Tolnamegyei Ujság, 1930 (12. évfolyam, 1-103. szám)

1930-10-15 / 81. szám

XII. évfolyam. Szekszárdi 1930 október 15. 81. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. Előfizetési dij: Félévre ______6 pengő. | Egész évre______12 pengő. Fősz erkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A szekszárdi Horthy Miklós-közkórház felavatása. Néhai dr Vasa József népjóléti minisz­ter megértése, a népjóléti minisztérium és Tolna vármegye áldozatkészsége, dr Pesthy Pál és a vármegye intéző köreinek lelkes buzgólko- dása a lerongyolódott Ferenc-kórház helyébe hatalmas, modern nj kórházat teremtett. Ezt az uj kórházat a vármegye az ország bölcs és melegszivii kormányzója iránti hódolatból Horthy Miklós kórháznak nevezte el. A szenvedő betegek sok százainak eny­hülést és gyógyulást nyújtó irgalomházát avat­ták fel október 12-én, amely felavatásnak kü­lönös nagy jelentőséget adott, hogy azon meg­jelent Horthy Miklós kormányzó öfőméltó- sága is a Főméltóságu Asszonnyal. Az államfő ezzel nemcsak arról tett tanúságot, mint ahogy a vasúti fogadtatásnál kifejezésre jut­tatta, hogy mindig szeretettel és örömmel jön Szekszárdra, ahol fővezérségének úgyszólván első napjait töltötte, hanem, hogy kegyesen fogadta a vármegye elhatározását, amellyel Ferenc császár kegye és elhatározása alapján egy századdal ezelőtt életrehivott Ferenc- kórház- folytatásaként emelt és az ő nevéről elnevezett uj kórház iránt meleg érdeklődés­sel is viseltetik. To'na vármegye közönsége és Szekszárd városa, amely immár harmadszor köszönthette hódolatteljes tisztelettel a falai között Horthy Miklós kormányzót, a lelkesedés és szeretet örömujjongásával készült a nagy napra, amely­nek hensőségét emelte, hogy a Fömagasságu Asszony is elkísérte férjét, a kormányzót abba a városba, ahonnan el indult dunántúli útjára, hogy a romokban heverő onfeág építéséhez hozzá­fogjon és a széthúzó magyarságot az élniakarás fenséges nemzeti gon­dolatában egyesítse. Amily örömteljes volt az előkészület, olyan őszinte és lel­kes volt a fogadtatás. A főispán jelentése, hogy bár a gazdasági viszonyok rettentő súlya alatt ennek a megyének és városnak a népe a megpróbáltatások keserves perceit éli, itt mégis rend és nyugalom van, mert e nép megérti és hisz abban a megdönthetetlen igazságban, hogy megtisztulni és Trianon után egy jobb jövendőbe csak a szenvedések árán lehet jutni, megelégedéssel töltötték el a kormányzó Ofőméltóságának szivét. A vármegye alispánjának és a város polgármesterének mélységes hódolattal és meleg szeretettel átszőtt beszédei, a Magyar Asszonyok szónoka által frappánsan kifejezett érzések pedig meggyőzhették Őfőméltóságáékat, hogy az ősz szomorúságából verő­fényes tavaszra virradt napon kinyíltak e megye székhelye és az egész vármegye lakóinak szivei, hogy a mélységes hódolatnak, szeretetnek és annak a gondolatnak adjanak lelkesen kifejezést, hogy ez a nap a kétségbe­esett magyar küzdelem sötét szomorúságába olyan verőfényt, olyan éltető melegséget és reménységet vitt, mint az égboltozaton teljes pompájában ragyogó nap a haldokló természetbe. Amikor az irgalmasság uj templomának bensőségteljes felavatási ünnep­sége immár befejeződött, azzal az érzéssel állunk meg a gyönyörűen és a programmnak teljesen megfelelően lefolyt ünnepség után, hogy Horthy Miklós kormányzónak bölcsessége és izzó hazafiságot megtestesítő egyénisége ki fogja vezetni országát és népét a mai kétségbeejtő nyomorúságából a bol­dogabb jövendőbe. És mi, akik láttuk a Őfőméltóságáék ki­emelkedő