Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-09-02 / 69. szám
XIII. évfolyam. Szekszárd, 1931 szeptember 2. 69. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési díj: Félévre _______6 peng6. | Egész évre______12 pengő. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden saerdAn ée szombaton. | Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét| illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Gyanús bátorság. Az uj kormány bemutatkozása a parlament előtt megtörtént, ahol teljes bizalmat kapott. A padsorok tömve voltak, de üresen állott egy szék az első sorban, amely ^..legnagyobb párt vezérének a helye. Gróf Bethlen István ez alkalommal nem volt jelen a Ház ülésén, messze távol a főváros tói, a politikai élet harcából egyelőre kikapcsolódva, jól megérdemelt pi henőt tart, hogy tiz esztendő megfeszített munkájának fáradalmait kipihenje. A közvélemény attól a pillanattól kezdve, hogy gróf Bethlen István átadta kormányelnöki székét gróf Károlyi Gyulának, őszinte megértést tanúsított a volt miniszterelnök iránt, amikor hirül vitte azt a szándékát, hogy megmarad ugyan a kormányzó- párt vezéri pozíciójában, de egyelőre megrongált egészségét igyekszik helyreállítani, ami bizonyára rövid időn belül be is fog következni. ízlés dolga, hogy a pihenésre szó ruló ember nyugalmát ki hogyan segíti elő, vagy zavarja meg. Sajnos, akadnak pártok, személyek és szórványosan sajtóorgánumok, ahonnan olyan szándék kapott lábra, hogy támadás alá vegyék azt a férfiút, aki ember volt a gáton, amikor a hatalom a kezében volt, de bizo nyára talpig férfiú akkor is, amikor a felelősség már nem az ő kezében összpontosul. Bethlen István nem volt jelen a parlament ülésén, mégis ízlésükkel összeegyeztethetőnek tartották egyesek az ő személyének támadását. Valami érthetetlen gyűlölet szelleme irányította ezeket a politikusokat és mi ez ellen fennen tiltakozunk. Ad* dig, amig a hatalom, az irányítás és a felelősség birtokosa volt, politikai kérdést kellett látnunk abban, ha az ellenpárton levők kritikájukat elmondva, támadták a kormányelnö köt. Ez a magatartás az alkotmányos formák Bzerint természetesnek mondhatók, de akkor, amikor a parlamentben minden komoly érzés és gondolat a miniszterelnök programmja felé fordult, igen áldatlan dolognak tartjuk, hogy egyes politikusok, a szélső baloldalról gróf Bsthlen István személyét tegyék otromba támadásaik központjába. Amikor ezt a magatartást nemcsak Ízléstelennek tartjuk, de el íb ítél jük, ugyanakkor teljésen nevetségesnek kell bélyegeznünk azt a szociáldemokrata tervezgetést, hogy indítvánnyal akarnak élni a Bethen-kor- mány felelősségrevonása céljából. Ha gróf Bethlen István jelen lett volna a parlament ülésén, amikor személyét aposztrofálva, mérgezett nyilakat lövöldöztek felé, bizonyára megtalálta volna a módot arra, hogy kellőképpen válaszoljon azokra, de igy, amikor helye üres volt, mi utasítjuk vissza ezt a meg nem érdemelt támadást. Gusztus dolga, hogy ki hogyan ad kifejezést lelkületének, de azt hisszük felesleges Bök szót vesztegetni arra az intézkedésre, ami most egy távollevő nagy államférfin sie mélyével kapcso'atban történt. A közvéleménynek bizonyára meg lesz a véleménye erről a magatartásról és reánk nem vár még a védő feladata sem, mert a magyar nemzet minden higgadtan gondolkozó tagja tudja azt, hogy mit köszönhet annak a férfiúnak, aki nehéz, felelősségteljes pozíciójának elhagyásakor is a legnagyobb önzetlenséget és a haza sorsa iránti aggodalmat tanúsította. Gróf