Tolnamegyei Ujság, 1931 (13. évfolyam, 1-102. szám)
1931-03-04 / 18. szám
18. szám. XIII. évfolyam. Szekszárd, 1931 március 4. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tel efon szám 85 és 102. Előfizetési dl): Félévre _ ;-------6 pengő. | Egész évre----------12 pengő. Fő szerkesztő: II Felelős szerkesztő: . SCHNEIDER JÁNOS. || BLAZSIK FERENC. A lap megjelenik minden csárdán ée szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez kdldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kérdi. Anélküli konferenciák. Páriából egy újabb konferencia lefolyásáról adnak hirt az újságok. Alig zárul az egyik konferencia, ? máris megnyílik egy másik s folyik a szó és a tervezgetés az idők végtelenségéig. Maholnap a protokolu- mok és jegyzőkönyvek tengerében sem tudnak eligazodni az illetékesek, nemhogy az ügyek állását, menetét és végső eredményét számon tudnák tartani. Tudós professzorok tankönyveiben szokásos, hogy a szöveg majd minden sorához megjegyzések füzetnek s az utalásoknak és hivatkozásoknak egész számsora tarkítja a könyv oldalait a legény legyen a gáton, aki a számsorok drétakadályai között keresztül tud vergődni, el tud igazodni. A legutóbbi konferencia az agrárkrízis kérdésével foglalkozott s az- agrártermékek elosztásának pro blémáját vitatta meg njélag. Párisról lévén bzó, ezúttal is Briand elnököl s a konferencia résztvevői azon nevek közül rekrutálédtak, akiket ott láttunk, ha Páneurépárél, leszerelésről, népszövetségi kölcsönről, munkás- kérdésről, vagy épen uj szövetségi szerződésről van szó. Az urak kompetenciáját senki sem vonja kétségbe, csak épen az képezheti vita tárgyát, hogy akinek érdekellentétjei vannak egyes kérdések körül, az miképen lehet elfogulatlan bírálója olyan ügynek, amelyben érdekelve lévén, elfogulatlanságát Behogysem tudja megőrizni. Ha egy állam képviselője az állam iparosodásának eszmei szolgá latában áll, attól alig lehet várni azt, hogy az illető kategórikusan állást foglaljon például a leszerelés kérdésében, hiszen az állam iparosodása termelést követe), már pedig a termelés — amikor a munkásfoglalkoz tatás és a tőkeképiés a vállalkozónak tempót diktál — nem mindig keresi az etikai célokat! . . . Amikor tehát az államférfiak — s ezúttal ismét ugyanazok az állam férfiak — a mezőgazdasági termelés kérdésével foglalkoznak, nem tudnak szabadulni az alól a hatás alól, hogy ezúttal is valamit fel kell áldozniok az igazság rovására. A mezőgazda- sági termelés ós a javak helyes és céltudatos elosztása politikamentes atmoszférát követel, már pedig politikai államférfiaktól kívánni sem lehet azt, hogy levetkőzzék magukról azt, ami a lényegük, a politikát. A mező- gazdasági termelés és a termelt javak cétazerü elosztása van olyan fontos kérdés, hogy a kérdés helyes megoldása érdekében olyanok vonassanak he a tárgyalásba és olyanok tárgyaljanak, akik gyakorlatilag foglalkoz nak gazdasági ügyekkel. Valamint nem lehet íróasztal mellől, tanári katedráról egy mezőgazdasági ingat lant, vagy egy tógazdaságot irányi tani, úgy azonképen nem lehet kon ferenciákkal sem gyakorlati problé mákat megoldani, amikor a mindennapi élet fejlődő és változó jeleségei a legmesszebbmenő éberséget köve telik. Valami bajnak kall lennie Európa közéleti fórumán. Valami baj van Európában, amikor azt látjuk, hogy csak tbeoriákban oldják meg a kérdéseket s a megoldottnak vélt kérdések mégis tovább ott burjánsanak a gyakorlati életben. Nem theoretikusokra, nem politikusokra és csak politikusokra vau szűk ség, hanem gyakorlati emberekre, akik