Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-03-14 / 21. szám
JuV r é }MA v • <? ,«rr H H ! *1Mh. 2 TOLNAMEGYÉI* ÜJSAG $ I-Í fi*é fjf ff ■■•J »tí £ ff jf ,* láfé 1931 március 14, a IB _ Valóban mfivésues portraitokal, gyér- ^ 9 mek-, cioport-, inten eur-, architeltara — (E a a pvii a I|a»«nvua » felvételeket készít I NŐ GER: főhercegi udvari fényképész. a B S Vidéki meghívásokra — kiutazom, a Amateurmunkákat vállalok. El El a a a a a a a a o Szek8zárd, Széchenyi-u. 28 g (Molnir-féle híz) 45 a an si a s a n a a a üt a a bibi a a BaEi Igen, segíts I Országok Istene 1 Ruházd töt áldásiddal e hazát, Hogy mint az fiskor boldog idene Dúsan virítson bércen, síkon át Es míg keblén a hű< Örömben élnek, Pallost mutasson fondor ellenének. Isten segíts! Szabadság Istene I Add, hogy megértsük e nagy szózatot, Adj csdggedetien szivet is vele, Hogy tűrni tudjuk, mint szent közjogot, Tiszteljük azt a törvény ércszavában S ha vfni kell, a vérnek bíborában. Mindenható egyesség Istene, Ki összetartod a világokat, Engedd, hogy bármi sorsnak ellene Vezessen egy nemes, nagy gondolat, Hogy nemzetünknek mindenik nyomára Ragyogion emberméltóság sugára I» Engedd óh Úrnők, magyarok nagy Istene, hogy a szent igéket követve, a „mattat és jövendőt megbUnhfidött nemzetünk ismét a régi fényben, a régi dicsőségben, a régi erőben, a régi ősi és c8onkitatlan földön aa idők végéig éljen I —8 —r. németjeink hazaíisdga a múltban. A magyar szabadság ünnepének közeledése késztetett arra, hogy régi okmányok és történelmi események alapján próbáljam meg német népünk hazafias érzelmeit kikutatni. Kezdem a történelmi adatok felsorolását a telepítés idejéből. A bonyhádvidéki németek 1720 körül jöttek be, mint ahogyan a ke* ' Fábián rádió mindig jó t Fábián rádió FÁBIÁN RÁDIÓ • MINDIG JÓ • FÁBIÁN RÁDIÓ FABIAN SÁNDORs“ze“kszäT^»“10"“fe Telefon 139 A magyar szabadság ünnepére. Irta: BABAY GÉZA. Nagy márciusnak idusán ma halkan ' Fölzendül újra ünneplő dalom, Oe oh, belébúg vlsszafojthatatlan’ Valami titkos, néma fájdalom. Úgy látom én, csak gyengén tüntetünk Magyar szabadság szent eszméje mellett, Alig lobbant fel drága ünnepünk Magyar szivekben égő honszerelmet. Szárnyalnak újra ünneplő beszédek S mély áhítattal zendül még a fial, De oh, nem tör fel boltjáig nagy égnek Ujjongó, büszke, boldog diadal. Mint hogyha tán az ünneplő sereg Csak paprikásra s lángitalra várna, Hogy mely szivében némán szendereg, Meginduljon nagy, bús panasznak árja. Nem bús kesergés napja ez az ünnep, Hanem mosolygó, szép reményeké, Hogy fénybe vonja szürke életünket S emelje lelkünk* fényes ég felé. Mely felmerült e földi kíntusán, Hagyjuk máskorra hangját bús panasznak. Nagy márciusnak fényes idusán Álmodjuk álmát új magyar tavasznak. Szabadságünnep, te dicső, te drága, Hirdesd a nagy múlt példáját nekünk S hétköznapokból fényesen kiválva Légy régi, szent, szívDéli ünnépünk. Indíts magasztos céljaink felé S a bús jelennek fojtó bánatán át Lelkűnkbe áldón.csókold itt belé Feltámadásunk fényes hajnalálmát! SINGER varrógépek réq bevált jó mmóaógbei» Kedvezd- J■' '<■ fizetési feltételek SINGE R VARRÓGÉP RESZVÉNYTARSASAO Szekszárd Nagyszálló Garay-tér 8. Bonyhádon: Zárda-utca. Tolnán: Szekszárdi-utca 14. DunafBWváron: Erzsébet-tér 6. szám. 49 tak az uj hazáért. — Gondolok az 1848—49-i szabadságharcra, melyből a bonyhádvidéki németség is kivette részét Perczel Mór honvédtábornok vezetése alatt. Bonyhád nagyközség jegyzőkönyve szerint Borbély József evaDg. lelkész felhívására március 23 án a község főterén gyűlést tartottak és azon kimondották, hogy a márciusi szabadságeszméket mindhalálig szolgálni fogják. Ugyanaz év julius 2 án aztán már külön német önkéntes honvédosztag indul Pécsvárad felé. 1849-ben meg Erhardt Frigyes bonyhádi szabómester 221 emberből álló szabadcsapatot állít fel, hogy felvegye a harcot az osztrákkal és horváttal. Pénzáldozatot is szívesen hoztak a haza oltárára, így a szabócéh pénztári naplója szerint 1848 junius 13 án 25 forintnyi pénztári készletüket adták át, való szinüleg a honvédség szervezésére. 1849 ben meg Flug Konrád és Beck Jakab 100-—100 forintot, Weber Jakab meg 40 forint ezüstöt ad Kossuth- bankókért. Persze ezek csak kikapott esetek, hisz valamennyit egy újságcikkben nem tudnám felsorolni. Jött aztán a Bach-korszak az ő besúgóival és renegát uszályhordozóival A bonyhádi főbíró hiába kívánja a német anyakönyvvezetést és német nyelvű beadványokat, az evangélikus gyülekezetek hivatkozva az 1833. évi csengeri kerületi gyűlés határozatára, csak magyarul állítják ki ezentúl is. A céhek sem hajolnák meg és «Bonyhád mezővárosában» csak magyar vándorlókönyveket adnak és titokban megőrzik nemzetiszinü zászlóikat is. E kornak hatása megmaradt aztán majdaem napjainkig, németségünk kitartott a 48 as eszmék mellett és a választásokon az ellenzéki jelöltre szavazott. Fel kell említenem a bonyhádi-ev. gimnázium Sárszentlőrincről 1870 ben történt áthelyezésének okát is. Az akkoriban csak négy középiskolát végzett tanulók nem beszélték úgy a nemzet nyelvét, mint kívánatos lett volna és ezért a többségben németnyelvű egyházmegye ezen intézetében kívánta az uj nemzedéket nyelvében magyarrá tenni Az intézetből k került növendékek szerte az országban helyezkedtek el és senki sem foghatta rájuk, hogy a született magyaroknál rosszabb hazafiak lettek volna. Nem volt a múltban tehát sehol sem baj németjeinkkel és nem lesz a jövőben sem, ha minden árrá hi«.Uh/* tényező foglalkozik a rája bízott-,Ttp pel. Ha feltárják előttük őseik múltját és ragaszkodását a hazához, mely több szabadságot és nagyobb jólétet Srzsébef Királyné Szálló Budapest IV., 6gyefem-ufca 5. - (H Belváros központjában) 60 éve a fővárosi és vidéki őri középosztály találkozó helye. — 100 modern kéoyelnos szoba. Az étterem- és kávékásbaa cigányzene, ás Erzsebetpioco a főváros legszebb sórözóje. Egypiacér-readszer. Polgári árak I 35 Szabó Imre, tulajdonos mény koponyája a karjaira csapódott. Nem háborgatták. Lassan visz- sza ültek az asztalokhoz a többiek is. de egy korty bor sem fogyott többet a kupákból. Idegen szemek tüze perzselődött Keczer felé és valaki felállt, hogy az ajtót bereteszelje — Árulói — Dobálták feléje a gyűlölködő arcok hangtalanul és sokan megbontották a kravátlijukat, mert eszükbe jutott Keczer ezredes előbbi szava, amit a San melletti gázlóról mondott Nagyon