Bethlen István távozott a kormányelnöki székből, mert az eseményeket bölcsen fontolóra téve, rájött arra, hogy úgy politikai, mint gazdasági tekintetben a közös magyar érdek kívánja annak a kabinetnek a megalakulását, amelyik frisB erőket előtérbe tolva hivatott úgy pénzügyi, mint gazdasági szempontból rendbehozni a tőlünk függetlenül kialakult Bzomoru állapotokat. Ez a visszavonulás feltétlenül egy magasabb koncepció alapján történt, melyben első helyen kellett szerepelnie annak a gondolatnak, bogy félretéve minden személyi kérdést, párt, felekezeti és OBztálykülönbséget, kölcsönös megértéssel és megegyezéssel kell a bajok eltüntetésén fáradozni. Aki az önzetlenségnek és a dolgok bölcs mérlegelésének ilyen magas fokára tud emelkedni, az a haza | minden polgárától, még azoktól is, akik más politikai párthoz tartoznak, osak elismerést és nem mérgezett nyilakat érdemel. Ehelyett a szociáldemokraták, amikor súlyos pénzügyi és gazdasági kérdések megoldása forog kockán és ezek tető alá juttatása a nemzet minden tagjától áldozatot igényel, politikai pecsenyéket igyekeznek sütögetni a közélet tttzé- ben, amikor rendszerváltozást követelve úgy állítják be gróf Bethlen István személyét, mintha ő volna felelős azokért az eseményekért, amelyeket egy szörnyű, nyugatról jött gazdasági puBztitó orkán zúdított reánk. Ez a beállítás nemosak igaztalan, de egyben ízléstelen is, amikor a támadások akkor hangzanak el, amikor a védekezésre jogosult személy távol van. — Az uj miniszterelnök a vármegyéhez. Szerdán érkezett meg vármegyénkhöz Károlyi Gyula gróf miniszterelnök első leirata, melyben tudatja, hogy a Bethlen-kormány felmentésével a kormányzó őt nevezte ki miniszterelnökké és közli az uj kormány névsorát is. Bemutatkozó leiratában az uj miniszterelnök ama várakozásának ad kifejezést, hogy a vármegye közönsége őt feladataiban törvényes hatásköréhez képset hazafias buzgalommal és eréllyel támogatja. A leirat a törvényhatósági bizottság szeptemberi közgyűlésének napirendjére kerül. A tolmroörmeiyel levente- táborban. Irta: Dr Bujdos János. Az Isten igazságosságát akarhatta bizonyítani a magyar néplélek, amikor az üröm és öröm szavakat egy közmondásban egymásmellé helyezte. A mai magyar élet buján termeli az üröm rengetegét s jaj azoknak, akik az üröm sötét bozótján keresztül nem találják meg az öröm üdítő oázisát. Pedig ez az oázis mai életünk sokoldalú kiraboltságában is megvan, csak meg kell találni a vezércsillagot, amely hozzá vezet. Ez a vezércsillag a Nagymagyarország feltámadásába vetett fanatikus hit. Megindulok vezér- csillagom után s hiszem, hogy a legtisztább lelki örömök oázisán találkozom azokkal, kiknek élete ugyan ezen vezércsillag után igazodik. Sötéten nehezedik az est a tájra. Sűrűn szitál az eső. A fadd—tolnai hajóállomás lámpájának rőt fényénél sastoll villan, leventeplakett csillan, körgallér libben, acélos kézszoritás fogad s vármegyénk egyik leglelkesebb leventeoktatójával megindulok a Duna folyása irányában. Pillanatok alatt elnyel bennünket az emésztő sötétség. Vagy huszönöt percnyi gyalogolás Után apró fény csillan fel a sötét távolban b kürtszó harsan át a légen: A leventetáborban fújja a kürtös a „takaródét0. Amikor az utolsó akkordot is elkapja egy kósza Bzellőcske, az „őrség0 lámpájának fényénél megállapítjuk, hogy a leventetábor díszesen felépített lombkapujáoál vagyunk. A „fegyveres0 őr (no, ne tessék megijedni) keményen tiszteleg a — fapuskával. Üdítő vidámság járja át egész valómat, amikor a leventetábor