Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-01-14 / 4. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1931 január 14, T18 havi részletre » A vehet mindennemű Philips késsfiléket I hangizfeSt, an6dpótlót é» egyenirányítót. I SOMMER BÉLA meohonikusnál Szekszárd, Garay-tér. Telefon 51. I szárdra, meglátogatta báró Fiáth Tibor kíséretében Paradicsom pusz- tán Döry Frigyest, a Qasdasági Egyesület alelnökét és levizitelt Szék- saárdon a főispánnál, alispánnál, polgármesternél és a Mezőgazdasági Kamara tagjainál. Délben a Szekszárd Szállóban báró Fiáth Tibor ebédet adott Benyovszky gróf tiszteletére, melyen az előkelőségeken kívül részt vettek a környékbeli nagygazdák közül is többen. Dr Strakoss Sándor lengyel konznl és dr Steiner Antal, a Lengyel- Magyar Kereskedelmi Kamara igazgatója, akik azért látogattak el hozzánk, bogy a lengyel-magyar kereskedelmi kapcsolatról tájékoztassanak bennünket, egyben bogy a szekszárdi vörösbort megismervén, annak beviteli ntját Lengyelország felé egyengetni igyekezzenek, a déli vonattal érkeztek Szekszárdra, akiket Borosa Zoltán, a Szekszárd Borvidéki Bortermelők Pinceszövetkezetének igazgatója fogadott a vasútnál és látta őket ebédre vendégül. Dr Strakoas és dr Steiner ebéd után Borosa Zoltán kíséretében fekete kávéra BenyovBiky grófot keresték fel, ahol a bemutat hozások megtörténtek és megtekintették a város uj vágóhidját, 4 óra felé pedig a Szekszárd Borvidéki Bortermelők pincéjét és ott megizlel- ték a hírneves szekszárdi vörösborokat. Előadások. A Szekszárdi Pinceszövetkezet bor- pincéjének meglátogatása után gróf Benyovszky Móricot, dr Strakoss Sándort, dr Steiner Antalt, valamint a kiséretükben lévő urakat és a megyebeli nagybirtokosok közül Sulkovszky herceget, báró Fiáth Tibort, a Gazda A FARSANGI TÁNCVIGALMAK ELLENZŐIHEZ. IRTA: BABAY GÉZA. Nem mondhat senki bálozásban Valami nagy szerepvivőnek, Ki legtöbbször tán fittyet hánytam Elmúlt farsangi szép időknek. De jól tudom, míg ifjú lányok És víg legények élnek, addig Lesznek mindig farsangi bálok Itt kivilágos kivirradtig. Nem illik hozzánk most a tánc, dal, így szóltak néhányon mogorván, De otthon ülve bús magányban, Hát ez lendít a haza sorsán ? Tekintsünk büszkén if jóinkra, Ha táncra kelnek hahotázva. Ezerszer többet ér ez, mintha Adnák fejük már búsulásra. Igaz, hogy gyötri kínos élet Sok százezrét az embereknek, De ifjú lányok, víg legények Minderről vájjon mit tehetnek ? sági Egyesület elnökét, Mechwarth Ernő és Döry Frigyes gazdasági főtanácsosokat, Szévald Oszkár alispánt, Sztankovánszky Tibort és többeket ozsonnára Jankó Ágoston főispán látta vendégül, majd 7s6 órakor kezdődött az előadás. Az előadás előtt báró Fiáth Tibor melegen üdvözölte Benyovszky Móric grófot, dr Strakoss Sándort, dr Steiner Antalt, Jankó Ágoston főispánt, Szévald Oszkár alispánt, valamint a megjelent érdeklődőket és felkérte dr Strakoss Sándor lengyel konzult előadásának megtartására. Dr Strakoss Sándor, mint előre bejelentettük, magyar nyelven tartotta meg érdekes előadását. Felolvasása keretében vázolta Lengyelország helyzetét. Ez az ország, amely 1918 évben a rigai békével nyerte vissza függetlenségét, a háború előtt háromfelé volt dara bolva és egyik részében a németek, a másik részében az osztrákok és harmadik részében az oroszok voltak hosszú évtizedeken keresztül az urak. A szétdarabolt területek között nem volt meg az egyöntetű működés és I érdekeik egymással sokszor ellenÖrüljünk, hogy pár féltett pénzmag, Mely úgy sincs most sehol halomba, Mielőtt átjárná penészszag, Kiszáll a pangó forgalomba. Ne keltsetek zord művihart hát Farsangi táncvigalmak ellen, Csitítsatok le baljós aggályt, Mely ott