Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-07-29 / 59. szám
XIII. évfolyam. Szekszárá, 1931 julius 29. 59. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és térsadalmi lap. tzerketiilség ét kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonsain! 85 és 102. Előfizetési dl): Félévre-----------6 pengő. | Egész évre _____ 12 pengő. Ftexerkeez tö: SCHNEIDER JÁNOS. Felelte azerkeaztA: BLÁZSIK FERENC A lap ineCl.l.alk mindé, .eerdán 4. .lembeton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez kfildendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoroóként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerfll. A román tteyvéd törvénye* Egyik-másik törvény igen jó esz- kőn lehet arra, hogy lelkiismeretlen emberek annak paragrafusai mögé bnjva, ugyanannak rendelkeaéaeit önző, egyéni céljaikra felhasználva, embertársaikat megkárosítsák, magoknak pedig jogtalan haasnot szeressenek. Jól tndjnk, hogy akik est a paradoxonnak látasó állítást olvassák, két Bégbe vonják ast, hogy a gazembernek tizeiméihez törvényre lenne ssttk- sége, s kevesen lessnek aaok is, akik hajlandók elhinni, hogy amikor valaki embertársát kirabolni kénül, ehhes előbb a törvénykönyvet tannl- mányosss. A hitetleneket és kétkedőket könnyű less legyösni. Erdélyből, a sokat sanyargatott ssékelyek földjéről érkesett egy hir, amely napnál fényesebben s késsel- foghatóan bisonyitja be tételűnket s igazolja ast, hogy a törvény rendel- késéseinek rosszakaratú felhaasnálá- sával miképpen tessnek földönfutóvá 40—50.000 székely embert, koldussá egyszerre 10—15 székely falut. As eset a maga ridegségében a követ- késő: Gsikkarcfalván még ma is létesik a boldogabb idők ottfelejtett ma rád vényeképpen a ssékely erdőkös- birtokosság. Alapszabályai és régi szervezete szerint autonom testület. Ámde a román kormány atyai gondoskodása nem nézheti tétlenül azt, hogy a közbirtokosság minden ellen- őrsés nélkül kezeljen egy nagyértékű vagyont még akkor sem, ha ahhoz semmi köze nincsen. Rajta tartja a szemét, hiszen annak tulajdonosát a ssékelyeket nagyon szereti a minden károsodás ellen megvédeni törekssik. A helyzetet a a román hatóságoknak a ssékelyek iránti elfogulatlan (?) érselmeit jól ismeri ott mindenki. Nem volt titok ez egy Vasú nevű román ügyvéd elótt sem, aki éppen est s a törvény paragrafusait használta fel arra, hogy magának milliókat szereuen. Hogy esórt a közbirtokosságot a mellette 1000 Bzókely osaládot koldusbotra juttat, az mellékes, sőt román ssemssögbŐl nézve elismerósreméltó hőstett. Vasú ur pokoli ravaszsággal, nagy ígéretekkel felbérelt egy csikkarcfalvi embert (koncra mindenütt akad kutya) s aláíratott vele egy feljelentést, hogy a böibirtokosság vesetősége rossanl gasdálkodik, a kitermelt fát olcsón adták el. Igas, hogy jogállamban as ilyen feljelentésre előssör vizsgálatot indítanak és csak ha komoly biso- nyitékok vannak, azután intézkednek. Romániában azonban főleg a magyarokkal ssémben más eljárás dívik. A feljelentésre a közbirtokosság vezetőit azonnal letartóztattál^, a köz- birtokossági vagyont sár alá és átvették, zárgondnokul a feljelentést aláíró bérencet állították oda. Perese csak névleg, mert az igazi zárgondnok a felbujtó értelmi szerző, Vasú ügyvéd lett. Most astán románok és román médra gasdálkodnak a hatalmas vagyonban és mert bűnügyi utón jártak el, még a Népek Ssö- vétségé előtti petíciótól sem félnek. Est a csíki magánjavak