kapuvonalát átlépem s mégis hallom a mózesi csipkebokorra vonatkozó bibliai idézetet. Tényleg ez a hely a magyar jövő megszentelt berke. Jobbra, balra és előttünk tábori ponyvasátrak háromszögű homlokvonala rajzolódik a háttér keromsötétségére. Néma csend, pedig talán még nem is alusznak a fiuk. De hát vagy van takarodó, vagy nincs 1 Az utolsó ponyvasátort is elhagyva, magas, négyszögletű lombsátor (u. n. „tisztiétkezde“) „falán0 keresztül gyér fény rojtozik felénk. Belépünk. — Szebb jövőt 1 — köszöntéssel. — Adjon Isten! — fogadják a száldeszka asztaltól felálló leventesapkás férfiak. A tábor oktatói és tisztikara. Úgy érzem, hogy a bemutatkozást valamennyien csak kényszerű szokásból végezzük, mert azokat, akik ebben az időben ezen a helyen találkoznak, a személynév ismereténél nagyobb erő köti egymáshoz. Ottho nosan foglalom el az asztalnál mutatott helyet s köszönettel elhárítva a felkínált vacsorát, belekapcsolódom a folytatódó társalgásba. Leventeügyek. Csupa szív, magyar lélek, komoly elmélyedés, ész, találó konyság s a gyakorlatban nemcsak be nem vált, hanem a leventeügyre egyenesen káros intézkedések tárgyilagos, helytálló bírálata. Sorrakerül- nek országos ügyek is. Mikor aztán az arcok nagyon komolyra válnak, megszólal az asztal végén a tábor „Béci0-je (Kliegl Bála tolnai jegyzőgyakornok) a egyszerre hangos ka cajra derül az egész társaság. Béci átalakul társalgási témává, mert a bajtársak igyekeznek minden jótulaj- donságát leleplezni. A kedélyessé vált diskurzus gyorsan röpíti az időt. Már tizenegyre jár. A tábor elrendezésére vonatkozó érdeklődésemre az egész oktatói kar mint egy ember áll fel helyéről s a legnagyobb örömmel felajánlja a tábor azonnali bemutatását — lámpafény nél, A tábor parancsnoka, Csankó Imre (szekszárdi p. U. számellenőr) lekötelező szívélyességgel vezet körül a táborban. Rendelkezésére az éjjeli őr megvilágítja minden sátornak a környékét. A legnagyobb rend, tisz taság mindenütt. A vízlevezető árkok szabályosak, tiszták, a sátorok előtt és mellett gyep tégla figurák, betűs- delve karcsú zöld ágakkal és mezei virágokkal, a téglaalaku tábor terület hosszirányában két oldalt húzódnak el a „legénységi0 sátrak. A dunai oldalon a kapu, szemben a tábor végén a „tiszti0 sátrak. Körülöttük terméskövekből rakott gúlák — virágdísz- szel. A parancsnoki sátor előtt virágos kőgulából nyílik égnek a nemzeti lobogó árbóca, amelyen embermagasságban Horthy Miklósnak tölgy- levéllel koszoruzott bronz plakettje ragyog a lámpa fényénél. Megnézzük a kapu közelében felállított „konyhát0. A legnagyobb rend, ragyogó tisztaság, egy fakéregre erősített keretes táblácskán az aznapi étlap. Visszatérőben a parancsnoki sátor felé, annak közelében egy másik fán hasonló táblácskát látunk. Rajzszög- gél van ráerősitva a „naptár0. Alatta a deszkából összerótt, papírral körülragasztott, leventejelvénnyel feldíszített „tábori postaszekrény0. Mikor a látottak a legőszintébb elragadtatás kifejezését csalják ajkamra, a tábor parancsnoka a legférfiasabb szerénységgel jelenti ki, hogy mindez az előző táborparancs noknak, Blasszauer Jánosnak az érdeme, aki mint „nyugalmazott tábor- parancsnok0 e váratlan éjjeli szemle alkalmával is a táborban tartózkodott s egész természetes, hogy az egész tábortervezés és rendezés munkáját ő is másra hárította. Est az érdemet sehogy sem akarta elvállalni Moóry Károly vármegyei ssámellenőr sem. Az önzetlenségnek, a bajtársiasság ily emelkedettlelkü megtestesítőire az Egyes szám ára 16 fillér«
