Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-08-15 / 64. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XIII* évfolyam. Szekszárdi 1931 augusztus 15. 64. szám. T0LNAME6YEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. feeiliesztflség is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetés! díj: Félévre _______6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Fő szerkesztő: II Felelős szerkesztő: 8CHNE1DER JÁNOS. || BLÁZSIK FERENC A lap ■igidiolk mlnd.n sserdáo 4. szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamink a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Bizalom — és nem kétségbeesés. Égy élniakaró nép életcálkitttiéae szempontjából nem kösömbös az, hogy szabadjára engedi-e az idegeket, nem közömbös az, hogy a fékeveszett szenvedélyek vad iramát türje-e, avagy megpróbálja lecsillapítani a lázongó kedélyeket és az önmérséklet utján igyekszik visszaadni az embert önmagának. Valamint az egész emberiség nem nyugodhat bele a lelkiélet eldurvulásába, a kritikát- lan élet véres kilengéseibe, ugyan- azonképpen a magyar nép sem nyugodhat bele abba, hogy egyedei és értékei pusztuljanak, nem nyugodhat bele abba, hogy az ember önmaga kiirtásában vagy egymás pusztitásá ban lássa a dolgok helyes elrendezését és megoldását. Nincs kivétel ország ób ország között, vallás és faj tekintetében, ember és embertárs között. Valami megmagyarázhatatlan őrület tartja megszállva az emberek lelkét, amely nem mérlegeli az események egymásutánját és összefüggését. A mai kor töprengő embere nem mérlegel semmit, csak magát a jelentkező eseményt látja és énnek láttára ősz- szeroppanva félreáll, vagy kétségbeesik és megfutamodik a következmények elől. — Valóban valami tömeghisztéria lett úrrá az emberek felett: a semmit sem mérlegelő, de mindent BÖtét színben látó tömeghisztéria. Az uj idők uj embert és uj idegzetet kívánnak. Kollektivebb gon- dolatut, tisztultabb életlátásut, egyensulyozottabb lelkűt, olyant, amely a szív rendíthetetlen nyugalmával és az óbz tiszta erejével igyekssik győzedelmeskedni úgy a maga, mint a világ válságai felett. A kishitűség helyébe a felszabadult és biztos akaratú uj ember generációkat várja a föld, uj feladatokkal és uj gondokkal. Embereket, akiknek bibliája a szeretet, vezérlő- eszméjük a jóság és fegyverük a tudás, amely nem gyilkol, hanem gyógyít. Embereket, akiknem számára az életnek megvan a maga belső és külső értéke, kifelé az alkotásokban és befelé az alkotások gyönyörűséget adó megnyugvásában. Rettenetes végignézni az egész világon és fájdalmas érzéssel kell megtorpannunk a magyar föld napi krónikájának látásán. — Prédálódik a drága embersors és a pusztulás komor démonai valahol a létezés végzetes színfalai mögött vakon és vadul vihognak, látva ezt a szörnyű életösszeomlási sorozatot. Ez a nagyvilág fájdalmas képe és ez a mai magyar végezet Carmen Lugubre-ja. Olyan könnyen pocsékolódik az ember újból, mint az imént múlt vi lágháboru vér tengerében, mintha az élet egyszerű matéria volna, amely tetszés szerint bármikor összetömö rithető és bármikor részekre bontható. Es mindez azért, mert az élet, a maga gondjaival, nyomorúságaival és I szenvedéseivel csak marcangolja az I emberek idegzetét, feldúlja szivüket I és agyukat és egy önfeledt pillanat- | ban úgy hajtja oda a halál zsákmányául, mintha bennük nem volna semmi érték, semmi szépség, semmi a közösség számára való kvalitás. A politika száz