Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-10-18 / 82. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1930 október 18. VESZEK DIOGÖMBFnT 35 cm átmérőtől fölfelé 2 méter hosszúságtól fölfelé, szúraentes príma kivágásokban* Díóbevásárlők írjanak ENGEL Z5IGM0ND cégnek Budapest, V., Széchényi-utca 8 | flpponyl Súndorné grőfné | A régi Magyarország nagy magyar asszonyainak egyik U^kiválóbbja hagyta itt a szűk földi határt s költözött át az égi fényességbe, az örökké* valóság osztatlan nagy birodalmába. Apponyi Sándor gróf, aranygyapjas fókamarásmesternek, a nagy bibliofilnak, a felbecsülhetetlen értékű len- gyeli könyvtár világszerte ismert összegyűjtőjének fennköltlelkü hitvese, Esterházy Alexandra grófnő követte, egészen váratlannl férjét a földi enyé* szetbe, de hogy a magyar szivekben halála ntán is örökre éljen. Szerdán délelőtt féltiz órakor ölyvként csapott le reá a halál abban a szép, műkincséé iengyeli kastélyban, amelyet a nagynevű grófné, hűséges hitee- társának néhány évvel ezelőtt bekövetkezett halála ntán, 3300 kát. holdat kitevő fekvőségeivel együtt a Magyar Nemzeti Mnzenmnak adományozott, megtetézve eszel férje királyi adományát, aki munkás életének egész kincshalmazát, világszerte ismert hires könyvtárát, térkép-, met- ssetgyüjteményét s egyéb műkincseit nemzetének gazdagítására már ezt megelőzően a Nemzeti Mnzenmnak hagyományozta. A hatalmas, királynői termetüNagy- asszonyt nem csak a női szépség bája tette, az őt csak egyszer látó előtt is, örökre felejthetetlenné. Tünemény szerű volt az ő nagy tudása, európai műveltsége, cizellált lelki finomsága, fennkölt gondolkozása is. Rádió • Villany • Kerékpár • Sportcikkek A Fábián Sándor ráüld * eleMfoteduIkol vállalatnál Szekszárdon, a nagy trafik mellett. — Telefon 139. L Élt, halt akárcsak férje, a könyve* I kért. — S magát a művészetet is nem csak hogy szerette, de homlokán a Múzsa csókjával, annak hivatott reprezentánsa is volt. Szépen festett. Pompás- akvarelljeivel a mű vésseti magasságig is’ eljutott. Egyik illusztrátora volt Wosinsky Mór Tolnavármegye monográfiája cimü művének is. S ez a sok szép lelki tulajdon szinte predesztinálta reá, hogy bitvestársa legyen annak a csupasziv embernek, aki életével mindig csak a közjót, magyar hazája érdekeit szolgálta s nagyszerű könyv • tárhagyatékával halála után is itt maradt a magyar géniusz örök fáklya- hordozójának. Ideálisabban összeillő házaspárt talán találni sem lehetne. Közös vonás lelki nemességük, szépért, jóért való rajongásuk, amely egyáltalán nem kimélteti velük az öröklött nagy vagyon nem kis áldását. Ez a nemes pazarlásuk azonban nem a földi hiúság szolgálatában áll. Nem tetBzelegnivágyás, a mindenáron feltűnni akarás apró fogása, mesterkedése a minél magasabbra juthatás céljából, hanem belső lényüknek, szép szeretetüknek mintegy eruptiv elő- törése, amely idő múltával már életcéllá, életszükségletté érlelődik náluk. Bölcs, okos, tervszerű magvetés ez a magyar kultúra parlagon állott földjébe, a szebb jövő, az el nem tüntethető magyar kulturfölény táplálására, növelésére. Szebben bizony < kevés főúri család értette meg történeti múltjával járó, nemzetfenntartó nagy hivatását, a „nemesség kötelez“, sokat hangoztatott, de nem igen követett parancsoló szavát, ők örök lőtt, Bzép családi vagyonukat a nemzeti művelődés szolgálatába állítják. Egy egész ország javára gyümöl- csöztetik. Mert életkörülményeiknél fogva élhetnek Párizsban, Lón I donban, Bécsben, járhatják a gyö- ! | nyörü napfényes Itáliát, az északi I tenger festői partvidékét, Svédország, Dánia, Hollandia művészi ecsetet kívánó sejtelmes, őszi hangulatos, remek tájait, vagy nagy úri kényelemmel, külön bérelt hajón körülhajózhatják Anglia ködös partjait, az izlandi szigetet, lelkűkkel azért mindég csak itthon vannak. Budapesten, nagy anyagi áldozattal fenntartott szalonjuk a magyarság szine javának találkozó helye. Len- gyeli kastélyuk, ez a kis oázis pedig hazai és külföldi tudósok gyülekező helye, ahova maguk is pihenni, felfrissülni jönnek. A nemes gróf, a jeles tudós itt rójja jellegzetes öreg betűit, ritka könyvekkel megrakott Íróasztalánál. A grófné festeget, vagy varázslatos egyéniségével kört von maga körül a környék előkelőiből, legjobbjaiból s hatalmas szalonjában mint valami igazi tudós kipirult arc cal magyarázgatja úti, művészeti élményeit, tapasztalatait. Az utóbbi években azonban szükebb lett ez a kör. Férje halála óta csendesebb a Iengyeli gyönyörű kastély, a legalább száz különféle fenyőfajt magában egyesítő remek park. Megritkult a vendégjárás. A nagyasszony visszavonultan, kertjének, virágainak, vagy talán jobban — emlékeinek élt. De nem felejtette el szegényeit, megmaradt a falu, a környék jótevőjének, akit, mint az emberszeretet mintaképét, ugyancsak nemes gondol- kozásu férjével együtt respektáltak s megkíméltek emiatt, még a tanácsköztársaság emberei is, minden inzultustól. Szűkösebbé vált jövedelméből is elküldözte még mostanában is a nemes grófné jótékony adományait s ahova pénz nem jutott, még tavaly is sajátkezüleg készített női munkákat, vagy apróbb műtárgyakat adott egyes jótékony egyleteknek, hogy azok értékesítésével segítsenek az egyre szaporodó szegényeken . . . Legutóbb azonban már csak egyetSINGER varrógépek rég bevált jó minőségben |í Kedvező fizetési feltételek S IX G ER VARRÓGÉP RÉS 2V E MYTARSASAG Szekszárd Nagyszálló Garay-tér 3. Bonyhádon: Zárda utca. Tolnán: Szekszárdi-utca 14. Dunaföldváron: Erzsébet-tér 6. szám. 49 len nagyobb gondja volt, férje végrendeletének végrehajtása. A nemzetnek hagyott, remek Iengyeli könyvtárnak Budapesten, a Múzeumban való megfelelő elhelyezése. Szomorú véletlen, hogy éppsn most kellett elköltöznie, amikor, amint a lapokban olvasom, két hét múlva már meg is nyílik odafenn a magyar kultúra legújabb büszkélkedése, a hires Apponyi könyvtár! De ezt a bizonyára nagy napot már nem várta meg a mindég fioom, diszkrét nagyasszony. Halála szerény elvonulás az elmarsdhatlan nagy ünneplés elől. Mert boldogult férjével ilyenek voltak ők. Lábujjhegyen jártak az élet egyre jobban csörtető zajában. Mély megilletődéssel állunk meg az immár kettős sírnál. Adós .nekik a nemzet, az ország, Tolna vármegye különösen. Hiszen elsősorban a mi nagyságunk, dicsekedésünk voltak. Az ő nemes áldozatkészségük örök bizonysága már a külföldön is jól ismert szekszárdi, Tolnavármegyei Múzeum. A mi szűk vármegyénkből ragyogtak ki, szállottak át a halhatatlanságba s hogy immár oda értek, a fejükre szállott dicsfényből egy- egy sugárka ide visszacsillan mi- reánk isi I Bodnár István. gossága meg nem érint, az az élet nagy kérdéseit megoldani sosem képes. Dante az atheista Farinátát izzó koporsóba fekteti. Ez az Istentől elszakadt, a vallás talajából kitépett lelkű embernek tökéletes szimbóluma. Aki nem hisz, annak élete izzó koporsóba zárt. Égeti annak minden problémája, mert nincsen megoldás, minden reménye, mert nincsen teljesülés, minden vágya, mert nincs kielégülés, s minden törekvése, mert nincs cél. És mit kezdjen egy ilyen eradikált ember az élet válságaival, ha zuhognak lelkére a csapások, azt ütik vágják ? Ugyan mit ér akkor minden, még oly szellemesen megkonstruált rendszer, mit az evolucionizmus, mit a materializmus vékonypénzü bölcsesége, ilyenkor mégis csak le kell térdelni, oda hullni Isten lábai elé, felsírni Istenhez, kinek szava harsog a viharban is és kinek keze fel tud tartani