ég tán a szivetekben. Igazi farsang úgy sincs már ma, Ti hangosabbak voltatok rég. Tűnt kedveteknek kis paránya Hadd járja át az ifjakat még. Hát rajta, farsangoljatok csak Szép ifjú lányok, víg legények. Én örvendek vigalmatoknak, Mit múló jussként nyújt az élet. Akik meg bőszülten ragadnak Versemre és reátok ostort, Keressenek békén maguknak Egy csendes, elhagyott kolostort. tétesek voltak. Ezeknek a megszün tetése, valamint a háború okozta pusztítások (hiszen egész Lengyel- ország területe a leghevesebb harcok színtere volt és 1,800 000 épület pusztult el) helyrehozása igen nagy gondot és munkát jelentett az nj országra, amelynek 31 millió lakosa van és terülele 1/g od résszel nagyobb, mint Olaszországé. A rekonstrukció munkája igen nagy tőkét igényel még ma is, igy mező- gazdasága is tőkehiány miatt erősen visszamaradt és exportüzlete kellő leg megszervezve nincs, már pedig a háború előtt ipari és nyerstermény produktumainak legerősebb fogyass tója Oroszország volt. — Gazdasági helyzete Lengyelországnak hasonló a miénkhez, az agrárkérdés itt is két évvel ezelőtt kezdődött. Az amerikai gazdasági válság előtt a külföldi tőke hosszuiejáratu kölcsönök formájában erősen érdeklődött a lengyel piac iránt Egy darabig ez az érdeklődés teljesen megszüut és most újabban a nyugati államok keresik fel Lengyel országot kölcsönajánlataikkal. Len- | gyelországból Magyarország faló ás- j ványolaj, szén és fa gravitál, mig Magyarországból bor, szőlő, gyümölcs és orvosszer importjáról lehet szó, A magyarországi rohamosan fejlődő vit- lanyositás a lengyel szénexportot erősen csökkenti, ásványolaj és fatermékeknek pedig a román és cseh áruk igen nagy versenyt támasztanak. Megnehezíti ezen áruknak hozzánk való exportját az is, hogy Lengyelországnak sem szárazföldi Utjai, Bem viziutjai nincsenek kellőleg kiépítve. A mindvégig érdekes, közvetlen előadást azzal fejezte be, hogy felolvasásának célja az volt, hogy hallgatósága figyelmét a magyar-lengyel kereskedelmi kapcsolat lehetőségei iránt felkeltse. A felolvasáson megjelentek nagy tetszéssel fogadták az érdekes előadást, amely után dr Steiner Antal a Lengyel-Magyar Kereskedelmi Kamara igazgatója lépett az előadó asztalhoz, hogy a magyar bor- és szőlőexport lehetőségeiről tartBa meg előadását. A mezőgazdasági krízis nemcsak magyar baj, állapította meg, hanem világjelenség. — Az európai agrárállamok,Lengyelország, Magyar- ország, Románia és Jugoszlávia keresik a mezőgazdasági válság megoldá sára a plattformot és hiszi, hogy eme gazdasági kérdés égetően sürgős megoldása erősen előtérbe tolja ezen államokban is a revízió kérdését. A lengyel piac a magyarokat főként borban és gyümölcsben érdekli. A lengyel borimportnak csak 2 % át fedezik magyar -bogred^ gyüsa&ooban pedig 6°/0 bevitel van engedélyezve. Legutóbb a legyelországi borkiállításon a magyar borok, s köztük az édes szekszárdi vörösbor, igen nagy tetszést vívott ki. Egyöntetű borok előállítására és a szőlőnek gondos csomagolására kellene nagy súlyt fektetni, hogy a lengyel piacot a magyar érdekeknek meg tudjuk nyerni. A magyar export niocs szervezve és De valamit kellene nyújtanunk a „németeknek“ is . . . Végtére is „ne nézd Uram, hogy ő német, ő is a te teremtményed“. Sebesültek, betegek, őket sem lehet kizárni. Akkor gondoltam merészet és na gyot. Főlajzottam rozsdás lantomat, még egyBzer fölkaptam a Pegasusra {két elkövetett versem máris szerepelt a programmon), hamarjában be vágtattam Helikon berkeibe és faragtam egy német verset a szent testvériségről, melyet a világháború szent vérszerződése pecsételt meg stb. és odaadtam Franciska nővérnek, hogy tanulja meg. Tudtam, hogy intelligens leány. — Egy