a kérdéseket épen magáért a kérdésért bírálják s az orvoslásról, a dolgok rendje és természete szerint, az orvosszerek igénybevételével és alkalmazásával gondoskodnak. Azt kell hinnünk, hogy — talán — épen azért nem veszik igénybe a gyakorlati embereket, mert tartanak attól, bogy a világ itélőszóke elé kerülnének a tehetetlenség okai... Nagy kérdés azonban, hogy ssabad-e kísérletezni az emberiség kárára? Szabad-e ölhetett kézael néani azt, hogy helyrehozhatatlan értékrombo lások történjenek ? Lehet-e kísérletezni tovább olyan módszerekkel, amely módszerek elégteleneknek,vagy épen károsaknak bizonyultak ? A konferenciák rendszere azt igazolja, hogy a gyűlölködés és a bizalmatlan kodás nemcsak a béketárgyaláso- kon ülte meg a lelkeket, hanem még most is megttii és irányítja, mert hissen egyesek nem az emberiség javát, hanem saját érvényesülésüket keresik és hiúságukat legyezgetik. Dr Őrffy Imre birtokvásárlása. A lapokban különböző hirek jelentek meg Őiffy Imre képviselő birtokvételéről, a birtok haszonbérbeadásáról. Munkatársnők ez ügyben öíffy- hez magához fordult, akitől a következő nyilatkozatot kapta: Szekszárdon jó pár esztendeje félig komolyan, félig tréfásan elmondtam, hogy szőlőt vettem, hogy megismerjem a szőlősgazdák helyzetét. E tanulmányom nagyon jól sikerült, mert évek óta fizetem szőlőm deficitjét. Úgy látszik nem okultam ezen, mert most földet vettem. Itt sem rózsásak a kilátásaim, mert a vételár egy jó részével adós maradtam és ennek a kamata annyi, amennyi az egész birtok bére. Ebbe is belenyugodnék, mert hiszek a magyar föld feltámadásában, de azt már igazán nem engedhetem meg, hogy benyálazzanak kósza pletykákkal. Aki ma megszorult földbirtokostól vesz, az elismerést ős nem vesszőfutást érdemel. A helyzet az, hogy a birtok bérbeadása előtt érdeklődtem az erre hivatott Országos Kösponti Hitelszövetkezetné), vájjon szövetkezeti bárlőcso- port alakítására az hajlandó lenne-e? A válasz nemleges volt ób így a földet Reitchl keszthelyi város bírónak adtam bérbe. Ahogy ilyenkor lenni szokott, egyes lemaradt aspiránsok nagy zajt csaptak, ez az oka az elterjedt híreszteléseknek. Rajta leszek, hogy a földből kisembereknek is jusson, de ha valakinek, nekem kell vigyáznom arra, hogy hirtelen elhatározással erejükön túl kisemberek ne vállalkozzanak bérletre. E tekintetben, mint képviselőnek — sajnos — bő tapasztalati anyag áll rendelkezésre. öiffy fenti közléséhez csak annyit füzünk hozzá, hogy a magunk nézete is az, hogy aki ma földet vesz több szolgálatot tesz a köznek, mint magának. Ha a piacra kerülő rengeteg földbirtokot szabadkézből nem fogják — legalább részben — magánosok felvásárolni, a Wekerle féle földármentő akció sikere legalább is kétséges lesz. Annsramm-játéK ti A marosi vadvirág. A céljaiban mélységesen komoly szent Imre év rendezőinek egyik legnagyobb gondja és legfőbb törekvése arra irányult, hogy ez az esztendő a magyar ifjúság lelkében életre keltse mindazokat az erényvirágokat, amelyek szent Imre herceg leikéből intve, hívogatva mosolyognak feléje. — Az egyes iskolák ünnepélyeinek az emléke még nem fakult el; a fővárosban rendezett ünnepségeknek egy életen át el nem mosódó sok-sok mozzanata még elevenen él —• és ime, fiainknak szent Imre után vágyódó lelke újra megnyilvánult, hogy megfürödjék a liliomos Herceg lelkében: ugyanakkor megfürössze a mi lelkeinket is és bizonyságot tegyen árról, hogy a szent Imre óv rendezőinek a szándéka benne jó főidbe hullott, Termékeny talajra talált. A fiuk kongregációjának szombati | főpróbáján és vasárnapi előadásán a • levente zenekarnak Kecskeméty Károly j vezényletével jó betanulásban előadott nyitánya után a kisérő zene hangjaira fegyelmezett rendben felvonult 22 apród a Gyüszü Ottmár vezényletére nyolcszor változó anagrammjával (ezeket Obermayer A. igen ügyesen magyarázta) a lelkűnkbe ültette azt az áhítatot, amelyet szent Imre tiszta lelkének a mélysége mindenkor életre kelt; az anagramm-játékra következett előadás pedig (Kerling J. S. J. : A marosi vadvirág 4 felvonása, azt az életet varázsolta elénk, amelyet ez a lelkűiét szentelt meg és emelt magasra mindenek fölé. Szent István királyi udvarának az élete elevenedett meg előttünk : palotaőrök hűsége vigyázott; kedves apródok bájos szava csendült; higgadt beszédű püspökök, józan itéletű fő urak megfontolt tanácsa szolgálta a méltóságában komoly, országát bölcsen kormányzó, fiát gonddzl nevelő királyt (Cziráki L.) A lázadó Ajtonyt leverő új keresztény ispánnak, Csabádnak (Malonyai E , a főpróbán Tóth A. II) a hűsége, becsületes, férfijelleme megragedott, — az Imre herceg élete ellen törő hiú vezér: Gyula (Tóth A. I.) gyáva lelkének a gonoszsága megdöbbentett bennünket. Ez a megdöbbenésünk Imre herceg (Eördögh Z.) egyéniségén nyugodott meg. Jóságot árasztott mindeu tette; szeretetet lehelt minden szavaj az égi haza felé fordított minden tekintetet : az égi Király és az égi Királyné felé vezetett minden lelket, minden szivet egész élete. Odavezette a marosi vadvirágot: a fogságba került fiatal Ajtonyt íb (Prantner J.) — legyőzött apjának est a dacos stívü, bátor szavú, egyenes jellemű fiát. A tragikus végű vadkan-vadászaton a magyar hasában egy világ omlott össze! A halálos sebet kapott Imre herceg mellett ezt siratta a szenvedő király és vele bánkódó udvari népe; ezt áldotta meg utoljára a gondos nevelő: Gellért (Tamás V,); megrázó fájdalommal ez elé omlott le az Imre lelkének erejétől a kereszténységben újjászületett fiatal Ajtony. Imre herceg — meghalt, bogy a magyar ifjúság vezére és ági pártfogója legyen. Ez az előadás kedves élmény volt nekünk, akik végignéztük; kedves emlék marad azoknak, akiknek — a betanítás és rendezés fáradságos munkáját nem lankadó kedvvel végző Wagner János prézessel az élen — tevékeny rész jutott benne. — Az anagramm-játék és A marosi vadvirág derék munka: a szent Imre év méltó befejezése volt. —z—r—f. A Szekszárdi Népbank Szövetkezet közgyűlése. A Szekszárdi Népbank Szövetkezett március hó 1-én tartotta Szeghy Sándor elnökletével rendes évi közgyűlését, amelyen 45 részvény es -202 tag és 1639 Usletrész képviseletében volt jelen. Szeghy Sándor elnök üdvözölte a megjelenteket, majd Schneider János ügyvezető-igazgató ismertette az igazgatóság jelentését, amely részletesen foglalkozott az általános gazdasági helyzettel, ismertette az intézet fokozatos fejlődését és kiterjeszkedett az intézet életének fontosabb mozzanataira. — A közgyűlés nagy helyesléssel fogadta az ügyesen összeállított igazgatói jelentést és az abban foglatt indítványok alapján Kies Lajos apátot meleg ovációban részesítette, dr Kramolin Gyula közgyűlési elnöktől, vitéz Vendel István és Cziráki Ferenc igazgatóktól pedig, akik a belügyminiszter rendeleté miatt a szövetkezetnél viselt tisztségükről lemondani voltak kénytelenek, meleg szeretettel búcsúzott és érdemeiket jegyzőkönyvében megörökíteni határozta. A közgyűlés a felügyelőbizottság jelentésének felolvasása után az 1930. évre a zárszámadást elfogadta és^ugy az igazgatóságnak, mint a felügyelőEgyes szám ára 16 fillér.
