Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-12-10 / 97. szám
XII. évfolyam. Egyes szám ára 16 fillér Szekszárdi 1930 december 10. 97. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonsz ám 85 és 102. Főszerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. Félévre — 6 Előfizetési díj: pengő. | Egész évre ____12 pengő. A lap megjelenik minden eserdán ée szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Orvosolt panaszok. Bizonyára általános örömöt fog kelteni az országban, hogy a kormány benyújtotta & képviselőház legutóbbi Ülésén a társadalombiztosító törvény módosításáról szóló javaslatát. Mert e törvényjavaslat mind az öt szakasza, számitva a mai kedvezőtlen gazdasági viszonyokkal, a polgárság — biztosítottak, betegek és munkaadók — érdekeit szolgálja és radikális orvoslást nyújt mindazokra a panaszokra, amelyek a társadalombiztosító törvény ellen elhangzottak. Így az első szakasz felhatalmazza a népjóléti minisztert, hogy a késedelmi pótlék mértékét havi két százalékról havi egy százalékra mérsékelhesse, a második szakasz pedig arról intézkedik, hogy ha az intézet a biztosítottat nem tudja orvosi kezelésben és gyógyszerben részesíteni, akkor készpénzsegélyt adhasson a betegnek. A segély a táppénz negyedrésze, illetve, ha sem orvost, sem gyógyszert nem tud adni az intézet a biztosítottnak, a táppénz fele. Egyik további szakasz kimondja, hogy az önkormányzat egészben, vagy részben elengedheti annak a mulasztó munkaadónak az orvosi költség fejében megállapított összegeket, aki bejelentési kötelességének általában pontosan szokott eleget tenni és előzőén három éven bellii nem adott okot arra, hogy vele szemben súlyosabb formában intézkedjen. Amilyen szociális érzésből fakadt annakidején az Országos Társadalombiztosító Intézet megalkotásának, illetve a kötelező biztosítás elrendelésének a gondolata, ugyanolyan szociális gondolkozásra vall, hogy most, a viszonyok változtával, a kormány méltányosságból bizonyos kedvezményekben, könnyítésekben kívánja részesíteni úgy a biztosítottakat, mint a biztosítókat. Természetes, hogy egy ilyen nagy koncepciójú intézmény megalkotása és fenntartása, mint amilyen az Országos Társadalombiztosító Intézet, amely hivatva van országszerte a népjólét erőteljes istápolására, bizonyos terheket ró a polgárságra, amelyeknek a súlyát a mai mostohább időkben nehezebb viselni. De ha ezek a terhek arányban állanak azzal a jóval, azzal az előnnyel, amelyet a Társadalombiztosító nyújtani képes, úgy szívesen vállalja mindenki, hiszen a bizto sitás elsőrendű érdeke, szinte létérdeke minden dolgozónak, védelme, bebiztosítása önmagának minden kedvezőtlen, fatális eshetőséggel szemben, ezért múlhatatlan szociális kelléke a mai társadalmi berendezésnek. A terheknek és az előnyöknek ezt az arányosítását végezte el szerencsés és humánus kézzel, nagy szociális érzékről tanúskodó megértéssel a kormány akkor, amikor egy részt könnyített a terheken, másrészt pedig lehetővé tette, hogy az arra rászorultak az eddiginél is hatható- | sabb támogatásban részesüljenek. Szekszárdi tialMták nagy sikere Bálán. Emlékezetes még dalkedvelő közönségünk előtt a Bajai Daioskörnek ez év március 31-én a Szekszárdi Dalárdával együttesen Szekszárdon tartott sikerült hangversenye. A bajaiak ezen látogatását adták vissza a Szekszárdi Dalárda tagjai folyó hó 7-én és a Nemzeti Szálló csinos nagytermében egy rendkívül sikerült közös hangversenyt rendeztek. A Szekszárdi Dalárdát ezen látogató útjára elkísérte dr Zsigmond Ferenc, a dalárda elnöke, Molnár Sándor, a dalárda alelnöke, a város képviseletében dr Cs. Papp Jenő helyettes polgármester és dr Bus Lajos tiszti főügyész, a sajtó képviseletében Schneider János főszerkesztő és még több dalkedvelő tagja a szekszárdi társadalomnak.