kérdése, a gazdasági élet ezer problémája közben kell, mert fel kell vetnünk ait a kérdést, szabad-e félrelöknünk a bizalmat, lehet e lemondanunk a valláserkölcsi élet intelmeiről, szabad e lelkiségnélküli, anyagias gondolkozásunk szirénhangjai mellett kétségbeesnünk? A magyar nép ezerszer volt már a Mohi-pusztán, Mohács tájékán. A i magyar népet ezer tövis szúrta, száz- ' A törvényhatóság keddi kisgyülé- són szóba került a magyar pénzügyek megszilárdítására indított Valuta Letétmozgalom, amelynek az a célja, hogy valutáknak a Magyar Nemzeti Banknál való elhelyezósóvel olyan alap teremtessék, amely biztos fedezete lehet az esetleg szükséges bankjegykibocsátásnak. Szévald Oszkár alispán a hozzáintézett kérdésre kijelentette, hogy a vármegye a maga részéről is mindent el fog követni ennek a mozgalomnak a sikeréért. Hisszük, hogy ebből a nemzeti vagyont mentő akcióból tehetsége szerint nálunk is mindenki kiveszi a részét és bizalmunkat csak megerősíti az a tény, hogy a vidék kereskedői közül úgyszólván elsőnek jelentkezik az ő ezer pengős felajánlásával a szekszárdi Pirnitzer József és Fiai cég, amely ezt az alábbi saövegü ezer ág Biaggatta, de az életben és a magyar jövendőben való hitét, bizalmát el nem veszítette. — Ne hamisítsuk meg a történelmet s ne legyünk kicBinyhitttek tradícióinkkal ób elküldetésünkkel szemben. Láttunk mi már vihsrt. A magyar nép önbizalmával elűzte magától a kétségbeesést. A történelem rendjén ezerszer ssállt szembe vésiviharral a a jövendő kialakulása érdekében íb férfias erővel kell szembeszállania az élet bajaival, mert bíznia kell a magyar jövendőben s ahpl bizalom van, ott nincs helye a ketségbeeaósnek. levélben tudatta azzal a budapesti sajtóorgánummal, amelynek hasábjain az eszme napvilágot látott. A levél ekképpen szól: »Mozduljon meg a vidéki Tekintetes Szerkesztőség! Tolna vármegye kereskedői közül jelentkezünk a gróf Apponyi Albert Önagyméltósága vezérsége alá került, dr Friedmann Ignác ügyvéd ur hon- mentő tervének megvalósításához és viszonyainkhoz mérten sietünk valutánk megszilárdításához hozzájárulni. Ezen célból az Országos Nagybizott- ság rendelkezésére becsájtunk 1.000 P, azaz Egyezer pengőt és egyben intézkedtünk, hogy ezen ösz- szeg a Magyar Nemzeti Bank szekszárdi fiókintézeténél vezetett gíró- ssámlánkról felhívásra, minden korié' tolás nélkül a „Nemzeti Valuta Letét4* A Valuta Letétmozgalom Tolnamegyében. Madártani megfigyelések az itcse-tovon. Május az Itcsén. Ezt a rendkívül értékes és reánk, szekszárdiakra nézve különösen érdekes cikket Agárdg Ede országhires madarász, a Magyar Ornithológusok Szövetségének disztagja, a. magyar mezők, erdők, tavak és mocsárvidékek szárny az világának egyik legkiválóbb ismerője irta és lapunk egyik barátjának felkérésére szívesen bocsájtotta olvasóközönségünk rendelkezésére. Agárdy, aki Püspökszenterzsébeten körjegyző, már a múlt évben is átkutatta az Itcse nádasainak rejtett zugait, ez év tavaszán pedig — egy valóban vérbeli tudós kutatóssomjá- val — kétszer is ellátogatott szekszárdi rokonaihoz, hogy naphosszat küsködjék a nádas-dzsungel vendég- marasztó húsáraival és a mocsári szúnyogok éhes dandáraival. Agárdy Ede cikke itt következik: * 4- - ♦ * A túlzsúfolt postzautóbusz nem akarta már sehogyeem felvenni azt a kedves kis társaságot, amely mellém szegődött, hogy egy kellemes délutánt töltsön a májusi szabad ég alatt, az Itcse-tónál ős segítsen a nehéz munkámban. A