Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-03-14 / 21. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XIII. évfolyam,----------------------------------Szekszárd, 1931 máfetaf 14.---------------------— * 21» szám* TO LNAMEGYEI ÚJSÁG ___________Hetenként kétszer meg)elen6 keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkes zttffég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dl): Félévre ______6 pengő. | Egész évre______12 pengfi. Fő szerkesztő: II Feleiül szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. || DLÄZS1K FERENC 4 lap megjelenik mladen .aerdéa é. iiombatan. előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir* detés egy 60 milliméter széles hasábon miliiméteraoronkéol 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Március Idusán. Midőn ea Ünnepélyes pillanatban a magyar szabadság eszméjének és örökkévalóságának dicsőítésére írok, éresnem kell ast, bogy minden magyar nemieti történelmünk e ssent ünnep, napján azért ünnepel, hogy tanúságot tegyen a magyar asabadság ssent eszméjének halhatatlan voltáról és hogy a magyar nemzet történelméből, a múltnak nagy idejéből meríthető tanulságok minden hoDfiui szívben egyenlő vissahangra szoktak találni. És ha mindezt átérzem és össze tu dók-forrni e lap olvasóinak szivével, leikével, akkor nem hiába idézem lelki szemeik elé március 15 ét, a magyar szabadság ssent eszméjének hajnalhasadása napját. Miként a tavasa lehellete életre kelti a természet szunnyadó eróit, úgy ébredt föl e napon milliók és milliók saivében a testvériségnek, a szabad ságnak és egyenlőségnek érzése. Fölszabadult a nép évszázados elnyomásának bénultságából, polgár lett az eddig rabszolgasorsban élő jobbágyból, egyenlővé vált minden ember a törvény előtt, szabad lett a sajtó és kivívták a független magyar minisztériumot. És mindezt kivívta vér ontás nélkül a magyar ifjúság, Petőfi, Jókai ée Vasvári vezetése alatt. A márciusi triász elvezette egy nap alatt a magyar nemzetet az Ígéret fö'djépe, szabaddá tett földet és népet. S az evangélikus vallásu Petőfi, a görög* katolikus Vasvári és a református Jókai szive egyszerre dobbant meg, amikor a Magyarok Istenéhez fohászkodtak, hogy mentse meg a veszélytől a magyart. Nem választotta szét sziveiket a vallási különbség, mert mindhárman hűséggel és tántorithatat- lannl szerették Istent, ha más szertartás szerint is dicsérték őt éB mindig egy gondolat tölté el leikeiket: boldoggá tenni minden magyart és eggyé kovácsolni, hogy ne válassza szét őket többé semmi sem. S követve a három lelkes ifjú vezér tanítását merengő lelkűnknek gondolatszárnyain a te napodnak éltető erejéhez menekülünk moBt is Március Idusa. Szentelt fájdalom helyett, ki nemzeti kincsünkké lettél, Bzitáló esőd szent melegében ki elharsogtatt&d a tettrehivó szózatot, vér nélkül kivívott dicső diadaloddal, ki arany- betüket róttál a magyar történelem leg- fénye sebb lapjaira: fájdalmunk kérésit jéc, keserűségünkből, alázott Ságunkból tehozzád fordulunk, a te kegyelmedet kérjük most is márciusi szeDt nap. Bocsásd meg nekünk, hogy szent emlékedhez érdemtelenekké lettünk, —- isteni sár mindenható erőddel küldd el hozzánk a feledés álcmnyi boldogságát, füleinkben altatón altasd felébredésig tartó szent szózatát a márciusi eskünek, hogy rabok tovább nem leszünk, nyolcvanhárom esztendő nyomtalan snhanásával küldj reánk gyönyörűséges, isteni álmot, mely Petőfi sápadt arcának lelkesítő lángba- gyulásánál, Vasvári lángoló ssavainá), Jókai nemzetÍBEinü kokárdájának láttára kicsorduló könnyeknél, Táncsics