— A dalárda tagjai a 13.28-as vonattal érkeztek Bajára, ahol a Bajai DaloB- kör tagjai a Hiszekeggyel fogadták daltestvéreiket. Dr Kocsis JánoB városi tanácsnok meleg, szeretetteljes szavakban üdvözölte a vendégeket, amely üdvözlésért dr Zsigmond Ferenc mondott köszönetét. Ezután hosszú kocsi és autósorban vonultak be a dalárdisták az egykor nagy, de Trianonban kicsinyre szabott Bácska egyik régi központjába, Baja városába, ahol Tóth Kálmán szobrához vonultak, ott elénekelték a Hiszekegyet és Molnár József, a szekszárdi kereskedelmi iskola tanára emelke dett hangú beszédben áldozott a bajaiak kiváló költője, Tóth Kálmán emlékezetének és koszorút helyezett szobrára. Délután néhány ÖBszpróba volt, este 8 órakor pedig a Nemzeti Szálló nagytermében, amelyet zsúfolásig megtöltött Baja intelligens közönsége, hangversenyt adtak, amely az összkar által előadott Hiszekegy hangjainál vette kezdetét. Ez után Németh Gyula karnagy vezetésével a Szekszárdi Dalárda, Ha elmegyek népdalegyveleggel mutatkozott be. A finom, kiváló összetanuláBsal előadott énekeket viharos tapssal köszönte meg Bajának müértő közönsége, amely e teremben nem egy kiváló énekés zeneBzám mellett finomította ki nemcsak hallását, de ízlését is. Oly uagy volt a tüntetés, hogy mingyárt az első számból ráadást kellett dalár- distáinknak nyujtaniok, amely hasonló nagy tetszést és elismerést Váltott ki. Ezen lelkes tüntetés alatt éreztük meg, hogy itthon bizonyos közönyösséggel ób megszokottsággal kezelt dalárdánk Németh Gyula lelkes, odaadó munkájával nagy zene- képességeivel mit tudott kitermelni ebből a mi fiatal dalárdánkból. Az a tüntető megnyilatkozás, mely az ő nagy értékeit mutatta, ébresztette fel lelkűnkben a hálának és elismerésnek őszinte nagy érzéseit. A Bajai Daloskör Farkas—Herr (ez utóbbi a bajaiak karmestere) Kuvik madár nehéz müdalát adta . elő Herr György karmester vezeté- I sével, amely úgy a bajaiak, mint a szekszárdi vendegek körében igen Koldus -daróc. Az álmok színes szőttesét sz&vém: És drága baldachint emelt fölém. Csillagsugárral fontam át meg át A csillogó szép álom-palotát. S a hold ezüstje finom szálain Derűs mesékkel szőttem átal im. S napfénnyel hintém azt tobzódva át, Ambrát leheltek szerte a szobák. Aranyból volt a bútor odabenn, Szebbet képzelni nem lehet sosem. Kincseknek háza volt a palotám, Szebb volt, minőnek azt csak álmodám. De-minden tarka álom romba dőlt, Fölötte a való, hogy átsöpört. Csodás mesékből ó mi is maradt? — Parányi kunyhó, gyér koldusfalat, Gonosz balsors vetette gyatra konc, Szűk alamizsna, szegénység kölönc. — Az Aláiok drága szőttesét szövém: S koldusdaróc hullt fájón énfölém. B. Frey Melanie. Arcképek. Irta: Károsai Pál. A zenepedagógus. Bátazzéken 1853—1855 iga jó öreg tanitó gyengélkedett. Nem is volt olyan nagyon öreg, csupán a szabadságharcban jobb lábába fúródott golyó Által okozott szenvedései vontak hamar barázdát arcára és ezttstözték be hajfürtjeit. Ha délelőtt tanított, akkor délután bizony már csak a pihenés következhetett. De mi legyen a nebulókkal ? Helyettest nem talált. Tanitóhiány volt akkor. A jó magyar mesterek ugyanis, mikor Világosnál