Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-10-18 / 82. szám

1930 október 18. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 pUMiuim ■u,. j. ■■ ——1 ■ ■■■ ■ j --------■ „ „jr—n KT Az |sz! és téli évadra heérkezett újdonságaink ~&í Hölgy és lányka Tweed Férfiruha- és kabát­Nyúlszőr­irichtjnpaun félikabátok Gosfumekelmék szövetek kalapok 7 cipők >■ Legújabb női, férfi, fia és leánvha kötött Pulloverek, mellélnyek, Sweatterek ■< { P1BHITZEB JŐZSEF ti FIAI Srubáia, SZEKSZÁBDOH Ozv. Apponyi Sándorné grófod szerdán délelőtt féltiz órakor lengyelt kastélyában váratlanul szivszélhüdés- ben elhunyt. A halál híre nagy részvétet váltott ki nemcsak Tolna megyében, hanem aa egész országban, mert a magyar­ság nagy mecénása iránt minden ma­gyar mélységes tisztelettel viseltetik. A nagyasszony halálának meglepő hirére Száváid Oszkár Tolna vármegye alispánja a megyeházára és Apponyi Sándorék nagylelkűségéből épttlt és kincset érő gyűjteménnyel életrehivott szekszárdi múzeum épületére gyász- lobogót tűzetett ki. özvegy Apponyi Sándorné grófné született Esterházy Alexandra grófnő 1856 január 18-án született Pozsony­ban. Szülei Esterházy Ernő gróf és Tengoborska grófnő voltak. 1878-ban férjhez ment Apponyi Sándor grófhoz, aki a diplomáciai szolgálatból kilépve, ekkor tért vissza Magyarországra, hogy magát teljesen a Magyarországra vonatkozó régi külföldi irodalom gyűjtésének és a magyar tudományos törekvések támogatásának szentelje. Apponyi Sándornak évtizedes tudo­mányos munkájában és a magyar I tudomány érdekében nagy anyagi áldozatokát követelő mecénásságában I mindvégig hű és megértő segítőtársa volt' felesége. Maga is nemcsak ked­velője, hanem munkása volt a mű­vészetnek. Akvarelljei, portréi nem kö­zönséges művészi tehetségről tesznek bizonyságot. Apponyi Sándorék buda- | pesti otthona épen úgy, mint a den- i gyeli kastély egyik központja volt a ' kilencszázas évek irói és művészvilág­nak. Tevékeny része volt abban, hogy Apponyi Sándor élete alkonyán ma­gyar szempontból páratlan értékű gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta, amelyért a nemzet háláját az 1925. évi I. törvénycikkben rótta le. Férjének halála nemcsak, hogy nem szakította meg, hanem még erősebb^ tette a kapcsolatot Apponyi Sándorné és. a magyar tudomány között, amidón 1926 augusztus 29.én kelt adományozási okiratával a Ma­gyar Nemzeti Muzeum Apponyi Sándor gróf Alapitványá-t létesítette. Ennek adományozta a férjétől örökölt 3300 katasztrális hold földbirtokon kívül a lengyeli kastélyt is. a benne levő műkincsekkel együtt. Hogy milyen nagy veszteség Ap­ponyi Sándorné váratlan halála az egész országra, annak fényes bizo­nyítéka, hogy a kormányzó és Beth­len István gróf miniszterelnök rész­véttáviratot intézett a megboldogult közelállójához, Hoyos Mariette gróf­nőhöz Lengyelre' és Hómann Bálint* hoz, a Nemzeti Muzeum főigazgató­jához, akihez Klebelsberg Kunó kul­tuszminiszter is hosszabb részvét- táviratot intézett. A halálesetről a Magyar Nemzeti Muzeum a következő gyászjelentést adta ki: „A Magyar Nemzeti Muzeum mély megilletődéssel tudatja, hogy nemes* lelkű jótevője a „Magyar Nemzeti Muzeum Apponyi Sándor gróf Alá* | pityányáa*nak megteremtője, Nagy- ■ méltóságú Apponyi Sándorné grófné, született Esterházy Alexandra grófnő úrnő, folyó hó 15-én áldásos életének 75. évében váratlanul elhunyt. Földi • maradványai