elkobaása miatt beadott petíciónak a román ssempontból nem nagyon kedveaő állása miatt mindenképpen el akarták kerülni. A vesetők ellen persze osigalép- tekkel folyik az eljárás és amire esek kétségtelen ártatlansága kiderül, a köahirtokossági erdők le lessnek tarolva, a nagy értékek pedig eladminisztrálva. És azonban csak egyik része z bajnak és a gazságnak. Még talán ennél is nagyobb baj és súlyosabb következményeket von maga után sz, hogy a közbirtokosságnak készpénzvagyona 10—15 falu síé* kslyeinek van méltányos kamatra kölcsön adva. Mintegy 1000 asékely család adósa van a vagyontömegnek és Vasú ügyvéd most, a legnehezebb gazdasági s pénzügyi helyseiben egysserre s tömegesen pereli a váltókat és minden prolongációt vagy réssiet fizetési k ed veimén yt megtagadva, ásásával kéri a végrehajtásokat ás árveréseket ellenük. Eser család 4000—5000 embert jelent. Ennyi ember van koldusbotra ítélve, mert arról ssó sem lehet, hogy tartolásai- kst egysserre a oly rövid idő alatt megfiseisék. Vasú még órákat sem vár, hanem valósággal gyártja a periratokat és halmossá a perköltségeket. Milliókat szerez. Az egész ravasz haditerv csak esórt készült. S az erdélyi magyarok nem tudnak rajtuk segiteni. Késük ökölbe szóiul, szemükben könny fakad. — Mi is megdöbbenve kérdjük, hát meddig fog ez tartani I Mikor lesz már vége zz erdélyi magyarok már- tiromságának ? Mikor és ki állja útját annak, hogy Erdélyben még rossz- akaratulag alkalmazott törvény is az ártatlanokat sújtsa, ahelyett, hogy megvédené őket. I«k Báró Fiáid Tibor a tolnamegyel gazdák '•’** helyzetéről. Balatoni levél. Irta: dabolci Fekete Lászlón#. Ha a holdfényes, langymeleg ba- latonparti esték nem lennének úgy ágyonirva, talán én is úgy kezdeném most ezt á levelet, hogy megírnám azt a csodálatos ragyogást, amit a szerelmes szivü holdkirály szór le a sötétkék köntösű, szeszélyes vizi- királynőre. ’ Csupán az . tart vissza, hátha rámsütné valamely kedves olvasóm azt, hogy nincs más témám nekem sem. Pedig témáin van bőven, ha papirom is ilyen bőven volna, akkor nem küldenék annyi csip-csup szeletkét, befirkált, széthasdgatott lapokat a szerkesztőségekbe. A szép kenesei reggelekhez hivom meg az olvasót. Éppen olyan szemet- leíket gyönyörködtetőek, mint az esték, csak kevesebben látják, azért nem tudnak róla. Szobám ablaka éjjel-nappal nyitva van, hűvös hajnali szellő hord be rajta régi meséket, amit talán a badacsonyi rózsakő ki áltott le valamikor a vén víznek. Másik talán Rezi felől jött, vagy Ti- hanyból, vagy a somogyi partokról hozta a szellő. Higyjék el, tud be szólni ez a gyönyörű víz, csak a hangját kell a szivünkhöz engedni. Most itt állok az ablakomnál, szembenézek vele. Most zöld ruhája van fehéren fodrozódó csipkeszegélyekkel. Lágyan lélegzik, mint a hajnali álmán alvó ifjú lány és a kelő nap ébresztő aranykaija ölelőn nyúl föléje. A falon kúszó zöld borostyán alatt kis tarka madár feszíti apró torkát. Gügyög, trilláz, a kottátlan melódiák beleszállnak az ég végtelen kékségébe. s ) ; - — Kelet felől a magas hegyoldalban tátongó alagútból vonat kúszik elő. Fekete * kígyó! • Életéket, sorsokat visz, ki tudja hová, mire ? Zakatolva sziszeg a reggeli harmatos virulás- ban, madárdalos Isten-köszöntésben. Osszéborzongok. Olyan jó lenne megfogni azt a vaskigyót, megállítani vele a nagy robogást és kihozni belőle az embereket ide. - Jó volna a gör nyedő vállról leakasztani a kopott tarisznyát, amelyben