éjszakai inspekciós virrasztás elegendő. Ez is hát rendben volt. Akkor magamhoz kérettem a tartalékkórház gyógyszerészét, egy 126 kilós bécsi urat, akit rettentő térfogatáért kétszer is föl akartak menteni, de mindakétszer visszakönyörögte magát, mert, mint keservesen elpanaszolta, borzasztó pocakjáért gyanúba vették a bécsi finánook, hogy élelmi szert csempész ,* majd mikor egy a I sorozóbizottságot megszégyenítő rész- | lstességgel körültapogatták és meggyőződtek, hogy amit visz, az ön súly és nem raksúly, akkor lehord ták, hogy mikor az egész Bécs városa szédül az éhségtől, hogy meri provokálni a világvárost ekkora hassal... Ezt a patikust, akármint szabódott is a szellemi túlórázástól sikerült levernem a lábáról azzal: — Bruder, az igazi gyógyszerész mindenhez ért. Te fogod főiköszön teni a főnökasszonyt a nevenapján. Félóra múlva jön hozzám, nagy keserves ábrázattal! — Herr Feldkurat, nincs ötletem ! Egy királyságot egy Ötletérti — Micsoda német vagy te, hogy nincs ötleted ? A francia szólás mondás szeriüt a francia mindig töb bet mond, mint amennyit gondol, a németnek pedig mindig több a gon dolatja, mint amennyit ki tud fe jezni. Aztán adtam neki ötletet. Domborítsa ki ő is a népek és nemzetek közti egyetértést, mert ő, mint osztrák, íme magának követelte azt a szerencsét, hogy fölköszönthesse a magyar főnökasszonyt, a Goädige Frau Oberint, az egész kórház lelkét. Jött a nagy nap. Megjött a tábori püspök, dr Moser titkár kiséretében. A köszvényes, kedélytelen és fölöttébb kellemetlen főtörzsorvos fölvette a békebeli orvosi mundérját, kifogástalan fehér kesztyűbe bujtatta Éssaunál ézsauibb szeplős, szőrös kezét és megtette a hivatalos „le- jelentkezés“-t és bemutatta a tissteket. Aztán megindult a menet. Mint a „Leiter der K. u. K. Miliiärseel- sorgestelle in Z “ persze odarugtattam én is a kegyelmes ur mellé és magyarul, hogy ne értse a „Bömische Talkerl“, ahogy szigorúan bizalmas' körben hívtuk a parancsnokot, megkértem a püspököt, hogy fáradjon el a kórház kaszinójába. — Micsoda, itt Kaszinó is van ? — Annak neveztük el a lábbado- zók barakkját. Belépünk. Először persze feszes, katonás hapták, ahogy dukált. De aztán . . ,, de most 1 A szememmel intettem a „dienstführender“ őrmesternek, Schramek pozsonyi kárpitosmesternek, akinek kezdeményezésére egyszerre csak felharsant a legkatonátlanabb, a legreglamaellénesebb, de annál őszintébb és annál hangosabb éljen, hoch, zsivió, még jsgy-két szetreaszka is hallatszott. Az adjutáns először feszengett, váltogatta a lábait, súgott valamit a parancsnoknak, majd az őrmesternek intett. Addigra azonban, csak úgy magától, az egész terem szépen elhelyezkedett, a vendégeket székkel kínálták meg, én pedig odaálltam a püspök elé és — nem íorsitos, hanem magyaros szokás szerint: belekaptam egy üdvözlő beszédbe, melynek tengelye mindig az uj aimer volt, az indivisibiliter, az inseparabiliter, a magyar államiság — ez a régvárt elismerése ,. . — Excellenciádnak talán lese alkalma hamarosan találkozni Magyar- ország koronás királyával. Mondjá meg neki, amit látott, amit hallott: a magyar lelkek boldogok, hogy hazájukat az első magyar ember az egész világgal mint a monarchia egyenlő alkotórészét ismertette el. A püspök ur válaszában arra utalt, hadd szolgáljon ez is a népek és nemzetek kölcsönös megértésére és békéjére* (Folyt, köv,)' Erzsébet Királyné Szálló Budapest, 117'., Egyetem-utca 5. — (H Belváros központjában) Jín**6 / WjÄrosi és vidéki nri középosztály találkozó helye. — lOOjBOMni kényelmes szoba. Az étterem- és kávéházban cigányzene. Az Erzsébetpince a főváros legszebb sörözője. Egypincér-rendszer. Polgári árak l 35 Szabó Imre, tulajdonos.
