Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-11-26 / 93. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1930 november 26. ▲ T18 havi részletre » ▲ méltóságodat, a magyar jövő legelső mun­kását az ország újjáépítése, haladása és meg­erősödése után a magyar Feltámadás felé előre 1 Az Isten hozta Főméltóságodat. Dr. Erdélyi Lóránt Pestvármegye alispánja állott ezután a kormányzó elé és imigy üdvözölte az államfőt: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye nevében a legmélyebb hódolattal, tisztelettel és szere­tettel köszöntöm Főméltóságodat a mai napon, amikor ennek a hídnak a felavatására ide fáradni méltóztatott. Ez a hidavatás az orszá­gos jelentőségen tulmenőleg is kolönös jelentőséggel bir,mert az ország legértékesebb területét a Nyugattal köti össze. Legyen ez a híd érckapocs, amely szorosan fűzi össze az ország legértékesebb részét a Dunántúlt az Alfölddel. Ezzel a gondolattal köszöntöm itt Főméltóságodat. Dr Erdélyi Lóránt alispán szavai után Forster Gyula államtitkár ismer­tette a hídépítés történetét és adatait. Jelentette a kereskedelmi miniszter­nek, hogy a hid a próbaterhelés ked­vező eredménye alapján a közúti for­galomnak átadható. Alig fejezte be jelentését, hatalmas orkán támadt. — Az eddig csendes Dunán hatalmas hullámhegyek tá­madtak és haragosan csapkodták a híd hatalmas pilléreit. Úgy állt eb­ben a viharban a karcsú oszlopo kon nyugvó monumentális építmény, mintha jelképezni akarta volna a min­den oldalról ádáz gyűlölettel körül vett magyarságot. Nyögött a vihar hatása alatt, de meg nem hajolt, da­colt a támadással, mintha hirdetni akarta volna a körülötte és rajta álló szereknek, egy egész országnak, hogy el kell múlni a viharnak, mint ahogy nem lehet örök egy nemzet megpróbáltasa sem, amely az igaz­ság, a hit és hazaszeretet pilléreire helyezte múltját, jelenét és jövőjét. Bemutatások. Már viharban mutatta he Búd Já­nos miniszter a kormányzónak No- vák Ferenc h. államtitkárt, Gombos Mihály miniszteri tanácsost, Dömötör Sándor főmérnököt, Kováts Alajos mérnököt, Láng Miticzky Tibor s. mérnököt a kereskedelmi minisztérium tagjait, dr Kossalka János műegye­temi tanárt, a hid tervezőjét, Kö- pesdy Elemér vezérigazgatót, Med vedt László főmérnököt, vitéz Be- rencsy Béla és Massányi Károly mér* nököket a m. kir. vas-, acél- éB gépgyár részéről, a vállalkozók ré­széről pedig Ziigmond Dezsőt, Miklós Pál és Konkolyi Jenő vállalkozókat, továbbá több élőmunkáét. A hidavatás. A kormányzó a bemutatottakkal néhány szót váltott, majd a hídfőhöz ment fel a oldallépcsőn, ahol, miután Ambach Mihály danaföldvári r. kát. esperes plébános a hidat beszentelte, elszakította a hidat elzáró arany­szalagot, szétnyílt a magyarruhás leánykákból és fiukból álló élőkapu és a kormányzó virághullás közepette és orkánszerü viharban, harangzúgás közben a leventék sorfala között át­vonult a fényesen feldíszített és fel­lobogózott hidon, amelynek pestme­gyei oldalán Kósa Lajos solti ref. leikész magas szárnyalása imát mon­dott. Az AcelhaDg Dalárda Szózatá­val ért véget a hidavatás hatalmas ünnepsége. vehet mindennemű Philips készüléket hangszórót, anódpótlót és egyenirányítót. SOMMER BÉLA mechanikusnál Szekszárd, Oaray-tér. Telefon 51. i A dunaföldvári csonka torony. Irta: Rátkay László. öreg torony áll a Duna mentén, A nagy folyót magas dombról nézve. ÁH magában, mint egy agg dalia, Kinek elhullt már minden vitéze. Hogy hány század nyomja már a vállát, A jó -Isten a megmondhatója. Tudja 6 is, talán meg is súgná, Ha oly büszkén, hallgatag nem vó’ua. A lábánál, élő koszorúként, Virul bokra orgona, som, fűznek, Beárnyalván egy kőpadot, melyen Fejedelmek, királyok is ültek. Itt pihent meg Lajos magyar király Vivén hadát bús, gyászos Mohácsra, Itt merengett Rákóczi is egykor Soltról jövő kurucait várva. Alja tele apró börtönökkel, Mert az »úri székek« itt