Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-11-22 / 92. szám
XII. évfolyam Egyes szám ára 24 fiilép. Szekszárdi 1930 november 22. 92. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dif: Félévre _ _ _ 6 pengő. | Egész évre ___ 12 pengő. Főszerkesztő: S CHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden eaerdán ie szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon miliimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi nir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. gok igazgatósági tagjaitól az élvezett tantiémek után külön adót fog szedni, amelyet azonban csak az 1931—32. költs/gvetési év végéig kell majd fizetni. Ez a különadó a szociális szempontok figyelembevételével a legalsóbb fizetési fokozatokban egészen csekély, sőt, heti 30 pengő, illetve havi 120 pengő járandóságig a kereset teljesen adómentes (holott eddig a keresetadó adómentes értékhatára csak heti 20, illetve havi 80 pengő) Az alsóbb fokozatokban az uj különadó egészen enyhe és lassan fokozódik a fizetések emelkedésével, abból a helyes gondolatból kiindulva, hogy a nagyobb fizetés, nagyobb adót bir el. Tízezer pengőn felül az adó már a járandóságnak egytized része. Ugyanily progresszív adó fogja terhelni a jövőben az igazgatósági tan* tiémeket, amelyek már eddig is súlyos adózás alá estek. A fixfizeté- süekre rótt ez uj adó mindenesetre sokkal csekélyebb áldozatot ró akis és középfizetésü köz- és magántisztviselőkre és egyéb alkalmazottakra, mint amennyit jelentett volna reájuk nézve a fiietések leszállítása. A kisemberekről való gondoskodás terén a kormány még egy lépéssel tovább ment, amikor a rokkantadét a következő öt esztendőre fenntartja. Ugyanis ezt az adót annak idején CBak öt esztendőre állapította meg a törvény abban a reményben, hogy | azután majd különadó nélkül íb feKisfaludy Károly emlékezete. Irta: Babay Géza. Szociális pénzügyi politika. A gazdasági helyzet megromlása világszerte kedvezőtlenül befolyásolja az államháztartást, mert az állami bevételek csökkenését eredményezte. Ami a leggazdagabb országokban be következett, attól Magyarország sem maradt megkímélve és a kormány elhatározta, hogy az állami kiadások- terén a legmesszebbmenő takarékosságot lépteti életbe. A mezőgazdaság rossz helyzete ezenfelül elkerülhetetlenül szükségessé tette, hogy a válságtól leginkább sújtott lakosság fokozott támogatásban részesüljön, — Amidőn tehát egyfelől az állami bevételek csökkentésére kellett pótlást találni, másfelől a mezőgazdaság megsegítése újabb kiadásokat okoz az államnak. E kettős feladat megvalósítását célozza az a törvényjavaslat, amelyet Wekerle pénzügyminiszter terjesztett be kedden a képviselőháznak az állami kiadások apasztásáról. E javaslat elsősorban arról intézkedik, hogy már a folyó évi költségvetésben 45 millió megtakarítást lehessen elérni, anélkül, hogy az állami alkalmazót tak fizetését le kellene szállítani, vagy pedig az állami alkalmazottakat nagyobb számban el kellene bocsájtani. E megtakarítás részint a dologi kiadások megszorításával, részint pedig a jutalmazásokra és segélyezésekre szolgáló összegek felére szállításával, valamint a kiküldetési éB át költözködési költségek csökkentésé vei fog megvalósulni. Ellenben a beruházásokra szánt összegekből a kormány Bemmit sem óhajt elvonni, mert hiszen ez a munkaalkalmak csökkentését vonná magával, holott a kormány tudvalevőleg nagyarányú közmunkákkal és beruházásokkal fogja enyhíteni a munkanélküliséget. Minthogy szociális szempontból kerülendő volt a tisztviselők utóbbi B-listázása, vagy elbocsájtása, de az általános fizetésleszállitás ellen is ugyanez a szociális megfontolás szólott, a kormány a személyzeti kiadások apasztására