folyó hó 17-én, pénte ken délután 1 órakor fognak a len­gyeli kastélyban a római katolikus ' egyház szertartásai szerint beszen - teltetni s a családi sírboltban örök nyugalomra helyéztétnl. Nemes emlé­két soha sem múló hálával és kegye* lettel fogjuk őrizni." Az igazi magyar nagyasszony , temetése ma, pénteken, déji, 1 Órakor lesz. Ekkoy kísérik utolsó útjára a lengyeli sírbolthoz, amely pár óra múlva magába zárja Tolna vármegye két büszkeségét,' a magyar kultúra örök emlékűi, két fejedelmi bőkezü- ségü támogatóját. A temetésen a kormány képvise­letében Klebelsberg Kunó gróf minisz­ter vesz részt, a Múzeumot Hómann Bálint fogja képviselni, Tolna vár­megye részéről Jankó Ágoston fő­ispán, Szévald Oszkár alispán, aki koszorat is helyez a vármegye névé i ben a ravatalra, jelennek meg, azon­kívül igen sokan adják meg a vég- I tisztességet Budapestről és Tolna vár megyéből, meg a környékbeli lakosság köréből, mert a melegérzésü grófné nemcsak a kiváltságosok, a tudo­mány és művészet halottja, hanem a szegény népé is, amelynek szintén igazi és bőkezű segítője volt. Isme­retes, hogy lengyeli kastélyában a háború alatt nagyobb csecsemőott­hont létesített. A temetés lefolyásé* I ról lapunk szerdai számában fogunk beszámolni. HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország l MAGYAR HÉT. A sok bámult* kincses árut, Amit csak gyárt idegen kéz, Szürke, hitvány rongynak lássuk, Melyre magyar hidegen néz. Magyar munkás keze-müve Ne legyen az utolsó itt, Becsüljük meg lelkesülve Bölcsőtől a koporsóig. Magyar Hét-ben lássunk büszkén Kibuggyanó csodaforrást. Áldott vize romok üszkén Csörgedezzék tova folyvást. Szomjunkat majd elolthatja, Míg folyammá dagad árja S diadallal befogadja A jövendő óceánja. BABAY GÉZA. Hett emlékeztető. Október 19. — Joel. Lucius. — 1745-ben meghalt Swift Jonáthán angol irő, a Gulliver írója. — 1845- ben született dr Klug Nándor orvos- tanár Kottérbachon (Szepes vm.) — 1868 ban született Csurgón Bosznay István festőművész. 1869-ben Buda­pesten született Góth Sándor szín­művész. — 189ß ban meghalt Iványi Ödön író és hírlapíró. — 1919-ben a budapesti Zeneakadémia Zenemű­erőnek, szépségnek, összhangnak és nagyságnak. Enélkül tört árbocu, kormánynélküli hajóroncs hánykó- I dása a zajló hullámokon. Rámutatott továbbá arra, hogy az ember csak Krisztus szépségé­nek napfényénél ismerheti meg saját értékét és nagyságát is. Csak, ha szembeáll ezzel az örökszép típussal és öntudatosan formálja önnönmagát erre a mintára, érheti, el az emberi tökéletesség magásságát. Á legtöbb I embernél Krisztus ragyogó egyéni­sége egy száraz, katekizmus! sémává zsugorodott össze. Pedig Krisztus a világnak az élete. Sok ezer évnek ádventjéből lép elő ez az égből alá- szállott Isten, aki azonban Ember, is, sőt par excellence Ember, a legszebb és legtökéletesebb. Jellemében nincs semmi túlzás, egyoldalú fanatizmus és elrajzoltság; egyensúlyozott, har- mónikus, méltóságteljes és mindenek- felett erős. Szép, mint a napsugár­ban izzó vidék, vagy mint a tenger­nek titokt^jjes mélysége. Győz a lel­keken és a kedélyeken, nem erőszak­kal, hanem a szeretet szelíd hatal­mával, mint a napsugár győz a szí­neken, melyeket kigyujt, a harmat a bimbón, amelyet felcsókol, ö az Ut, Igazság és az Élet. ő a mi napunk, léikéből kiáradó fényben, ezen a láng- utón, arany ár adáson úszik fej hozzá á mi lelkünk és