alakját, hallottuk irányitó szavukat, azzal az elhatározással folytatjuk tovább min­dennapi munkánkat, hogy miként az uj kórház fehér ágyain betegséggel viaskodó szenvedői nem CBÜggednek, hanem reménykedve remény­kednek, mi is megálljuk helyünket becsülettel, a szenvedésekkel nem törődve, mert hiszünk az Istenben és annak örök igazságában. A kormányzóék utazása. A Túrán vonat, amellyel őfőméltóságáék a Horthy Miklós-kórház felavatási ünnepé­lyére vármegyénk székhelyére utaztak, a buda­pesti : nyugati pályaudvaron állott elő. A kor­mányzóék 22 óra 15 perckor érkeztek az állomásra, ahol Bezegh-Huszágh főkapitány és az állomásfőnök jelentésének meghallgatása után 23 óra 30 perckor beszállottak a vonatba. Kíséretükben volt vitéz békési Koós Miklós alezredes, I. szárnysegéd, vitéz Somkuthy Jó­zsef tábornok, a katonai iroda főnöke, vitéz igmándi Hegyessy Géza testőrezredes, dr Vértessy Sándor, a kabinetiroda főnöke, Molnár Gusztáv testőrBzázados és Scholtz Ödön sorhajóhadnagy, szárnysegédek, az udvari vadász és hat testőr. Az elhelyezkedés és lepihenés után, éjfélután 50 perckor indult a különvonat a nyugati pályaudvarról, ahon­nan megállás nélkül jött a szekszárdi osztály- mérnökség határáig, Pusztaszabolcsig. Ott mozdonycsere volt. Érkezés Tolnamözsre. Reggel 6 óra 05 perckor érkezett a Túrán vonat közbeeső megállás nélkül Tolna- Mözs állomásra, ahol menetrend szerint 8 óra 47 percig kellett várnia a Szekszárd felé való indulásra. Ott Fekete Mihály főintéző, állomásfőnök jelentkezett a vonat marsalljánál és átvette az ott tartózkodás tartamára szükséges utasításokat. A kormányzódé a tolnai templomban. Ismeretes, hogy a kabinetiroda már napokkal ezelőtt közölte Jankó főispánnal a Főméltóságu Asszonynak azt a kívánságát, hogy a vonatnak Tolna-Mözsön való tartózkodása alatt csöndes misét kíván hallgatni. A főispán azonnal felkérte vitéz Makray Lajos pápai kamarás plébánost, hogy a jelzett időben mondjon csendes misét és. gondoskodjék róla, bogy a kormáDyzóné számára helyet tartsanak fenn a tolnai templomban. Ugyan­akkor gondoskodott arról is, hogy a kormányzóné számára a tolnamözsi vasútállomáson autó álljon rendelkezésre. Ezen gondoskodás folytán dr Pesthy Pál ny. igazságügyminiszter bocsáj- totta rendelkezésre gépkocsiját, amelyen dr Horváth Árpád főispáni titkár ment ki Tolnamözsre és jelentkezett Koós alezredes szárnysegédnél. A Fő­méltóságu Asszony, aki csak a tolnai misehallgatással tudott vasárnapi vallási kötelezettségeinek eleget tenni, Scholtz sorhajóhadnagy szárny­segéddel 7 óra 50 perckor szállott Pesthy Pál autójába, mely a magas vendéget a templomba vitte. Tolna uccáin tiszteletteljesen üdvözlő lakosság sorfala közt ment a gépkocsi a templomig, ahol a lakosság szine-java és az ott állomásozó tüzérség egy diszszázada várakozott a kormányzó feleségére. A templom ajtajában vitéz Makray Lajos pápai kamarás, tolnai plébános fogadta Őfőméltóságát és a szentélyben elhelyezett imazsámolyos díszhelyére vezetve, kismisét mondott, melyen a tolnai Ceciliana kórus művészi ének­számai emelték az istentisztelet áhítatát. A templomot a tolnai hívek, vala­mint az ott állomásozó helyőrség tisztjei teljesen megtöltötték, ilymódon is kifejezve hódolatukat a legelső magyar asszony iránt. Horthy Miklósné térdenállva, rózsafüzért imádkozva hallgatta végig a misét, amely után ' vitéz Makray Lajos a szentséggel megáldotta. A mise után a tolnai közönség j ovációi között vitte vissza az autó a főméltóságu asszonyt Tolnamözs álló

Next

/
Thumbnails
Contents