olyan tervet készített, amely kerüli az erőszakos leépítést, de mégis biztosítja a tiszt viselői létszám fokonkénti apasztását. E terv szerint a következő hat esztendőn keresztül megüresedő állásokat nem fogják betölteni és igy el fogjuk érői, hogy e hatévi időszak végén az állami alkalmazottak létszáma körülbelül tizenháromezer fővel lecsökken majd száztizezerre, ami végeredményben a személyzeti kiadások tekintélyes csökkenését fogja eredményezni. Az állami bevételek csökkenésének ellensúlyozására azonban gondoskodni kellett egy igazságos és méltányos bevételi többletről is, ame lyet a pénzügyminiszter abban talált meg, hogy az eddigi kereseti adón kívül valamennyi fixfizetéBÜ, akár köz-, akár magánalkalmazott járan dósága, valamint a részvénytársasáLetüut századnak messze távolából Lobogva gyűl föl húoyó Veszta-láng. Jelen borúján büszkén átvilágol És új sugárlényt áldón vet ma ránk. Dicső, nagy múltúnk nincs hát eltemetve, Kárpitja ím magától fellebeg És szétárasztod árva nemzetedre Kisfaludynk, a te nagy lelkedet I Százéves sírról pattan le a zár ma Csillagtalan, bús magyar ég alatt - És holt lakója mélyéből kiszállva Elénk lebeg, mint égi fényalak. Leikéből újra biztatón kiárad A törhetetlen magyar őserő. Az ezeréves nagy tragédiának Örökké küzdő, méltó hőse ő. Már bölcsőjére nagy, fekete bánat Vádként kísérő komor árnya hull, Sötét sír nyílik őrző angyalának S felnő a kisded bús-anyátlanul. S míg lelke szomjaz szent anyai csókra, Apai szívből dörg felé a vád S befelé vérző szíve visszafojtja Bús ifjúsága búgó jajszavát. Kemény apaszív szab számára pályát, Mely edzi vasfegyelme vesszején S ifjúi évek immár ott találják Vitézi tettek hősi mezején. Sivár e pálya, könnyen megtagadja, Méltó babért ez néki nem terem. Varázserővel már tovaragadja 'Csapongó vágy, kalandos szerelem. Ecsettel hozza fényes napvilágra Rajongó lelke művészálmait És szárnyszegetten aprópénzre váltja, — Az eszmekincs, jaj, így vész kárba itt. Méttó terét oh keserűn csalódva E művészpályán sem soká leié. Ajakán ott ég már a múzsa csókja S indul büszkén a Parnasszus felé. Múlt századoknak küzdelmét kitárni, Mely csillagoltó néma éjbe vesz, Születnek sorra nagy tragédiái, — A tűnt magyar múlt lelke ébredez. S egyik szeme míg könnyet ejt borongva, A másik immár boldogan nevet S dicsfényt árasztó szent derűbe vonja A búfelhőktől zordonult eget. S új, ismeretlen útakon haladva Meggyujt az éjben áldott fáklyafényt. Már széles körben tapsorkán fogadja Magyar vígjáték rég várt atyjaként. Teremtő lelke tárházából aztán Felszínre tör egy egész kincshalom. § a sok nagy eszme, mint szent diadal, száll Új fényben úszó magyar színpadon. | Magyar költészet fölgyútt égi boltján I Első csillaggá gyorsan fényesül. I A többi, mely körülte ott ragyog már, 1 őt vallja büszkén hű vezéréül. S méltó terére ekkép rátalálván Indulnak büszkén égig szállani Új kort igéző Auróra szárnyán Költői lelke fényes álmai. Közös kincsünkké válik mindörökre A sok nagy eszme, szárnyas gondolat. Könnyét hullatni látjuk néma rögre Rákos magyarját a török alatt. Lelkének búsan tárja ősi végzet Borús titkát a szörnyű látomás, A hollószárnyon lebegő enyészet Sötét, fájdalmas11 képe int: Mohács. Sötét olajfák illatos hüsében Mélázva szőtt fenséges álmait Mind dalra kelti eszmék szent tüzében, — Szivében már száz terv és vágy lakik. Már a remény, hit égi, büszke fénye Lelkében új, szent lángra gyúlva ég. Nem hajlik búsan néma csüggedésre, Hisz él magyar s áll az ős Buda még. S míg szent hitének új harangja kondul S reá ragyog dicsőség kék ege, Életnyarán már ott léséig rá orvul S eléri a lánglelkek végzete. Lelkét még eszmék fényes, égi lángja Tovább hevíti változatlanul, De szent küzdelme