könnyezve tették le a fegyvert, nem mehettek haza mingyárt elhagyott, tanitó nélkül sínylődő falujukba, hanem bizony jó pár évig büntetésképen az osztrák hadsereg katonáivá lettek. Egy este azonban kitűnő ötlete támadt a beteg tanitó urnák. Hiszen itt van a faluban a borkeres kedő kitünőfejü fia! Apja úgysem engedi még el hazulról ebben a zavaros világban, hogy tanulmányait folytathassa, hát jő lesz ő segédnek. És igy is lett. A borkereskedő élénk eszü kisfia, az alig 12 éves Goll János egyszerre tanitó lett. És az a két év, mely idő alatt bejárt az iskolába, hogy segédkezzen a tanításban, döntő fontosságú és jelentőségű volt Goll János életében. Ekkor tanulta meg gyermekésszel bár, de szívből és létekből a pedagógiát szeretni. Pedagógus létt. 1858-ban már Pesten találjuk, »ahol 1860-ban megszerzi a tanítói oklevelet. A főváros szolgálatába került, de tovább folytatja tanulmányait. 1864 ben tornatanitói oklevelet szerez, s tiz év múlva 1874 ben polgári iskolai tanári képésitést kap a magyar és német nyelvből. Már gyermekkorában tanujelét adta I nagy zenei érzékének. Alig 17 éves korában már olyan kitünően zongorázott, orgonázott és hegedült, hogy tanítványokat is fogadott. 1862 ben beiratkozott a nemzeti zenedébe, ahol Zopf Antal, Them Károly és Feigler Gáza mesterek tanítványa volt. —> 1867-ben már zenetanára volt a nemzeti zenedének s ott tanított egészen 1876-ig, közben 1873 ban énektanári oklevelet is szerzett. Ha összevetjük fentebb említett pedagógiai és imént vázolt zenei képesítéseit, úgy joggal jegyezhetjük fel Goll Jánosról azt, hogy nagyszerű tehetsége mellett különleges és fáradhatatlan szorgalom is tulajdonságai közé tartozott. — És emellett nemesszivü ember. Ezt igazolja azon nemes cselekedete is, hogy mikor a legjobban, a legélvezeteseb ben gyönyörködött a zene ritmusaiban, részvéttel fordult szerencsétlen embertársai, a siketnémák felé, kiket a gondviselés megfosztott a zene szépségeinek élvezésétől. Végig hallgatja a siketnéma tanítói tanfolyamot s oktatója lesz felebarátainak, s ha nem vihette közéjük zenei művé szetének csodás élvezetét, odavitte nagy és mindenki számára mindig nyitva levő szivét. 1883-ban a zenetanárok országos egyesületének alelnöke volt. 1892-ben a Budapesten rendezett országos dalosünnepély alkalmával kiirt KirályI hymnus pályázaton 183 pályamű közül az ő kompozíciója nyerte el a pálmát. Közben a zeneirodalom terén is kitűnő munkásságot fejtett ki, 1874 ben a „Tánc“ cimü folyóiratot szerkesztette, 1886-ban az „Apolló“ zenemüfolyóirat szerkesztője volt. Kiválóbb munkái: „Énektan“, „Po- lyhimnia“ (énekes gyűjtemény), „Ébresztő“, „Gyöngyélet“, „Nemzeti lant“ (dalgyűjtemények), „200 népdal férfikarra“,„Általános zenetan“, amely két kiadást is ért, „Általános zenei mftazótár“. Fia, Goll Aladár, szintén apja nyomdokain halad, 1907—1914 ig szerkesztette az „ Apolló “-t, 1925 óta pedig zenei cikkeket ir az „Uj Nemzedékibe és a „Nemzeti Újság“ ba. Goll János Bátaszéken született 1841 junius 25-én és 66 éves korában halt meg Budapesten 1907 október 20-án. Az ő élete példa arra, hogy miként kell a született tehetséget szorgalommal kiművelni és a köz javára hasznossá tenni. Ha az ő emlékét idézzük, nem tudjuk mit méltassunk benne: a tanítót, a tornatanárt, a gyógypedagógiai oktatót, a polgári iskolai tanárt, az énektanárt, a zenetanárt, a kiváló zeneirót, a babér- koBzoruzta zeneszerzőt, avagy a különféle zenei egyesületek buzgó vezetőjét ?
