Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-10-15 / 81. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1930 október 15. Előnyös Aspirin-t tabletta alak» ban kérni Minden tablettán látható a BAYER »kereszt. másra, ahonnan 8 óra 47 perckor indult a Tarán vonat Siekszárdra. Fogadtatás Szekszárdon Pont 9 órakor érkezett be a Tarán vonat a gyönyörűen feldíszített szék szárdi vasútállomásra. A bonyhádi levente zenekar a Himnuszt játszotta, amikor Őfőméltóséga ás neje a fogadó küldöttség nagy éljenzése közepette kilépett szalonkocsijából. — Elsőnek Ernszt Sándor népjóléti miniszter je­lentkezett a kormányzó előtt, majd Jankó Ágoston főispán a Tarán vonatból kilépő kormányzót ezekkel a szavakkal Üdvözölte: — Hódolatteljesen üdvözlöm Fő- méltóságodékat és alázattal jelentem, hogy vármegyénk területén csend és rend nralkodik és köszönetünket fejezzük ki Főméltóságodnak azon kitüntető kegyességéért, hogy kór­házunk felavatásán a Főméltósága Nagyasszonnyal együtt megjelenni méltóztatott. Valóban felejthetetlen ünneppé teszi ez nekünk a mai na­pot és örök hálára kötelez. Örömün­ket, lelkesedésünket fokozza és meg­erősít bennünket abban a szilárd el­határozásunkban, hogy Főméltóság- tok nemes példáját éB bölcs irányí­tását követve azon legyünk, hogy a nemzeti újjáépítésnek buzgó és hasz­nos tényezői lehessünk. A főispán üdvözlését követő nagy éljenzés elcsitultával Horthy kormányzó közvetlen kedves szavakkal válaszolt, megköszönve a szives fogadtatást, néhány kérdést intézett a főispánhoz, majd vitéz Vendel István polgármesterhez fordult, aki Szek- szárd városa nevében a következő beszéddel köszöntötte a város falai között immár harmadszor megforduló kormányzót: Főméltóságu Kormányzó Ur! Az ezeréves honi föld kifogyhatatlan ere­jéből táplálkozó magyar lélek ünnepi han­gulatában hódolatteljes mély tisztelettel kö­szöntőm Szekszárd város közönsége nevében Főméltóságodat. Magyar szive tisztaságával áll talpán e város minden lakója a mai napon, hogy a lélek tükrén átcsillogó örömkönnyei közt adjon számot arról, hogy a Szegeden szü­letett és az itt megkeresztelt nemzeti had­sereggel együtt 11 évvel ezelőtt tett esküjé­hez az utolsó betűig hű maradt és hogy ren­díthetetlen, tettrekész támasza Főméltóságod nemzetmentő, — honalapító kormányzásának, emberfeletti munkásságának. Főméltóságu Kormányzó Ur! Az őszi idő­ben nesztelenül lehulló falevél egyszerű ese­ményének is nagy tanulsága van. Az össze­gyűlő avar táplálja a magasba nyúló, életet, erőt, hatalmat jelképező tölgyet. A nemzeti élet nesztelenül, a látszat szerint szinte jelentőség nélkül elmúló napjainak szintén megvannak a nagyszerű jelentőségei. Azok megannyi lehulló falevelei az ezer éves fának, hogy ennek alján összegyűlve a tanul­ság, a tapasztalat erejével táplálják azt a törzset, amely életet ad és amely hivatva van a jelen és a jövő nemzedékeken át minden vésznek, megpróbáltatásnak ellentállani, nagy hivatásokat betölteni, teljesíteni. A komor, borús trianoni őszi idő csendes, békés munkát jelző napjai, — lehulló falevelei is táplálják tehát az ezer éves törzset, a ma­gyar nemzetnek hazafias erényekben szám­talan ragyogó példát szolgáltatott lelkületét, hogy az — a történteket el nem felejtve, mindent szépen összegyűjtve — a hagyomá­nyok szerint, az ősök erényeivel a nagy napon egészségesen, üdén tettre készen álljon. Főméltóságu Kormányzó Ur I Városom apraja-nagyja egyaránt így érez és tudja, hogy nem vonult el még a magyar égboltról a sötét felhő, állhatatosan hisz azonban a szebb jövő hajnalhasadásában és amig dacos fővel néz az akadályokkal szemben, addig a bánatot, a bajt enyhítő, — segítő kezét nyújtja minden igaz magyar testvérének tár­sadalmi, osztály és felekezeti különbségre való tekintet nélkül. A hires vörösbort termő szekszárdi lapkás dombok ma csendesek, átérzik a lábuknál kezdődő magyar Alföld bánatát és munkás népe az eke, a kapa után ballagva épen- ugy, mint a műhelyekben és az Íróasztal mellett Isten igazságosságában vetett tán­toríthatatlan hittel imádkozza — a magyar <Hiszekegy»-et. A mi hitünk erősbödik, a nehéz munkára izmunk acélosodik a mai nappal, amidőn hűségünknek, hódolatteljes tiszteletünknek kifejezést adhatunk és az elmondottakról Fő­méltóságod előtt felemelt fővel tanúságot tehetünk. Végtelen boldoglak érezzük ma­gunkat és határtalan a mi örömünk, hogy a jelen alkalommal a Főméltóságu Nagyasszo­nyunkat is nálunk tisztelhetjük, aki Föméltó- ságodnak a súlyos időkben, rendkívül nehéz államfői munkája közt az igazi magyar nő soha el nem évülő, — a világon egyedül­álló ragyogó példájaként a vérző magyar sebekre balzsamot hint és azokat segítő ke­zével simogatja, gyógyitgatja. Kérjük a Mindenhatót, hatványozza meg Főméltóságod erejét, ajándékozza meg egész­séggel és kitartással, hogy jóságos atyai szivétől sugalt munkásságát még igen sokáig fordíthassa a megcsonkított haza újjáépítésére és a földretepert nemzet talpraállitására I Az Isten hozta Főméltóságtokat I A kormányzó megköszönte az üdvözlést és örömé­nek adott kifejezést, hogy ismét al­kalma volt Szeksiárdra jönni, ahova mindig nagy szeretettel érkezik. Köz­vetlen, de az érzelem melegségétől áthatott szavai után Jankó Ágostonné főispánunk neje, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevében a követ­kező frappáns beszéddel üdvözölte a kormányzó feleségét: — Engedje meg Főméltóságod, hogy mint a Magyar nemzet legelső Nagyasszonyát a Magyar Asszonyok nevében hódolatteljesen üdvözöljem. Nagy öröm az mindnyájunknak, hogy Főméltóságod eljött hozzánk és igy módot adott arra, hogy élőszóval ki­fejezhessük azt a mélységes tisztele­tet és őszinte ragaszkodást, amelyet Főméltóságod női erényekben oly gazdag egyénisége minden magyar asszony szivében fakaszt. Es én úgy érzem, egy közös és bensőséges fo­hászunkat tolmácsolom, amidőn arra kérem a Mindenhatót, árassza FŐ- méltóságodra bőséges áldását és en­gedje meg, hogy földi utazásainak minden állomásán a rajongó szeretet tövis nélküli virágaival fogadják. Isten hozta, Isten óvja, Isten éltesse. E beszéd után díszes csokrot nyúj­tott át, melyet a fejedelmi megjele­nésű, igazán gyönyörű Horthy Miklósné néhány kedves szóval köszönt meg. Köszönő szavai végeztével szeretet­teljes melegséggel ezeket mondta a főispánnénak : — Nagyon örülök, hogy most kö­zelebbről van szerencsém Veled meg­ismerkedni. Rokonaim, akikkel sok évtizedes torontáli tartózkodástok ideje alatt szoros baráti érintkezést tartot­tatok fenn, sok szépet, jót és ked­veset beszéltek Rólad nekem és én mindig