ítéltek, Itten vertek vasat a kezére Sok Tiborénak, sok szegény legénynek. Nincs többé rab, öreg torony keblét Szabad madár vette át tanyának, A sóhajok, a kihullott könnyek Csupa fehér galambokká váltak I A villásreggeli. A kormányzó és a meghívott kö­zönség autókra szálltak és megtekin­tették a Holtduna hidját és a Solt községig kiépített uj műutat, amelynek vonalán a leventék állottak Borfalat. Soltról a kormányzó és kísérete Dana­földvárra hajtatott az Egyenlőségi Körbe, amelynek ízlésesen kicsinosí­tott helyiségében 150 személyre villás- reggeli volt. A főasztalnál Ófőméltó- sága jobbján Búd miniszter, balján gróf Teleky József v. b. t. t. foglalt helyet, szemben vele Forster Gyula államtitkár. Ott ültek még báró Szalay Gábor, Jankó főispán, Kovács Sebes- tény Endre, Samarjay MÁV elnök, Somkuthy tábornok, Száváid alispán, Kossalka műegyetemi tanár, Novák államtitkár, ifj. Horthy István, Vér tessy kabinetirodai főnök, báró Kéthly Károly miniszteri tanácsos, Igmándi- Hegyessy és Folkosházy táborno­kok, Zlinszky képviselő, Koós al­ezredes, Köpesdy miniszteri tanácsos, Ambach és Kósa esperesek. Az izleteB villásreggeli halpapri- káéból, turóscsuszából, gyümölcsből és feketekávéból állott. A halat Kócsy Imre halászmester főzte oly ízletesen, hogy a kormányzó öfőméltósága is dicsérőleg nyilatkozott róla. Étkezés alatt az Acélhang dalárda szebbnél- szebb dalokkal gyönyörködtette a villásreggelin résztvevőket. Az elutazás. A kormányzó félhárom után asztalt bontott és a jelenlévők lelkes éljen­zése közben kíséretével visszavonult, majd néhány perc múlva autóra szállt, kihajtatott a vasútállomásra, ahol a leventék diszszakaszának a tisztel­gése és a leventezenekar indulójának hangjai mellett lépett a kocsijába. Előbb meghallgatta a leventék le- jelentkezését és érdeklődött a leven­ték magatartásáról. Ezután 14 óra 50 perckor a Tarán vonattal vissza­utazott Budapestre. * ♦ * Dunaföldvár nagy ünnepe ezzel'be- fejeződött. A magyar mérnöki tudás Megvan békén a futó idővel, Csak a gőgös viharnak nem tágít, Az hiába menydörgi — hajts térdet, Rá uszítva a piros villámit. Kemény még az öregnek dereka, A villám vész el, mely belevágott, Ő meg büszkén hordja a sebhelyét, Mint a győztes harcos a virágot. Jó kedve van, ha körül zsibogják Lányok, ifjak, kik őt látni jönnek. Ha megtelik édes kacagással, Tréfa szóval mélye a börtönnek. Nevet, szivet vésnek a falába, Mellé ily szót: szeretlek, örökre ... S ha felhangzik a honfi dal, mintha Abba maga is bele dörögne. Nyári éjen kiülök padjára Hazám sorsán búsan elmerengni, Est harmatként talán hull szivemre Vigasz, remény s nem fájnak úgy sebji. Óriásként áll éjben a torony, Szinte fel a csillagokig nőve, Talán tud is olvasni belőlük S belelát egy szebb magyar jövőbe! j.M-n.r>-|_ri- -rí i 1 -i-i-i.—i--ii-----—... és magyar munkáskezek emelte pom­pás alkotás némán tekint le a Duna csendes szőke, avagy haragos zöld habjaira. Tán az üDnep elcsendese désóvel meséket mond ez a hatalmas öreg folyó az ifjú hidnak, amikor még Dévénynél és Orsovánál magyar nótaszó mellett lépte át a magyar Az illusztrált újságok már közölték a vasárnap felavatott dunaföldvári hidnak, az ország megcsonkitottsága idején alkotott legmonumentálisabb viziépitkezésUnknek a fotográfiáit. — Ezeken a képeken a Danaföldvár mellett lassan sikló Dana tükre fölött szinte légiesen lebeg az érdekes vonal­vezetésű hídszerkezet, amely valójá­ban hatalmas méretű, óriási teher­bírású vasgerendákból áll, hiszen úgy készült, hogy nemcsak a kocsiköz lekedést, hanem annak idején a vonat- forgalmat is lebonyolíthatja és a Solt község mellett haladó Knoszentmiklós —dunapataji vasútvonal a Danaföld­várt érintő Adonyszabolcs—paksi vasútvonalba bekapcsolható lesz. Az aránylag kistávolságu összekötő vo­nalat kell csak Fülöpszállásig, illetve Sárbogárdig kiépíteni és akkor Kecs­kemét, Nagykőrös, Kiskunfélegyháza