az utolsó falat kenyér penészledik a csepegő avas szalonnával. Ahogy talán ott ül egy harmadosztályú deszkapadon, útban a kenyértelen, reménytelen munka- nélküli légió felé. Vagy a másodosztály veresre égett szemű hivatalnok typusát ittmarasztalni, hogy egyszer már ő is pihenhessen,, ne őrlődjön fel a lázas robotokban. Nem többre hívnám, csak annyi időre, hogy ismét keményebben foghassa kezében a tollat) hogy biz tosabban állhassa meg a helyét, ha ujult erővel visszamenne a maga posztjára. I A kacarászó kis démon-jelöltet is ittmarasztalnám, de előbb a bőröndjéből elszednék sok-sok felesleges dolgot és szépen beleeregetném a jó Balaton legmélyére. Meghagynék neki pár kedves, lányos fehér, meg rózsaszín ruhácskát, egy kedves,: finom kis gyöngysort a nyakára (de nem labdanagyságu gyöngyökből álló nyakörvet). A 'zöldes tónusu, sárgába játszó haját is vissz asző kit éné m vagy barnitanám és végül megmutatnám neki annak a szegény, csinos fiúnak a fáradt, kicsit undorodó tekintetét, amit a kis démonjelölt sehogy sem akart észre venni. Akit a vonat indulásától ér kezéséig agyonkacagott. A fiút is lehívnám; mindenkit, akit visz teljes robogással az élet és megmutatnám nekik azt a háborgó nagy vizet, a daloló kismadarat, a virradatot és a felhőkárpit mögött trónoló irgalmas Istent.. Az a nagy víz őrjöngött már, da coskodott, verekedett, harcolt irgalmatlan viharokkal, de a helyét még nem hagyta el soha, mint az em berek. Az aranysugaru nap is megharcolja mindennap a maga harcát az éjszakával és minden éjszakára reggel lesz, uj nap, uj világosság. A lázas szemek is meggyógyulhatnak i tőle. Azt a kis madarat a lánynak { mutatnám meg, hogy tanuljon meg I tőle — imádkozni. Mert azt egész I biztosan nem tud. És jó lenne mindenkivel megértetni azt a nagy ál- hatatosságot, következetességet, ami a természet bűvölő erejét adja és ha álhatatosságot, következetességet csak annyit tanulnánk meg tőle, hogy minden bajunkban, küzdelmünkben a helyünkön maradjunk és a magunk kis pozícióját becsülettel mindig megtartsuk, akkor már egy nagy lépéssel előbbre léptünk a virradat felé A vonat elrobogott, csak gondolatokat hagyott nálam, amiket leírtam. A szomszédos szobában egy kislány ébredezik. Csilingelő hangja betölti a szobát, átjön az enyémbe is, nyilván ők is nyitott ablaknál aludtak. — Anyuka, anyukám, ameddig keresztmama itt lesz, én a díványon alszom ? — Csitt! — Hallom az anyuka hangját. — Keresztmama alszik, ne háborgasd. — A kislány aligha ván az anyjával egy véleményen, mert még mindig hangosan beszél. — Küldd haza és engem fektess az ágyba, temelléd anyukám ! — Csend legyen. A gyerek nem hallgat. — Mondd neki, hogy megjön a nagymama, akkor biztosan elmegy. — Klári, ha odamegyek rádverek. Aludj, még hajnal van. Klári elcsendesedik és nagyot rop pan alatta a dívány. Sajnálom szegény kislányt, édes szőke babácska, Egyes szám ára 16 fillér A mostani pénzügyi • és mezőgaz- dasági helytettel kaposolatosan kérdést intéztünk báró Fiáth Tibor nagy- birtokoshos, a Tolnamegyei Gazda- sági Egyesület elnökéhez, aki lekötelező szívélyességgel as alábbiakat mondotta lapunk olvasóközönsége tájékoztatására: A vármegyei Gasdasági Egyesülethez eddig b’eérkesett adatok sie* rint a mezőgazdaság állása valósággal katasztrofális. A központi' járás több nagybirtokosánál a tavaszi árpa magyar holdanként csak másfél métermázsát adott és ugyanennyi a zab termési eredménye is. Ezeknek az