalmas hullámhegyei csapkodták akkor még az emberek lelkületét. ő aa erkölcsi és vallási élet leromlott korában beköszöntő beszédében atat óhajtott matatni a vallási és erkölcsi élet felépítésére és meggyőző kittel és Istenbe vetett bizalommal hirdette nemzetünk jobb és szebb jövendőjét. Ígéretet tett, hogy teljés mánk sereiével munkálkodói fog csonka orssáf ánk és egyházmegyéje érdekében. Is most, amikor életében a pátriárkák koráhoa sokkal közelebb áll, mint az ifjúság álmaihoz, megállapíthatom, — aki bár másvallásn szertartás szerint közeledek és borulok le a Mindenek Ura előtt, — hogy dr Benedek Sándor 1921 ben elfoglalt méltóságában mindenkor agy járt el, mint azt beköszöntő beszédében megfogadta. Hivő és bnzgó fia volt egyházának, lankadatlan buzgalommal dolgozott korát megcáfoló lelkesedéssel és lelkiismeretességgel egyházmegyéje érdekében ób sohasem volt terhes részére ez állással járó sokoldala elfoglaltság, bár őt hivatali kötelezettségek, mint a közigazgatási bíróság másodelnökét is erősen lekötik. Szeretettel, megértéssel foglalkozott az egyházmegye legkisebb egyházközségének ügyeivel is, tapasztalatával, bölcsességével és szereteté- vel nem egy erősen viharzó ügy hullámait csendesítette le és teremtette meg a harcok helyén a békés munkálkodást. A megpróbáltatások nehéz tiz esztendejére terjedt ki az ő gondnoki munkássága, amely korban csonka nemzetünk lelkét, együttérzését gyakran tépte és marcangolta a vallási gyűlölködés elfogultsága is. ó ezekben a viharokban hazájáért aggódó lélekkel állott és minden szava s minden tette azt hirdette, hogy nincs nagyobb bűn, mint a felekezetek békéjének megbontása. Példát matatott egyházmegyéjében a vallási tttrel- messég és a más felekezetek megbecsülésében, mert szent meggyőződése zz, hogy Róma kétezer éveB hatalma és a reformáció nagy nemzetei mindannyian segitókezet nyújthatnak letiport nemzetünknek, tehát a katolicizmusnak a reformációval való őszinte összefogásából a vallásos élet kifejlesztésén kívül, a nemzetnek nemcsak erkölcsi megújhodása, de politikai hatalmának és snlyának visszaállítása is fakadhat. Amikor ezektől az Istenben bízó reménységektől és mélységes hazafias érzésektől áthatott férfin csendeB, de annál megkapóbb jubileumánál a mélységes tisztelet érzésével állok meg, mint a felekezetenként szét nem választható közhangulat munkása, csatlakozom azokhoz, akik Benedek Sándor tiz évi gondnoki munkálkodása előtt az elismerés és hála érzéseivel adóztak és bizonyos melegség hatja át egész valómat, amikor arra gondolok, amit ő annyiszor a büszkeség egy nemével hangoztatott, hogy ez a derüskedélyü, melegszívű, kiváló szellemű, Istenben hivő és bizakodó férfin szintén járta évtizedeken keresztül azt a nehéz, de sok gyönyörűséggel tele utat, amelyen a magyar újságírók annyi szenvedéssel, í de mindig felemelkedő lélekkel ma is haladnak. S. «filosz „A bortermelők fis o szeszkorteir tlmtt cikkre. Irta: dr Klein Antal, országgyűlési képviselő. A Tolnamegyei Újság f. hó 26. számában a fenti cim alatt névtelenül egy a személyemet érintő és szereplésemet ferde megvilágításban feltüntető cikk jelent meg. Nem ismerem a cikk íróját s annak személye met illető megállapításaira nem is akarok válaszolni, csak a névtelen írónak annyit, hogy mielőtt valakiről, vagy valamiről ítéletet mond, előbb a másik félt is illik meghallgatni. Örök igazság: „Et audiatur altera parsu. Minthogy est a névtelen cikkíró nem követte, éppen azért a rosszul informált írótól a jobban informálandó közvéleményhez fordulok s legyen az ezen ügyben a való tények ismerete után az objektiv biró. A kérdés egy .annyira közérdekű problémát érint s egy olyan súlyos válsággal küzdő termelési ág megmentését célozza, hogy szükséges e kérdésben egy teljesen objektív ismertetése a különböző felfogásoknak. A rettenetes gazdasági válság az összes termelési ágak közül a legerősebben a szőlősgazdákat sajtja. Helyzetük kétségbeejtő. Elkeseredésük határtalan és érthető. S. 0. S. segélyt kérő kiáltásuk indokolt z jogos és ezért mindenkinek kötelessége segítségükre