épugy össze lesznek kötve a Dunán­túllal, mintahogy Győr, Szombathely éB Veszprém is rövid utón juthatnak a Duna—Tisza középnek szivébe. Bizonyára sok mindenkit érdekel, hogy milyen is ez az uj Dunahid. Épen azért elmondjuk érdekes ada­tait. A hidpálya 493*20 m hosszú­ságban négy nyitással íveli át a Duna medrét és egy 82 50 m es ivhiddal a Holtdunaágat. A jobbparti hidfő Dunaföldvárról indul ki, majd áthalad a szigeten, a Holtdanán és a solti szőlődombok között vezet be a köz­ségbe, ahol csatlakozik a debreceni állami ut végéhez. A hídszerkezet két hatalmas hídfőn és f.rágott kő­vel burkolt három vasbetonpilléren nyugszik. Ezeket a vasbetonpillére­határt, amikor egy hatalmas boldog nép lakta sokszáz kilométer hosszú­ságban a partját. Lehet, hogy az ifjú kolosszus válaszol az öreg folyónak: „Nézd, én most tefeletted összekap­csolom a Dunántúlt a Duna—Tisza közével, uj életet, uj vért viszek a gazdasági életbe éB ezzel a kapcso­lattal közelebb hozom a vasi, a zalai, a soproni ember szivét, erkölcsi vi­lágát az Alföld magyarjaiéval. Pa­rányi sziveket kapcsolok össze és ebből fel fog biztosan lobogni a ma­gyar igazság, a magyar hit és re­ménység tüze és ez visszahozsa a te partjaidra a magyar dalt és a magyar boldogságot“. És mintha a nagy folyam átárezné e reménykedésnek a szavát, lágyan átöleli a karcsú pilléreket és meg­békélve suhan tovább, méltóságteljes nyugodtsággal vivén rabtestvéreink­nek az üzenetet: nem veszhet el egy nemzet, amely évezredes kultúrájára tekinthet vissza, amelynek fiai lelké­ben él a hit, a szeretet, amely al­kotni tnd és élni akar. S. két a Duna feneke alatt 13 méter mélységig alapozták le, mert ott ta­lálták meg a hordképes talajt. Az alapozási munkát a viz alatt csissonokkal, sűrített levegős sülyesz- lős eljárással készítették. Hogy a víz a munkahelyet el ne lepje, légszivaty- tyúkkal több atmoszféra nyomású levegőt szorítottak be a munkakam­rákba, ahol a munkások kivájták az alapgödröket és a munkaaknák lift­jein szállították fel a kitermelt anya­got. A hidoszlopok és hídfők építése természetesen a viz felett történt, mert az oszlopok és hídfők lassan- lassan olyan arányban sülyedtek, amilyen arányban alattuk kivájták az alapgödröket. A hid vasszerkezete nagy szilárd­ságú szilícium acélból készült 5*5 mé­teres kocsipályával, félméteres kerék­vetővel és a gyalogjárók részére a főtartókon kivül elhelyezett gyalog­járdákkal. A Holtdunán keresztül vezető hid ugyancsak acélból van és ugyanilyen a szerkezete is. A vas- szerkezet, vagyis a hid alsó éle 7 méter és 30 centiméter magasságban vau az eddig tapasztalt legmagasabb árvizszin felett, úgy, hogy a vízi jár­müvek a szokásos módon a legna­gyobb biztonsággal közlekedhetnek alatta. A hídszerkezet legnagyobb magassága 23 méter és 25 centiméter. Evekig tartott a hatalmas hídszer­kezetnek az alépítményre való fel­szerelése. Az 1929. év folyamán keid- ték meg a Magyar Királyi Állami Vas- és Gépgyár hidosztályának az emberei ezt a hatalmas munkát, amely csak ebben a hónapban végződött be. Szerelése tehát másfél évig tar­tott. Hogy némi fogalmat nyerjünk róla, milyen hatalmas munkaállványo­kat kellett a szerelés céljaira épí­teni, elég, ha közöljük, hogy csupán ehhez ezerháromszáz köbméter áll- váDyfát használtak fel. A nagy hid vasszerkezetének a súlya huszon­hét millió kilogramm, a kis hid vasszerkezete pedig hárommillió- kétszázezer kilogramm. Di Issum Áriám mr tQzIfokereskedáse és faaprltútelepe Szekszárdi Keselyűs! ut. — Telefon 21. eis Mindenféle kemény éB lágy hasáb és dorong tűzifa (kétéves vágásn száraz fa) legolcsóbb napi áron és kedvező fizetési feltételek mel­lett házhoz szállítva kapható. — Megrendelések Fekste Géza — a telep vezetője — Wosinsky Mór ucca 26. szám alatti lakásán ás Weisz Andor ujságüzleleben eszkÖ2Ölhetök. A dunaföldvári hid.

Next

/
Thumbnails
Contents