a zuhanásban. Asubjektivizmus ingoványaiba bele- sülyedt lelkeknek megmondta, hogy ezeket a szertelen vadvizeket le kell csapolni. Nem szabad csak érzésekben feloldódni, nem lehet örökkönörökké az >Én< körül keringeni, ki kell lépni ebből a cirkulusból és szilárd alapokra kell építeni a lelki életet, azt Isten masszív igazságainak irányába kell kifejleszteni. Sürgette a lelki kimélyülést, az átélést, de hangsúlyozta, hogy ezen érzelmi hullámverésen túl szükséges a törvény és szertartás, tan és szentség, hagyomány és tekintély! Szóval organizált lelki élet kel), aminőt a krisztusi gondolat világtörténeti szervezete, a katolikus egyház formál ki bennünk. Ezért, noha nálánál művésziebben senki sem tudta a lélek lantján az érzések legmélyebben zengő húrjait megpengetni, mégsem elégedett meg ezzel, hanem megfogta az embert, bevezette a templomba, imára nyitotta fel lelkét, odatérdeltette a gyóntatószékbe és az áldoztató korláthoz, vagyis nagyszerű pozitívumokkal pillérezte alá és építette ki a lelkek életét. A liberalizmus, kapitalizmus és szociáldemokrácia embert és emberi mél tóságot legázoló tanaival és szellemé vei rámutatott arra, milyen megren ditő, szinte félelmetes nagyság az Ember! Azt mondja szent Ágoston: Istenem, mi vagyok én ? A nagy végtelenség mily ‘gazdag és változatos élete. Milyen csoda az ember 1 Szent Pál igy kiált fel: Csodája lettünk a világnak, az angyaloknak és az em bereknek 1 A Mester szava pedig: Mit használ ha az egész világot meg nyered is, lelkednek azonban kárát vallód! ? — az ember értékének és nagyságának a magna charta-ja. Az ember * csakugyan a történelem legnagyobb feszitő ereje. Milyen roppant feladatot rótt rá az Isten és milyen csudálatos méltóságba öltöztette. — Posui te, ut plantes coelos, vagyis plántáld a menyországot, azért álli- tottalak bele az életbe, hogy kiáraszd magadból a menyország békéjét, örö mét és világosságát. Hordozzátok és dicsőítsétek Istent a ti testetekben, mondja az Apostol, — ami Prohászka stilizálásával igy hangzik: Isten kely hei vagytok, Isten van bennetek! Semmi esetre sem pantheisztikus értelmezéssel, mintha az emberek összetevői volnának az Istennek, hanem bennük van az Isten az ő kegyelmeivel, indításaival, örök célkitűzésével íme, ez az Ember! Kiverődik lelkén világot fölöző értéke, méltóságának és hivatásának szédítő magassága. Csakhogy, mint minden lénynek, úgy az embernek is megvan a maga sajátos talaja, zónája, kiimája, amelybe bele kell gyökereznie, melynek melegét és fényét be kell szívnia, ha életet akar magából kibontani, nagyságát ki akarja fejteni, értékét kifejleszteni és hivatását betölteni. Az embernek, életének és lelkének talaja,, zónája pedig az Úristen. Benne kell gyökeret verni, vele kell relációban lenni. A Naprendszer összefogó, irányító, egysé get, rendet diktáló ereje a gravitációs erő. Ha bolyó kiszakad ennek az erőnek e szférájából, eltépi ennek az erőnek a láncait, szétporzik és a vak világűrbe hull. Gyönyörű, mikor igy sistergő lángokra szétsziporkázik, de azért ez “mégis csak a pusztuló élet utolsó mosolyának szépsége — utána jön a halál. A lelkeknek össze fogó, irányitó és gravitációs ereje az Isten. Csak, ha beilleszkedik ebbe az erőáramba, iramlik élete biztosan és egyensulyozottan, telik meg élettel és erővel, ömlik el rajta szépség és összhang és fejük ki benne az igazi nagyság, mert része lesz az örök Srzsébet Királyné Szálló Budapest IP., Egyetem-utca 5. - (H Belváros központjában) 60 é?e a fővárosi és vidéki ári középosztály találkozó helye. — 100 modern kényelmes szoba. Az étterem- és kávéházban cigányzene. Az Erzsébetpince a főváros legszebb sörözője. Egypincér-rendszer. Polgári áraki 35 Szabó Imre, tulajdonos.