melegük lett tőle. Az ablakok mellé is elállt egy-két széles vállu ember. Hajnalodott, mikor az idős férfi ismét megérintette Keczer vállát. — Wallis ezredes neked nem mondta, miért jöttünk ide? Keczer tagadólag zárta a fejét. — De hát mit gondoltál, minek vagyunk mi itt éjjel-nappal felkészülve mindenre? — Minek? — Egyenesedett fel Keczer, mig gyötrött arcát ráemelte i a kérdezőre. — Azért, hogy valami { módon elősegítsétek nekem, hogy I megközelíthessem őket és rábírjam | a fejedelmet arra, hogy fogadja el a J gratia vitae et bonorum-ot a csá szártól. — Hm! | zeim közt levő Franciscus Kunnal kötött telepítési szerződésükből olvasom. A legelső pontban Ígéri már az uraság, hogy teljesen tnémet szokás szerint» rendezkedhetnek be. (tA>les Ez a »hm« belezümmögött a nagy csendességbe, ami Keczer ezredes beszéde után támadt. Felállt, támolygó léptekkel az aj tóhoz ment anélkül, hogy valakire nézett volna. Mint a megvert gyerek, aki elbujdosott a szülői háztól és megmarjult lélekkel kinyújtja ismét kezét az otthon felé, úgy indult el Keczer Sándor is az orosz aranyaktól csillogó, bortól meg ocsmányságtól szennyes asztaltól. Az ajtó zárva volt. Egy pillanat ezredrészéig kigyult benne újra az indulat. Az ökle már keményre szorult, hogy betörje. De szembefordult velük és mikor látta a sápadt, lárva- szerű arcokat, akik az ő útjára szegezték pislogó szemüket, akik lezárták az egy ember előtt az ajtót félelmükben, akkor gúnyosan elhúzódott a szája, dolmányába nyúlt és a számára kiállított gratia vita-et ezer darabokra tépve szórta lábaikhoz. Aztán önként nyújtotta oda kezét ■ a behívott katonáknak, hogy össze- | kötözzék. Jarosló felé nagyon ugat- I tak a kutyák. Mikor Keczer ezredest I hozzákötötték a piszkos zsidóudvaron ! egy fához, belefurta sasszemét a sürü szürkeségbe ás vigasztalásul még I meg tudott látni két nagyon siető I embert, akiket elnyelt a jaroslói ut. nach deutscher Manier einzurichten. ») E tekintetben mai napig sem háborgatta őket senki sem, nyelvben, szokásaikban németek maradtak. Már nem teljesen, hisz minden kényszer nélkül igen sok községben felvették a zsinóros magyar nadrágot, készítenek paprikás kolbászt, isznak áldomást és káromkodnak (Uram, bocsáss!) kacskaringósabban, mipt a születetett magyarok, sőt járják a ropogós csárdást is. Az első ponttal szemben a 23. pontban ők meg arra kötelezték magukat, hogy «minden- Jcor hű és engedelmes alattvalók maradnak». («Verobligieren wir uns als treue Unterthanen, die wir schuldig sein Gehorsam zu leisten.:») ígéretüket hiven tartották meg, nem maradt nyoma még csak egy nyelvbéli összekülönbözésnek sem. Hogy különben milyen jól érezték magukat az első száz év alatt, azt Peter Gereb, erdélyi szász származású, ma- josi evangélikus lelkész 1820-ban irt jubileumi énekében igy fejezi ki: «Des Vaterlandes Schoos, Gib dem Fremden Was Sicherheit Des Lebens beut.» Fordításban: A haza keblére fogadta az idegeneket, biztonságot és létfenntartást nyújtott. — Hálából majd minden templom oltára felett elhelyezték a magyar címert az 1790—1800 as években. Ittlétük második századában any- nyira asszimilálódtak, hogy hazafias felbuzdulásukban már fegyvert is fog