postafőnök előzékenysége folytán mégis sikerült összeszoiulni az autón és pár perc alatt már kint voltunk a gazdasági iskolánál. A nap melegen tűz le a felhőtlen égről, sehol egy árnyat adó fa, ahol meghúzhatná magát a társaság. Mégis letelepedett a tő nyugati szélén felállított tavalyi nádkévékből rakott kupacok árnyékában. Begázoltam térden felül érő gummt- csizmámmal a tóba. Kezdődik a nehéz munka. ~ * A tó szóién, a szántóföldeken gólyák (Ciconia albs) álldogálnak, sétálnak; bogarászva kint töltik a délutánt a strandon, ök a hímek, mert a tojók most még a tojásokon ülnek, vagy melengetik az éppen kikelt pelyhes gólyafiakat. A tó szélén fel-felsír egy-egy bíbic (Vanellus capella), csak úgy szokásból igyekszik távoltartani fészke tájékáról az oda betolakodót, mert hiszen fiait már felnevelte, nincs mit féltenie. Bíbic kevés van. Nem is alkalmas neki a terület, mert a nádast közvetlenül szántóföldek környezik, nem pedig a bibié által kedvelt vizes, ssombékos rétek. Mindössze egy üres bibicfészket találtam a parton. Fiatalt, vagy tojást nem láttam. Egyes szám Itt a parton, ahol a talajvíz és a tavaszi obő megmivelhetetlenné tette a szántó egy rÓBiét, egy közép sárszalonka. (Galligano gal'rinaria) csap föl a zsombékból. Tüvétettem a területet, de nem leltem fészkére, vagy fiaira. Néhány sárga billegető (Motaoilla flava) száll fel előttem a partról, „ci-zitt, ci zittu hangján szólva. Fészkét nem láttam. A mezei pacsirta (Alauda arvensis) itt sem hiányzik. A nádasmenti vetések fölött, magasba szállva zengi gyönyörű dalát a szántó-vető magyar ember e kis madara és megkönnyíti annak munkáját édes dalával, mikor mondja: „Fölmegyek, főimegyek, ekét kérek, ekét, lovat, avval szántok, úgy élek, úgy élek.4* A tó fölött egy szürke gém (Ardem cinerea) repül át, nagy lomhán nyakát Z alakra formálva, lábait egyenesen hátra nyújtva, mintha lökéseket kapna valahonnan, olyan ütemesen repül. Odább egy vörös gém (Ardea purpures) ssátl fel a'nádasból, vakkantva és köröket ir le a tó fölött, kíváncsian, de nem félve nési as ő birodalmába bemerészkedő madarászt; majd ismét leszáll a nádtengerbe. Egy törpe gém (Ardetta minuta) beszáll kívülről a nádasba, ráül egy nádszálra. Olyan apró kis gém, hogy ára 24 fillér. megtartja őt a nád, akárcsak a nádirigót. Fősskét nem láttam egyik gémnek sem. Tavaly a törpe gém fészkét találtam itt 4 tojással. Tőkés récék (Anas boschas) kelnek szárnyra nagy robajjal a tó közepéről, ahol magas a visállás és kevés a nád. Csakúgy loccsan a vis, amint felrepülnek. Ä tó esőién is akkora a viz, hogy a csizmámba felül folyik be és alig lehet lépésről- lépésre jutni a nehéz lábakkal a sűrű nádasban. A tőkés récék élénk társadalmi -életet élnek itt. KetteZével- hármasával emelkednek ki a visbő), mások pedig kívülről vágódnak le a tóra. Ssinte kellemes hallani, amint lecsapódnak a nádas közepébe, a vistükörre, a hüt/ fürdőre. Miosoda felséges életük van eseknek á kacsáknak! Ez a rengeteg nádas sz ő világuk. A nádtenger kösepén, elrejtve minden kiváncsi szem elől, társaságban lubickolnak egéss nap és eközben ssersik meg játszva kedveno táplálékukat, apró halacskákat, gilisztákat, csigákat, férgeket. Közben fel- kerekednek, bejáiják az egész hosszú nádast, meglátogatják a feljebb lakó fajrokonaikat. Kint a nádszélen, a sás köst, nagy robajjal kel fel fészkéről a tojó. Odanézek, hét tojás a féssekben. A tojások melegek, a féssek a tojó pehely-tollával van ki-
