Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)
1930-10-15 / 81. szám
1930 október 15. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 amelyben Horthy Miklós a mai körülmények közt a magyar sorsnak meg'- személyesitője. Ne veszítse el ő és ez a nemzet sem a bátorságát, sem a kedvét. Mert bár vannak nehézségek, de vannak férfiak és lesznek mindig is, akik a nemzetért élnek, a nemzetet nem hagyják el snlyos és nehéz napjaiban és nem engedik a nemzet létalapjait megtámadni. Engedje meg Főméltóságod, hogy felkérjem, hogy megtekinteni és felavatni kegyeskedjék ezt a gyönyörű épületet, amely a szegények és nyomorultak, a betegek és szenvedők fájdalmainak enyhítésére emeltetett A kórház megszemlélése. 0r Treer István kórházi igazgató főorvos lépett ezután a kórház orvosai és tisztikara élén a kormányzóék elé és a következőket mondotta: Mélységes tisztelettel és alattvalói hódolattal köszöntőm Főméltóságodat, mint ezen másfél évszázados múlttal biró kórház igazgató főorvosa. Ezen patinás múlttal biró intézet fejedelmi adományokból és kérges munkás kezek filléreiből épült, fejlődött. Benne dolgozók hírnevet s közszeretetét vívtak ki az intézet részére. De jött a háború s gazdasági defe- tizmus, amely mindent lerombolt. Kórházunk lerongyolódva a csőd szélén állott. Kinos vergődéseink közepette csakhamar éreztük Főméltóságod bölcs vezérlete alatt álló kormányának áldásos működését. Anyagi helyzetünk konszolidálódott s felépült az ország egyik legszebb, legmodernebb kórháza. Most amidőn Főméltóságodatüdvöz • löm, kegyeskedjék megengedni, hogy mélységes tisztelettel mondjak hálát Főméltóságod bölcs vezérlete álló m. kir. kormány minden egyes tagjának, főként pedig áldozzak Istenben boldogult Vass József emlékének, a közegészségügy nagy apostolának, a kórház reformátorának. A kórház fejlesztési programmjának csak az első etappjánál állunk, de a mai nap arany betűkkel lesz megörökítve a kórház történetében. Mélységes tisztelettel köszöntöm Főméltóságodat ezen intézet lelkes orvosi- és tisztikara nevében. Jól tudjuk, hogy a mi munkásságunk nemcsak rózsát,* hanem tövist, nemcsak elismerést, hanem önfeláldozást és életveszedelmet is jelent, azonban mindnyájunk munkásságának egyetlen célja önfeláldozással szenvedő betegeink érdekében működni, hogy a kórháznak dicső nevéhez méltó hírnevet és becsületet vívhassunk ki. Dr Treernek nagy éljenzést kiváltó beszéde után bájos jelenet következett. Három apáca előtt, kezében csokorral Szabó Mária, egy a kórházban ápolt kis leányka állott a kormányzóék elé és aránylag hosszú, kedves beszédben üdvözölte őket, Isten áldását kérte rájuk, majd átadta nekik a kórház csokrát. Úgy a kormányzónét, mint a kormányzót nagyon meghatotta ez a kedves meglepetés és mosolyogva dicsérték a négyéves gyermeket, hogy milyen pompás szónoknak bizonyult, pedig a beszéd eleje nagyon nehezen kezdődött. Majd az apácákkal kezet fogva megindultak a díszsátor felé. Eközben megpillantották a kormányzóék Virág püspököt, hozzá siettek és szívélyesen üdvözölve, pár percig beszélgettek vele, majd dr Festhy Pálné üdvözlése után elfog lalták helyeiket a díszsátorban, ahol kívülük helyet foglalt még Virág Ferenc püapök, dr Ernszt Sándor népjóléti miniszter, dr Pesthy Pál, dr Vértesy kabinetirodai, Somkuthy tábornok katonai irodai főnök és Koós alezredes szárnysegéd. A sátor előtt testőrök álltak és a kormányzó vadásza. Amint elhelyezkedtek, a szónoki emelvényre ment és a kormányzó engedélyét a felavatásra ezekkel a szavakkal kérte az alispán: Ünnepi köntösben, ünnepi hangulatban jöttünk össze. Szivünk örömmel teljes dobbanása a magasságok fölé tör, hogy megfürödjék az őszi napsugárban, mely ragyogva bocsájtja le éltető melegét. Büszkeség tölti el keblünket arra a nagy gondolatra, hogy Tolna vármegyének egy olyan monumentális alkotása előtt vagyunk, melynek megvalósítása nekünk csak álom volt. Egy nagy miniszter, kinek áldott legyen az emléke és egy nagyszivü emberbarát, aki a vármegyének hű fia, fogott kezet és ezt a kézszoritást Tolna vármegyének minden jóért hevülő nemes közönsége bátor, lelkes elhatározással, nagy áldozatkészséggel szentesítette, a tervet magáévá tette. Az álom tehát valóra vált és itt ezen a lankás hegyoldalon 3,144.000 pengő költséggel felépült a 424 ágyas uj megyei kórház. Főméltóságodnak legmagasabb engedőimével és jubileumának örök emlékére a vármegye törvényhatósága hűsége, hódolata és törhetetlen ragaszkodásának kifejezéséül a vármegyei kórházat Főméltóságod nevéről nevezte el. Itt áll előttünk a csodás épület az ősi szőlőhegyek alján, mely hegyek termelik évszázadok óta a város hírességét, melynek gránátos fényében lobog a tűz, izzik az akarat és születik meg a magyar erő és gondolat. Ezek az érzések hatják át egész valómat, amikor a Főméltóságu Kormányzó urnák magas színe elé járulok és hódolattal kérem, hogy a kórház felavatására a legfelsőbb engedélyét megadni kegyeskedjék. Az alispán ezen beszéde után a kormányzó megadta az engedélyt a kórház felavatására és dr Ernszt Sándor népjóléti miniszter alakja jelent meg a szónoki emelvényen és elhangzott ajkairól az alábbi avató beszéd: Főméltóságu Kormányzó ur} Főméltóságu Asszonyom! Ezen a helyen az ősi nyomokon járunk, midőn itt a humanitást és a kultúrát támasztjuk alá. A humanitás, az emberies gondolkozás, amely- lyel mi a nemzetet meg akarjuk segíteni, hogy minél nagyobb műveltségben, minél nagyobb öntudattal testi és lelki egészségben éljen azokért a nagy célokért, amelyért Isten teremtette és vezette e nemzetet: itt már annak idején évszázadokon keresztül megvolt. Gyönyörűen virágzott a humanitás kultúrája ezen a talajon, amely nem messze van Mohácstól, ahol megtörött a magyar nemzet ereje, nem messze van Eszéktől, ahol az eszéki hidon százezreket hajtottak át Sztambulba, Jenikőjbe, pogány rabságba. Sokakat, akik többé a napfényt meg nem pillanthatták. Mohács mindent eltipró katasztrófája után ennek a nemzetnek hosszú időkön keresztül önfeláldozó harcos nemzetnek kellett lennie, amely kultúrával keveset törődhetett és keveset áldozhatott érte. Amikor a hosz- szu küzdelmek és vérzivatarok után a nemzet ismét felemelkedett, ismét áldozott a kultúráért és a koronás fejedelmek a néppel összefogva kezdték újra építeni a nemzetnek ezt a hazát, amelyben még mindig oly sokat kellene alkotni. Dicső elődöm, aki sok tekintetben vállára vette a magyar nemzet terhét és oszlop volt*, kemény, mintha ércből faragott oszlop lett volna és mégis összetörött — és dr Pesthy Pál munkálkodott azon, hogy ezek az építmények, ezek a szép intézmények Tolna vármegye áldozatkészségéből létrejöjjenek. Nekünk ügyelnünk kell arra, hogy e nemzet soha ki ne merüljön és tovább teljesithesse kötelességét. Itt áll előttünk Horthy Miklós ércalakja. Ez a szobor hivatva van megörökíteni azt az időt és korszakot, A lelkes éljenzést kiváltó történelemfilozófiai mélységű és társadalom- politikai bölcseségü avató beszéd után a kormányzó és neje az előkelőségekkel együtt megindultak a kórház felvételi épületének kapuja felé, hogy dr. Treer István igazgató főorvos kalauzolása mellett megtekintsék a kórházat. Az impozáns előcsarnokon és az összekötő lépcsős folyosón áthaladva, a főépület első emeletére mentek Őfőméltóságáék. A főépület lépcsőházának ablakainál hosszasan megállották és gyönyörködtek a Bartiüa hegyoldalának és a kórház parkjának elragadóan szép panorámájában. A főépület csarnokában igazgató bemutatta nekik dr. Novák Miklós egyetemi magántanár sebészfőorvost, aki végigvezette osztályán az államfőt. Először a 86. számú külön szobába mentek be, ahol a súlyos koponyasérülés folytán napok óta eszméletlenül fekvő Szulimán József nevű legényt ápolták. A beteg, akinek az agya beszélő centrumába is bele sodródott egy csontszilánk és emiatt eddig szólni nem tudott, a kormányzó láttára kissé felemelkedett és pár szót beszélve, örömmel mondott köszönetét a nem várt magas látogatásért. Bementek azután a sérv-, a vakbél- és gyomorműtétet szenvedettek szobáiba, ahol úgy a kormányzó, mint a kormányzónk lekötelező szívességgel beszéltek a betegekkel. Novák Miklós magántanár ezután a műtőkbe vezette Őfőméltóságáékat, akik érdeklődéssel hallgatták a főorvosnak az árnyékmentes lámpáról és az altatógépről való magyarázatait és kérdezősködtek a vérátömlesztés technikája felől. A sterilizátorok megtekintése után a kormányzó, aki folyton növekvő csodálkozással fejezte ki megelégedését a látottak felett, az iránt érdeklődött, hogy honnan jött Szekszárdra Novák magántanár. Novák a kérdésre elmondta, hogy tízéves tudományos klinikai működés után, mint a budapesti egyetem magántanárát nevezték ki az itteni kórház sebészfőorvosává, Szívélyes bucsuvétel után a konyhaépUle! felé ment a társaság, ahol nagy megelégedéssel szemlélték a hatalmas nikkelüstökben rotyogó ételeket, a kristálytiszta kondérokat és üstöket, a pirosra és ropogósra sült libákat és kacsákat, a tésztákat és süteményeket, majd a gazdagon felszerelt és szinte kínos tisztaságtól és rendtől ragyogó éléskamrákat és konzerv- készleteket tekintették meg. Különösen a kormányzóné érdeklődött a konyha és a főzés titkai iránt és sokat kérdezősködött az apácáktól a tálalás tempójára vonatkozóan. A konyhában jutott eszébe a kormányzónak, hogy felvilágosítást kérjen vitéz Vendel István polgármestertől egy, a Novarán alatta szolgált tengerésznek a városhoz beadott kérvénye felől. Sajnos, az államfő nem kaphatott felvilágosítást, mert a túlbuzgó rendőrség előbb bezáratta az adminisztrációs épület kapuját, sem mint a polgármester a kísérethez csatlakozhatott volna. A konyhából azután a parkon keresztül a tüdőbeteg pavilloDhoz vezette dr. Treer István a kormány- zóékat, akiknek az épület bejárata előtt bemutatta dr Szüle Dénes főorvost. A szanatóriumszerü berendezésű tüdőosztály lépcsőházának ablakain kitekintve, az egész kórháztelep fekvésének és az egybeépített adminisztrációs és főépület urchitektonikus szépségének a bájáról nyilatkozott igen elismerően a kormányzó, akit dr Szüle Dénes egy külön szobába vezetett. Ott hosszasan elbeszélgetett őfőmél- tósága a tüdőbeteg Sigora századossal, akinek állapotáról melegen érdeklődött, majd a férfiosztály összes szobáin áthaladva, az itt alkalmazott gyógytényezőkről érdeklődött dr Szüle főorvostól, akitől megkérdezte, hogy hol szerezte speciális ismereteit. Dr Szüle részletesen beszámolt a budapesti klinikákon és gyógyintézetekben végzett működéséről és állami, valamint pestvármegyei ösztöndíjakkal külföldi klinikákon folytatott tanulmányairól. — Miközben a kormányzó a tüdőosztályról eltávozott, a kormányzóné egy apáca felkérésére meglátogatta a tüdőbeteg nőket és hosszú időn keresztül vigasztalta, biztatgatta a betegeket. Egy asszonynak elmondta, hogy sajnos, az ő leánya is tüdőbeteg és hogy huzamosabb ideig ápolták hazai és külföldi szanatóriumokban, ahol jelentékenyen megjavult az állapota. Mig a kormányzóné a tüdőpavillonban tartózkodott, a kormányzót ismét a főépületbe vezették, ahol dr Treer igazgató bemutatta dr Kovát8 Károly főorvost, a Röntgen, quarzlámpa, a diathermia, a laboratóriumok és a prosectura vezetőjét. Őfőméltósága nagy érdeklődéssel hallgatta a főorvos magyarázatait, amelyekkel bemutatta a laboratóriumoknak a helyes diagnózis megállapításánál nélkülözhetetlen munkáját, valamint a kórház modern és a tudomány követelményei szerint beállított gyógytényezőit. Innen azután az adminisztrációs épület előcsarnokába mentek, ahol megpillantotta a kormányzó Vass József és Pesthy Pál márvány mellszobrait. Nagy részvéttel és sajnálkozással beszélt Vass József korai haláláról és elmondta, milyen rettenetes érzés volt reá, mikor Gödöllőn megtudta, hogy ez a hatalmas ember immár az örökkévalóságé. Majd észrevette a kormányzó vitéz Makray Lajos tolnai plébánost, akihez odament és kezét nynjtva ezeket mondotta: — Köszönöm, hogy misézni voltál kegyes a feleségemnek. Nagyon leköteleztél bennünket az ott tapasztalt sok figyelmességgel. Ezután az alispán bemutatta a kormányzónak dr. Fábián Gáspár műépítészt, a kórház tervezőjét, akinek a kezét megszorítva melegen gratulált az államfő a sikerült kórházhoz, amilyent a vidéken egyáltalán nem lehet találni. Az előcsarnokban folytatott pár perces beszélgetés után a kormányzó és kísérete fel-