sajnáltam, hogy hosszú bécsi és pólai tartózkodásunk miatt nem találkozhattunk. Ezután Jankó Ágostonná bemu­tatta a Főméltóságu Asszonynak a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövet­sége részéről megjelent küldöttség tagjait. Cercle a pólyaudvaron. Közben vitéz Tihanyi Szilárd al­ezredes, a vármegyei vitézi szék ka­pitánya jelentkezett a kormányzónál, aki a jelentés tudomásul vétele után néhány szót váltott dr Pesthy Pál nyug. igazságügyminiszterrel, Jankó I Ágoston főispánnal és nejével, majd I vitéz Tihanyi Szilárdtól a vármegyei vitézek helyzetéről érdeklődött és vi­téz Vendel István polgármesternek örömét fejezte ki afölött, hogy a szé­pen fejlődő Szekszárd városának vi­téz áll az élén. A kivonult levente diszszakasz megszemlélése után a vas­úti fogadtatás véget ért és megkez­dődött a bevonulás a pályaudvarról a kórházhoz. A bevonulás. A kocsisort dr Teller Gyula az államrendőrség székesfehérvári kerü­leti kapitányának és dr. Bordás Ár­pád szekszárdi rendőrkapitánynak a kocsija nyitotta meg. A második ko­csiban ült vitéz igmándi Hegyessy Géza testőrezredes vitéz békési Koós Miklós alezredes első szárnysegéddel, mig a harmadik kocsiban, a város négylovas hintájában Horthy Miklós kormányzó foglalt helyet dr Ernszt Sándor népjóléti miniszterrel. A ne­gyedik — szintén négyes fogat — hozta a kormányzónét, aki Jankó Ágoston főispán jobbján foglalt he­lyet. Az ő kocsijukat Scholtz sorhajó­hadnagy és Molnár, százados szárny­segédek kocsija követte és ezután jöttek együtt dr Vértessy Sándor a kabinetiroda főnöke és vitéz Som- kuthy József tábornok; a katonai iroda főnöke. Egymásután haladtak ezután hosszú kocsisorban a fogad­tatáson megjelent dr Pesthy Pál ny. igazságügyminiszter, Scholtz Kornél államtitkár és a helyi küldöttség tagjai. A diszben álló kórházhoz a fel­lobogózott útvonalon óriási tömeg állott, amely mindenütt nagy lelke­sedéssel köszöntötte a kormányzót és nejét, akinek a szépsége valósággal elbájolta mindazokat, akik a bevo­nulásban gyönyörködhettek. A kórháznál. A kora reggeli óráktól kezdve lázas érdeklődés központja volt a lobogódiszbe és virágpompába öltözött uj közkórház környéke. A város lakos­sága nagy számban a kórházpark elé vonult és a kerítésen keresztül nézte a kormányzóék részére felállított díszsátort, a benne elhelyezett öblös foteleket, a művészies formákba el­rendezett szemgyönyörködtető duzzadt virágágyakat és a kormányzónak a főbejárattal szemben álló szobrát, melynek ércalakja állandóan a nap sugarak aranyfolyamában fürdött. A kórházavatás vendégei nyolc óra után mindegyre jobban gyülekeztek a parkban, ahová a sisakos diszruhás rendőrök csak belépőjegyekkel en­gedték be a meghívottakat. Az igazgatósági pavillontól balra, a park pázsitágyának közepére állí­tott sátor elé vezették a kórház fiatal orvosai és tisztviselői az érke­zőket, akik között sokan voltak a színes sárközi és agárdi népviseletbe öltözött lányok is. Talán az elsők között érkezett a kórházhoz gróf Apponyi Károly, majd nemsokára ott láttuk báró Fiáth Tibort és gróf Széchenyi Domonkost, őket követte: dr Pesthy Pálné a leányaival, dr Treer Istvánnéval és dr Bartha Miklósnéval, valamint vejével, dr Bartha Miklóssal. Az ünneplők egyre szaporodnak és a közönség