most már mindhiába, Fáradt testére alkony árnya hull. Költők, tudósok fényes társasága Hiába várja díszes főhelyen, Halálos ágyon fájó árvaságba' Emészti kínos testi gyötrelem. A láz rózsáját már arcára festi, Fuldoklón hallja a halál szavát És összeomlik, ami benne testi S elejti a nagy eszmék zászlaját. Nagy szellemeknek sorsa e hazába’ Immár öröktől fogva mostoha. Korán hajszolja testüket halálba Az irgalmatlan végzet ostora. Lánglelkü hősünk, jaj, ő sem kivétel, Korán kell néki is lerogynia, Hogy bús sírjából mihamar kilépjen, Mint nemzetére szálló glória. Nagy lelke, mely felszállt a magyar égbe, Őrcsillagunkul ma is fennragyog. Fényt tőle kaptak, kik gyűltek köréje, Diadalmas, nagy, büszke csillagok. S míg lenn vívódik lelkünk egymagában S benn szent fájdalmak búja felzokog, Ál dón nézünk rá, magyar éjszakában Borongva járó földi vándorok. Ragyogj örökké Kisfaludy-csillag I Sugarad rég az egész nemzeté. Világítsd át jövendő útainkat S vezess tovább az új hajnal, felé. Úgy nézünk rád, mint szent őrcsillagunkra, Melytől zászlónkra száll a diadal S alatta küzdve visszaszerzi újra Elvesztett őshazáját a magyar! desui lehet a rokkantak ellátási diját. Az időközben rosszabbra fordult viszonyok azonban ennek az adónak a mellőzését most lehetetlenné teszik. Minthogy pedig a rokkantak ellátásáról továbbra is gondoskodni akar az állam, a rokkantadét további öt esztendőre fenn fogja tartani. Mindezek az intézkedések lehetővé fogják tenni, hogy a kormány a mezőgazdaság megsegítésére szükségelt pénzügyi eszközöket előteremthesse anélkül, hogy a gazdasági életre újabb terheket rójon. A kisfisetésüek progresszív megadóztatása ellenben azért igazságos, mert a megélhetés az élelmiszerek és a fontosabb iparcikkek bekövetkezett olcsóbbodása folytán a változatlanul maradt fizetések és bérek mellett épen a fixfizetésü rétegekre nézve könnyebbé vált és igy csak méltányos, hogy a lakosság nagy gondokkal küzködő egyéb rétegeinek támogatásához a maguk részéről hozzájáruljanak. A takarékossági intézkedések alkalmazásával, valamint az állami bevételek csökkenésének ellensúlyozásával a kormány továbbra is biztosítja az államháztartás egyensúlyát, amely minden gazdasági boldogulásnak első alapföltétele. Száz éve halt met Kisfaludy Károly. Ma, november 21-én van 100 éves évfordulója Kisfaludy Károly halálának. 1830 november 21-én gyászba- borult az egész magyar nemzet, mert költőt, igazi magyar költőt temetett. A zenith fölé akkor repült föl csillaga, élte delén volt, alkotóereje hatalmas kincseket ígért, mikor megszűnt szive dobogni, mikor kiesett kezéből a költő tolla s lelke átszállt a halhatatlanságba. Mikor 1819-ben a „Tatárok Magyar- országon“ cimtt darabjával első nagy diadalát aratta, már teljes férfikorában volt. 1788 február 5-én született Téten, Győr megyében, régi nemesi családból. Atyja nagymüveltségü férfiú volt, de nagyon zárkózott természetű, ki Sándor fiával — a Himfy szerelmei szerzőjével — jó viszonyban él, de Károllyal nem tudott összeférni. Károly születése sírba viszi édesanyját s már ezért is gyűlöletes volt apja előtt s igy nem is atyja, hanem Teréz nénje nevelte őt fel. Részt vesz a franciák elleni háborúban, ott kitünteti magát, fogságba esik, de onnan kalandos módon megmenekül. Pesten él, mint főhadnagy, de rengeteg sokat költ s egy szegény polgárleányba szeret, miért apja teljesen szakit fiával. A leány ugyan másé lesz és Kisfaludy Károly életében még hányatottabb évek következnek. Megfordul Bécsben, Olaszországban, hol festővé akarja magát kiképeztetni, de itt meglátván az olasz mesterek műremekeit, szomorúan ébred annak tudatára, hogy ő nem való festőművésznek, visszatér Pestre, itt képeket fest és egy vargá-