béleszédül 'gyönyörü ■ ség'ének, jóságának, irgalmasságának, kegyességének sugárzó örvényébe, kinyitnak a szomjas szirmok és isz- szák az Ő szellemét, lelkét s megtel­nek viruló élettel, egészséggel és erő vei. Krisztus nem mítosz, és nem legenda, hanem történelem és való­ság, hús és vér. Ember a mi fajtánk­ból. Nyitott szemmel járja a világot. Meglátja annak minden báját és szép­ségét, mélységesen tud gyönyörködni a kis virágban. Szereti a háborgó tengert, a sejtésekkel telehintett pusz­taságot, a néma, lélekkel átjárt éj­szakákat. Milyep meleg szívvel ölelte magához a kisdedeket s mennyi szép­séget látott meg azokban a tiszta ragyogásu, mélytüzü gyermeksze­mekben. Velünk járt a szenvedések utján is. Az Olajfák hegyén porban vergődött, égett arcán az árulás csókja, megnemértés és hálátlanság keresztre szögezte. S a legszörnyübb pillana­tokban is milyen fölényes és majesz- tétikusan nyugodt volt! A klasszikus művészet remeke a pajzsán haldokló Gallus, a megtört szenvedés jelképe, a katolikus világnézet remeke a ke reszten meghalt Jézus Krisztus, a megtörhetetlen erőnek örök szim- boluma. Ezzel a Krisztussal kapcsolatban kell lenni minden kornak, népnek és embernek. »Mondjatok egy kort — Írja Chamberlainé —*amelyiknek nem lett volna Krisztusra úgy szüksége, mint egy falat kenyérre és egy ital vizre?« A Krisztust megelőző évez­redek zajlása feléje iramodott s ott porzottak széjjel a tajtékzó hullámok a Golgothának szikláinál. Krisztus óta, pedig minden sírjába hanyatló századnak ez volt a vallomása: Csak egy kérdés van és egy felelet — Krisztus 1 Nélküle sem nemzet, sem egyes ember kérdéseit és válságait megoldani nem tudja. Vele és benne erősek, hatalmasak, életképesek va­gyunk, nélküle utfélpp, rongyosan, szánalmasan kuporgó koldusai az ösztövér, elfonnyadt és kiapadt életnek. A nagy emberi méltóságból azon­ban óriási felelősség is származik. Méltó módon élni és az Istentől adott értéket nem devalválni. Az ember­nek az örökkévalóság távlatában ki­emelkedő értékével nagy és szent ethikai kötelességek is vannak össze­kapcsolva. Nevezetesen, hogy az em­beri értéket és méltóságot másban is észrevegyük és megbecsüljük. — Érezzük az egymáshoz való tarto­zást, Krisztusban való egységet. Nem járhatjuk az életet, mint jégcsapok, melyek maguk körül mindent meg- dermesztenek, hanem vándorló lán­goknak kell lennünk, akik minden­hol világítanak és melegítenek. Fölséges, mámorositó gondolat a testvériség, de ez nem lehet csak jog, hanem kötelességgé is kell emel­kednie. Ha embertársam testvérem, akkor nem tűrhetem, hogy az nyo­morban tönkremenjen és elpusztul­jon. Hiszen ez megfojtja a lelkét és mint szikla nehezedik annak szár­nyaira s nem engedi, hogy a szen­vedések és könnyek mélységéből Isten vigaszának és erősítő kegyel­mének magasságaira emelkedhessék. Szegénység mindig lesz, de nyo­mornak, amelyben odavesz test és lélék, lenni nem szabad 1 Azt írják a lapok, hogy a kultur- országokban körülbelül tizenöt millió a munkanélküliek száma. Mit jelent ez? Azt, hogy az az erő, amely te­vékenység után éhezik, tétlenségben sorvad, hogy azok akarok és kezek, melyeknek kenyeret kellene szerezni, törni és osztani — bénák, hogy azok a lelkek, amelyeknek napsugaránál életbimbóknak kellene kinyílni — sö­Gqésxséaes haj */ 1 .fi.' titka ELIDÄ SHAMPOO darabja 30fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents