Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-07-25 / 58. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XI1L évfolyam. Szekszárd, 1931 Julius 25. 58. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG életenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efon szám 85 és 102. Előfizetési díj: Félévre _______6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Fősz erkesztő: SCHNEIDER JÁNQ9. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK PERENC A lap megjelenik minden sserdán és ssombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkénl 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A törvényhozás jővő munkája. Kedden ült össze a parlament kupolacsarnokában az országgyűlés két háza és a kormányzó hatalmas beszédben körvonal» zta a törvényhozás jövő munkájának kereteit, megszabván az utat, amelyen a magyar állam megtartható ős továbbfejleszthető avégból, hogy egyik zászlóvivője legyen a civilizált bernietek békés együttműködését célzó nagy emberi gondolatnak. Az államfő beszéde az uj országgyűlés küszöbén mindenki köteles* ségévé teszi a haza érdektban nemzeti egységünk fenntartását, mert bármily elvi alapon álljanak is politikai pártok és egyesek, a nemzeti egység érdekében háttérbe szorítva minden melléktekintetet, össze kell fogni a haza minden polgárának és minden politikai pártnak, hiszen csak a nemzet egyetemes összefogása fogja sikerre vinni nemzeti ideáljaink megvalósítását. Az egész világra kiterjedő mai súlyos gazdasági helyzet — úgymond a kormányzó szózata — nehéz válságba sodorta a mi gazdasági életűnket is. Nagy nehézségekkel kell küldenünk, de bármiként alakuljon is a jövő, csüggednünk nem szabad, mert a nemzet a nehézségeket le fogja győzni és gazdasági függetlenségét, ha áldozatok árán is megőrisve, Magyar Sándornak. A hajdani iakolatára forró üdvözletével küldőm. Mosolygó, pajzán, régi, régi társam, Nem emlékszel, tudom, te arra már, Mikor két páddá! ültél még előttem, Szép ifjúságunk rózsás hajnalán. GyermeklelkUnkbe eszmék trombitája Tettekre hívó dalt még nem rivallt, n Vidáman fogtunk kisded ujjaink közt Aranypántu csokoládészivart. Valaha itt mi együtt játszadoztunk Kis iskolánknak tágas udvarán, De a rózsás múlt messze távolából Csak szép álomnak tűnik fel ma már. Elváltunk aztán, jobbra én, te balra, Reánk viharzott a bősz léttusa S most itt állunk, én csöndes, szürke dalnok S te óceánok hős Ikarusa. Szép Álomország tündöklő egéből Testvéri csókot küldök ím feléd, Ki meghódítód örök diadallal Valóság-ország levegőegét. Zengjen világgá mi közös nagy eszménk, Mint szárnyaló, szent, fényes gondolat: Igazságot a meggyötört magyarnak S helyet, méltót, itt lenn a Nap alatti BABAY GÉZA. megmenti egy jobb idő ssámára er- I nyesését, remélve, hogy a kesdemé- kölcsi és anyagi javait, A nagy i nyesés olyan légkört teremt, amely gasdasági válság e nyomasstó napjai- j lehetővé teBsi idővel as ország réssére ban örömmel üdvösölte as államfő as I megfelelő összegű, hosszúlejáratú I Egyesült Államok elnökének őssinte államkölcsön külföldön való felvé- | jóakarattól sugallt, bátor kezdemé- I telét és kösgasdasági életünk hitelszükségletének a jobb kielégítését. Ennek as államkölosönnek produktiv beruh ás ásókra való felhasmá- lása gasdasági életünk talpraállitá sát, munkaalkalmak teremtését és a munkanélküliség lényeges enyhítését eredményemé. Allamhástartásank- ban — állapítja meg a kormányáé — a legnagyobb takarékosságra és a kiadások apssstására továbbra is ssükség van és közigazgatásunkat is egyszerűbbé és gyorsabbá kell tennünk, A kormány minden igyekezete odairányul, hogy mesőgasdaBági feles legeinknek piacot biztosítson és a termelők ssámára jobb árakat érjen el. E célok megvalósítása érdekében a kormány uj kereskedelmi sserső- dések kötésére törekszik és legégetőbb feladatának tekinti a mezőgazdaságban a minőségi termelés tneg- sservesését. Nemzetpolitikai és szociális szempontból különös su’yt helyez a kormány a kisipar megfelelő támogatására és beruházásokat tervez az államvasutaknál is. Folytatja az útépítést, előmozdítja a gazdasági vasutak és uj hidak létesítését. Mindezek az intézkedések pedig javítani fogják a kereskedelem mostani súlyos helyzetét Í8. A törvényhatósági választójog reformjánál szerzett tapasztalatok figyelembevételével a megkezdett ösvényen haladva, de mindig a nemzeti követelményekkel összhangban, az országgyűlési választójogi törvény reformját a kormány alkalmas időben a törvénymicike és az €Ufe(-íorony. Irta: Gruber Sári. Micike papája és mamája már egy éve várták szorongva, hogy Gyuri nyilatkozzék. Már egészen kimerültek