tisztelet- teljesen nyit utat a titkárjával érkező Virág. Ferenc pécsi püspöknek, aki­nek az üdvözlésére dr Pesthy Pálné siet. Majd ott látjuk dr Fábián Gáspár építőművészt, a kórház tervezőjét, dr Neuber Ernőt, a pécsi tudomány- egyetem sebésztanárát, báró Je­szenszky Andort, Gőzsy Tibort, Sztankovánszky Tibort, Simontsits A * 18 havi részletrer A vehet mindennemű Philips készüléket hangszórót, anódpótlőt és egyenirányítót. SOMMER BÉLA mechanikusnál Szekszárd, Garay-tér. Telefon 51. Elemér v. b. t. tanácsost és feleségét, Kovács Sebestény Endre felsőházi tagot, dr őrflfy Imre, dr Éri Márton, dr Klein Antal, Zlinszky István és dr Fitz országgyűlési képviselőket, Szentgyörgyi István szobrásztanárt, továbbá számos vidéki kórház igaz­gatóját, valamint Szekszárd társadal­mának vezető egyéniségeit, akik diskurzusba merülve várták a magas vendégek érkezését. Pár perccel 9 óra után a közönség mozgása és a többezer ember beszél­getése, lármájának elütése jelezte, hogy jön a kormányzó. Pár pillanat múlva a kórház park­jának főbejárata elé robogtak a hintók és szivbőljövő harsány éljenzés fo­gadta a kocsijukból kilépő kormány- zóékat. Őfőméltóságáék megálltak, gyönyörködtek a smaragddal kevert bronzszinü hegyoldal és a tövébe épült hatalmas kórház-komplexum napfényben fürdő panorámájában. Pár percig tartott ez és akkorra a szek­szárdi leventezenekar indulója mellett kiszálltak a kocsikból úgy a kiséret, mint a fogadó küldöttség tagjai és Horthy Miklós kormányzó dr Ernszt Sándor népjóléti miniszterrel megindult a tiszteletére emelt diadalív elé, ahol a magas vendégeket Szévald Oszkár alispánnal az élén a vármegyei tiszt­viselő kar, bírák és a törvényható­sági bizottság tagjai várták. Szévald alispán itt, a kórház főkapuja előtt igy üdvö­zölte a kormányzót: A szekszárdi ősi hegyek alján el- fogódva állok, az öröm és büszkeség érzése tölti el egész valómat, amikor Tolna vármegye törvényhatósága ne­vében hódolattal köszöntöm Főméltó­ságodat. Örömmel üdvözli a vármegye minden hű fia Főméltóságu Kormány­zóját, a legnagyobb magyart, a ma­gyar jövő legelső munkását. Büszke­séggel fogadja a Főméltóságu Asz- szonyt, a magyar asszony incarnatió- ját, eszményien bájos megszemélyesítő­jét. A Mindenható áldását kérem arra, hogy sok sikerrel, eredménnyel jutal­mazza meg Főméltóságtoknak imádott hazánk ujbólépitése, fejlesztése és régi határai visszaszerzésére irányuló nemes tevékenységét. Az Isten hozta körünkbe! Az üdvözlés után a kormányzó kezet fogott az alispánnal, aki meg­kérte, engedné meg, hogy a leánya, Szévald Judit átadja a vármegye csokrát a Főméltóságu Asszonynak. Ennek megtörténte után úgy a kor­mányzó, mint a felesége megköszön­ték Szévald Judit kedves figyelmét. Közben a kormányzó megpillantotta Simontsits Elemér v. b. t. tanácsost, mosolyogva hozzálépett és aránylag hosszasan, kitüntető módon elbeszél­getett vele. A beszélgetés után az alispán bemutatta a kormányzónak a járási főszolgabirákat és a vármegye tiszti főügyészét. A bejárattól az alispán vezette to­vább a főméltóságu párt a szobor felé, ahová a vármegyei tisztikarral és a törvényhatósági bizottság tag­jaival is felszaporodott kíséret kö­vette őket. Közvetlenül a Szentgyör­gyi szobrásztanár alkotta szobor előtt

Next

/
Thumbnails
Contents