örömkönnyénél és Pest diadalmámo* rában úszó uccáinak első éljenrival gésánál boruljon saemeinkre. Felejtesd el Vécseynek a bitón halt Damjanich kesére lebe t utolsó csók ját, borítsd varázsfából al vértengerbe szállt szomorúságát az őszi napsugárnak, mely utolsó kihalkult melegét fájón veti az aradi Golgotára, küldj szemeinkre istenien zsibbasstó varázst, hogy diadalittaB hitedből, győzelmes emlékedből ne lásBnnk mást, csak a magyar dicsőségért, magyar jövendőért,magyar szabadságért síkra* szállt véreinket, akiknek sseme, né* tája, lelkesedése, kardja és sznrony- rohama a te hőseidhez méltón foly* tatja napodat, te szép, te csodás, te isteni Március! Köszönted sugaraidnak akkori melegével a trikolor hős katonáit, a feltámadt héroszokat : Csaba égi utjának sápadt hunjait, komor katonáit a keresztes seregeknek, Bocskay marcona hajdúit, nyalka vitézeit -Simonyi óbesternek, bosszúálló daliáit a bus kurnokirálynak, lobogóhaju Jávorka Adám hős diákjait, a nótás inzurgenseket és a fél istenekké vált vörösBapkások dicső fiait. Küldd élükre felejtető varázs iga«- ságával a régi, a ssent érnyakot, Lenkei lobogóját, küldd élükre Guyon branyiezkói popjának magasra emelt Krisatnskeresstjét, küldd élükre Damjanich harsogó vesényssavát, küldd élükre a völgyi harangaaók édes csengését és igaz reményét a jobbra for daló magyar sorsnak, küldd élükre a magyar asabadság örökszent hitét, hogy nótás, igas kedv zubogjon ajkukról, hogy saiklaaiilárd erejű legyen a kardforgató és munkás kés és hogy ámulni hadd tanuljon meg még egyBser a világ. Terólad ingjanak szabaditó aengéat a Kárpátok sziklabércein végigzokogó késett viharok, a te szent meleged, a te saent izzásod égjen a messzi pásztortttiekben, miknek lángja errefelé lobban négy magyar égtáj váró tavasai éjszakáin. Add, hogy a régen tépő balsorsban kiomlott drága vér a te eszméid diadalában megbocsátó szentesülést nyerjen, sugasd fel újra, ujult erővel, ujult hittel, a márcuai esküt, zengess uj dalt uj dicsőségről, szüntesd meg Trianont minden csapásával, nyomorúságával és szégyenével, add vissza az elrabolt területeket, azon élő és ma is könnyező testvéreinkkel. S hogy mindezt elérjük, fohászkodjunk Istenhez Vörösmartynak 1848 tavaszán zengett himnuszával: «Isten segíts, népeknek Istene! Tedd jóra, munkássá e nemzetet, Hogy amihez fog óriás keze Végére hajtson minden kezdetet; Add, hogy mit emberész és kéz kivívhat, Ne várja mástól, mint szerencsedijat. Gratia vitae... Irta; dabolczi Fekete Lászlóné.* A kaftános zsidó kocsmáros letette a bort, örök hajlongásoktól meggörbült teste mégegyszer esetlenül meg- bókoltatta sáppadt fejét az urak előtt. Folyt a bor az asztalon s gurult az orosz arany rajta. Mámoros szemek cikáztak egymás felé és a hangos beszédet hamar suttogásra változtatta köztük valami szokatlan zörej, ami idegenül hangzott a fülükhöz. A szennyes udvaron katonák itták a pálinkát, aki »elkészült« közülük, az leroskadt valami düledező farakásra, becsukta szemét és forrón égő mellét nekiforditotta a Javorovból fújó hűvös szélnek. Az égre sötétkék palástját teregette az éjszaka s fényes csillagszemeivel kinézett mögötte. Jarosló felől két ember jött az uttalan utón, ahogy sötétedett, úgy gyorsult meg a léptük. A zsidó kocsma körül rájuk vonított két vicsorgó fogú kutya, mire gyorsan behúzódtak a ház keri- möge. Mikor csend lett az udvaron, ki merészkedtek, a benti rikoltások nem zavarták őket. Azok ott bent nyugodtan mulattak, abban a hitben, hogy kintről baj nem jöhet, az embereik, szolgáik elfoglalták az ud vart- Ha valaki mégis ballgatódzásra • K hó if-én felolvas a Nöegylet kulhudéluUmján. szánná magát, azt majd fejbekólint- ják. De a szóra azért vigyáztak, hogy ami »kényes«, messze ne érjen, mert* ki tudja, mi lehetne belőle ?... —. Kutya dolog volna itt a menekülés, ha a San melletti gázlót el- állanák. — Mondta valaki. — Pedig a fejedelem emberei megteszik, meg azok, meglátjátok 1 Én onnan jöttem, tudom, hogy mire képesek érte. Fogadok, tudomása van arról is, hogy itt vagyunk, arról is, mit akarunk l — Csi-i-itt, hallgass Keczer. Szóltak rá egyszerre többen. Valaki tele poharat nyújtott feléje. — Igyál Sándor. Keczer zavaros tekintete rámeredt a pohárra, véreres szemeiben kigyúlt valami szokatlan láng és meghordozta a mámoros fejek felett. Mintha rettenetes rémület szállta volna meg, olyan volt. Elébe csaptak egy poharat, úgyhogy ráfreccsent belőle a bor. — Igyál a császár egészségére. Ivott a többiekkel, feje kókkadtan bukott mellére és akadozó nyelvvel beszélt valamit. Harsogva nevették.; A kaftános zsidó yégigsuhaüt köztük és felire öntötte a kupákat. Az asztalok felett összeborultak ismét a fejek. Bgy veresfejü, szeplős arcú ember beszélt. — Holnap Wilczekhez mentek hatat) Jaroslóba, a további intézkedéEoyes szám sig ott maradtok és kikémlelitek óvatosan a nagyhetman kastélyát. — Rákóczit ő rejtegeti, de alighanem Bercsényi is vele van. — Egy csapásra két legyet kapitány uram? Nem gondolod, hogy túlbuzgó vagy és megárthat a nagy dicsőség? — Csend legyen, kiálltott valaki a közbeszólóra. Beszélj Scholtz. Schóltz kapitány haragosan tekint- getett Keczer ezredes felé, aki gúnyo san összeszoritott szemmel figyelt rá. — Hát csak beszélj, ha téged akarnak hallani. A kapitány hallgatott és sértődötten dőlt hátra székén. Hiába nógatták. Csak vállát rángatta és elfojtott dühhel mondta: — Az ezredes jobb tervet tud, arra figyeljetek, ö meg akarja szolgálni a számára adott gratia vitae-t a császárnak azzal, hogy sajátkezű- leg teszi el láb alól a fejedelmet és Bercsényit, akik alatt még nemrég is »hűségesen« harcolt. Szerinte az emigránsok útja nincs rózsákkal megtűzdelve ... és mivel ő szereti a kényelmet, inkább .. . Nem mondhatta tóvább, mert Ke ezer Sándor, dühtől veres arcával robogott feléje, átvágta magát a kö zéjük állókon és egy pillanat múlva már elborította Scholtz kapitány ar cát a vér. — Atkozott, nyomorult, széttép lek, eltaposlak, mint a veszett férget! A csititó kiáltásokat is tulharsogta szava és lerázott magáról mindenkit. A kaftános zsidó gyorsan kimenekült a szobából, t — Tudjátok meg, hogy ez gyilkolni akart. Siemavskyt, a nagyhet- mant is rá akarta bírni, hogy segítségére legyen a fejedelem elvesztésében. Nem szóltam, mert azt hittem, ha odáig eljutunk, megfogom a nyakát és kiteszem közülünk, mint a lábatlankodó kutyát, de belém kapott a nyomorult. ? Halántékán lüktettek az erek és domború mellkasa gyorsan járt fel- alá. A többiek nézték, mintha most látták volna először ezt a dühöngő embert és lassan mindnyájan Scholtz kapitány mellé húzódtak. Egy idős férfi lépett nagysokára Keczerhez, vállára tetté kezét, úgy szólt hozzá: —- Nem értelek ezredes. Te mást akartál ? Keczer szeme kitágult, úgy szökött bele ismét a rémület, mint előbb, mikor szédülő fejjel nézett rájuk. Okölbe szorított kézzel ' a mellére vágott, hogy agyoncsapja azt az iszonyú ordítást, ami fel akart törni onnan. Lassan tagolva jöttek szájára a szavak. ^ --2 — Azt hittétek, hogy én .gyilkosa .»; leszek a fejedelemnek.,, veletek ? ... Rábólintottak, -V'. Leroskadt az asztal mellé és ke-; éra 30 fillér«