szegények a várakozásban. Gyuri Micike udvarlója volt, egy konok megátalkodott fickó, aki se- hogysem akarta kimondani azt a pár szót, amire Micike elrebeghette volna a boldogító igent. Kint ültek villájuk tornácán ketten, a papa és a mama, várták a leányukat. Micike elment Gyurival sétálni, mert ma el kell dőlni a dolognak, valahogy nyilatkozatra kell birni a fiatalembert, mivel a papa kijelentette, hogy már nem vár tovább 1 És most a szülők ép oly türelmetlenül várták az eredményt, mint a szenvedélyes futballrajongók például a magyar—olasz mérkőzés eredmé nyét. . Már meggyujtották a villanyt és a lány vacsorához terített, amikor végre megérkezett Micike. Köszönt a szü leinek és fáradtan leült egy székre. Szemei ki voltak sirva. Édesanyja kutatva nézett az arcába: — Na, mi újság kicsikém, beszélj 1 A papa, aki eddig fel és alá sétált, erre a felhívásra várakozásteljesen megállt — Micike ránézett az anyjára és az apjára. Aztán elfordult és zokogva borult a szék karfájára. Édes, rózsás kis babaarcát karjaiba rejtette. A papa erre a látványra felhorkant, mint a sebzett vadkan a regényekben és haragtól kivörösödve kérdezte: — Mit csinált veled az a csirkefogó, miért ríkatott meg ? ! A mama, aki Micike fejét simogatta, csititólag szólt rá: — Hagyd most, majd ha megnyugodott kissé, magától is elmondja. Micike egyideig sirt, aztán már csak szepegett. Papája újból vallatóra fogta: — Mondd el szépen kislányom, hogy mi bánt ? — neked is jobb lesz. — Megmondtad neki azt, amit én mondtam ? — Nem mondhattam el apa, arra nem került sor. Mindennek az Eiffel- torony az oka! — mondotta panaszosan és a szemei már újból könnyben úsztak. Tudod, ő mesélt a szabadsága alatt tett utazásáról, hogy mi mindent látott, — látta az Eiffel- tornyot, fel is ment rá és hogy az milyen széditő. Mire én megjegyeztem, hogy apa is látta az Eiffel- tornyot, amikor Németországban volt. Erre ő nagyon furcsán nézett rám és azt kérdezte: «Hogy mondta, Micike?» — Én újból elmondtam, i ő azt felelte, hogy az Eiffel torony j nem Németországban, hanem Pária- j ban van. És azután mindenfélét kér- I Egyes szám i dezgetett tőlem földrajzból, meg történelemből és irodalomból, úgy mint az iskolában szoktak a tanárok — és én felelgettem is rá azért, hogy ne higyje, hogy buta vagyok. De persze nem emlékeztem mindenre jól, amit az iskolában tanultunk. Azért mikor a francia forradalomról kérdezett és én azt mondtam, hogy ak kor az embereket guillotinnal legyilkolták és ezért a francia nemzetet kihalás fenyegeti, — ő nagyon neve tett. Kinevetett! Azt is megkérdezte tőlem, ki irta a «Nyomorultak»-at ? Mondtam, hogy Jókai Mór. Mert én — tette hozzá magyarázólag — összetévesztettem a «Nyomorultak» at a «Szegény gazdagok» kai. De ő felvilágosított, hogy Hugó Viktor francia író irta és kérdezte, hogy mit tudok róla ? Azt mondtam, hogy semmit! Aztán Sekszpirről kérdezett és én megmondtam, hogy az egy angol szindarabiró volt. Erre ő azt kér dezte, mik a művei és mikor élt, tudok e valamit róla ? De én nem tudtam, mert már régen elfelejtettem. Aztán még sok mást is kérdezett, de arra már nem feleltem, mert majdnem sírtam. — Akkor ő nagyon elkomolyodott és azt mondta, hogy ne haragudjak, de amiket ő kérdezett, I azokat a dolgokat mindenkinek tudnia kell, aki iskolába járt, mert hozzátartoznak az általános műveltséghez. I És hogy nekem sokat kellene olyasára 24 fillér. nőm és kis történelmet és földrajzot tanulnom újra, hogy ne legyek olyan tájékozatlan, mert máskép nem állom majd meg a helyemet a társaságban, ha férjhez megyek. És hogy apa, meg anya engem nagyon egyoldalúan csak a háziasságra neveltek, pedig ez már idejét múlta, mert ma már mást is kívánnak a lányoktól, nemcsak azt, hogy háziasak legyenek és egy kicsit tudjanak zongorázni. Ezt már én nem bírtam tovább, hanem sirva fakadtam és elfutottam. Úgy szaladtam, hogy nem ért utol 1... És e hosszú monológ után Micike nagyot sóhajtva elhallgatott. Apja felháborodva kérdezte : — Úgy ? ! Tehát a nevelésed ellen van kifogása ? Azért, hogy nem neveltem belőled történelem- és irodalom- tudóst ? Annyit mindig tudsz, ameny- nyit egy szolid és egyszerű házias kis urileánynak tudnia kell! Több mint egy évig nem volt kifogása ellened, pedig eleget beszélgettetek, volt rá ideje, hogy megismerjen ... Itt a kisleány közbeszólt: — Igen apa, de én keveset beszéltem. Mindig csak ő beszélt és én hallgattam. Azt is mondta, hogy azért szeret engem, mert én nem vagyok olyan, mint a többi lány, hogy folyton karatyolok és nem hagyom az embert szóhoz jutni. Papának hirtelen eszébe jutott, hogy közte és a felesége között is