sietni. Az illetékei tényezők a többek között a se- ■ gités egyik módjául 800.000 bl bor- • nak szesszé való feldolgozására gon I doltak. Ez egy nagy tétellel mentesítené a túlterhelt borpiacot. A terv az, hogy az ipari szeszgyárak melasz helyett az ő keretüket képesé 80 000 bl szeszt borból főzzék ki. Ehhez cca 800.000 hl bor lenne szükséges. Első hallásra és különösen a laikusnak igen megnyerő és helyes módnak látszik, E tervet vitattak, tárgyaltuk konferenciákon és az agrár blokk ülésein. E kérdéshez szóltam én is, ismertetve felfogásomat. Tagadom azt, hogy én bármikor is a ssesz- kartell érdekében egy szót szóltam volna. Ellenben állítom, hogy a bortermelők érdekében szóltam, beszéltem és a jövőben is semmiféle támadás nem fog eltántoríthatni, hogy — felfogásom szerint — a bortermelők érdekeit megvédjem. Engem és a mezőgazdasági szeszgyárakat egy világ választ el a nagyipari szeszgyáraktól. Az 1921. évi 43. te. megalkotása óta, amely Hegedűs Lóránt akkori pénzügyminiszternek a Kereskedelmi Bank és a nagyipari szeszgyárak érdekében hozott törvény alkotása volt, állandóan harcolunk — sajnos eredménytelenül — a nagyipari szeszgyárak ellen. Engem a bortermelőkhöz, ha más nem, az az egy körülmény is kell, bogy hozzáfűzzön, minthogy magamnak is 20 holdnyi szólóm s az idén 4—500 bl eladhatatlan borom van. E körülmény maga is elég bizonyíték, hogy én nem lehetek a bortermelők érdekei ellen, ha nem is dolgozom olyan nagy reklámmal, mint a oikkiró által feldicsért kioktató ügyvédképviselő. (A cikknek e kitétele Bessenyey Zénó képviselőre vonatkozik. Szerk) — Meggyőződése szerint, kivihetetlen eszmékkel és tervekkel, bármilyen népszerűeknek látszanak is, nem vagyok hajlandó operálni csak azért, hogy politikai babérokat arassak. A politikai reklámnak ezt a módját átengedem másoknak, mert hitem, hogy z „jó bornak nem kellfoégéru. Hirdetni ób ígérni olyanokat, amiről előre meg vagyok győződve, hogy kivihetetlen: mese és ámítás. Sajnos a közelmúltban ilyen meséknek már áldozatául estünk. Volt egy kormány, melynek illetékesei beígérték az idei évre a 20 pengŐB búzaárat és mi naivul elbittük. S hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy pénzügyminiszter, aki egy félévvel ezelőtt is azt Ígérte, hogy az eladósodott gazdákon segít s földteherrendezésról hoztunk törvényt. Az eladósodott gazdák álmodtak tttndérországról, hol a jóssivü bankárok sietve segítenek hitellel, olcsó kamattal szegény, elalélt gazdákon. S mire a gazdák felébrednek, rémülten látják, hogy az egész csak mese, mert már hallják a végrehajtó és a dob pergő ssavát. Földjét, hását s címeres ökrét elviszi az adó s a kamat. Úgy érzem, hogy a bortermelőknek ily módon való megsegítése is csak mese. Ilyen komoly időkben pedig ilyenekből éppen elég volt. De lássak most már a valót. A kérdésnek technikai ób pénzügyi oldala van. A technikai részt illetőleg megoldható és keresztülvihető a kérdés. Magyarorsiág két legnagyobb ipari szeszgyára az óbndai Leipziger ób a győri Lederer gyár — ha szükséges is kisebb mérvű átalakítás — 800.000 bl bort könnyen lepárolnak szesszé. Erre — ha akadékoskodnának — még törvénnyel is kötelezni lehet. De a pénzügyi kérdés már nem oly egyszerű, sőt felfogásom szerint keresztttlvihetetlen, igy pedig semmiképpen sem szolgálja a bortermelők érdekeit. Nézzük miként értékesül a bor, mit kap a gazda boráért, ha szesszé feldolgozzák. A szeszkartell a mult campagneban a termelőknek fizetett egy liter szeszért 54 fillért. Az idén a csökkent fogyasztás folytán még ennyire sincs kilátás, mert egyenlőre csak 30 fillért tud fizetni. De felteszem, hogy a tavalyi árt képes az idén is fizetni, agy a számítás a következőképpen alakul. Egy liter szeszhez legalább is 10 liter 10 maiigándos bor szükséges, tehát 10 liter borért kap a termelő bruttó 54 fillért s igy egy literre 5*4 fillér jut. De ebből most le kell siámitsni a költségeket. A bor fuvarköltségét termelőtől siess- gyárig, az üres hordók visszaszállítása, a lepárlás, kifőiés, szén, munkás stb. rezsi költségeit. Esen köitEgyei szám érm 14 fillér.
